Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
► (Q 16. IX. 12. Az esztétikai nevelés kérdései az utóbbi időben társadalmunk, különösen pedig a tömegtájékoztató eszközök érdeklődésének homlokterébe kerültek. Valószínűleg azért van ez így, mert egyre inkább tudatosítjuk, hogy a valóban hatékony esztétikai nevelés révén jelentős mértékben járulhatunk hozzá a lakosság, s főleg az ifjú nemzedék érzelmi és szellemi fejlődéséhez, alkotó erejük és képességük gyarapításához, erkölcsi értékrendszerük megfelelő formálásához. Az érzelmi nevelés fontosságát és időszerűségét általában azzal indokolják, hogy a mai embernél egyoldalúan csupán a kognitív, tehát a megismerő tevékenység van túlsúlyban, hiszen zsenge gyermekkorunktól kezdve lépten- nyomon találkozunk a technikával, kénytelenek vagyunk ezt tudomásul venni, s ehhez alkalmazkodni. így az ember tudatában a tudomány és a technika előkelő helyre kerül, sót a műszaki tudományok gyakran a legfontosabb értékként rögződnek bennünk, természetesen e tény minden kedvező és kedvezőtlen - az egyénre és kisebb-nagyobb közösségre ható - következményeivel együtt. A tudomány és a technika, valamint a művészeti élet képviselői közötti párbeszéd általában hasznos, olykor viszont egyoldalú, különösen akkor, ha az eszmecserék során megfeledkezünk számos, az emberrel foglalkozó tudományról. Az eddigi viták, vélemény- nyilvánítások egyértelműen igazolták, hogy a tudomány, a technika és a művészet nem állnak szemben egymással, kapcsolatuk dialektikus, alapvető céljaik közösek: az emberek szebb, boldogabb jövője érdekében akarják átalakítani, formálni a világot. A kérdés elsősorban az, hogy milyen módon és milyen arányban vegyen részt a tudomány és a technika, illetve a művészet az ifjú nemzedék nevelésében, az életre, a munkára való eredményes felkészítésében. Az ifjú nemzedék sokoldalú és harmonikus nevelését szabta meg legfontosabb célul a csehszlovák oktató-nevelő rendszer további fejlesztésének dokumentuma, amelyet tíz évvel ezelőtt hagytak jóvá, s ennek megfelelően kezdődött meg az alap- és a középiskolai oktatás korszerűsítése, átalakítáisa. E jelentős lépésnél figyelembe vették a szakemberek, de társadalmi életünk számos más területe képviselőinek véleményét, javaslatait is. Az oktatás korszerűsítését megelőző viták, eszmecserék is igazolták, milyen nehéz meghatározni azt, hogy mit is jelentsen konkrétan az oktató- nevelő munka korszerűsítése, ugyanis sokféle szubjektív vélemény, elképzelés létezik erről a fontos kérdésről. A tudományos-műszaki fejlődés kifejezést nemcsak pártunk legutóbbi kongresszusán használták a leggyakrabban, hanem akkor is, almikor az oktatás korszerűsítéséről beszéltek. Sajnos, akadtak olyanok is, akik a kérdést eléggé leegyszerűsítve csupán azzal törődtek, hogy aiz általuk fontosnaik vélt tantárgyakat minél nagyobb óraszámban tanítsák. KÉT FONTOS CÉL A pedagógiai gyakorlatban a személyiség formálásának két fontos részét tartjuk szem előtt: az ember megismerő készségének fejlesztését és az érzelmi nevelést. A nevelési folyamatot leegyszerűsítő egyének azt hangoztatják, hogy a tudományos gondolkodást fejlesztő tantárgyak (a matematikát, a fizikát, a kémiát és a biológiát említik, habár ez a felsorolás is vitatható) oktatása nem nyújt lehetőséget a tanulók érzelmi nevelésére. Az ellentábor véleménye szerint viszont az irodalom oktatása, a zenei és a képzőművészeti nevelés ma már nem való a tantervbe, mert gátolja a tanulók kognitív, tehát megismerő készségének a hatékony fejlesztését. A lélektan, különösen a pedagógiai pszichológia és a biológia már régen igazolta, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb, s nem szabad egyetlenegy tantárgy oktatásának jelentőségét sem leegyszerűsíteni. A matematika például nemcsak racionális egyéniséget nevelhet, hiszen a kutatásoknak, a megismerés folyamatának vannak érzelmi oldalai is. A zenei nevelés pedig - ha élünk a megfelelő oktatási módszerekkel - nem csupán a gyermek érzelmi nevelését gazdagíthatja. Éppen ezért, amikor olyan emberről vitatkozunk, akinek ,,nincs feje és szíve, s hideg, mint a számítógép“, akkor valójában nem az oktatás tartalmáról van szó, hanem egyes tantárgyak oktatásának arányáról. AZ OKTATÁS DILEMMÁI Amikor az esztétikai nevelésről beszélünk, akkor mindenképpen figyelembe kell vennünk az oktató-nevelő munka céljait, szempontjait, belső szerkezetét, s azokat a körülményeket is, melyek között ez a folyamat megvalósul. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az említett belső szerkezetben hol a helye az esztétikai nevelésnek, s milyen eszközökkel valósíthatjuk meg elképzeléseinket. Az esztétikai nevelés céljait, feladatait szem előtt tartva már viszonylag hosszú ideje vizsgáljuk, hogy elképzeléseink, terveink megvalósításához ele- gendó-e az irodalmi nevelés (ezt az első osztálytól a tizenkettedik évfolyamig tanítják), vagy más tantárgyakat - például zenei vagy képzőművészeti nevelés - is be kell vezetnünk minden iskolában? S ha így cselekszünk, akkor vajon hol, s miként foglalkozunk film - és színházelmélettel, a formatervezés és környezetvédelem kérdéseivel? Ezek mind külön tantárgyak legyenek vagy összevonjuk őket, s egyetlen tantárgyként oktassuk ezeket? Nyilvánvaló, hogy helytelen lenne, ha a tantervbe több, az esztétikai neveléssel foglalkozó tantárgy kerülne. A gimnáziumokban kísérletképpen bevezettük az esztétikai tantárgyat, s bebizonyosodott, hogy ezt ilyen formában oktatni szinte lehetetlen, ugyanis az órákon vagy valamelyik művészeti ágazat került előtérbe a többi rovására, vagy pedig elméleti oktatás folyt, s így háttérbe került az esztétikai nevelés legfontosabb célja. Természetesen helytelen az is, ha a tantervben nem szerepel egyetlen olyan tantárgy sem, amely az esztétikai neveléssel foglalkozik, hiszen így a tanulók nem részesülnek olyan nevelésben, amely elengedhetetlen tudatuk és cselekedeteik pozitív formálása szempontjából. Mélységesen egyetértünk azokkal, akik szerint „jó fejű és lángoló szívű“, tehát okos és érzelmekben gazdag, lelkes, művelt embereket kell nevelnünk, ám figyelembe kell vennünk, hogy a fiatalok befogadóképessége is véges, s az iskolának csupán egy bizonyos meghatározott idő áll rendelkezésére a neveléshez és az oktatáshoz, s ugyanakkor a fiataloknak viszonylag sok a szabadidejük, amelynek eltöltését az iskola a legjobb akarata mellett sem tudja teljes egészében meghatározni. A fenti sorokkal, gondolatokkal semmiképpen sem akartam cáfolni, vagy megkérdőjelezni az esztétikai nevelés fontosságát a tanulók személyiségének fejlesztésében, harmonikus nevelésükben. A célom az volt, hogy rámutassak azokra a gondokra, nyílt kérdésekre, amelyek az esztétikai nevelés bevezetésével kapcsolatban előfordulnak a gyakorlatban. Mára már nyilvánvaló az esztétikai nevelés pótolhatatlan szerepe, s ennek tudatában szeretnék elidőzni néhány gyakorlati kérdésnél. Az esztétikai nevelés napjainkban elsősorban az irodalmi, a képzőművészeti és a zenei nevelés során realizálódik. Az esztétikai nevelés, mint elméleti tantárgy megszűnt. Ugyanakkor az esztétikai nevelésről nem szabad megfeledkezni más tantárgyak, például a történelem, a testnevelés, a munkára nevelés oktatása során sem. HATÉKONYABBAN FORMÁLNI A TANULÓK ÉRTÉKRENDSZERÉT A kötelező tantárgyak értő és elmélyült oktatása során jelentős mértékben formálhatjuk a tanulók értékrendszerét. Az esztétikai nevelés szempontjából is jól kihasználhatjuk a nem kötelező tantárgyakat, valamint az iskolán kívüli foglalkozásokat. S figyelembe kell venni a művészeti alapiskolák egyre növekvő jelentőségét a fiatalok személyiségének formálásában. Nem feledkezhetünk meg a tömegtájékoztató eszközök hatásáról, valamint a család szerepéről sem, hiszen az utóbbinak ma is döntő szerepe van az érzelmi nevelésben. A valóságban azonban nem ennyire egyértelmű, mondhatni, rózsás a helyzet. Sok helyütt alkalomszerű, nem céltudatos és nem rendszeres a fiatalok esztétikai nevelése. Az iskolában és a családban is. S itt nemcsak a fiataloknak a művészethez való viszonyáról, hanem jó ízlésük, kulturáltságuk formálásáról van szó, például az öltözködésben, beszédmodorukban. A céltudatos esztétikai nevelés hiányosságai főleg a serdülő korú fiataloknál ütköznek ki, amikor a fiatal egyre tudatosabban, s önállóbban viselkedik, cselekszik. S még nagyobbak a gondok ott, ahol az iskola erőfeszítéseit a családi vagy a munkahelyi környezet nem támogatja, hanem merőben más értékrendszerével teljes mértékben eredménytelenné teszi ezt a tudatformáló munkát. MIÉRT NEM ELEGENDŐ? Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem elegendő a világ racionális megismerése, miért fontos az érzelmi nevelés? Ha a megismerés folyamatát a tudomány képviseli, akkor mit jelent az ember számára a művészet, amely a világ esztétikai birtokbavételének legmagasabb formája? Ez csupán élményt, érzelmi hatást jelent, amelyekkel a jó művészeti alkotás megajándékoz bennünket, s amely nélkül elképzelhetetlen a világ esztétikai birtokbavétele? Az emberek többsége jól tudja, hogy mély érzelmeket nem csupán a művészeti alkotások válthatnak ki; az embernek emlékezetes élményei lehetnek, például a szép környezetben tett séta, sízés, csónakázás során és máshol is. Ez mind igaz, ám mégis nagyon sok érv szól amellett, hogy a művészetet az eddiginél átgondoltabban és hatékonyabban használjuk ki az esztétikai nevelésben. Az ember tudása nem lenne teljes, ha csupán a fogalmak - amelyek tudvalévőén a tudományos gondolkodás alapvető eszközei — révén fejlődne. Habár minden fogalomnak pontos meghatározása és tartalma van, s így különböző összefüggésekben használhatjuk, ez mégsem teljesen azonos a valósággal, hiszen bizonyos tárgyak vagy jelenségek meghatározó jegyeinek minősítéseként vagy általánosításaként jött létre, tehát logikai módon. A fogalomban hiányoznak az egyes tárgyak egyedi jegyei, hiszen csupán azt hangsúlyozza, ami általános és fontos valamennyi hasonló típusnál. Ilyen értelemben a fogalom jóval szegényebb bármelyik konkrét tárgy jellemző jegyeinél. A művészi megismerés tudvalévőén képekkel dolgozik. E kép az objektív valóság tükröződése, amely a művész egyénisége, tehetsége, sajátos belső világa révén jön létre. A művészeti alkotás is megismerés, sőt általánosított megismerés alapján jön létre. Ez is az élet fontos mozzanataival foglalkozik, ám a tudomány szétválasztja az általánost a különlegestől, a művészet viszont megtartja egységüket, az általánost ábrázolja a különlegesben. Ezen kívül a racionális megismerés nemcsak a valóság konkrét szempontjaitól vonatkoztat el, hanem a szubjektum értékelő, érzelmi állásfoglalásától is, holott ez á megismerésnek sajátos értelmet ad. A képekben való gondolkodásnak számos olyan funkciója van, amelyet a logikai megismerés nem képes teljesíteni. A képzelőerő az átmeneti formát képezi a közvetlen értékelés és az ösztönös megérzés, egyúttal pedig a megérzés és az elvonatkoztató logikai gondolkodás között. A képekben való gondolkodás természetesen nem képes pontosan kifejezni a tudományos igazságot. Ám azok a képek, amelyek az esztétikai hatás során keletkeznek, tapasztalatainkkal gazdagodva új eszmények létrejöttét segítik elő. A művészetre tehát a sajátos teljesség és az életszerűség jellemző. A CSKP KB Elnöksége 1984 márciusi ülésén hangsúlyozta, hogy iskoláinkban hatékonyabbá kell tenni az esztétikai nevelést. Ugyanerre a fontos feladatra hívta fel a figyelmet Josef Havlín, a CSKP KB titkára a pedagógusok tavalyi Spiáská Nová Ves-i tanácskozásán is. Az oktatásügyi szervek rendszeresen figyelemmel kísérik, hogy az oktatónevelő munkában mekkora a szerepe az esztétikai nevelésnek. Felméréseik, tapasztalataik alapján tavaly több olyan határozatot hoztak, amelyeknek célja az esztétikai nevelés hatékonyságának növelése az oktató-nevelő munkában, de az iskolán kívüli foglalkozások során is. PÓTOLHATATLAN SZEREP Felméréseink egyértelműen igazolták, hogy az esztétikai nevelésnek pótolhatatlan szerepe van a tanulók komplexen értelmezett kommunista nevelésében. Jelentős mértékben járul hozzá a tanuló szellemi fejlődéséhez és érzelmi gazdagodásához. Az esztétikai nevelésnek fontos szerepe van abban is, hogy a tanuló a maga teljességében, bensőségesen ismerje meg a világot, s tudásának, öntudatának megfelelően gondolkozzék és cselekedjék. Ugyancsak nagy a jelentősége olyan értékrendszer kialakulásában, amelyben kellő helyük, jelentőségük van az anyagiaknak, de a szellemi értékeknek is. Az ilyen értékrendszer kialakítását napjainkban még sok tényező és különböző hatás nehezíti. Az iskolákban szerzett tapasztalataink egyértelműen azt igazolják, hogy az esztétikai nevelés sikeres, hatékonysága is elsősorban a pedagógus személyiségétől és pedagóguskollektiva felelősségteljes munkájától függ. Az esztétikai nevelés nem lehet csupán a humán tantárgyakat oktató pedagógusok feladata, habár ezeken az órákon, a különböző nem kötelező tantárgyak oktatása, s egyéb iskolán kívüli foglalkozások során valóban sokat lehet tenni e téren is. Jó eredményeket elsősorban akkor lehet elérni, ha a tanulók esztétikai nevelését, értékorientációjuk megfelelő formálását minden pedagógus egyaránt fontosnak és állandó feladatnak tartja. SOKOLDALÚBBÁ A PEDAGÓGUSOK FELKÉSZÍTÉSÉT Éppen ezért az esztétikai nevelés hatékonyságát úgy kívánjuk növelni, hogy korszerűsítjük Is sokoldalúbbá tesszük a pedagógusok felkészítését. Fontos követelmény, de ma sem elegendő az, ha a pedagógus jó szakember, alapos ismerője az általa tanított tantárgyaknak. A jó pedagógus művelt ember is, akinek minden megnyilvánulása kulturált, s aki ismeri az emberi lét fontos összetevőit. Ezzel együtt fokozott figyelmet szentelünk az esztétikai nevelés alapvető céljainak is, hiszen túltechnizált világunkban már nem elegendő a művészet szerete- tére, a művészeti alkotások szépségeinek felismerésére nevelnünk. Ma ennél jóval többre van szükség, s e feladatok érdekében a mainál jobban ki kell használni a tömegtájékoztató eszközök nevelő szerepét, össze kell hangolni az iskolák és a kulturális intézmények együttműködését azért is, hogy fiataljaink társadalmi eszményeiknek megfelelően művelődhessenek és szórakozhassanak szabadidejükben. Az esztétikai nevelésnek továbbra is fontos szerepe van a nem kötelező tantárgyak oktatása során. Mielőbb el kell érnünk azt is, hogy a művészeti alapiskolák a mostaninál nagyobb szerepet töltsenek be főleg a középiskolások esztétikai nevelésében. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az említett és egyéb intézkedések csupán megfelelő alapot teremtenek a tanulók hatékonyabb esztétikai neveléséhez. A legfontosabb az, hogy minden pedagógus, minden iskolai és más illetékes vezető tartsa szívügyének fiataljaink egészséges, harmonikus fejlődését, értelmi és érzelmi nevelését. Az esztétikai nevelés eredményeit két év múlva SpiS- ská Nová Vesben értékeljük majd átfogóan. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez az értékelés örömteli, tehát a fiatalok esztétikai nevelése eredményes legyen. ONDREJ BARTKO okos es Érzelmekben gazdag fiatalokat Az esztétikai nevelés jelentőségéről
