Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-05 / 36. szám

hiszen a jelenlegi ötéves tervidő­szak első éveiben jelentősen le­szűkülnek az új beruházások és a termelés korszerűsítésének le­hetőségei. A rendelkezésre álló eszközök közül azokat a beruházásokat helyezik előtérbe, amelyek a ter­melés anyag- és energiaigényes­ségének csökkentésére, az új, progresszív termelés bevezetésé­re, a külföldi árucsere-forgalom hatékonyságának fokozására irá­nyulnak. A szerkezeti változások elen­gedhetetlen feltétele - amint azt a kongresszusi dokumentumok is hangsúlyozták - a tudományos- műszaki haladás szerepének nö­velése az újratermelési folyamat­Az igényesség légkörének a megteremtéséért A lengyel gazdasági reform második szakaszának feladatai A Lengyel Egyesült Munkáspárt közelmúltban megtartott X. kong­resszusán a fő figyelem az ország gazdasági és szociális fejleszté­sére irányult. A jelenlegi gazdasá­gi stratégia legfontosabb jellem­zői: a termelési potenciál korsze­rűsítése, a gyártásszerkezet meg­változtatása, a nagyobb hatékony­ság elérése, a gazdasági egyensúly felújítása és az életszínvonal emelése. Az 1986-90-re szóló gazdasági és társadalmi fejlődés 5. ötéves terve a létrehozott nem­zeti jövedelem 16-19, a felhasz­nált nemzeti jövedelem 14-17, (a különbség a külföldi hitelek tör­lesztésének szükségességéből adódik) az ipari termelés 16 és a beruházások 19 százalékos növekedésével számol. Az emlí­tett népgazdasági mutatók teljesí­tésétől függ majd a szociális feladatok teljesítése is. A legfonto­sabbak közé tartozik: a fogyasztá­si alap 13-14, az élelmiszeripari termékek 12, az ipari közszükség­leti cikkek gyártásának 17 száza­lékos növelése, a piaci pénzügyi egyensúly fokozatos helyreállítása 1990-ig, és a lakáshelyzet javítása úgy, hogy az új lakások száma 10-20 százalékkal emelkedjen (ez az egész ötéves tervidőszak alatt 1 050 000-1 150 000 új lakást je­lent). E fejlesztési célok elérése érdekében 8-10 százalékkal csökkenteni kell az ipari termelés anyagigényességét, 10-12 száza­lékkal az energiaigényességet. Amint azt a kongresszus is hangsúlyozta, a felvázolt fejlődés egész sor intézkedéstől függ majd. Ezzel kapcsolatban többek között a tervezett és részben már megvalósított intézkedések érde­melnek figyelmet, amelyek a ter­melés és a beruházások szerke­zeti változásait, a tudományos- műszaki haladás fejlesztését, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást és olyan gaz­dasági légkör megteremtését cé­lozzák, amelyben nagyobb hang­súlyt fektetnek az igényességre. Mindez megköveteli az alkalma­zott gazdasági szabályozók töké­letesítését. A kongresszus megerősítette, hogy a beruházások az egyik legbonyolultabb területet jelentik, legyen szó szerkezeti változtatá­sukról, vagy»a nemzetijövedelem- képzésben való részvételükről. Mivel az elmúlt ötéves tervidő­szakban a társadalmi termelés nagyarányú csökkentésének kö­vetkeztében a fejlesztési tervek jelentős részét szándékosan az életszínvonal-csökkenés maximá­lis enyhítésére tett törekvéseknek rendelték alá, az állóeszközök fokozatos elhasználódása és a beruházási célok megvalósítá­sának fokozódó igénye megköve­telte a nemzeti jövedelem eddigi felhasználásának átértékelését a felhalmozási alap javára. Vilá­gos azonban, hogy a beruházások tervezett növekedése ellenére is hosszú távú feladat lesz a nép­gazdaság szerkezeti átalakítása, \ban. A tudomány és a technika fejlődéséhez szükséges anyagi feltételek javítását az is elősegíti, hgy az erre fordított kiadások csaknem megkétszereződnek (részarányuk a felhasznált nem­zeti jövedelemhez viszonyítva az 1985-ös 1,7 százalékról 1990-ben több mint 3 százalékra emelke­dik.) Ennek az összegnek csak­nem a felét az elektronika, az automatizáció, a robotizáció fej­lesztésére, új anyagok és techno­lógiák kifejlesztésére fordítják. A legjelentősebb tudományos- műszaki feladatok központi irányí­tásának megerősítésével párhuza­mosan megteremtik a gazdasági és szervezési feltételeket a válla­lati szféra aktivizálásához. Például a termelés korszerúsétésére irá­nyuló legfontosabb feladatok egy részét az ún. kormánymegrende­lések közé sorolták, s megvalósí­tóik jelentős adókedvezményt és előjogokat élveznek. A tudomá­nyos-műszaki feladatok mielőbbi megoldásához a KGST-országok- kal folytatott nemzetközi együtt­működésnek is hozzá kell járulnia. Ez az együttműködés a 2000-ig szóló hosszú távú tudományos- műszaki és gazdasági együttmű­ködési program alapján fejlődik. A termelési és a tudományos­műszaki szférában végrehajtandó szerkezeti változásoknak a kül­gazdasági kapcsolatokban is meg kell nyilvánulniuk. Lengyelország­ban ugyanis gyakorlatilag kimerül­tek a nyersanyagjellegú export további fokozásának lehetőségei, s a kivitel további növelését csak a késztermékek exportjával lehet és kell biztosítani. A jövőben ez megköveteli a lengyel gazdaság következetes exportorientáltságát, a feldolgozóipar technológiai, mi­nőségi és innovációs színvonalá­nak emelését. Ezt szolgálják majd azok az intézményes intézkedé­sek, amelyek az exportra történő termelésre irányuló beruházáso­kat (az elmúlt hónapban az ilyen beruházások finanszírozására Lengyelországban új bankot hoz­tak létre) az exportra termelő vállalatok kiemelt ellátását és azon vállalatok körének a bővíté­sét célozzák, amelyek külföldi gazdasági tevékenység végzésé­re jogosultak. A feldolgozóipari termékek ex­portjának növelése a nem konver­tibilis valutát tekintve nem lesz könnyű. Erről tanúskodnak a gép­ipari termékek exportját szemlélte­tő adatok: 1985-ben kivitelük még mindig 20 százalékkal maradt el az 1979-es szinttől. Lengyel- ország és a kapitalista országok kereskedelmi kapcsolataira -to­vábbra is a diszkriminációs intéz­kedések következményei nyomják rá bélyegüket. Jellemző, hogy a kapitalista országok nem hajlan­dók konstruktívan megoldani a hi­telnyújtás és törlesztés kérdését. A jövőben azonban e kapcsolatok fokozatos fejlesztésével számol­nak. Ezzel összefüggésben a kongresszus pozitívan értékelte, hogy a Lengyel Népköztársaságot ismét felvették a Nemzetközi Va­luta Alap tagjainak sorába. A lengyel kommunisták tanács­kozásán megkülönböztetett gon­dot fordítottak a gazdasági reform­ra, amelyet a társadalmi haté­konyság fokozása, és az intenzifi- kációs célok elérése alapfeltételé­nek minősítettek. Pozitívan érté­kelték a reform hozzájárulását a 80-as évek elején kialakult válság következményeinek leküz­déséhez. Ugyanakkor azonban nyíltan beismerték, hogy eddig még nem sikerült elérni a gazda­sági reform alapvető célját: a haté­konyságot segítő mechanizmusok megteremtését. Az e téren elért nem kielégítő eredményeket (a termékek minőségi színvonalának bizonyos csökkenése, a bérek és a munkatermelékenység kedvezőt­len alakulása) a gazdasági viszo­nyok bonyolultságával, az irányí­tás egyes gazdasági szabályozói­nak bizonyos kiegyensúlyozatlan­ságával magyarázták, ami gyak­ran adott lehetőséget a szubjektív döntéshozatalra. Ehhez kapcsoló­dott még néhány népszerűtlen intézkedés. Főleg az ármódosítá­sokról van szó, amelyeket nem komplex, gazdaságilag nem indo­kolt mértékben hajtottak végre. A gazdasági reform érvényesí­tésének következő, második sza­kaszában lényegesen igényesebb gazdasági légkör megteremtésé­vel, főleg az önelszámolási szférá­ra gyakorolt erőteljesebb gazda­sági nyomással számolnak azzal a céllal, hogy fokozódjon a gazdál­kodás hatékonysága. A jövőben a vállalatok nem számíthatnak az állami költségvetésből történő au­tomatikus támogatásra olyan ese­tekben, amikor nem tesznek ele­get a hatékonyság követelményei­nek. Várható, hogy a gazdasági egyensúly helyreállításával foko­zatosan csökken a központilag számontartott tételek (nyersanya­gok, anyagok és gépek) száma, valamint felszámolják a gazdasági reform átmeneti módosításait és alapvető koncepciójától való elté­réseket. A felvetett problémák távolról sem ölelnek fel minden kérdést, de sejtetik a gondok bonyolultsá­gát, s megmutatják, hogy a jövő­ben melyeket kell mielőbb megol­dani VLADISLAV CIESLAR Környezetkímélő hegesztési eljárás A Szovjetunióban mind gyakrabban alkalmazzák az úgyneve­zett diffúziós hegesztést, amelyhez vákuumra, vagyis légüres térre, magas hőmérsékletre és nagy nyomásra van szükség. Ezzel a hegesztési módszerrel elektromágnesek minőségének és üzembiztonságának javítására nyílik lehetőség. Az elektromág­nesek a gépjárműiparban, a robottechnikában és a mezőgazda­sági gépgyártásban széles körben alakalmazott hidraulikus rendszerek fontos alkatrészei. Gyártástechnológia új módszerét a Moszkvai Repülőgépipari Technológiai Intézet tudósai dolgoz­ták ki. A diffúziós hegesztési technológia már több mint 750 fajta fém, nem fémes elem ötvözet illesztésére alaklmazható. Az ily módon összehegesztett elemek esetében nincs szükség sem további hőkezelésre, sem utólagos mechanikai megmunkálásra. Szovjet kutatók a diffúziós hegesztő berendezések több mint 40 típusát fejlesztették ki egyedi és sorozatgyártásra. A készülé­kek használata egyszerű és biztonságos. Nagy előnyük, hogy nem szennyezik a levegőt, megkímélik a környezetet az egészségre ártalmas gázoktól és a portól. Különösen acélszerkezetek egyesítésére használható fel igen hatékonyan ez a korszerű hegesztési eljárás. A berendezések egyes fajtái jól alkalmazhatók a világűrben történő szerelési munkálatoknál is. (BUDAPRESS-APN) Vietnamban jelenleg negyven állami farm 23 000 hektáron termeszt teát. Rajtuk kívül még kisgazdák és szövetkezetek is foglalkoznak teatermesztóssel. A termők évente 55 000 tonna tealevelet szállíta­nak a 12 feldolgozó üzembe. Képünkön: folyik a teaszüret a Tam- thang farmon Vinh-phu tartományban. (Telefoto: CSTK) Számok, tények, adatok • Szófiában összpontosul Bulgária termelő potenciáljának 18 százaléka. A nemzeti jövede­lem kialakításához a főváros azonban mindössze 14.5 százalékkal járul hozzá. Tekintettel Szófia iparának fejlesztésére, az itt lévő termelési kapacitásokra, valamint a tudományos és kutató központokra, ez a helyzet nem kielégítő. Tudato­sítják ezt a főváros párt- és gazdasági vezetői is. Döntés született arról, hogy a főváros elsősorban a munkatermelékenység növelésével járul hozzá a népgazdaság előtt álló feladatok teljesítéséhez. A munkatermelékenységnek évente átlagosan 8,5—9-százalékkal kell növekednie. Ha ez a köve­telmény teljesül, akkor Szófia kereken egyötödé­vel járul hozzá a nemzeti jövedelem képzéséhez. • Magyarországon az utóbbi ötéves tervidő­szakban 15 százalékkal emelkedett a tej és más tejtermékek fogyasztása. Az egy lakosra eső átlagos évi fogyasztás az 1980-as 160 literrel szemben jelenleg eléri a 186 litert. 1981-1985 között a tejipari tröszt együttvéve 10 milliárd liter tejet vásárolt fel a termelőktől és évente több tíz innovált termékkel jelent meg a piacon. A jelen­legi ötéves tervidőszakban is a tejipari termékek választékának a bővítésére törekednek. A fo­gyasztók körében a legnagyobb sikert az ízesített, fűszerezett tejtermékek új fajtái aratták. • Jugoszlávia 1986 és 1989 között több, mint 1,6 milliárd dollárt fordít az úthálózat karbantartá­sára, korszerűsítésére és bővítésére. A költségek egy részét abból a hitelből fedezik, amelyet a Világbank folyósít 121 millió dolláros összegben 8.5 százalékos kamatláb mellett. A terv a hor- váthországi, szlovéniai, szerbiai és a bosznia- hercegovinai autóutak korszerűsítésével számol, továbbá előirányozza a már megkezdett - és részben már üzemelő - Zágrábot Belgráddal és Skopjéval összekötő autópálya befejezését. • A TAROM és LAR román légitársaságok évente a bel- és külföldi légijáratokon összesen 2.5 millió utast szállítanak, vagyis huszonhárom- szor többet, mint 1946-ban. A légi közlekedés főleg az utóbbi két évtizedben fejlődött jelentősen, ugyanis ezekben az években korszerűsítették a kolozsvári, a Baia Mare-i és az aradi légikikötő­ket, illetve újakat építettek Bacauban, Craiovában és Suceavában. A szerteágazó légijáratok a világ negyven fővárosával kötik össze Bukarestet. A nemzetközi forgalmat lebonyolító három repülő­tér közül a legnagyobb a bukaresti Otopeni repülőtér. • Prognózisok szerint a KGST-országok kö­zötti áruszállítás kétezerig a nyolcvanas évek elejéhez viszonyítva mintegy huszonöt százalék­kal bővül, tehát rendkívül nagy feladatok hárulnak majd a teherszállításra. A szocialista országok közötti áruszállítások mintegy 55 százalékát lebonyolító vasúti szállításban a legfontosabb a hatékonyság fokozása és a növekvő igények kielégítése. A figyelem a tizennyolc nemzetközi vasútvonal- korszerűsítésére irányul, amelyek hossza eléri a húszezer kilométert. A fő szempont a szállítás meggyorsítása, a vasúthálózat villamo­sítása és a szállítás meggyorsítása, ellátása automatikus biztonsági berendezésekkel. Együtt­véve több, mint 7000 kilométeres szakaszon tervezik a villamosítást. Egyre nagyobb szerephez jut a gépkocsiszállítás. Itt is nagy gondot fordítanak az úthálózat korszerűsítésére és bővítésére. Egyebek között azt tervezik, hogy 1990-ig több, mint tízezer kilométer hosszúságban korszerűsíte­nek, illetve építenek utakat, ezek több, mint fele autópálya lesz. • A román kohászati üzemekben idén a tervek szerint 16 millió tonna acélt állítanak elő, vagyis 400 ezer tonnával többet a tavalyinál. A legna­gyobb kohászati üzemek Galatiban, Hunedoare- ben, és Tirgovistében működnek. Az acél- és vaskohászat Románia legdinamikusabban fejlődő ágazatai közé tartozik: 1966-tól napjainkig terme­lése megháromszorozódott. Az utóbbi években viszont bizonyos fokú stagnálás jelei mutatkoz­nak, ami az új technológiákra való áttéréssel magyarázható. A legnagyobb figyelmet a minőség javításának és a kohászati termékek választéka bővítésének szentelik. • A Szovjetunióban a jelenlegi ötéves tervidő­szakban megkezdik a maximumhoz közeli haté­konysággal működő gázturbinák berendezései­nek a gyártását. A 25 ezer kilowatt teljesítményű aggregátorokat a szovjet gáz- és kőolajvezetékek mellett épülő kompresszorállomásokban szerelik majd fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom