Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
► ÚJ szú 9 ' 1986. IX. 5.- Nem tudok aludni. Néha egy cseppet sem, néha meg ha egy félórát elszunnyadok? Nem álmodok én semmit! Csak forgolódom összevissza. Hosszú az éjszaka, nehezen virrad - nézem, nézem az ablakot, hát csak setétlik. Várni kell, mindig várni... Tengernyi türelem, konok makacsság, szívósság és határtalan reménykedés - egy öregasszony, a kétszeresen özvegy Török Anna néni sajátossága mindez, aki immár a 102. életévét tapossa, s bodrogközi szülőfalujában, Battyánban (Botany) bizakodva várja a hajnalt. Dolgozni akar. Nem mondja ki, de úgy tapasztalom, elégedetlen önmagával. Két éve a kertben még ő törte a kukoricát, ő szedte le a babot, de tavaly már nem bírta...- Mikor az ember megvénül, hát már semmit sem ér - mondja ki az ítéletet és legyint egyet a kezével. Arról a belső harcról, amit egy-egy munka elvégzéséért ebben a korban meg kell vívnia, nem beszél. Ez az ő titka. Persze tudjuk, hogy az ember elhasználódik, a test anyaga is, és a vereségek szaporodnak. Vannak, akik összeroppannak, képtelenek elviselni ezt. Ő nem adja fel! Vigyázó, lassú léptekkel minden nap lemegy a lépcsőkön, az ereszték alól előhozza a búzát vagy a kukoricát és megeteti az aprójószágot. A tojást is ő szedi össze. Nagyon vigyáz, hogy egyet se törjön el. Egyik testvérének a lányával, Annuskával lakik. Neki két gyereke van, azoknak is akkor ízlik legjobban a vajas kenyér, ha Anna néni adja. De hogyan került Anna néni Annuskáékhoz? Annuska mondja:- Egyedül maradt, az édesanyámék ide hívták, hogy öregségükre majd őket fogja gondozni. Édesanyámék meghaltak. A testvérek közül én maradtam itthon. így tizenegy éve vagyunk együtt, én gondozom. Igazán jól bírja magát. Még a csirkét is megsüti magának. Amit én főzök - ha kedvére való - akkor megeszi, de nem mindent. Jaj, az idén még mit nem tett?! Van itt nekünk egy meggyfánk, a tetején maradt néhány szem, képzeljék - alá tette a kettős létrát és leszedte! Különben orvosnál még sohasem volt. Pár évvel ezelőtt nagyon megfázott. Hoztunk neki orvosságot, de azt hiszik, hogy bevette? Elvitte a kertbe és elásta a meszesgödör mellé. Még most is ott van! Hogy miért ez a bizalmatlanság a gyógyszerekkel és az orvosokkal szemben? Nos, a válasz valahol alighanem a múlt század végi és a század eleji gyógyászat színvonalában leledzik. Erre akkor jöttem rá, amikor Anna néni elmesélte, hogy az első férjével csak 14 hónapot élt együtt, elvitte a tífusz, a kislányukat - Kalapos lluskát is.-Előbb én voltam benne. Jöttek, hozták az orvosságot. Egy üvegnyit. Olyan volt, mint a piros Yum. Inni kellett. Mondtam az uramnak, jaj, ide ne hozd, öntsd a dézsába, nekem nem kell! Nem ittam meg, még most is élek, pedig négy hétig le sem jöttem az ágyról. Ó megitta és mégis meghalt, vele együtt a lányom is. Tizenegy esztendeig özvegy voltam. Nem akartam férjhez menni. Varrtam. Éjszakákon is. Sokáig. Úgy próbáltam enyhíteni a fájdalmon, hogy danolásztam magamnak. Legtöbbször azt, hogy:,,Házunk fölött egy csillag sem ragyog. A faluban a legárvább én vagyok. Nincsen csillag ki reám ragyogjon. Nincsen oly szív ki értem dobogjon.- Végül mégis akadt ilyen....- Igen. Az ö sorsa is olyan volt, mint az enyém. Mikor Bolyból ide jöttek, már a két gyermeke meghalt. Itt aztán a harmadikat és a feleségét sem tudták megmenteni, hiába hordta őket orvostól orvoshoz. Egyedül maradt. Mikor hazajött a háborúból, kérdezte tőlem, hogy miért nem mentem férjhez? Mondtam, hogy nem volt ki elvegyen. Azt mondta, hogy ő nem úgy hallotta. Hát akkor minek kérdezi? - válaszoltam neki. És már nem is szándékozik férjhez menni? - faggatott tovább. Mondtam, hogy nem. Erre megkérdezte, hogy miért? Félek a gyermekszüléstől - vallottam be neki, amire azt mondta: Ez nem akadály. Anna néninek a második férje huszonhat éve halott. Negyven évig éltek együtt. A házasságukból egy leánygyermek született, aki később az ungvári kórházban első gyermeke világrahozatalakor meghalt. A gyermek pár hétig még életben maradt, de már rajta sem tudtak segíteni. Anna néninek ezért nincs unokája. Kegyetlen sors kétségtelenül - és tegyük hozzá, hogy a régi világban a mindennapi betevő falatért is keményen kellett dolgozni. Anna néniék öten voltak testvérek, öt leány. Ő volt a legfiatalabb, de a gazdálkodásba neki is be kellett kapcsolódnia. Bizony nem csak markot szedett, volt, amikor a férfi helyett neki kellett megfogni a kaszanyelet. Tizenöt köböl földjük volt eleinte, de aztán alig maradt valami. Az apjuk jótállt másokért, azok nem tudtak fizetni, így hát nem volt mentség: jött a végrehajtó! Talpon akartak maradni, az édesapa itthagyta a családot nekivágott Amerikának. Míg ott volt, itthon leégett a csűr, rá két évvel pedig a ház. Ami pénzt hozott, az csak éppen arra volt elég, hogy valahogy létezni tudjanak. Minden reménytelen volt. A két nővére is hajóra szállt. Az egyik fiatalon halt meg Amerikában, a másik visszajött, Újhelyben van eltemetve. Nem tudtak boldogulni. Abban a helyzetben, amely akkoriban milliókat sújtott, az amerikai kenyérkereset nem segített.- A mai gyerekek már el sem hiszik, hogy milyen volt a mi életünk. Csak nézem, hogy ezek a lurkók milyen erősek, virgoncok, szépek. Az eszük is úgy fog mint a borotva. A fiskálisoknak sem volt ilyen! A televíziót most már nem nézem, nem bírja a szemem. A híreket a rádióból sem tudom hallgatni, mert gyorsan beszélnek, de Jóska, az Annuska ura elmondja nekem, hogy mi történik a világban. Sok a kegyetlenség, az emberek még mindig rosszak, nem okulnak. Én már két világpusztulást megéltem, de egy harmadiktól mindenkit féltek - mondja Anna néni s fáradt fejét a görbebotján összekulcsolt kezére fekteti. Hirtelen körülfog a csend. Hallgatunk. Olyan csend ez, amilyenben a békés, reményt adó hajnalokat várják. SZASZÁK GYÖRGY „Két világpusztulást megéltem, a harmadiktól mindenkit féltek." A nyári népvándorlás idején a szlovák főváros utcáin is sok idegennel találkozhatunk. Hogy más országokból jöttek, arra elsősorban a beszédükből következtethetünk. De idén is - immár huszonkettedik alkalommal - érkeztek Bratislavába a világ huszonöt országából olyanok is, akik bár különböző szinten, de beszélik a szlovák nyelvet. Studia Academia Slovaca néven ismerik külföldön azt a nyári egyetemet, melyet a Komensky Egyetem Bölcsésztudományi Kara szervez az érdeklődőknek.- Nagyon örülök, hogy ón is az a százötven résztvevő közé tartozom, akiknek megadatott a szerencse és az alkalom, hogy Bratislavában, illetve Szlovákiában tölthetnek egy gyönyörű nyári hónapot - vallotta a Magyarországról érkezett Uhrin Erzsébet. Számára az ittlét napjai mást jelentenek, mint azoknak, akik először lépték át országunk határát. Ót az emlékek sokasága fűzi a Duna parti városhoz.- Nyolc évvel ezelőtt az egyetem dísztermében vettem át az oklevelet, szlovák-magyar szakos tanár lettem - kezdte az emlékei idézését. - Vajon el lehet-e felejteni azokat a napokat, hónapokat, szakadt meg a kapcsolatom. Városi szinten több nemzetiségi verseny szervezését kezdeményezte: így például a rajok éneklésben mérték össze tudásukat. Szlovák nyelvi táborban is üdülhettek az érdeklődő gyermekek. Nagyon lényegesnek tartja a szlovákiai kapcsolatok ápolását, az úttörők cseretáborozása után az egyik Nová Dubnica-i vállalattal írtak alá szerződést, s az idén szabadságuk alatt már a felnőttek is ismerkedhettek egymás hazájával. Ezt a hasznos kezdeményezést a jövőben tovább szeretnék folytatni. Az anyanyely ápolásán kívül ismeretei bővítéséről sem feledkezett meg. Tíz hónapot töltött Moszkvában a Komszo- mol Főiskolán, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán filozófiát tanult. A Marxizmus -Leninizmus Esti Egyetemet is elvégezte.- Igaz, mindez nincs szorosan összefüggésben a szlovák nyelvtudásommal, de tanulmányaim során is rádöbbentem, mennyire fontos az egy-egy nemzet életének részét képező hagyományok megőrzése. Békéscsabán elsősorban a nemzetiségi klubház szervezi az ilyen jellegű tevékenységet. A ház vezetője, István Anna szintén a Komensky Itt is otthon érzem magam éveket, melyeket az ember az egyetemen tölt el? Életem legszebb időszaka volt. Sok barátra leltem itt és a város soksok pontjához fűznek kedvesebbnél kedvesebb emlékek. Most, hogy újra végigjártam azokat az utcákat, tereket, ahol annakidején gyakran megfordultam, jóleső érzés fogott el. Felismerek mindent, de amióta nem jártam itt, sokat változott, szépült a város. Szlovákiához, Bratislavához erős szálak fűzik, de hasonlóképpen a szlovák nyelvhez is. Szülőföldjén nem véletlen a többnyelvűség, hisz magyarok, szlovákok, románok élnek egy-egy családon belül is. Erzsébet nagyszülei ma is szlovákul beszélnek, szülei viszont már kevesebbet gyakorolják a nyelvet. Öt is elsősorban azért íratták be annakidején a szlovák tanítási nyelvű általános iskolába, hogy ne felejtse el a nyelvet. Nagy érdeklődéssel tanult szovákul tizenkét évig, és az érettségi után úgy döntött, egyetemen folytatja tanulmányait.- Ez volt tehát az indíttatás és nem bántam meg az akkori döntésemet. Ha ma újra kezdeném, ugyanezt szeretném végigcsinálni. Tulajdonképpen a Bratislavában eltöltött évek alatt sajátítottam el igazán a szlovák nyelvet. Megismertem az országot, kultúráját, sokkal közelebb kerültem az irodalomhoz. Hazatérve Békéscsabára nagy lendülettel fogott hozzá a munkához. A helyi gimnáziumban kezdett tanítani. Igyekezett minél többet átadni tanítványainak azokból az ismeretekből, amelyeket nálunk sajátított el. Osztálykirándulást szervezett a Magas-Tátrába, hogy a tanulók legalább ízelítőt kapjanak a szlovákiai tájakból. Nem kis büszkeséggel mondotta, hogy tanítványai közül most ketten tanulnak a Komensky Egyetemen. — Természetesen az isko- lánkívüli tevékenységbe is bekapcsolódtam, rám bízták az iskola úttörőcsapatának vezetését. Később felajánlották a városi úttörötitkári tisztséget. Nehezen váltam meg a katedrától, sőt mellékállásban még szlovák órákat is vállaltam, de végül is otthagytam az iskolát. A gyerekekkel azonban nem Egyetemen végzett. Nyelvtan- folyamok, versmondók versenye, olvasótáborok szerepelnek műsortervükben. Az idősebbeknek nyugdíjasklubot létesítettek, ahol találkozhatnak, elbeszélgethetnek, feleleveníthetik a régi szokásokat. író-ol- •vasó találkozók, népművészeti kiállítások gazdagítják a sort.- Szinte minden szlovák vonatkozású rendezvényen részt veszek. Vagy szervezőként, vagy zsűritagként, vagy egyszerűen nézőként. Szerencsére többen vagyunk, akik szívügyünknek tartjuk az anyanyelvűnk ápolását. Többségünk pedagógus, de sokat segítenek az idősebbek, akik ragaszkodnak nyelvükhöz. Már eddig is széles kapcsolatrendszert alakítottak ki a békéscsabai szlovákok. Brezno a testvérvárosuk, de az ottani vállalatokon, intézményeken kívül másutt is vannak partnereik, akikkel cserelátogatásokat szerveznek. Az úttörő-, illetve a pionírházakon keresztül a gyerekek és a pedagógusok ismerkednek egymás életével, mindennapjaival.- Különös kapocs a nyelv- mondotta Uhrin Erzsébet.- Nem idegen országba jöttem, nagyon is otthon érzem magam. Sokat jelent számomra, hogy néhány hétig szlovák környezetben vagyok, az élő nyelvet hallom és én is többet beszélhetek, mint odahaza. A nyári egyetemet kiválóan megszervezték. Rengeteg új ismerettel térek haza, szinte új erővel feltöltódve. Diákéveinek színhelyén erősebbé vált benne a vágy, hogy újra visszatérjen a katedrára, s azt csinálja, amit élete céljául tűzött ki: tanítani az apróságokat, meg a nagyobbakat is arra a nyelvre, melyet ősei beszéltek. DEÁK TERÉZ (Molnár János felvételei) iMDml BB| ^^B ^^B ^^B BU H BBi BB BBBBB BHH^HliiiHr
