Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-29 / 35. szám

• Milan Bohdan, a hnb elnöke A Vríc patak mentén, a csaknem ezer méter magas Zniev hegy­csúcs alatt, amelyen egykor vár állt, húzódik meg Klástor pod Znievom község.- A település lakosai mindig tudták, hol a helyük, mit kell tenniük. Már jóval a szlovák nemzeti leikelés előtt illegális pártsejt, később forradalmi nemzeti bi­zottság működött itt - mondja Ludovit a fasiszta páncélos járműre, miközben életét vesztette. Az első ütközetben nyolc emberünk esett el. Mindezt azért tudja olyan pontosan, mert ö maga is köztük volt, a felderítő egység parancsnoki tisztségét töltötte be. Az egyik alkalommal egy 50 fős csoport­tal elvágták a föerőktől. Mivel nem tudták egymást megtalálni, megalakult a Slovan partizánosztag, amelynek parancsnoka lett és amely napról napra gyarapodott. Tavaszra a segítőtársakkal együtt már több mint 200-an voltak. A krónika szerint negyvennégyszer ütköztek meg a fasisz­tákkal, tizenöt diverziós akciót hajtottak végre.- A polgári lakosok nagy árat fizettek a partizánok segítéséért. Sokukat halálra kínoztak, koncentrációs táborba vittek, felgyújtották a házukat, - mondja remegő hanggal. - De április 10-én végre felsza­badult a község. Ahogy elnémultak a fegyverek a köz­ségben megkezdődött az újjáépítés, a békés termelés. Az asszonyok, az édesanyák férjüket, fiaikat várták haza, de nem mindenki tért vissza. Sokan, mint például Rudolf Kozma, Pavol Junas életüket áldozták a szabadságért. A se­bek nehezen hegedtek be. Később, amikor a munkásosztály kezébe vette az ország irányítását, ez a hegyaljai község is fejlődni kezdett. Igaz, évekbe tellett, amíg a szövetkezet megalakult, nehezen • Ludovit Cíger az emlékházban be­szél a helyi lakosság helytállásáról a szlovák nemzeti felelés idejében gazdaságban dolgozik, de több mint 400- an ingáznak a járási székhelyre. Sorra vesszük, hogy az utóbbi évek­ben mivel gyarapodott a település. Egyöntetű a vélemény, hogy nincs miért szégyenkezniük, jóllehet nem elégedet­tek, de ez csak a javukra írható. A felsza­badulás óta itt mintegy háromszáz csalá­di ház épült fel, több mint kétszáz személyautót tartanak nyilván. Rádió, televízió ma már minden házban van és fürdőszoba is, főleg amióta megépült r A MM KM WM Cíger, a helyi emlékház tiszteletbeli vezetője. - Bohus Majzlík még 1939-ben egy írógépet szerzett és Ján Vádiakkal ezen készítették a röpcédulákat. Ma sem tudom, hogyan sikerült mindvégig az írógépet megőrizniük.- Kiszolgált katona voltam - viszi tovább a szót Bohué Majzlík. - Tudtam, hogy egyszer majd fegyverekre, adó-vevő készülékre is szükség lesz. Igyekez­tem szót érteni a katonákkal, akik időkö­zönként partizánokat keresve hozzánk vetődtek. Mindig kevesebben tértek ha­za, jó néhányan a menetszázadokból megszöktek. A Nagy-Fátra sűrű erdői elrejtették őket, élelmezésükről pedig mi gondoskodtunk. Az egyik nap megszólaltak a haran­gok. A Túróc völgyében eldugott kis településen is zajosabb lett az élet, nemzeti színű zászló került a házakra. Kitört a szlovák nemzeti felkelés. - Most ellátjuk a fasiszták baját - búcsúztak, akik beálltak katonának és azok is, akik a partizánokhoz mentek. Eljutott a híre hozzájuk is, hogy falubelijük, Jozef Bábu­nak 1943 áprilisától a Kovel térségében tevékenykedő Sztálin partizánosztagban harcol, vagyis a szovjetek oldalán, épp úgy mint Ján Janus és Koloman Pazúrik.- A fasiszták szeptember 21-én rátör­tek a falura — folytatja az idős Bohus Majzlík. - Még aznap megütköztek a par­tizánokkal a patak térségében. A tizenhat éves Viola Vlachová kézigránátot dobott váltak meg a földművesek a néhány holdnyi földjüktől. Ma pedig azt hallani tőlük: bárcsak hamarabb léptünk volna a közösbe...- A felszabadulás előtt egy kis fűrész­telep volt a község szélén, amelyben mintegy öt ember dolgozott - lapoz a múlt emlékeiben Milan Bohdan, a hnb elnöke, majd így folytatja. - Korszerűsí­tették és ma már több mint ötven ember talál ott munkalehetőséget. A munkaké­pes lakosság egy része az erdészetnél, az állami halgazdaságban vagy a mező­• Peter Zvedela, a hnb titkára (A szerző felvételei) a községi vízvezetékhálózat. A kézbesítő kétszer fordul, olyan sok a heti-, a napi­lap. Szervezett a háztartási szemét elszállítása, helybe jönnek a szakem­berek a tévét, a rádiót megjavítani. Van fodrász, borbély és ruhabegyüjtöhely, rendszeresen kijár a mozgó átvevő, hogy összeszedje a javításra szoruló háztartá­si gépeket. A településfejlesztésben is megállják a helyüket, tavaly kormányelis­merésben is részesültek.- Az egészségügyi központ, amelyben a körzeti orvoson kívül hetente kétszer fogorvos és nőgyógyász is rendel, állami beruházással épült. Ott kapott helyet a gyógyszertár is - újságolja Peter Zvedela, a hnb titkára. - Z-akcióban bővítettük az óvodát. Az egykori gimná­zium ma alapiskola, udvarán éttermet és szakműhelyeket építettünk. Társadalmi segítséggel épült fel a ma már szűkösnek mondható szolgáltatóház is. A területi átszervezés után közigazga­tásilag ide csatolták a 170 lakosú Tur- ciansky Öurt. Az 1700 lelket számláló község január 1 -tői központi község lett. Ma is éppen olyan szorgos, dolgos emberek élnek itt, mint korábban, helyt­állnak a munkában mint egykor a harcok­ban is. Évente több ezer óra társadalmi munkát végeznek, erről az elnök ezt mondja:- A múlt években Z-akcióban Tur- ciansky Durovban élelmiszerüzletet, ven­déglőt, közös beruházással pedig óvodát építettünk, amelynek üzemeltetését az állami gazdaság vette át. A székhelyköz­ségben üzletet építettünk, amelynek emeletén ülésterem van, ez nemcsak a különböző rendezvények, gyűlések lebonyolítására alkalmas, hanem a lako­dalmakat is ott tartják, évente több mint húszat. Két évvel ezelőtt adtuk át rendel­tetésének az új bevásárlóközpontot, amelynek emeletén vendéglő üzemel. A múlt évben kezdtük el a ravatalozó építését, amely még augusztusban elké­szül. Utcák, járdák épültek, díszfákat, bok­rokat ültettek ki. Átépítették a közvilágítá­si hálózatot, szabályozták a falut átszelő hegyi patakot. A Z-akció nem beruházási részében egy sífelvonót is létesítettek. Azt mondják, csaknem minden hétvégén szerveznek társadalmi munkát, szépítik településüket, nehogy szégyent valljanak az átutazó turisták előtt, akik közül többen megállnak itt, megnézni az em­lékszobát, a műemléknek nyilvánított épületeket. — Ma sem tétlenkedünk. Egy tűzoltó- szertár építését kezdtük el - jegyzi meg az elnök. - A régit, amely műemléknek számit, felújítjuk és idegenforgalmi célok­ra alakítjuk át. Számolunk azzal, hogy hnb-székházat, postát, a társközségben üzletet és művelődési házat építünk, de ami a legfontosabb, előkészítjük a gázve­zetékhálózat lerakását és a turisták részére táborhelyet létesítünk. Elképze­lésünk bőven van. Amit nem sikerül ebben a választási időszakban megvaló­sítani, azt majd későbbre halászijuk. * Könyvtára, gyógyszertára járásszerte ismert, jól dolgoznak a tömegszerveze­tek, főleg a nők, az állattenyésztők. A Vöröskereszt-szervezet véradás terén az élen jár. Az 58 éves Frantiéek Majzák a Jansky-emlékérem arany, vagy har­mincán pedig az ezüst fokozatát kapták már meg. Azok unokái, akik egykor a vérüket hullatták a máért, vért adnak, hogy embertársaik életét megmentsék. Jelkép ez. Büszkék a múltjukra, nem felejtik a megtett utat, de a holnapra is gondolnak és tesznek is érte, nem is keveset. NÉMETH JÁNOS • Bohus Majzlík, a felkelés egykori résztvevője Az ember mínd'g elégedette ^ jsmerösöm. Egy ,árosi lakótelep fele tartó bu« gában> feleségem­ívvel ezelőtt - szule!m J^s%ában meghúzódva mel, gyermekeimmé SY 6 |akás. Újabban- még álmaim netovábbja von otthonunk lenne, arról álmodozom, milyen remek ^sm°jutok egy kutyás ha a lakáselosztási sorsjátekb:^ mrom az undortól, szomszédhoz. ösMerandu^ f9*ad otthon. A múltkor ha arra gondo'ok m yen a lakasba zárták, elutaztak szabadságra, a a bezárt lakásból Naphosszat vonított. Es a . még a görényt is. szivárgott át ho“®"k’ ü,ötöm az állatokat, emlékez- Hát otthon ez? Nemgy u,,tua az udvaron, de hetsz, nálunk is volt mindig a lakásból nem csináltunk Mondd, szabad ezt. kutya az sem ólat, sem istállót. VÁDIRAT Ezzel a kérdéssel felkerestem a -lakásszövetkezet jogászát. - Kutyák? - kérdezi vissza indula­tosan. - Hallani sem akarok már róluk. A szomszédok közt mindig is megvolt a konfliktus lehetősége. Megszámlálhatatlanok azok az in­dokok, amelyek miatt (vagy ürü­gyén) egymásnak ugorhatnak. Vegye csak a késő éjszakáig ordító tévéket, magnókat, az idő­ről-időre megrendezett házibuli­kat, hangos mulatozásokat, ven­dégeskedéseket ... Mindezekkel azonban távolról sincs annyi gon­dunk, mint az állatokkal. Az embe­rek rendszerint tudomásul veszik, hogy lakótelepen élnek, s a panel­fal nemcsak elválasztja a szom­szédokat, hanem szorosan össze is kapcsolja az áthallások révén. Igyekszünk egymást elviselni, egymás igényeihez alkalmazkod­ni, de az állattartás és az ezzel járó kellemetlenségek meghalad­ják az elvárható tolerancia szintjét. Nem tagadom, az enyémet is. Néhány hónapja összefogtunk né­hányan a házból, homokozót csi­náltunk. Szervezkedtünk, dolgoz­tunk, izzadtunk, hogy a gyermeke­inknek legyen hol játszaniuk. El tudja képzelni mit éreztem, amikor észrevettem, hogy valamelyik ku­tyatulajdonos a homokozóban sé­táltatta a kutyáját, s megengedte, hogy az bele-,.sétáljon“ a ho­mokba? Nem tehetünk semmit. A la­kásszövetkezet nem szólhat bele, ki mit tart a lakásában, a házak környékének szennyezéséhez sem szólhatunk hozzá. Annyit tehetünk csupán, hogy a hozzánk forduló lakók panaszát írásba fog­laljuk és abban reménykedve to­vábbítjuk a nemzeti bizottságra, hogy azok már csak találnak tében erdésznek készült. — Elide­genedünk embertársainktól, de még a természettől is. Minduntala- nul a környezetvédelemről beszé­lünk s mégis - milyen indulatok munkálkodnak a környezetünkhöz tartozó háziállatok ellen, mennyi előítéletük van az embereknek a kutyák, macskák, madarak, ga­lambok iránt, hány meg hány szülő hárítja el gyermeke könyör­gését azzal, hogy az állat büdös, betegséget terjeszt, piszkit! Ku­tyával lassan már ki sem hhet bet érintkezem az emberekkel, annál jobban szeretem a kutyá­mat" - állítja a fiatal pedagógus- nő. - A kutya hűséges társ a magányban. A vakoknak nyújtott pótolhatatlan segítsége ma már közismert, de kevesen tudják, hogy megnyugtatja a neurotikus embert, segíthet a betegségek gyógyításában, hogy gyakran több szeretetet kap az ember a kutyájá­tól, mint rokonaitól, szomszédaitól, hogy a gyermekben fegyelem- és felelősségérzetet alakít ki. Ugyan­valamilyen jogcímet arra, hogy megindítsák a szabálysértési eljá­rást.“ Az ebtartásról mindenkinek megvan a saját tapasztalatain alapuló véleménye - állapíthattam meg egy alkalmi társaságban. PERBESZÉDEK-Az elidegenedés évszázadá­ban élünk----méltatlankodik az állatb arát, aki a „vissza a termé­szethez“ jelszó jegyében világéle­mozdulni a házból. Kitiltanak a strandról, kidobnak a kertven- déglőból... A kutya törvényen kívüli sorsra jutott. Nem létezik humánus állatvédelem. Kutya­sors? A kutya az ember legrégibb háziállata - sorsa mindig is az ember szolgálata volt. Az ember segítőtársának, barátjának tekin­tette. De micsoda barát az, akit büntetlenül lehet lelőni, megmér­gezni, gépkocsival elgázolni?- Pascal mondta, ,.mennél töb­akkor megvédi a tulajdonosát, őrzi a lakást, s a rendszeres sétáltatá- sával egészségesebb életmódra készteti a gazdit. — Mondjuk, hogy ez mind igaz- száll vitába a gyermekorvosnó a kutyák, ebtartók védőivel.- Egészségügyi szempontból mégsem tudom helyeselni az ál­lattartást a lakótelepi lakásokban. Sőt a saját szomorú tapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom