Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

Világszerte változatlanul élénk érdeklődés kíséri a Szovjetunióban megindult gazdasági-társadalmi re­formtörekvéseket. Ezekről és a szocialista országok gazdasági együttműködésé­nek továbbfejlesztéséről nyi­latkozott a Népszabadság­nak Oleg Bogomolov akadé­mikus, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Szocialista Világrendszer Gazdasági In­tézete igazgatója. Az alábbi­akban ismertetjük az interjú leglényegesebb megállapítá­sait.- Fél év telt el azóta, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa jóvá­hagyta a gyorsítás programját. Mit hoztak az eltelt napok a szovjet gaz­daságban? Mit jelent a gyakorlatban a gyorsítás?- A kongresszusi döntések végrehajtása az SZKP és vezeté­se legfőbb feladata. Ami különö­sen fontos: újabb és újabb impul­zust adni a kongresszuson elhatá­rozónak teljesítéséhez. A hang­súly a mély átalakuláson van, mert csak így érhető el a dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődés. A kongresszusi döntéseknek ezt az értelmezését társadalmunk tá­mogatja, a szovjet emberek akar­ják a változásokat, a gazdaság gyorsabb növekedését és életkö­rülményeik javulását. Mi az, amit megfigyelhettünk az év eddig eltelt hónapjaiban? Min­denekelőtt, hogy viszonylag gyors volt a tempó, az ipari termelés több mint öt százalékkal növeke­dett az előző év hasonló időszaká­hoz képest. De ez még korántsem bizonyítja, hogy szilárdan a gyor­sítás pályájára álltunk, 1985 első fele ugyanis meglehetősen kedve­zőtlen volt. Jól tudjuk, hogy sok megoldatlan problémánk van, de az átalakulás megkezdődött, s ez vitathatatlan. Erősödött a termelé­si fegyelem, ez hozzájárult a gaz­dasági helyzet javulásához. Sze­repe van ebben az alkoholizmus elleni határozott küzdelemnek is. Ugyancsak érzékelhető a szigo­rúbb fellépés a gazdasági bűncse­lekményekkel, korrupcióval, hiva­tali helyzetükkel visszaélőkkel szemben, s megszülettek az első intézkedések a nem munkával szerzett jövedelmek forrásainak elzárására. Nőtt a szovjet társada­lom tájékozottsága a nehézségek­ről és hiányosságokról.- Ezek a társadalom fegyelmét erősítő intézkedések azonban aligha merítik ki a kongresszuson hosszú távra felvázolt stratégia eszköztárát. Akkor Mihail Gorbacsov radikális re­form szükségességéről beszélt, s ezzel a kifejezéssel azóta is több­ször találkozhattunk. Mi ennek a lé­nyege?- Volt idő, amikor igyekeztünk elkerülni az olyan szavakat, mint a „reform“ vagy az ezzel szinte azonos „átépítés“, mert ebben szinte a társadalmi alapok aláak- názását láttuk. De most már ezek a kifejezések sem adják vissza a párt politikájának lényegét. Na­pirenden a társadalom új minősé­gi állapotának elérése van. Miben fejeződik ez ki? Ha a technikáról beszélünk, akkor nem egyszerűen az a feladat, hogy elérjük a jelen­legi világszínvonalat, a megfelelő nyugati technika szintjét, hanem hogy elvileg új megoldásokat dol­gozzunk ki! Ha a gondolkodásról van szó, akkor az a dolgunk, hogy szétfeszítsük a sematikus tudo­mányos, politikai gondolkodás béklyóit, szakítsunk a dogmatikus elképzelésekkel, amelyek nem tükrözik az utóbbi idők változásait. Az új feladatok megoldásának eszközeit illetően az az elképzelé­sünk, hogy a merev adminisztratív módszerekről áttérjünk a gazda­sági módszerekre, élve a termelők - egyes dolgozók, illetve kollektí­vák - gazdasági érdekeinek befo­lyásával, felhasználva az irányí­tásban minden olyan ösztönzőt, amely az áru- és pénzmechaniz­mussal, a piaccal kapcsolatos. A „radikális reform" kifejezés­sel Mihail Gorbacsov e mély átala­kulást jellemezte, sőt továbbmen- ve, a „forradalom“ szót is hasz­nálta. Amiről beszéltem, az éppen e forradalmi átalakulások lényege: a demokratikus gyakorlat a társa­dalom irányításában, nyilvános­ság, igazságosság. Nyilvánvaló azonban, hogy en­nek az átépítésnek csak a kezde­tén vagyunk. Helytelen lenne túl­értékelni azt, amit eddig tettünk, nagyon sok van még előttünk. van szükségünk. Nem egyszerűen a közép- és felsőoktatási intézmé­nyek átszervezéséről van szó, ha­nem a folyamatos képzés és át­képzés rendszerének kialakítá­sáról. Az irányítási rendszer átalakítá­sára ugyancsak új, lényeges in­tézkedéseket hozunk. Létrejöttek az irányítás ágazatközi szerveze­tei, mint például az Agroprogram, amely átfogja az egész agráripari komplexumot. A gépipari komple­xum fejlesztését koordinálja majd a kormány gépipari irodája. A mi­nisztertanácson belül hasonló kor­mányzati szervezet alakul, amely felel az egységes külgazdasági stratégia megvalósításáért. • - E változások - mint már utalt rá- nem mentesek a nehézségektől, ön melyekre figyelmeztetne ezek közül? nek politikája. Nem szeretném azonban, ha ezt úgy értelmeznék, hogy a nyugati magatartás lénye­gesen befolyásolhatja a reform sorsát a Szovjetunióban. Az az irányvonal, amelyet az SZKP meghirdetett a fejlődés dinamizá­lására, persze, bizonyos ideges­séget váltott ki e körökben, s az Egyesült Államok különböző politi­kai, gazdasági eszközöket hasz­nál fel arra, hogy akadályozza ter­veink megvalósítását. De nem fo­gunk besétálni ebbe a csapdába.- Milyen kapcsolatot lát a szovjet reformok és a KGST-együttmúkö- dés fejlesztése között?- Először is, amikor mi a gazda­ságirányítás fejlesztéséről, a stra­tégiai célok újrakijelöléséröl dön­tünk, nemcsak a Szovjetunió bel­ső feltételeit és szükségleteit vesszük figyelembe, hanem KGST-partnereiak, éxdekeit és Interjú OLEG BOGOMOLOV akadémikussal- Az átalakításnak valóban A szovjet gazdaság reformjáról, a KGST -együttműködésről- Ami a kongresszus óta mégis szembetűnő, több olyan döntés kö­vette egymást, amelynek célja a gazdaságirányítási rendszer átala­kítása. Hol tart ez most?- A gazdasági mechanizmus teljes reformjának előkészítő stá­diumában vagyunk. Ez átfogó jel­legű, felöleli a gazdaság minden szféráját, az irányítás minden módszerét, a szervezeti struktúrát, s tudatos előkészítést igényel. Természetesen támaszkodunk más szocialista ország gazdag, felbecsülhetetlen tapasztalataira, de elsősorban saját adottságaink­ból indulunk ki. Arra törekszünk, hogy más országokban kipróbált megoldásokat alkalmazzunk. Az átfogó reform időt igényel, de ma­ga az élet nem ad lehetőséget rá, hogy sok mindent félretegyünk, mert a lépten-nyomon előtűnő, döntésre érett problémák azonnali intézkedéseket követelnek.- ön szerint melyek a legfonto­sabb döntések?- Két nagy üzemünk, a togliatti VÁZ autógyár és a szúrni gépipari egyesülés után újabb több tíz vál­lalatunk áll át az önálló gazdálko­dásra, önfinanszírozásra. Változik az agráripari komplexum irányítá­sa, a gazdasági eszközök alkal­mazása, az önállóság növelése, az önelszámolás elve kerül előtér­be. Most kezdődik a külgazdasági kapcsolatok irányításának reform­ja, megérett a Szovjetunió külkap- csolatainak komoly aktivizálása, elsősorban a KGST kereteiben. A közelmúltban született döntés nyomán beindul a bérrendszer re­formja. A jövőben a különösen jól végzett, minőségi munkáért járó bérek jelentős emelésére törek­szünk, de nem a költségvetés ter­hére, hanem a vállalatok jobb gaz­dálkodása alapján. Napirenden van a belső árképzés rendszeré­nek megváltoztatása is. Készül a felsőoktatás nagyszabású re­formja. Képzett, az új munkafelté­telekre felkészített szakemberekre vannak nehézségei, amelyekkel láthatóan még sokáig számolni kell. Ez a nagyon mély folyamat rendkívüli gazdasági potenciállal rendelkező, soknemzetiségű, ha­talmas országban zajlik, s ezért a gazdaság, a társadalom műkö­dési formáinak megváltoztatása érthetően nehézségekbe ütközik, ellentmondások harca közben tör­ténik. A fő nehézség a belső tehe­tetlenség a gondolkodásban, a munka stílusában és módszerei­ben. Ez nem más, mint a társadal­mi tudat elmaradása azoktól a vál­tozásoktól, amelyek a gazdasági alapban megtörténtek. E változá­sokat a társadalmi tudat nem min­dig tükrözi időben, s valójában társadalmunk csak most kezd át­szükségleteit is. Az a célunk, hogy a gazdaságban a külkereskede­lem, a külgazdasági kapcsolatok súlya növekedjék. A szovjet gaz­daságnak más országok, minde­nekelőtt a KGST-országok irányá­ban nyitottabbnak kell lennie. Az utóbbi időben a külgazdasági kap­csolataink fejlődése nem tartott lé­pést a népgazdaság és a külpoliti­ka követelményeivel. Olyan intéz­kedésekre van szükség, amelyek segíthetik a KGST-megállapodá- sok végrehajtását és partnereinket saját gazdasági feladataik megol­dásában. Már utaltam a külgazda­sági reformra. Ennek az a célja, hogy lényegesen fejlődjön a szov­jet gazdaság exportszektora, ipa­runk érzékenyebb legyen a világ­122,1 Grafikonunk a Szovjetunió nemzeti jövedelmének tervezett alakulá­sát mutatja. (1985=100) hangolódni az új feladatokra. Az akadályok között van az új felada­tokra felkészített káderek jelentős hiánya. Kinevezésük elsőrendű je­lentőségű. Nem véletlen, hogy az SZKP KB következő, őszi plénu­mán a kádermunka kerül napi­rendre.- Van-e olyan külső körülmény, amely hatással lehet a reform sor­sára?- Ilyen többek között az ameri­kai kormányzat agresszív körei­piac, elsősorban a KGST-orszá- gok piacának igényei iránt.- Az utóbbi időben jó néhányszor esett szó arról, hogy változtatni kell a KGST-szervezetek működésében. Mit tart ön erről?- Azt hiszem, nem lehet csupán a KGST-titkárság és szervezetei átalakításától várni a jobb együtt­működést. Minél jobb az egyes országok gazdasági helyzete, mi­nél sikeresebben oldják meg gaz­dasági feladataikat, annál jobban fejlődik az együttműködés. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy a kap­csolatok formáinak és módszerei­nek nincs jelentősége. A lehetsé­ges változásokról a tagállamok minden bizonnyal hamarosan megállapodnak. Például feltéte­lezhető, hogy elmélyül az együtt­működés az agráriparban, a gép­iparban. Ez megköveteli, hogy vál­tozzon a KGST szerkezete, amely most szorosan a Szovjetunión be­lüli iparirányítás ágazati szemléle­tét tükrözi. A másik, már döntésre érett , ügy, hogy a kapcsolatokban nagy szerepet kapjanak a gazdasági szabályozók. A közös valutáról, a hitelviszonyokról, árakról van szó. Ma sajnos ezeket az össze­függő ügyeket számos különböző bizottságban tárgyalják: egyikben az árak, másikban a valuták, stb. Pedig ezeket a problémákat is egységesen kell vizsgálni. Ez ége­tően szükséges, mert az együtt­működés fejlesztésében olyan utakat kell találni, amelyek lehető­vé teszik a kollektív valuta hasz­nálatát, a rugalmasabb, az együtt­működés feladatainak jobban megfelelő árakat. Továbbá feltét­lenül szükséges, hogy a KGST-n belül is csökkenjen a bürokratiz­mus, a felesleges okmánygyártás.- A KGST-együttműködés fejlesz­tése érinti a közvetlen vállalatközi kapcsolatokat. On szerint itt hogyan lehetne előrelépni?- A jövőben igen nagy, valódi jogokat kapnak majd a szovjet vállalatok a KGST-partnerekkel való kapcsolatteremtésre. Nem úgy, mint eddig, szóval, hogy meglátogatták egymást, tapaszta­latokat és ajándékokat cseréltek. Most a szocialista vállalatoknak szerződéses közvetlen kereske­delmi-üzleti kapcsolatairól van szó. Széles körű felhatalmazást kapnak, hogy a kooperáció, a sza­kosítás és a kölcsönös szállítások ügyeit maguk döntsék el, anélkül, hogy minden lépésüket egyeztet­nék a felettes szervvel.- Váltsunk témát! Úgy tűnik, a KGST és a Közös Piac kapcsolatá­ban most előrelépés van. Hogyan látja ezt?- A KGST már többször java­solta a Közös Piacnak, hogy hoz­zanak létre a két integrációs szer­vezet közötti jogi megállapodást, ezzel elősegítve a tagállamok együttműködését, egy sor össz­európai probléma megoldását. Az utóbbi időben elképzelhető lett, hogy megállapodást érjünk el kö­zös nyilatkozat elfogadásával. Ez adná a jogi keretet a két integráció együttműködéséhez. Sajnos, ma a Nyugat meglehetősen aszim­metrikus modellt javasol. Ez azt feltételezi, hogy a közös nyilatko­zat elősegítheti az egyes KGST- tagállamoknak az EGK-val mint egésszel való kapcsolatát. Ugyan­akkor az egyes közöspiaci orszá­goknak nem lenne a KGST-vel, mint szervezettel külön kapcsola­tuk. Ez a viszony nem veszi figye­lembe kellően a KGST-országok érdekeit, és nem lehet igazolni azokkal a két integrációs szerve­zet közötti jogkörbeli különbsé­gekkel, amelyekre az EGK hivat­kozik. A nyilatkozat elfogadása mégis kiút lenne a zsákutcából, előrelépés a normalizációhoz a két szervezet között. Igaz, még nem írtuk alá, de nekem úgy tűnik, hogy van esély rá. Számok - tények - adatok • Az ezredfordulóig jelentősen bővül Csehszlovákia vízierómú-hálózata. A távlati tervek szerint 2000-ig a folyóvizek energia- tartalékainak hasznosítását a jelenlegi 36-ról 63 százalékra, majd az ezredforduló után 80 százalékra kell növelni - az erről intézkedő átfogó programot a közelmúltban hagyta jóvá a csehszlovák kormány. A vízi energia erőteljesebb hasznosításának egyik jelentős állomása lesz a Gabőíkovo-Nagymaros víz­lépcső üzembe helyezése; jelenleg ez az egyetlen ilyen nagyszabású vízi energetikai beruházás. Teljes kiépülte után az erőmű­rendszer csaknem 2 milliárd kilowattórányi áramot táplál évente az ország elektromos- energia-rendszerébe. 720 megawattos lesz az első turbina, amelyet a tervezett nyolc közül a leghamarabb helyeznek üzembe. • A kubai kormány tervei szerint ebben az évben 105 millió dollár értékű beruházást hajtanak végre az egészségügyben. A terv egyik célja, hogy a karib-tengeri országot az egészségügyi turizmus központjává tegyék, amitől jelentős valutabevételt remélnek. Kór- házépítések mellett 12 millió dollárt áldoznak az egyetemi orvostudományi fakultások és a nóvérképző központok bővítésére, s továb­bi 19 millió dollárnak megfelelő összeget adnak a gyógyszeriparnak vérkészítmények gyártásához. • A korábbi százhetvennel szemben szeptembertől már 200 zloty ér egy dollárt. A transzferábilis rubelhez képest is leértékel­ték a lengyel valutát 4,7 százalékkal. Az intézkedés egyebek között az export ösztön­zését szolgálja. Augusztus elején látott ugyanis napvilágot a kormány jelentése, mely szerint az idei esztendő első hét hónap­jában 5,3 százalékkal csökkent Lengyel- ország tőkés kivitele az egy évvel korábbihoz képest, importja pedig ugyanebben az idő­szakban 12 százalékkal emelkedett. A tervek szerint később bevezetik a lebegő árfolya­mok rendszerét, korábban ugyanis általában évente kétszer módosították az árfolya­mokat. • Magyar technológiát vezet be a szovjet Zarja cipőipari egyesülés egyik legnagyobb tagvállalata. Az erről szóló együttműködési szerződést a Zarja a Minőségi Cipőgyárral kötötte. A közelebbről meg nem nevezett szovjet gyáróriásban évente 24 millió cipőt, főleg női lábbelit készítenek, s ebből az üzem egy év alatt 150-300 ezer cipőt gyárt magyar technológiával. • A magyarországi Transelektro hétmillió rubel értékű exportszerződést kötött a cseh­szlovák Skodaexporttal. A szerződés alapján a magyar vállalat vízelőkészítő és vízkezelő berendezéseket szállít az olomouci- és libe- reci erőmű számára. A tervezést a Trans­elektro végzi, a termékeket a lajosmizsei Víz- gépészeti Vállalat készíti. A teljes átadást 1990-re tervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom