Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
'SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ ¥ ► p és d m,__________ Világháború H/roh/to császárnak ama adatok szerint^ úgy p. „A férjemet itt ölték meg a ház kapuja előtt, reggel, mikor az igazságügyi palotába akart hajtani. Az őt kísérő rendőr várakozás közben még megivott egy kávét a sarki bárban. Azután, amikor együtt el akartak hajtani, eldördültek a lövések. Hallottam a lövéseket és mindent láttam. Most már világos, miért gyilkolták meg. Mint frissen kinevezett vizsgálóbíró, a férjem rendkívül veszélyes volt a maffiára nézve. “ ■ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Hirohito császár 1901 -ben született és már 1926-ban trónra lépett. Uralkodása a „felvilágosodás és a béke“ jegyében kezdődött meg. Az „egek uralkodójának“ időszakában azonban Japán olyan ex- panzionista programot hirdetett meg, amelyre a történelemben addig nem volt példa. A japán hadigépezet azzal a céllal, hogy létrehozza a „nagy-dél-ázsiai jólét szféráját“, meghódította ősi ellenfelét, Kínát, továbbá csaknem egész Délkelet- Ázsiát, és behatolt messze a csendesóceáni területre. A császár állítólag ekkor csupán reprezentatív személyiségként, minden befolyás nélkül lépett fel tábornokai és Hirohito császár 1945-ben (a győztes amerikai csapatok főparancsnokával, McArthur tábornokkal)... miniszterei körében. Valószínű azonban, hogy a japán hódítások terveinek kidolgozása során sokkal fontosabb szerepet játszott, mint ahogy azt az eddigi történetírás hajlandó beismerni. A kritikus történészek azt írják, hogy Hirohito személyesen és aktívan vett részt a déli irányú japán terjeszkedés tervének kidolgozásában. Ennek az új irányvonalnak az ellenzőit a harmincas években néhány tisztogatási expanzionista koncepcióra készítették fel a katonákat. Azoknak a katonáknak és tanácsadóknak a vallomásaiból és emlékezéseiből, akiket Hirohito elbocsátott, kiderül, hogy a hadműveleti terveket ugyan a vezérkar dolgozta ki, ám a császárnak minden fegyverkezési vagy támadási parancsot nemcsak saját pecsétjével kellett ellátnia, hanem ezeket a terveket kifejezetten jóvá is kellett hagynia. Hirohito már 1941 januárjában, tizenegy hónappal a Pearl Harbor elleni támadás előtt - a vezérkar akkori főnöke, Sugijama szerint —, személyesen adott utasítást egy olyan titkos tanulmány kidolgozására, amely az Egyesült Államok csendes-óceáni flottája elleni meg- lepetésszerú támadás lehetőségeit volt hivatott felmérni. Abban az esetben is, hogy Hirohito csupán a pecsét őre volt, aki csak azt írta alá, amit tábornokai terjesztettek elé, egy valami bizonyos: Hirohito mindig tökéletesen tájékozott volt a háború menetéről és kétségtelenül lett volna hatalma befolyásolni a hadsereget. A hadseregben a császári család tagjai fontos tisztségeket töltöttek be. Higasikuni herceg, a császár nagybátyja például a kínai hadműveletek során a légierő parancsnoka volt. Az uralkodó másik nagybátyja, Aszaka Jaszuhiko annak a nankingi egységnek a főparancsnoka volt, amely 200 ezer kínait mészárolt le. Bátyjával, Takamacu herceggel, aki a haditengerészet légierejének a parancsnoka volt, Hirohito 1944- ben a kamikazéknak szánt speciális repülőgép terveit vitatta meg. A császár számára különösen kellemetlen a 731. sz. egység esete. Ez volt az az alakulat, amely a mandzsúriai háborúban biológiai fegyvereket alkalmazott. A kísérletek a kínai és a szövetségesek soraiból ejtett hadifoglyok ezrei számára szörnyű véget jelentettek. Az egyik japán tiszt 1949 decemberében azt vallotta, hogy ezeket a titkos kísérleteket a császár külön utasítására hajtották végre. Murray Saunders, az amerikai hadsereg volt ezredese, aki a háború után a kísérletek ügyében folytatott vizsgálatot vezette, szintén megtalálta a császár aláírását az említett 731. számú egység dokumentumain. Giovanna Terranova, Cesare Terranova vizsgálóbíró özvegye nyugodtan és rendkívüli önuralommal beszél a gyilkosokról és megbízójukról - a maffiáról, amely tagjai megölték a férjét és kísérőjét. Ennek már hét éve. Giovanna Terranova fényes délután a lesötétített szalonjában ül, zárt spaletták és összehúzott függönyök mögött. Ez Szicíliában nem rendkívüli, az ő esetében mégis úgy hat, mintha szüksége lenne erre a gátra maga és Palermo, a maffia fellegvára között. A szirénázás és a csikorgó kerekek idegesítő zaja mégis behatol. Ez a zaj uralkodik Palermo felett a „maxiprocesso“ (nagy per) napjaiban és fog még uralkodni bizonyára évekig. A heti négy tárgyalási napon naponta négyszer robog végig a kék fényű konvoj a városon. Minden nap más utcákon viszi a maffia céltábláit: az elnöklő bírót és a vizsgálóbírót a ,.bunkerba“ (így nevezik a palermóiak az új, „szuperbiztos“ Özvegyek harca a maffia ellen bírósági épületet) és vissza az igazságügyi palotába vagy a lakásukra. Mindent - a „bunkert“, a mellette levő börtönt, az igazságügyi palotát, a bírók és államügyészek lakásait - páncélozott járművek, rendőrautók és túzkész állapotban tartott géppisztollyal katonák és carabinierik veszik körül. Az állam elszántságot mutat a maffia elleni harcban. Ez nem mindig volt így. Csak a Rómából odaküldött rendőrprefektus, Dalia Chiesa és felesége meggyilkolása után jött a római kormány igazán mozgásba. Addig csak egyéni harcosok voltak, akik az életükkel fizettek érte. 1979 és 1982 között kilenc bátor férfi akadt ilyen. Köztük rendőrök, politikusok, bírók, ügyészek. Csak az özvegyek maradtak meg. Mit érzett Giovanna Terranova a férje meggyilkolása után? Gyűlöletet, aléltságot, rezignációt? ,, Mindegyikből egy kicsit. Fájdalmat, dühöt, de rezignációt soha. Az első percben elborított a fájdalom és az a veszély fenyegetett, hogy teljes elszigeteltségbe vonulok. Csak fokozatosan ébredtem rá, hogy ez a gyilkosság nemcsak ellenem irányult, hanem az egész társadalom ellen is. És ha egyszer ez valaki előtt megvilágosodott, akkor tudja, hogy ki kell menni a harc- mezőre és kezdeni kell valamit. “ Giovanna Terranova ma a maffia ellen harcoló nők szövetségének elnöke. Ennek a szövetségnek tagjai a palermói özvegyek, valamint 80 más, elkötelezett asszony az összes társadalmi réteg és politikai irányzat képviselői közül. A maguk eszközeivel folytatják a küzdelmet. Nevén akarják nevezni az átkozott hallgatást és a szicíliai pestist, a maffiát. A tabutémát, a maffiát és a vele kapcsolatos tapasztalataikat elviszik az iskolákba, az egyetemekre. Informálnak, vitatkoznak és megmagyarázzák, minek kell megváltoznia. ,,Ezeket a maffiózó struktúrákat, ezt a gondolkodásmódot, amely sajnos évszázadok óta uralkodik ebben az országban, gyökerestül kell kitépnünk és maffiaellenes gondolkodásmódot és kultúrát kell teremtenünk" — mondja Terranova asszony. i A kapzsiságra, zsarolásra, hatalomra és gyilkosságokra épülő barbarizmus elleni harchoz bátorság kell, mint amilyen a palermói özvegyeké, közöttük Rosetta Giacco- néé. A férje, Paolo Giaccone törvényszéki orvos volt. Ö is a maffia golyóitól esett el. „Utolsó orvosi szakvéleménye — mondja Rosetta asszony - kétségtelenül terhelő volt az egyik maffiózóra nézve. A maffia telefonon arra akarta rávenni a férjemet, hogy ezt a szakvéleményt az ő javukra változtassa meg. A férjem ezt elutasította. Ezért megölték. Ez 1982-ben volt." Rosetta Giacconét is megváltoztatta ez a gyilkosság. Egy fájdalomtól megerősödött, elkötelezett nő életét éli, aki meg akarja változtatni a maffia karmaiban vergődő társadalmat. Azt, hogy a maffia karjai milyen messzire érnek el, másodízben is tapasztalta. Igazságot akart, ezért a férje gyilkosai elleni perben mellékmagánvádlóként akart fellépni. Rosetta tehát ügyvédet keresett a férje barátai között, de hiába. Nem vállalták, akár a maffiától való félelemtől, akár azért, mert azok több pénzt tudnak az asztalra tenni, mint az áldozatuk hátrama- radottai. De ezt nem lehet tisztázni. Rosetta Giaccone talált egy milánói ügyvédnőt a képviseletére. Négy gyermeke is mellékmagánvádlóként lép fel a mamutperben. A per folytatásához a nők Olaszország többi részéből kapnak adományokat. Onnan jön a védők nagy része is. Szicíliában csak maroknyi ügyvéd állt az áldozatok oldalára, a nagy többség a „tiszteletreméltó társaságot“ védi. Az utóbbi években sokminden változott. Azelőtt hallgattak, mintha a maffia nem is lenne. Ma már mindenütt beszélnek erről, nem tagadják le a problémát. Ám ki fog győzni ebben a küzdelemben? A jogvédők, vagy a maffia? Rosetta Giaccone nem hagyja magát megfosztani a reménytől, mert az tartja életben:,, Reménykedünk az igazságban, abban, hogy megnyerjük ezt a pert és ezeket az embereket elítélik, hogy a lehetőségek határain belül ezt a maffiát, amely Szicíliát, de különösen Palermói megfojtja, alapvetően meggyengítik. Túl szép lenne, ha abban hihetnénk, hogy kigyomlálják. A gyerekeinkért, a jövendő generációért harcolok. Nem bírjuk tovább elviselni, hogy a maffia, ez a rosszindulatú daganat, ez a polip továbbra is kinyújtsa karjait. Ki kell irtani, úgy kell élnünk, ahogyan egy civilizált államban illik. Itt a civilizációról van szó." WELTWOCHE MAGAZIN ÚJ SZÚ 15 1986. Vili. 29. ... és 1986-ban, 85. születésnapján hullám keretében félreállították. Hirohito a császári palotában a fegyveres erők soraiban működő hívei számára saját oktatási központot létesített, ahol az új A császár háborús bűneiről tanúskodó részleteket már évtizedek óta igyekeznek eltitkolni. A japán militarizmus igazi arculatának a bemutatására irányuló számtalan kísérietet az egymást követő tokiói kormányoknak sikerült elnyomniuk. Erre jó példa Jenaga Szaburo 72 éves történész történelemkönyvének az ügye. Az oktatási minisztérium nem fogadta el a kéziratot, mintegy 300 olyan típusú megfogalmazás ellen voltak fenntartásai, mint pl. „Japán kegyetlen háborúja a Csendes-óceán térségében“ vagy „Kína meghódítása“. A hivatalnokok előnyben részesítették az olyan kifejezéseket, amelyek az eddig használatos tankönyvekben szerepeltek. Ezekben ugyanis csupán „csendes-óceáni háborúról“ vagy „kínai menetelésről“ van szó. Jenaga cenzúrával vádolta a minisztériumot és az egész ügyet bíróság elé vitte. A tankönyvvel kapcsolatos per 20 évig tartott. Idén április elején a tokiói legfelsőbb bíróság nem Jenaga javára döntött, és kijelentette, a minisztérium beavatkozása a tankönyv szövegébe megengedett, „amennyiben az a nevelés tartalma és módszertana szempontjából ésszerű és szükséges...“ Az amerikaiak és az európai nyaralás (Die Tat)
