Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
Vasárnap 1986. szeptember 28. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.31. nyugszik 17.23, Közép-Szlovákia: 05.38, nyugszik 17.30, Nyugat-Szlovákia: 05.44, nyugszik 17.36 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 23.55, nyugszik 15.35, Közép-Szlovákia: -, nyugszik 15.42, Nyugat-Szlovákia: -, nyugszik 15.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VENCEL - VÁCLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL FELELŐSSÉG ÉS ALKOTÓKÉPESSÉG Hacsi Attila riportja TERVEN FELÖL ÉS JÓ MINŐSÉGBEN Egri Ferenc riportja FELBOLYDULTEGY FALU Fekete Marian cikke ISKOLA AKÓRHÁZBAN Pétert! Szonya riportja ATIZENHÁRMAS BARNA Kopasz Csilla riportja A SZOVJET GAZDASÁG REFORMJÁRÓL, A KGST-EGYÖTT- MÚKODÉSRÓL Interjú Oleg Bogomolov akadémikussal A TAVASZI ERDŐ ILLATA Viktor Kuznyecov novellája Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára a sajtó, a rádió és a televízió napja alkalmából Prágában, vezető tisztségviselők jelenlétében - amint arról napi kiadásunkban már hírt adtunk - a csehszlovákiai tömegtájékoztató eszközök munkatársainak állami kitüntetéseket adott át, amelyeket érdemes újságírói munkásságukért köztársasági elnökünk adományozott. Sokéves elkötelezett politikai, szervezői és újságírói tevékenységéért a Munka Érdemrenddel tüntették ki Szarka István elvtársat, lapunk főszerkesztő- helyettesét. E helyen is jókívánságunkat fejezzük ki; elvtársunknak, kollégánknak, szerkesztőségünk valamennyi munkatársa ezúton is szívből gratulál. A kunovicei Let vállalat dolgozói csehszlovák -szovjet kormányközi egyezmény alapján új 40 személyes utasszállító repülőgépet fejlesztenek ki, amelynek óránkénti sebessége 400-490 kilométer lesz, s 3,6 tonna megterheléssel 2400 kilométert képes megtenni. Az új L-610 mintájú gép prototípusa rövidesen elkészül, első próbarepüléseire 1987 végén kerül sor. A képen az új repülőgéptípus pilótafülkéje. (Vít Korőák felvétele - ÖTK A bratislavai Nehézgépipari Vállalat malackyi üzeme az év végéig több mint 600 trágyalészóró tartálykocsit gyárt a mezőgazdasági vállalatok megrendelésére. Ezenkívül négyszázhatvan ACF-041 típusú tartálykocsit is előállítanak. A képen: Rafael Kováö (baloldalt) és Michal Dinié (Pavel Neubauer felvétele - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK S ha már a „komolyságról“ beszélünk, amelyre felszólítottak minket moratóriumunk újabb meghosszabbításával kapcsolatban, el szeretném mondani: a nukleáris kísérletek leállításához és a teljes betiltásukról szóló megállapodás kidolgozásának meggyorsításához való hozzáállás napjainkban a legmeggyőzőbb mutatója lett annak, hogy a nukleáris hatalmak közül a legnagyobbak valójában milyen komolyan viszonyulnak a leszereléshez, a nemzetközi biztonsághoz és általában a békéhez. Augusztus 18-i nyilatkozatomban már elmondtam, hogy a nukleáris robbantásokhoz való viszony a történelmi érettség próbája. Erről mélyen meg vagyok győződve. Azonkívül ez egy próbakő, amely megmutatja a nukleáris hatalom külpolitikájának valódi céltudatosságát és fő tartalmát. És valóban: Ha katonai fölényt akarsz, akkor nincs szükséged a moratóriumra. Ha folytatni akarod a lázas fegyverkezést és főleg átterjeszteni új területekre, a világűrre, akkor a moratóriumra nincs szükséged. Ha új, tökéletesebb fegyverfajtákat akarsz, akkor a moratórium számodra teljesen felesleges. ha a nemzetközi problémák megoldásában az erőre támaszkodsz, ha diktátumhoz és zsaroláshoz akarsz folyamodni, akkor a moratórium ugyancsak akadály számodra. Ha félsz a tisztességes versengéstől egy más társadalmi rendszerrel a gazdaságban, a demokráciában, kultúrában, az emberi élet szellemi gazdagságában, akkor számodra a moratórium érthetően nem felel meg. Ha nem törődsz azzal, mi történik a természettel, az emberek környezetével, akkor továbbra is robbantásokat hajtasz végre. Ha számodra fontosabb a hadiipar hatalmasságainak és a velük kapcsolatban állóknak a csillapíthatatlan éhsége, mint az emberek százmillióinak véleménye és létérdeke az egész világon, akkor folytatod a nukleáris kísérleteket. Más szóval, a moratóriumhoz való hozzáállás leleplezi a politika valódi lényegét és irányvonalát. Ez elöl nem lehet kitérni. Ha azonban az USA valóban kívánja a nukleáris fegyverek csökkentésének megkezdését, majd teljes felszámolásukat, amint azt hivatalosan és ünnepélyesen nemegyszer kijelentette maga az elnök, s úgyszintén kormánya egyes tagjai, ha valóban értik, hogy a nukleáris háború megengedhetetlen, ha igaz, hogy az Egyesült Államok nem törekszik katonai fölényre, akkor nincs elvi akadálya az egyenjogú és szigorúan ellenőrizhető megállapodás elérésének. (Részlet Mihail Gorbacsov elvtársnak a Rudé právo kérdéseire adott válaszaiból) ,,A jó, megfontolt bíró többet ér a legtöbb törvénynél“ - jut eszembe egy régi törvénykönyvből származó idézet, miközben a bratislavai 1. városkerületi bíróság tárgyalótermében követem a sorra kerülő ügyeket. Dr. Anna Maroéová tanácsa olyan pereket tárgyal éppen, amelyek tétje társadalmunk legnagyobb értéke. Mai döntéseik egy-egy emberpalánta, karon ülő csecsemő, vagy iskoláskorú gyermek sorsát hivatottak befolyásolni. Minden egyes tárgyalás békítési kísérlettel kezdődik, de dr. Maroéová a kísértet eredménytelenségének jegyző- könyvi megállapítása ellenére sem adja fel a reményt - közelíti a szülők álláspontját, keresi a kompromisszum, a megegyezés lehetőségét. A bíróság előtt elhangzó vallomásokból megrázó gyermeksorsok bontakozódnak ki. A tanúk hol az egyik, hol a másik szülőnek igyekeznek segíteni, bizonytalanul egyensúlyoznak az igazság és a valótlanság mezsgyéjén. A tanácselnököd arcán azonban nyoma sincs az indulatnak, a felháborodásnak, csak emberség sugárzik jóságos vonásaiból. Szelíd szóval irányítja a tárgyalást, halk nyugalommal figyelmezteti újra meg újra az indulatos perlekedőket arra, hogy mit szabad és mit nem. Honnan ez a végtelen türelem?- Nem tudom, erre még nem gondoltam - tér ki nevetve a válasz elől. - A hivatásunkban azonban - úgy érzem- rendkívül fontos az, ami az emberben van, amit a bíró otthonról, a családjából hoz magával. A gyermeksorsok iránti érzékenységet vagy a felnőttekkel szembeni türelmet nem lehet megtanulni. Ez nem a sokéves igazságügyi gyakorlat, a rutin kérdése. És mellesleg mondom, én szívesen hagyom beszélni a feleket, a tanúkat, még ha eltérnek is a tárgytól, mert így sok olyan apróságot tudhatok meg, amelyek alapján megítélhetem a vallomások hitelét, megismerhetem a dolgok hátterét. Ha hagyom, hogy az emberek beszéljenek, gyakran még az is kicsúszik a szájukon, amit egyébként szívesen elhallgatnának. Igényesebb és nagyobb tapintatot követel a kiskorú gyermekek meghallgatása. Számukra már az is nyomasztó, hogy egyáltalán el kell jönniük ide, bár ez néha valóban elkerülhetetlen. Döntéseinket a gyermekek érdekében hozzuk meg, nekik kell segítenünk minden tudásunkkal és ezért ismernünk kell érzelmeiket, nézeteiket. A legjobb természetesen az, ha a szülök kibékülnek vagy legalább megegyeznek. Ezért mindig erre törekszem. Persze, ha azt mondom, hogy a békítés csak minden ötvenedik esetben sikerül, akkor a törekvésünk esetleg hiábavalónak, nem eléggé hatékonynak tűnhet. Tudomásul kell venni azonban azt, hogy a bíróságok rendszerint már végleg megromlott családi kapcsolatokkal foglalkoznak. És engem a 49 eredménytelen kísérletemért bőségesen kárpótol egy-egy család békéje, akárcsak egy gyermek boldogsága is. A felmerült családi problémáknak ez az igazi megoldása. A döntéseink nem jelentenek valamiféle csodaszert. Mindig izgulok, hogy vajon mi történik utána, hajlandók lesznek-e a szülők együttműködni a gyermek érdekében vagy továbbra is marakodni fognak kicsinyes érdekeik fölött. Dr. Maroéová a tapasztalatait, életszemléletét már hosz- szú évek óta kamatoztatja a nemzeti bizottság gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságában is, amely — nézete szerint- gyakran eredményesebben tud segíteni a szülőknek és a gyerekeknek, mint a bíróság. Arra a kérdésre viszont, hogy melyik tisztjét kedveli a legjobban, habozás nélkül vágja rá:- Azt, hogy anya vagyok. Egy fiam és egy lányom van, a fiú most ér kamaszkorba. Féltem öt, hiszen oly sok megrázó üggyel találkozunk a bíróságon. Szülői tapasztalataimat használom fel bíróként, a családom szilárd támasz hivatásomban, és szülőként gyakran önkéntelenül a saját gyermekeimnek igyekszem többet nyújtani, ha munkám során egy- egy szomorúbb esettel, érzelmileg sivár légkörben nevelkedő.gyermekkel találkozom. FEKETE MARIAN Hivatása és családja vonzásában
