Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-29 / 35. szám

A Magyar Területi Színház az elmúlt hat évadban tár­sadalmi és kultúrpolitikai kötele­zettségeit teljesítve számos be­mutatóval - vagy kiemelt előadá­sokkal - tette emlékezetesebbé a nemzetközi, országos jelentősé­gű, nemzetiségi vagy helyi jellegű (társadalmi, politikai és kulturális) eseményeket. Ilyen volt a többi között a CSKP XVI. és XVII. kongresszusa, vala­mint a párt megalakulásának 60. és 65. évfordulója (Kováőik: A Zöld Fához címzett fogadó, Oanék: Jelentés N. város sebé­szetéről), a sznf 40. évfordulója (Bukovőan: Mielőtt a kakas meg­szólal). A felszabadulás 40. évfor­dulóján (Capek: Az anya, Ka­rinthy: Gellérthegyi álmok, Za- hradník: Tűzijáték) előadásainkkal arra kerestük a választ, hogyan tükröződik tudatunkban az eltelt negyven esztendő, s a társadalmi tudat mennyire van lemaradva az anyagi szféra és a létünk fejlettsé­gi fokától. A februári győzelem 35. évfordulója (Solovic: S. O. S., Mészáros: Egy tanú idézése), a képviselőtestületi választások (Laco: Mennyei látogató), a noszf 65. évfordulóján (Ibragimbekov: Homokon épülő ház - J. P. Kiszeljov, a Szovjetunió nemzeti művészének rendezésében), a csehszlovák-szovjet barátsági hónapok eseményei - s az ehhez kapcsolódó kelet- és nyugat-szlo­vákiai színházi „vándorfesztivá­lok“, amelyen mai szovjet szerzők vagy orosz klasszikusok művét mutatta be a komáromi (Komárno) illetve a kassai (KoSice) együttes, jó alkalmat adtak a társadalmi elkötelezettség elmélyítésére. Világméretekben megemlékez­tek a nők évtizedének befejezésé­ről, a cseh színház évéről és a béke nemzetközi évéről (Capek: Az anya: Betti: Bűntény a Kecske- szigeten; Jirásková: Zűrzavar). Fontosak voltak azok az esemé­nyek, amelyeknek során a baráti szocialista országok kultúráját népszerűsítettük. Ilyenek voltak a szovjet, a magyar, a bolgár és a német kultúra napjai. (Suksin: Energikus emberek; Kertész: Név­nap; Sztratiev: Velúrzakó; Brecht- Weill: Koldusopera, Büchner: Leonce és Léna). A Matesz mega­lakulásának 30. évfordulóját két bemutatóval tettük emlékezete­sebbé (Jókai - Török: Szeretve mind a vérpadig, Ibsen: Babaott­hon). Shakespeare Coriolanusá- val készült a színház új székházá­nak birtokba vételére is, sajnos az épület a mai napig nem készült el. A szlovákiai vidéki színházak nyitrai (Nitra) seregszemléjén va­lamelyik társulatával minden év­ben képviselteti magát a Matesz. Az eltelt időszakban itt Ropog József megkapta a legjobb színé­szi alakítás díját (Kováőik: A Zöld Fához címzett fogadó - Répán szerepe), a színház pedig egyszer a legjobb választás és dramatur­gia díját Bukovőan: Mielőtt a kakas megszólal című produkciójáért. A seregszemlén sokszor megfon­tolandó bíráló megjegyzések hangzanak el a Matesz címére. A legtöbb bírálat „az elavult kö­geskedés eredménye az lett, hogy a mesejátékot a Budapesti Gyer­mekszínház (ma Arany János Színház) is műsorára tűzte. A Szlovák Televízió a Matesz Thália Színpadának előadásában sugározta Csingiz Ajtmatov kirgiz Író Fehér hajó című színművét. Az ilyen és hasonló együttműködést továbbra is szorgalmazni kell. A Matesz mindkét társulata sajátos eszközeivel felhívta a né­zők figyelmét néhány időszerű társadalmi jelenségre, mint példá­ul a nyugdíjasok helyzete (Otőe- náéek - Bálik: Naplemente Róme­óval és Júliával, Nicolaj: Hárman a pádon), a felnövekvő generáció kétvágányú nevelése - amikor a túlságos szülői gyámkodás ki­mondottan retrográd hatással van a fiatal egyén fejlődésére, s ezen túlmenően jóvátehetetlen társa­dalmi károkat okoz (Nemlaha: Pityuka); a kollektív eszmék han- • Mák Ildikó és Ropog József Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten goztatása egyéni célok elérése című darabjában (Nagy László felvétele) Történelmi és társadalmi elkötelezettség jegyében A Matesz bemutatóiról zönségigény kiszolgálását" éri. Megérett rá az idő, hogy a színház is felülbírálja a saját közönségéről kialakított véleményt és egy kor­szerűbb progresszívebb közön­ség-képpel helyettesítse azt. Meg kell vonni a határt, mennyit érde­mes felvállalni a korszerűtlen kö- zönségízlésböl, hiszen teljesen mellőzni lehetetlenség - és badar­ság is volna. Ennek az ízlésnek a fejlesztése is az alapvető köte­lességeink közé tartozik. Bemutatóival jelen volt a Ma­tesz a komáromi Jókai napokon (Csokonai: Karnyóné), a kassai Kazinczy Nyelvművelő Napokon (Tóth: Az áldozat) és természete­sen a gombaszögi (Gombasek) Országos Kulturális Ünnepségein is (Petőfi - Simon - Rónai: Szélestenyerú Fejenagy és a többi tisztességesek; Ruzante: Csapo- dár madárka stb.). Mivel Gomba­szögön általában a magyar klasz- szikus művekből készült zenés produkcióknak volt a legnagyobb sikerük, fontolgatják a Matesz és a Csemadok KB illetékesei, hogy a színháznak - karöltve az Ifjú Szívekkel, a Szőttessel vagy más együttessel - egy olyan „nagy kiállítású" zenés-táncos produkci­ót kellene bemutatnia, amelyet aztán előadhatna a többi dél­szlovákiai szabadtéri színpadon is. Az ötlet egyelőre érik... A Győri Kisfaludy Színházzal fenntartott baráti kapcsolatai tették lehetővé színházunknak, hogy Batta György Töklámpás című zenés mesejátékát bemutassuk Győrött és Sopronban. A vendé­érdekében (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival); a vallási kön­tösbe bújtatott csalárdság, a vallá­si fanatizmus és a szellemi bigott- • ság kártékony hatása (Moliére: Tartuffe), stb. Bemutattuk nézőinknek a kapi­talizmus elidegenedett világát (Brecht - Weillk: Koldusopera, Betti: Bűntény a Kecskeszigeten), illetve azt, hogy az ember ott sem tagadhatja meg a humanizmust, az emberiség legszebb elveit, mert az egyéni vagy kollektív katasztrófához vezet (Bukovőan: Fata morgana, Nicolaj: Hárman a pádon). Nem adhat okot az elégedettségre, hogy az eltelt hat évad folyamán mindössze két haladó szellemű kortárs nyugati író darabja került bemutatásra a Mateszban. A közönséget folya­matosan kellene informálni a nyu­gati világ dolgairól, az ott élő emberek életéről-sorsáról, hogy osztályszempontból közelíthes­sünk ezekhez a kérdésekhez. A nagy horderejű témák és problémák apropóján elsősorban azt vizsgálta színházunk, hogy egy-egy kiélezett történelmi-társa­dalmi szituáció hatására hogyan formálódik vagy deformálódik az ember jelleme, egyénisége, tudata (Bukovőan: Mielőtt a kakas meg­szólal); milyen a hőssé válás és a bukás „anatómiája" (Vörös­marty: Czillei és a Hunyadiak); miként befolyásolhatja-irányíthatja az ember a történelmi-társadalmi szituációkat, illetve miért roppan össze a súlyuk alatt. (Mészáros: Egy tanú idézése, Capek: Az anya). Egyszerűbben szólva: ho­gyan születnek történelmi héro­szok és mindennapi hősök. KMECZKÓ MIHÁLY, a Matesz dramaturgja Mindig ajándéknak szánják. Szeretnék, ha olyas­mit kapnának a pénzükért, amit tatán még emleget­hetnek is egy ideig. Egy szövetkezet elnökét hallgattam nemrég, amikor úgy beszélt a színházról, mint ünnepi alkalomról. Tudatosítjuk vagy nem: igencsak megoszlanak a mai színházzal szemben támasztott igények, ráadásul a csehszlovák televízió régebbtől, s néhány év késéssel a magyar is kiválogatja, mit és milyen színházi előadást rögzít, hogy azt az anyaszínházon belüli lefutás után országnyi közönségnek kínálja fel. Vagyis: a minőség ünnepeként is felfoghatunk egy- egy színházi közvetítést. Innen elindulva érthetjük meg igazán a szövetke­zeti elnököt, aki ünnepi alkalomra hívja meg a színhá­zat. Más kérdés, hogy a nemzetközi nőnap vagy a zárszámadó közgyűlés egy-egy ilyen vendégjáték után mennyit őriz meg az ünnepi hangulatból. Lehet, hogy elnökünk igényessége eltúlzott, csakhogy minden színháznak számolnia kell a közönség befogadói felkészültségével. Ott vagyunk tehát, ahol rövidre zárható az ünnepet akaró szövetkezeti vezető, az ünnepi hangulathoz mérhető színházi élményt váró és mindezek megte­remtését végül akarva-akaratlanul is felvállaló szín­ház közötti áramkör. A művelődésre gondoló agrár- szakember, a lassan megszokott színvonalon él­ményt váró közönség bizalmat táplál a színház iránt. Amikor ezt teszi, nem gondol a társulat üzemeltetési feltételeire, mert tőle sem kérdezi meg senki, mi hiányzott (talán tudása?), ha véletlenül nem vetnének vagy nem aratnának időben. Ugyanígy eszébe sem jut, hogy nincs elég traktoros kollégája, mert megy és csinálja éjjel-nappal, amíg el nem végezte az őszi szántást. Olyan kombájnost pedig nem engednek gérpe ülni, aki nem ért hozzá, hiszen nyomában megnövekszik a szemveszteség. Azt az emberi pedig, aki a lencse helyett gyomot vetne, mondván valamire majd csak jó lesz, falubolondjának néznék. Természetes tehát, hogy az ünnepeikre szívesen látott színháztól sem panaszt, kifogást és hiánylistát várnak, hanem színházi előadást. Ki bánthatja őket azért, hogy ideális esetben mondjuk a prágai Cinoherní klubtól látott Hamiskártyások című Gogol- vígjátékhoz, vagy a budapesti Katona József Színház tévében sugárzott Csehov A manó című előadásához mérten növekszik az igényük? Tudomásul kell venni, mert különben soha nem örülhetünk színházi ünne­Pekn6k DUSZA ISTVÁN I Az új évad elé Egy lépés az úton A színházművészet sajátossága, hogy az alkotásnak szinte a megszületése pillanatában kell hatnia. Ezért szinte szabályként foghatjuk fel, hogy minden drámai szöveg színpadi megjelenítése annyit ér, amennyi abból a közönséghez eljut. _ A haladás, a korszerűség érdekében szükségszerű az új kifejezési eszközök, új formák keresése és meghonosí­tása hazai színművészetünkben. Erre még akkor is szükség van, ha a közönség bizonyos rétegei eleinte idegenkedve fogadják ezeket a kezdeményezéseket. Az effajta próbálkozás természetesen csak akkor érvényesít­hető, ha a színház repertoárja gazdag, s a választék a nézők legszélesebb rétegei elvárásainak képes megfe­lelni. Nézzük meg közelebbről, az új évadban mely darabok színrevitelét tervezi a színház. Pancso Pancsev bolgár szerző a Négy kalap című mesejátékát 1986. szeptember 25-én mutatja be a színház komáromi (Komárno) társulata Konrád József érdemes művész rendezésében. A mese Zenei betétjeinek szerzője Zsákovics László, akinek figyelemre méltó a színpadismerete; sikeres szcenikai zenei munkáit már jól ismeri a közönség. Alexander Gelman A pad című kétszemélyes játékának szerepeiben Cs. Tóth Erzsébet és Pöthe István játéka ígér élményt. Az előadást Daniela Kapitáöová rendezi. A következő évad­ban a színház egyik vezető színésze, Dráfi Mátyás érdemes művész készül arra, hogy rendezőként bemutat­kozzék a közönségnek. Ö Luigi Pirandello Többgyerekes agglegény című komédiáját rendezi. Hazai magyar szerző müve is színre kerül ebben az évadban. Batta György, akinek Kakastánc című groteszk játékát és a Töklámpás című mesejátékát játszotta eddig a színház, Fürjtojás című kétszemélyes groteszkjét viszi színre most a komáromi társulat. Csehovot játszani minden színház számára komoly próbatétel. Ez a produkció igazi megmérettetés lesz. A Cseresznyéskert bemutatója 1987. január 30-án lesz. Ozvald Zahradník, a jeles szlovák drámaíró művei is ismertek színpadjainkról. Legutóbb Takáts Ernőd rendezé­sében a Tűzijátékot láthattuk. Most Utóirat (Post scriptum) című színmüve kerül műsorra. Jókai Mór műveinek egész sorát dramatizálták már, hiszen a nagy mesemondó népszerűsége tájainkon mit sem csappant. Jövő áprilisban játssza először a színház a Szegény gazdagok színpadi változatát, amelynek rendezője Konrád József érdemes művész lesz. S végezetül majd egy zenés produkció is készül, amely nagyon közkedvelt és igényelt vállalkozása a színháznak. Molnár Ferenc A doktor úr című vígjátéka pedig biztositéka lehet a jó előadásnak és a megérdemelt sikernek. A kassai (Koáice) Thália Színpad műsorterve számsze­rűleg kevesebb bemutatót tartalmaz ugyan, de a változa­tosság elve itt is megbízhatóan érvényesül. Marc Camoletti remek zenés bohózata, a Leszállás Párizsban bizonyára széles rétegeket vonz majd. Ezt az előadást láthatja a komáromi közönség is az ősz folyamán, ugyanúgy a komáromi együttes' a kassai és a kelet-szlovákiai közönségnek mutatja be Ugo Betti Bűntény a Kecskeszi­geten és Pirandello Többgyerekes agglegény című műveit. A kassai Thália Színpad társulata Camoletti Leszállás Párizsban és Otcenásek Kiruccanás a hét közepén című művein kívül az 1986/87-es évadban bemutatja Németh László Bodnárné és Ján Chalupka A vén szerelmes című darabjait. Komáromban a korábbi hat előadás helyett most tíz produkciót ajánl bérleteiben a színház. A, B, C, D és E jelzéssel 5 bérlet jelenik meg, melyeknek mindegyike, érvényes lesz a tíz meghirdetett produkció valamennyi komáromi előadására vagy bemutatójára. A színház szervezési osztálya a bérlethirdetésében meghatározza az előadások időpontját, és így a színházlátogatók a vá­sárláskor értesülnek arról, hogy a következő évadban mikor, melyik előadásra érvényes bérletet váltottak. A múlt évad sikeres produkciói természetesen továbbra is műsoron maradnak. így aztán bérleten kívüli előadásban a közönség Komáromban szeptember 3-án Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül, szeptember 11-én pedig Kertész Ákos Névnap című vígjátékát tekintheti meg. A színház a székhelyi előadások számának emelése keretében diákelőadásokat tervez azokból a pro­dukciókból, amelyek az ifjúság érdeklődésére tarthatnak számot. A színház természetesen továbbra is be kívánja tölteni alapvető társadalmi funkcióját: előadásait eljuttatja a délszlovákiai városokba és falvakba. Mindebből kitűnik, hogy a színház a hagyományaira építve keresi az új utakat és lehetőségeket. Azzal is számol, hogy a hagyományos értelemben vett színházi közönség fokozatosan, lépésről lépésre képes elfogadni és befogadni az újítást, legyen az tartalmi vagy formai jellegű. Minthogy a vidéki színházak általános problémája ÚJ SZÚ az, hogy egyetlen színháznak kell kielégítenie a közönség minden rétegét, ráadásul a Matesznek zenés társulata nincs, ami nem jelenti azt, hogy közönsége homogén. Ezért mindenfajta zsánerigény maradéktalan kielégítése majdnem megoldhatatlan gond. KISS PÉNTEK JÓZSEF 1986. Vili. 29"r 14 Ünnep és színház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom