Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
► ÚJ szú 5 1986. IX. 5. Az ENSZ legnagyobb szakosított szervezetének, az UNESCO-nak a székháza Párizsban (Archiv-felvételek) Hagyományosan minden év szeptemberének harmadik keddjén összeül az ENSZ közgyűlése. Az idén szeptember 16-án fog megkezdődni 41. ülésszaka a világ országai e legreprezentatívabb fórumának. Ebből az alkalomból közlünk részleteket ALEKSZEJ ALEKSZANDROVICS ROSCSIN visszaemlékezéseiből, melyek a Mezsdunarodnaja Zsizny című szovjet folyóirat idei 8. számában jelentek meg. ...1945 júliusa. A Szovjetunió külügyi népbiztosságán forró volt a levegő: a második világháború befejezésével és a békés rendezéssel összefüggő számos probléma megoldásán dolgoztak. Ezek közül kettő volt a legfontosabb: a Potsdamban létrehozott külügyminiszteri tanács ülésszakának előkészítése, amely a volt ellenséges országokkal kötendő békeszerződéseket volt hivatott kidolgozni, továbbá a részvétel az ENSZ Közgyűlésének, Biztonsági Tanácsának és más intézményeinek előkészítő szerveiben. A második feladattal Andrej Gromikót, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét bízták meg. Tanácsadójaként e sorok íróját jelölték ki, aki abban az időben a Szovjetunió nagy-birtanniai nagykövetségén dolgozott. Az ENSZ tevékenysége beindításának előkészítése nagyon bonyolult és munkaigényes feladat volt. A San Francisco-i konferencián elfogadták az ENSZ Alapokmányát, kijelölték szerveit, meghatározták azok tevékenységének elveit, de nem született döntés számos gyakorlati kérdésben: az ENSZ székhelyét, szervei felépítését, az eljárási szabályokat, tevékenységének finanszírozását stb. illetően. A konferencia a javaslatok előkészítésével Végrehajtó Bizottságot (14 ország képviselőiből állt: Ausztrália, Brazília, Kanada, Chile, Kína, Csehszlovákia, Franciaország, Irán, Mexikó, Hollandia, Anglia, USA, Szovjetunió és Jugoszlávia) bízta meg; a bizottságnak kellett létrehoznia az Előkészítő Bizottságot a szervezet valamennyi tagjának képviselőiből. Az Előkészítő Bizottság 1945. augusztus 15-én ült össze Londonban. Augusztus 15-én a Church-House-ban az anglikán egyház székhelyének patinás épületében, a Westminster tér közelében ült össze az ENSZ Végrehajtó Bizottsága, majd az Előkészítő Bizottság. Ezeknek a szerveknek kellett foglalkozniuk az ENSZ székhelyének kijelölésével, vezető szervei tevékenységének előkészítésével, a procedurális kérdések megoldásával, a napirend összeállításának módjával, az ENSZ ideiglenes titkárságának létrehozásával, finanszírozási rendszerével, a Népszövetség aktíváival és számos más kérdéssel, melyeket szinte lehetetlenség felsorolni. A legélesebb harc a világszervezet székhelyének kijelölése körül folyt. A küzdelem hevessége azokkal a lényeges előnyökkel magyarázható, amelyekhez az ilyen vagy olyan megoldástól az egyes országok jutottak volna politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Tény, hogy az ENSZ és tagországai küldöttségei által felhasznált összegek lényeges része a világszervezetet befogadó országban maradt volna. Ezenkívül az is világos volt, hogy az ENSZ személyzetének jelentős részét ugyancsak ennek az országnak az állampolgárai fogják alkotni. A szervezet székhelye körüli viták alapjában az európai országok és az amerikai kontinens államainak képviselői között folytak. Az előzőek ragaszkodtak ahhoz, hogy az ENSZ valamely európai országban székeljen (elsősorban Genfet javasolták), az utóbbiak arra hajlottak, hogy az Egyesült Államokban. A harc az előkészítő szervek ülésein és a kulisszák mögötti megbeszéléseken azonos hevesAz ENSZ-palota New Yorkban 4-----------------------------------------------------------------------------séggel folyt. Az ENSZ Európában való elhelyezését elsősorban a britek szorgalmazták. Ókét támogatták más európai országok és számos nem európai állam küldöttségei is. Az USA mellett főleg a latin-amerikaiak kardoskodtak. A kérdés megvitatása az Előkészítő Bizottságban feltárta az éles ellentéteket az USA és Anglia között. Mind a két ország abban reménykedett, hogy uralkodó helyzetbe kerül az ENSZ-ben. Washingtonban feltételezték, hogy ha a területükön fog székelni a világszervezet, ez számos lehetőséget ad nekik arra, hogy hatást gyakoroljanak a nemzetközi ügyekre. Ugyanerre törekedett London is; remélte, hogy az ENSZ-ben majd ugyanolyan befolyással bír, mint a Népszövetségben. Az angolok véleménye szerint ezt szolgálta volna, ha az ENSZ minél közelebb kerül a brit fővároshoz és minél távolabb az USA-tól. Ebben az esetben Anglia számára kedvezően alakult volna az ENSZ kádereinek az összeállítása is: lehetővé vált volna, például, hogy felhasználják a Népszövetség britbarát munkatársait, azok látható és láthatatlan kapcsolataival együtt. Az Európa mellett kiállók azzal is érveltek, hogy a kontinens volt két világháború tűzfészke, s ezért biztonságának kérdése rendkívül fontos az egész világ számára. Ezenkívül Európa a civilizáció központja és közelebb fekszik a világ országainak többségéhez. Arra is hivatkoztak, hogy az ENSZ fenntartása Európában sokkal olcsóbb lenne, mivel itt kisebbek a megélhetési költségek, mint az Egyesült Államokban. Ezenkívül Genfben már megvan a Nemzetek Palotája, a Népszövetség korábbi székhelye, ahol kényelmesen el lehetne helyezni az Egyesült Nemzetek szervezetét is. Az Előkészítő Bizottságban két fordulóban szavaztak - először Európáért, utána az Egyesült Államok mellett. A titkos szavazásra tett javaslatot elvetették. Végül az ENSZ európai székhelye mellett 23 küldöttség szavazott, ellene 25, tartózkodott 2. A második fordulóban az igenlő szavazatok száma 30 volt, az ellenszavazatoké 14, tartózkodott 6 delegáció. Vagyis több mint kétharmados többséggel az USA javára dőlt el a szavazás és ezzel megoldódott az ENSZ elhelyezésének kérdése. Az ilyen döntés elfogadását nagymértékben elősegítette a Szovjetunió, Ukrajna, Belorusszia, Csehszlovákia és Jugoszlávia álláspontja. A Szovjetunióban úgy vélték, hogy az amerikai háborús szövetséges támogatása ebben a kérdésben elősegíti a baráti kapcsolatok megőrzését a háború utáni években is, s ez megkönnyíti a háború utáni rendezés számos problémájának megoldását, elsősorban a békeszerződés megkötését Németországgal és volt európai szövetségeseivel. Hatást gyakorolt az a tény is, hogy abban az időben az amerikai kontinens 22 állama volt tagja az ENSZ-nek, míg csak 14 európai, köztük a Szovjetunió és a két szovjet köztársaság. való kivonulásának kérdését. (A szovjet csapatok akkor Iránban a két ország kormánya között a háború idején kötött megállapodás értelmében tartózkodtak. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió a háború befejezését követő hat hónap alatt vonta ki innen csapatait). * * * * Az előkészítő szervek munkája nagy figyelmet váltott ki a világ közvéleményében. Számos újságíró érkezett Londonba, a sajtó terjedelmes kommentárokat közölt. Egy sor ország politikai köreiben vita folyt az ENSZ szerepéről a béke és a biztonság garantálásában. Ezzel együtt a nemzetközi helyzet ebben az időben jelentős változásokon ment át - mégpedig a rosszabb irányában. Az Egyesült Államok világurdalmi helyzetre törekedett, annál is inkább, mivel akkor már rendelkezett az atomfegyverrel. Washingtonban úgy vélték, hogy a háború utáni világ elrendezésével összefüggő minden elképzelésüket megvalósíthatják és meg is kell valósítaniuk. London - Washington támogatásában bízva - arra törekedett, hogy a világháborúban ..aratott győzelem gyümölcseiből maximális mértékben részesüljön, s megvalósíthassa elképzeléseit Németországgal, Kelet- és Délkelet-Európá- val, a Balkánnal kapcsolatosan. A háború utáni rendezés Nyugaton kidolgozott tervei összeütközésbe kerültek a Szovjetunió és a vele baráti kapcsolatban álló európai, távol-keleti és más országok és népek érdekeivel. A nemzetközi feszültség növekedni kezdett. A feszültség fokozódása egyértelműen érezhető volt az ENSZ előkészítő szerveiben is. Egyre több napirendre kerülő kérdésben merültek fel a mind nagyobb ellentétek. Ezt bizonyította az a vita is, amely a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között folyt a katonai-vezérkari bizottság létrehozásáról az ENSZ Biztonsági Tanácsa Nagyon munkaigényesnek bizonyult a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács és az ENSZ más szervei összehívásának előkészítésével összefüggő dokumentumok kidolgozása. El kellett dönteni, hogyan fognak tevékenykedni, milyen fő- és kisegítő bizottságaik lesznek, milyen lesz ezek hatásköre és munkarendje. Meg kellett határozni az ENSZ minden vezető szervének munkarendjét, pontosítani, mivel fog elsősorban foglalkozni, össze kellett állítani ideiglenes napirendjüket. S végül, meg kellett oldani a személyzet, a finanszírozás kérdéseit és más problémákat. Ezek megoldására speciális bizottságokat hoztak létre. Ezek némelyikének, például a Közgyűléssel foglalkozó bizottságnak a munkája olyan feszített volt, hogy napjában négy ülést is kellett tartani, még éjszakaiakat is. Éles vita bontakozott ki a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács ideiglenes napirendjei körül, különösen azzal összefüggésben, hogy az USA és néhány más nyugati ország olyan napirendi pontokat akart elfogadtam a Biztonsági Tanács számára, melyek nyilvánvalóan a Szovjetunió ellen irányultak, így például a szovjet csapatok Iránból Andrej Gromiko és felesége, Ligyija a Biztonsági Tanács 1946-ban megtartott első ülése után mellett. Az Alapokmánynak megfelelően a bizottságot a BT állandó tagjai vezérkari főnökei alkották volna, vagy azok képviselői. Az USA és Anglia azt remélte, hogy a bizottságban vezető pozícióba kerülnek, s az ENSZ egyesített fegyveres erőit saját érdekeikben használhatják fel, többek között a Szovjetunióra való nyomás gyakorlására a háború utáni rendezés kérdéseinek megoldásában. Washingtonban és Londonban már dolgoztak ezen erők megszervezésének és alkalmazásának részletes tervein. A Szovjetunió nem tartotta célszerűnek elsietni ennek a kérdésnek a megoldását. A fő ellenséges hatalmak - Németország és Japán - már kapituláltak. A világban nem volt olyan erő, amellyel szemben feltétlenül be kellett volna vetni az ENSZ fegyveres erőit. Az események további alakulása teljes mértékben igazolta a szovjet fél ilyen hozzáállásának helyességét. Az ENSZ Előkészítő Bizottságának záróülésére 1945. december 24-én meglehetősen nyugtalan helyzetben került sor. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia külügyminisztereinek azokban a napokban Moszkvában folyó tanácskozásának eredményei még nem fejtették ki kedvező hatásukat annak ellenére, hogy Moszkvában sikerült némileg enyhíteni a nemzetközi feszültséget. Az ENSZ Közgyűlése első ülésszakának első részét Londonban 1946. január 10-re tűzték ki. A világban egyre jobban érezhetővé vált a nemzetközi feszültség növekedése, sőt időnként a nyugati hatalmak ellenséges magatartása is a Szovjetunióval és a vele baráti kapcsolatokban álló országokkal szemben. Ezt az ellenségeskedést a nagy elhajlás jellemezte a Szovjetunió, az USA és Anglia közti szoros együttműködéstől a Hitler- ellenes koalíció kereteiben. Ebben az időben a nyugati hatalmak számára az ilyen együttműködés a Szovjetunióval csak akadályt jelentett harcukban a demokratikus és nemzeti-felszabadító mozgalmak ellen, amelyek széles körben bontakoztak ki a második világháború utolsó éveiben, és különösen a háború utáni időszakban. rr^ nrnrnTTTTirm im WB . HVBUNYIfBE
