Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
ÚJ szú 9 1986. IX. 26. larmila Halmiová dokornó, Ü a Nagykürtösi (Verky KrtíS) Járási Egészségügyi Intézet igazgatója összecsukja jegyzeteit, széke támlájának feszíti a hátát és eltöpreng néhány pillanatig.- Sok ember fura szerzet, esztendők tapasztalatai alapján mondom - szólal meg kisvártatva.- A munkahelyén, no meg odahaza, a kertben, a háztájiban, a szőlőben, s a hétvégi telken is, dolgozik látástól vakulásig. Úzi-hajtja magát, aztán viszont csodálkozik, ha rakonóátlankodni kezd a motor- bök a szíve tájára - és a szervezete nem bírja a túlfeszített tempót. Sőt, tetézve a bajt, amikor sűrű gondfelhők gyűlnek a feje fölé, a családjáról is megfeledkezik és az aíkoholmámorban igyekszik vigasztalást találni. Nem csoda, ha elóbb-utóbb ágynak dől, a beteglátogató nincs könnyű helyzetben. Vidéki körúton A szolgálati Moszkvics fékei élesen sivítanak minden kanyarban.- A táppénzes betegek hamar hírét veszik érkezésünknek - jegyzi meg mosolyogva a beteglátogató, Gabriela Michelová s aki csak teheti, ágyba is bújik, mire a portájához érkezünk. Kékkő (Modry Kameö) peremvidékén, a Prsa völgy egyik szélső háza előtt fékez a kimustrált hivatali jármű ügyeskezű pilótája. Kutya nics az udvarban, bátran nyomjuk hát le a bejárati kapu kilincsét. Hiába csengetünk azonban hosszú percekig, aházbólsen- ki sem ad életjelt magáról. Két Szakorvosok tanácskozása az ipolynyéki körzeti rendelőben táppénzre kerül. Mihelyt azonban valamivel is jobban érzi magát, fittyet hány az orvos szigorú intelmeire, s még az utókezelés alatt újfent munkához lát. Kapát fog, kaszát ragad, kubikol, hisz - érvel - a párnák között elfecsérelt napok alatt felhalmozódott otthoni munkát nem végzi el helyette senki.- Ha pedig - kesereg a szimpatikus szakember - munkába lépése után hamarosan ismét kórházi kezelésre szorul, minket, orvosokat szapul, amiért nem kezeltük ki őt kellőképpen. Persze akadnak- másféle, vérbeli táppénzcsalók is, akik látszatbetegségük napjait harácsoló munkára használják fel. A beteglátogató nehezen éri tetten őket, és, ha mégis sikerül neki, az esetet jelentjük az illető munkaadójának. Sajnos, a vétkeseket feletteseik gyakran még csak meg sem dorgálják. Hiába, sok az új üzem, gyáregység a környéken, égető szükség van a kétkezi munkásra. A közelmúltban hatályba lépett új rendelet értelmében az elkövetkező időben az ilyen esetekben remélhetőleg minden munkahelyen szigorúbb intézkedéseket foganatosítanak. S ami ugyancsak említést érdemel, az emberek is egyre jobban odafigyelnek a visszaélésekre és jelentik is az ilyesmit intézményünknek. Igaz, előfordulnak rosszmájú, alaptalan vádaskodások is. Egy biztos, hete tüdőgyulladással kezelt idősebb nőhöz érkeztünk, mindenképpen idehaza kellene tartózkodnia.- Ha a keresett személyt nem találom a lakásban - magyarázza már kifelé menet az erélyes fiatal- asszony megérdeklódöm a ke- zelőrovosától, nem utalta-e kivizsgálásra kórházba, s ha nem, akkor berendelem nagykürtösi hivatalunkba. Tovább hajtunk. A domboldalban megbúvó házikót nehezen találjuk meg. Aztán, már az utcáról, jó hangosan köszö- ' nünk és bevárjuk, amíg elénk jön a házigazda. Az udvaron ugyanis hosszú pórázra kötött korcs eb vicsorog. A bőrfertőzésre kezelt, ápolt arcú nő az ágy szóién kuporog. Harmincöt éves, a szemközti boltban eladó. A beteglátogató hasznos tanácsokkal látja el. Később, a kocsiban ismét jut idő a beszélgetésre.-A járási székhelyen gyalog nyolc, autóval - vidéki kiszállások alkalmával - mintegy tíz táppénzes személyt látogatok meg. Három esztendeje járom a falvakat, városokat. Kórházi ápolásrar nem szoruló fekvőbetegeket és utókezelésen odahaza tartózkodó lábaA beteg látogatónak mindenkihez van néhány kedves szava zel a lehetőséggel a Lévai járásban is?- A mohi (Mochovce) atomerőmű építése felduzzasztottá a város lakosainak számát. Amint lehetett, létrejött az egészségügyi központ három általános és egy fogorvossal. Baj esetén három mentőautó áll a dolgozók rendelkezésére. A közeljövőben még két általános és egy fogorvossal bővítjük az állományt. Az atomerőmű vezetősége igényel egy terepjáró mentőautót is. Ha lenne rá keretünk, szívesen teljesítenénk óhajukat. Sajnos, az fel sem merül, hogy a költségeket ók fedezik. Az igazgató többek között megemlítette, hogy az érvényes rendeletek sem segítik minden esetben munkájukat. íme egy példa. Az általános orvosok fizetése az atomerőmű építkezésén jó, sokat számít a havi pótlék. Igen ám, de ezt a pótlékot nem kapják meg sem a fogorvosok, sem az ügyeletet teljesítő egészségügyi személyzet. - A miértre nem tudok válaszolni - tárta szét a karját az igazgató. - De egy pozitív példát is hadd mondjak el. Itt-ott, de sajnos csak kölcsönbe, kapunk az atomerőmű lakásaiból. A kölcsön visszaadása viszonyt komoly fejtörést okoz. Később, a gőzölgő feketekávé mellett, szóba került az épülő rendelőintézet is. Mivel a kivitelezők késnek az átadással, az egészségügyiek attól tartanak, hogy a műszerek árának évenkénti drágulása viszonylag apasztani fogja devizakeretüket. A sokadik, szinte azonnali orvoslásra váró gondjuk a rendelőintézet épületébe nem tervezett gyógyszertár létesítése. A lakosság érdeke, hogy ott, ahol ötven orvos végzi el a szakvizsgálatokat, írja elő a gyógyszereket, a betegek azokat helyben ki is válthassák! Nagy szakmaszeretet, odaadás szükséges ahhoz, hogy a nehezebb, a rosszabb munkakörülmények között színvonalas egészségügyi ellátást kapjanak a rászorulók. A Lévai járásban néhány éve kedvezőbben alakul az egészségügy helyzete. De nem vitás, hogy az üzemek, a szövetkezetek és a felettes szervek összefogásával többre volnának képesek. S ez szükséges is, hiszen a tét nagy - a járás lakosságának egészsége. PÉTERFI SZONYA dozókat ellenőrzők. A törvény írott szavának igyekszem érvényt szerezni. A Zvoleni Egészségügyi Szakközépiskolában szereztem ápolónői képesítést. Férjhez mentem, Nagykürtösön lakunk a Dolina Bánya üzemi rendelőjében dolgoztam, az utolsó szülésem után már nem ingázhattam tovább. Három lányom van, a legidősebb tizenhárom, a legfiatalabb meg csak négy esztendős, kötetlenebb munkahely után kellett néznem, így lettem beteglátogató. Betérünk az egyik kékkői körzeti rendelőbe. Klára Vreteníőková doktornőt, a járási kórértékelő szakbizottság vezetőjét és dr. Mi- chal Bistriansky szakorvost komoly munkában találjuk. A táppénzesek egymásnak adják a kilincset. A szakorvosok Marika Far- kaéová körzeti orvos kórmagyarázatai alapján tüzetesen áttanulmányoznak, alaposan mérlegelnek minden egyes esetet. Van, akit fiatalon rokkantnyugdíjaznak, és így az esetleges hibás, téves ítélet lelki sérülést is okozhatna. Nem irigylem Farkaáová doktornőt sem: az üzemekkel egyetemben mintegy 5500 beteg rendszeres orvosi ellátását végzi. Halkan beteszem magam mögött az ajtót, és máris Lukanyénye (Nenince) és Csáb (Öebovce) irányába robogunk. Izgalmasnak ígérkező nyomozásba kezdünk.- „Egy helybéli, de a szlovák fővárosban dolgozó jogászt keresünk- tájékoztat Gabriela. - Hónapokkal ezelőtt utókezelésre gyógyfürdőbe ment, de mi a mai napig sem kaptunk esetleges felépüléséről, gyógyulásáról zárójelentést. Hasonló dolog egyébként többször előfordult már. Később a férfi édesanyja nyugtat meg minket: fia már régen felépült, munkahelyén bárki felkeresheti. A beteglátogató hosszú percekig bosszús.-Az egészségügyben is akad jó néhány, munkáját felelőtlenül végző egyén - dohog. - Hetente csak egyetlen alkalommal, hétfőnként áll hivatali jármű a rendelkezésemre, máskor csatlakozom az utóvizsgálatra a körzetekbe tartó szakorvosokhoz. Jól tudják ezt a táppénzen lévők is, ezért köny- nyen kiszámíthatják érkezésem várható időpontját, kijátszhatnak, ha akarnak. Új arcokat keresünk. Nyényé- ben, a bőrbeteg fiatal munkásnőt és a náthalázát kúráló férfit nem leljük otthon. - A keresett személy legközelebbi találkozásunkkor többnyire már igazolást lobogtat- említi lépcsőmászás közben Gabriela Michelová -, papírt pedig bárki tud szerezni... Huszár István, a gépkocsivezetőnk, zsélyi (2elovce) lakos. Jól ismeri a járás falvait, a legeldugottabb utcácskára, házra is hamarosan rátalál. Feltűnnek utolsó állomáshelyünk, Ipolynyék (Vinica) sátortetős házai. Én már fáradt vagyok, viszont sok munka áll még a beteglátogató és a szakorvosok előtt. Mindennapi feladatukat végzik s igyekeznek is munkájukat maradéktalanul ellátni. A szakorvos magyaráz- Az első félévben - tájékoztat Klára Vreteníőková doktornő- a Nagy kürt ősi járás 14 046, szakszervezeti betegbiztosítással rendelkező lakosa közül 8514 volt hosszabb- rövidebb ideig táppénzen. Az esetek felében, szám szerint 4142 alkalommal, a februártól áprilisig dühöngő náthaláz okozott a hivatalokban, ipari üzemekben járásszerte jelentős munkaerőkiesést. A 7900szövetkezeti dolgozó közül 2877 esett ágynak, 1373 személy a vírusfertőzés okozta szövődmények következtében betegeskedett. A baleseti statisztikák szintén elszomorítóak. Az óv első hat hónapja során a járás nem mezőgazdasági termelő egységeiben 1034 könnyebb-súlyosabb - ebből 3 halálos kimenetelű - baleset történt, 223 bejelentett sérülés a munkahelyeken fordu It elő. Az efsz-ek dolgozói 365 alkalommal szenvedtek sérülést, 123 ízben érte a dolgozót üzemi baleset.- Ott, ahol az üzemek, vállalatok nagyobb súlyt fektetnek a munkavédelmi előírások megtartására, alig fordul elő baleset- vallja a belgyógyász. - Leggyakoribbak a végtagok ízületi károsodásai, az égések és a törések. Mostanában a fiatalok körében előfordul az is, hogy egyesek a kezüket vagy lábukat leöntik gyenge maróhatású savval, s hetekig odahaza maradhatnak az állam pénzén - táppénzen. S még egy adat: a központi kimutatások alapján 1985-ben a 45 ezer népességű nagykürtösi járás területén százezer lakosra számítva átlagosan 466,5 férfinál és 336,3 nőnél állapítottak meg daganatos megbetegedést. Most legfőbb gondunk a cseppet sem hízelgő arányok megváltoztatása... ZOLCZER LÁSZLÓ ■f- táppénzen Klára Vretenlőková orvosnő (A szerző felvételei
