Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-04 / 27. szám

• Az archív képen Edén Pastora (középen) néhány ellenforradalmár társasá­gában. „Mi leszel, ha nagy leszel? - kér­dezték meg állítólag a 10 éves Edén Pastorát. Azt válaszolta: „Egy rab­lóbanda vezére.“ Nos, keveseknek sikerült ennyire megjósolnia jö­vőjét ... A világ először egy fényképről ismer­hette meg. 1978-ban Anastasio Somoza nicaraguai diktátor a sandinistáknak a Nemzeti Palota ellen intézett bátor támadása után kénytelen volt szabadon engedni a politikai foglyok egy csoportját. Az említett fénykép azt a pillanatot örökiti meg, amikor a sandinisták a szabadon engedett foglyokkal egy repülőgép lép­csőjén állnak. Mindegyik partizán arca a sandinisták jellegzetes, vörös színű kendőjével volt eltakarva. Közülük egyet­len az utolsó pillanatban a kendőt lehúzta arcáról és győzedelmes gesztussal a magasba emelte kezét. Ez a fénykép bejárta az egész világot, amely így ismerkedhetett meg a művelet egyik vezetőjével, Edén Pastorával. A csoport mindegyik tagja a nullától kezdődő kód­számmal volt ellátva. A ,,Comandante Zero“ éppen Pastora volt. Az APN szovjet sajtóügynökség pana­mai tudósítója a Komszomolszkaja Prav­dának írt cikkében beszámolt arról, hogy alkalma nyílt beszélgetni az említett csoport néhány tagjával. Mindegyikük egyetlen részletre helyezte a hangsúlyt. A beavatatlanok Pastora akkori tettét - a kendő lerántását - a kétségbeesett bátorság gesztusaként fogták fel. A Nem­zeti Palota elleni támadásban résztvevők számára azonban ez a parancsok ko­moly megsértését jelentette. A Pastorát bizalmasan ismerő forradalmárok szerint egyértelmű, hogy Pastora már 1978-ban a személyes hírnevet hajszolta. Nem lehet letagadni, hogy a sandinista forradalom győzelme idején „Coman- dante Zero“ sokak számára magának a forradalomnak a megtestesítője volt. E népszerűség okai egyszerűek: a forra­dalom valódi vezetőit a világ csak 1979. július 19-e után ismerte meg az újságok­ból, addigra azonban Pastora fényképe már bejárta a világsajtót. A nyugati lapok nem fukarkodtak a dicséretekkel, az egekig magasztalták, és ezzel hiúságát legyezgették. Nem tudni pontosan mikor, de egyszerre a dicshimnuszokba egy olyan gondolatot foglaltak, miszerint a sandinisták „alulértékelték“ vagy „nem becsülik eléggé nagyra“ Pastorát és egykori érdemeit. S minden ezzel kezdődött. Két évvel a forradalom után Edén Pastora neve ismét az újságok első oldalán jelent meg. „Zero“ parancsnok váratlanul úgy döntött, elhagyja Nicara­guát és más közép-amerikai országok­ban kapcsolódik be a forradalmi harcba. A nemzetvédelmi miniszternek írott leve­lében legalábbis így magyarázta elhatá­rozását. Hamar kiderült azonban, hogy Pastora nem a forradalom útjára lépett, hanem éppen ellenkezőleg: ellenforra­dalmi csoportot hozott létre, hogy magá­hoz ragadja a hatalmat Nicaraguában. Costa Ricában bukkant fel, ahol CIA- ügynököktől körülvéve „a forradalmi esz­mék tisztasága harcosának“ nyilvánította magát. A nagy szavak ismét leplezték a lényeget - az áruló valódi törekvéseit. ÚJ SZÚ 15 1986. VII. 4. A hónap karikatúrája Ilyennek látta a világot június­ban a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung karika- turistája A nicaraguaiak a Pastora árulásáról szóló híreket haraggal és fájdalommal fogadták. Managuában fiatal katonák ezrei égették el katonai igazolványukat, ugyanis azon Pastora, a volt nemzetvé­delmi miniszterhelyettes aláírása volt. Edén Pastora további sorsa a zsoldo­sok tipikus esete. Rendre tagadja, hogy kapcsolatban áll a CIA-val, hazudik és azt állítja, hogy bandája, amelynek a For­radalmi Demokratikus Szövetség (AR- DE) hangzatos nevet adta, nem köt egyezséget a volt somozistákkal, akik Hondurasból, észak felől intéznek táma­dásokat a nicaraguai határ menti létesít­mények ellen. Pastora odáig jut, hogy csoportjával védtelen parasztokat támad meg, iskolákat, orvosokat, s azokat a sandinista milicistákat öli meg, akiknek nemrég még a parancsnoka volt. Feles­küdik arra, hogy a sandinista kormány megdöntésére létrehoz egy tízezer fős hadsereget, ám azon a napon, amikor a Costa Rica-i határ közelében leteszi a fegyvert, összesen félszáz rongyos bandita van vele. A különböző ellenforradalmi csoportok vezére szeretett volna lenni, a hatalmat nem akarta megosztani azokkal sem, akik a miami villákban telepedtek le és élvezték a Fehér Ház támogatását. Ez Washingtonnak nem tetszett, s Pastora kudarcai a harctéren hozzájárultak ah­hoz, hogy az USA végül megvonta tőle a pénzügyi támogatást is. Éppen ekkor mutatkozott meg, milyen is valójában. Amikor az amerikai kongresszus annak idején jóváhagyta a 27 millió dolláros segélyt az ellenforradalmi erőknek, Pas­tora volt az első, aki Miamibe repült, hogy részt vegyen a „zsákmány“ szétosztásá­ban. Hiába. Az áruló bukása tovább folytatódott. Az, aki ünnepélyes ígéretet tett, hogy „szívében megőrzi a partizánvezér tisztségét", hétköznapi kábítőszercsem- pésszé vált. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Washington türelme elfo­gyott. Májusban Miamiben összehívták a ni­caraguai ellenforradalmi vezetőket. Pas­tora hat fő hive itt jelentette be, hogy átlép az ún. Nemzeti Ellenzéki Szövetség soraiba. E szövetség vezetőivel a rákö­vetkező napon Philip Habib elnöki külön­megbízott is találkozott, s így demonstrál­ta, hogy egyetért tevékenységükkel. Pas­tora ekkor érthette meg végérvényesen, hogy be kell dobnia a törülközőt, s meg­adta magát a Costa Rica-i hatóságoknak. Edén Pastora jövője most sötét és homályos. Egyelőre azt nyilatkozgatja, hogy örökre felhagyott a fegyveres harc­cal. Mindent és mindenkit átkoz: az amerikai gazdagokat, akik nem adtak neki pénzt, a nicaraguai népet, amely - szerinte - megfeledkezett „Comanda- te Zero“-ról. Azt Ígéri, hogy politikával fog foglalkozni. De kinek van szüksége egy csődbe jutott hazaárulóra, akit még a CIA is megvet! (p. g.) A z Egyesült Államokban július 4-e a Füg­/I getlenség Napja, s az idén az ünnepsé­gek pompáját különösen az emeli, hogy ugyan­azon a napon lesz 100 éves a hires Szabadság­szobor, amelyet Franciaország ajándékozott annak idején az USA-nak. Az ünnepségek szervezői meghívták a világ legkülönbözőbb országaiból a legismertebb jachtokat is, amelyek a Hudson folyón sorra kerülő parádén vesznek részt. A meghívottak között van az Esmeratdá nevű chilei hajó is, amelyről Pinochet tábornok azt állítja, hogy mindig a haditengerészet egyszerű gyakorlóha­jója volt. Nos, efelől még az amerikai kongresszus néhány képviselőjének is kétségei támadtak. William Green, a képviselóház tagja azt nyilat­kozta, aggasztja, hogy a Szabadság-szobor centenáriuma alkalmából rendezett ünnepsége­ken részt vesz az Esmeralda, amely börtönként és kínzókamraként szolgált. Több társadalmi szervezet is tiltakozott az Esmeralda meghívása ellen. Valóban számos bizonyíték van arra, hogy ez a jacht az 1973-as véres katonai puccs után Chilében kegyetlen börtönné változott. Luis Vega Contreras chilei ügyvéd, aki a jacht ,, vendége" volt, az Amerikai Államok Szerveze­tének az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága előtt azt vallotta, hogy a foglyokkal különös kegyetlenséggel bántak. Sebhelyeiket sóval szórták be, árammal sokkolták őket, s az Esmeraldán mindennapos volt az erős vízsugár­ral való ,,kezelés“ is. A verések és a kihallgatá­sok közötti szüneteket a foglyok jajkiáltásai töltötték ki. Hasonlóan kegyetlen kínzásnak voltak kitéve a nők is. Sok amerikai szerint az Esmeralda részvétele a centenáriumi ünnepségeken élesen ellenkezik azzal az eszmével, amelyet a Szabadság­szobor kívánt kifejezni. Úgy látszik azonban, ez Washingtont nem zavarja, mivel a chilei rezsim saját pártfogoltja... (£) WlWftRJlöT D" DE GAULLE TÁBOR­NOK ÉS NAPOLEON BO­NAPARTE a legnépsze­rűbb francia történelmi sze­mélyiségek - derült ki egy nemrég végzett közvéle­mény-kutatásból. Nem csoda ezért, hogy az utóbbi - a katona, a konzul, a csá­szár, az államférfi, a hadve­zér, a hódító és végül a száműzött - emlékének Franciaországban eddig hat nagyobb múzeumot szenteltek. A hetediket né­hány héttel ezelőtt a Pá­rizs közelében fekvő Fontai­nebleau királyi kastélyá­ban nyitották meg. 1804- ben éppen itt játszódott le a koronázási vita VII. Pius pápa és az eljövendő csá­szár között, s 10 évvel később ugyaninnen indult el Napóleon utolsó útjára: Szent Ilona" szigetére. XXX AZ INDIAI CENZOROK tavaly 23,5 kilométernyivel rövidítették meg az egész estét betöltő filmeket. Ollóik a túlzott erőszakot ábrázoló vagy a szexjeleneteket vágták ki, miközben az ilyen képsorokból jóval több volt, mint egy évvel korábban. E beavatkozás ellenére India évi 912 játék­filmjével továbbra is őrzi első helyét a világban. ÖNKÉNTES TŰZOL­TÓK sajátos módon tilta­koztak a dél-franciaországi Sainte-Florine városkában. Mind a 29-en testületileg lemondtak, s így fejezték ki nemtetszésüket azért, hogy parancsnokuk, egy bizo­nyos Louis Labaum vissza­tért tisztségébe. Ót koráb­ban azért menesztették, mert a városházán teljesen tönkretette a tűzoltóiroda berendezését. Dühét az váltotta ki, hogy a városi tanács úgy döntött: öt centi­méterrel lerövidítik a tűzol­tók nagy létráját, s erről a derék parancsnokot nem értesítették. Kollégái ugyan megértették felháborodá­sának okát, ám az, ahogy a létralerövidítésre reagált, ellene fordította őket. xxx A FAJI OKOKBÓL EL­KÖVETETT BŰNCSE­LEKMÉNYEK száma New Yorkban az utóbbi két és fél évben rohamosan megnö­vekedett. A Newsday című lap rendőrségi forrásokra hivatkozva közölte, hogy csak 1985-ben ebben a legnagyobb amerikai vá­rosban 286 ilyen bűncse­lekményt hajtottak végre. A leggyakoribbak a zsidók elleni támadások, antisze­mita elemek üzleteiket, is­koláikat, lakóházaikat gya- lázzák meg. Mindjárt a má­sodik helyen vannak a fe- hérbőrűek támadásai New York néger lakói ellen. xxx FOGYÓKÚRÁT REN­DELTEK EL a svéd tenger­alattjárókon: a haditenge­részetnél sorkatonai szol­gálatukat töltők kalóriasze­gény táplálékot kapnak, mert - mint azt a Várn- pliktsmytt című svéd katonai szaklap írja - a tengeré­szek súlyfölöslegük miatt nehezen mozognak a szűk tengeralattjárókon. xxx ORVOSI DIPLOMA NÉLKÜL végeztek műtéte­ket a New York-i Harlem negyed kórházaiban szinte naponta - jött rá a szövet­ségi állam illetékes bizott­sága egy ellenőrzés során. Egy esetnél például fog- technikus volt az „aneszte­ziológus“, az operációt egy amatőr hajtotta végre. Az említett bizottság jelentése szerint valószínű, hogy az Egyesült Államok más kór­házaiban több száz olyan „orvos“ működik, akik so­sem lépték át az orvosi kar kapuját. VB NJi o> '03 (A CB-Q CO N ÍO ■v CB cn <D CB "cB a> E (A LU • E szobor előtt teszi „tiszteletét“ az Esmeralda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom