Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
BERNARD MALAMUD Egy nap kora reggel Ephraim Elihu felhívta a Fiatal Képzőművészek Szövetségét, s az iránt érdeklődött, hogyan találhatna rutinos női modellt aktfestéshez. Harminc körülit szeretne, mondta a nőnek, aki fölvette a telefont.- Nem tudna segíteni?- Ugye most fordul hozzánk először?- kérdezett vissza a nő. - Ugyanis nem ismerős a neve. Vannak festönövendé- keink, akik szoktak modellt állni, de csak olyan művészeknek, akiket ismerünk. Elihu elmondta, hogy amatőr festő, s a Szövetségben most jelentkezik először, bár valaha itt tanult.- Műterme van?- Van egy tágas és világos szobám. Nem vagyok fiatal - folytatja - sok év szünet után vettem elő újra az ecsetet, és szeretném felfrissíteni a formaérzékemet, ezért akarok néhány akttanulmányt készíteni. Tudja, nem vagyok hivatásos, de komolyan veszem a festést. Ha személyi referenciára van szükség, azzal is szolgálhatok. - Megkérdezte, mennyi most egy modell óradíja, mire a nő némi szünet után azt felelte: - Hat ötven.- Elihu méltányosnak találta az összeget. Szeretett volna tovább beszélgetni, de a nő erre nem mutatott nagy hajlandóságot. Felírta Elihu nevét és címét, s azt mondta, holnaputánra valószínűleg szerez valakit. A férfi megköszönte a szívességét. Ez sSerdán történt. Péntek reggel megjött a modell. Előző este telefonált, akkor állapodtak meg az időpontban. Nem sokkal reggel kilenc után csöngetett, s Elihu azonnal ajtót nyitott neki. A hetvenéves, ősz férfit, aki az elegáns Kilencedik Avenue környékén lakott, izgalom fogta el a gondolatra, hogy lefestheti a fiatal nőt. A modell huszonhét év körüli, jelentéktelen külsejű nő volt, az öreg festő a szemét találta a legérdekesebbnek. Kék ballonkabát volt rajta ezen a derült, tavaszi napon. Az öreg festőnek tetszett a modell arca, de véleményét megtartotta magának. A nő jóformán rá se pillantott, hanem határozottan irányt vett a szoba felé.- Jó napot! - mondta a férfi.- Jó napot - felelte a nő.- Tavaszodik - jegyezte meg az öregember. - Mintha már zöldülnének a fák.- Hol öltözzek át? - kérdezte a modell. Elihu a modell neve után tudakozódott, mire a nő a vezetéknevét mondta meg: Perry.- Perry kisasszony, talán öltözzön át a fürdőszobában. De üres az én szobám is, itt a folyosó végén. Ha gondolja, átöltözhet ott, az melegebb, mint a fürdőszoba. A modell azt felelte, neki tulajdonképpen mindegy, de tálán inkább a fürdőszobába megy.- Ahogy óhajtja — mondta az idős ember.- Idehaza van a felesége? - érdeklődött a nő a szobaajtón bepillantva.- özvegyember vagyok. Elihu elmondta, hogy volt egy lánya, de baleset áldozata lett. A modell sajnálkozott.- Átöltözöm, és egy perc múlva itt vagyok.- Igazán nem kell sietnie - nyugtatta meg Elihu, s örömmel gondolt arra, hogy lefestheti. Perry kisasszony bement a fürdőszobába, levetkőzött, majd hamarosan visz- szajött, és kibújt frotír fürdököpenyéböl. Feje és válla finom vonalú volt és formás. Megkérdezte az öregembert, milyen pózába helyezkedjen. A festő a nagy ablaké nappali szoba zománclapos konyhaasztalánál állt. Az asztallapra már kinyomta két kis festékes tubus tartalmát, s most ezeket kevergette. A másik három tubushoz nem nyúlt. A modell utolsót szippantott cigarettájából, aztán elnyomta a konyhaasztalon levő kávésdoboz fedelén.- Nem baj, ha időnként elszívok egyet?- Majd tartunk egy kis szünetet, és akkor, jó?- így gondoltam. A nő figyelte a férfit, aki komótosan keverte ki a színeket. Elihu nem nézett rá rögtön a modell mezítelen testére, előbb megkérte, üljön le az ablak mellett álló karosszékbe. Az ablak a hátsó udvarra nézett, odakint frissen kizöld ült bálványfa magasodott.- Hogyan üljek, keresztbe tett lábbal vagy simán?- Ahogy jólesik. Ha kedve van, tegye keresztbe, ha nem, nekem úgy is jó. Ahogy magának kényelmes. A modell ezen láthatólag elcsodálkozott, de aztán leült az ablak melletti sárga karosszékbe, s egyik lábát átvetette a másikon. Jó alakja volt.- Jó lesz így? Elihu bólintott. - Nagyon jó - mondta. — Kitűnő. Ecsetjét belemártotta az asztallapon kikevert festékbe, s a modell mezítelen testére pillantva festeni kezdett. Ráránézett, aztán mindig gyorsan elkapta róla a tekintetét, mintha attól félne, hogy pillantásuk találkozik. Ám arcán tárgyilalejthettem. Nemcsak ez ecsetkezelésben, hanem a női test ismeretében is. Nem számítottam rá, hogy ennyire megrendít majd a maga teste és a felismerés, hogy igy elszaladt az életem. Sajnálom, hogy fárasztottam és kényelmetlenséget okoztam magának.- A fáradságom árát majd megkapom - felelte Perry kisasszony -, de azt a gyalázatot pénzzel nem tudja jóvátenni, hogy idecitált, és a szemével végigtapogatta a testemet.- Nem volt szándékomban meggyalázni vele.- Én viszont gyalázatnak érzem. A modell ekkor megkérte Elihut, hogy vetkőzzék le.- Én? - Álmélkodott a férfi. - Minek?- Le akarom rajzolni. Vesse le a nadrágját meg az ingét. Elihu bevallotta, hogy csak a minap vált meg téli alsóneműjétöl, de a modell ezen se mosolyodott el. Elihu, miközben vetkőzött, szégyenkezve gondolt arra, milyennek láthatja a nő. A modell gyors ecsetvonásokkal felvázolta a férfit. Elihu nem volt rossz megjelenésű, de most feszengett. Mikor a vázlat elkészült, Perry kisasszony egy tubusból fekete festéket nyomott ki, belemártotta Elihu ecsetjét, s a vázlaton gos kifejezés ült. Szemlátomást ötletszerűen festett, időnként fel-felpillantott a modellre. Nem nagyon sűrűn nézegette. A modell eleinte nem figyelt a festőre. Egyszer félrefordította a fejét, s megnézte a bálványfát, mire a férfi egy pillanatra eltűnődött, mit fedezhetett föl rajta. Ekkor a modell érdeklődése a festő felé fordult. Figyelte a szemét, figyelte a kezét. A férfi gyanút fogott, hogy valami baj van. Vagy egy óra elteltével a modell idegesen felugrott a sárga karosszékből.- Elfáradt? - kédezte Elihu.- Nem arról van szó. Csak nem fér a fejembe, mi a fenét művel maga itt. Esküszöm, halvány gőze sincs arról, hogy kell festeni . A férfi elhúlt. Nagy hirtelen törülközőt dobott a vászonra. Egy végtelennek tűnő pillanat után Elihu megnedvesitette kiszáradt ajkát, s miközben zihálva szedte a levegőt, elmagyarázta, tudja magáról, hogy nem festőművész. Ezt akkor se rejtette véka alá, mikor azzal a festőiskolái nővel beszélt telefonon.- Úgy látszik, rosszul tettem, hogy már ma idekérettem magát - folytatta Elihu.- Talán egy darabig még egyedül kellett volna próbálkoznom, hogy ne fecséreljem a más idejét. Most már látom, hogy nem vagyok fölkészülve a feladatra, amit magam elé tűztem.- Engem nem érdekel, mióta próbálkozik - jelentette ki Perry kisasszony.- Meggyőződésem, hogy egy ecset- vonásnyit se festett le belőlem. Éreztem is, hogy nem lefesteni akar. Szerintem csak a meztelen testemen akarja legeltetni a szemét, amire nyilván megvan a jó oka. Nem tudom pontosan, mi hiányzik magának, de abban halál biztos vagyok, hogy nem elsősorban a festőművészet.- Úgy látszik, elrontottam valamit.- Nagyon úgy látszik - szögezte le a modell. Időközben belebújt köntösébe, és szorosra húzta derekán az övét.- Én festönó vagyok - folytatta -, és azért vállalok modellkedést, mert kell a pénz. De a szélhámost rögtön megismerem.- Csak ront a helyzeten — mondta Elihu -, hogy én a lehető legjobban igyekeztem megvilágítani a dolgot annak a hölgynek ott a Fiatal Képzőművészek Szövetségében. Bánt, hogy ez lett belőle- tette hozzá rekedt hangon. - Végig kellett volna gondolnom. Hetvenéves vagyok. Mindig szerettem a nőket, és sajnálatos veszteségnek érzem, hogy az utóbbi időben nincs barátnőm. Egyfelől ezért akartam újra festeni, noha sose hittem, hogy nagy tehetség volnék. És nem számítottam rá, hogy ennyit feúgy összemaszatolta a férfi arcát, hogy csak egy fekete pacni maradt belőle. Elihu szótlanul figyelte a nő bosszúját. Perry kisasszony a szemétkosárba lökte az ecsetet, majd bevonult a fürdőszobába felöltözni. Az öregember kiállította a csekket az összegről, amelyben megállapodtak. Röstelkedve irta rá a nevét, s átnyújtotta a modellnek. Perry kisasszony bedobta a csekket hatalmas retiküljébe, majd távozott. Elihu arra gondolt, a nő a maga módján egész jó külsejű, bár nem valami bájos. S ekkor föltette magának a kérdést:- Hát már csak ennyi az életem? Nekem csak ennyi maradt? Bólintott, ég megsiratta magát, amiért ilyen hamar megöregédett. Később levette a vászonról a törülközőt. s megpróbálta lerajzolni a nő arcvonásait, de már nem tudta felidézni őket. NEMESS ANNA fordítása E gyhangú a pusztavidék élete. Egymás után tűnnek tova az évszakok, szinte észrevétlenül. Homokdombok váltakoznak bozótos szikesekkel, és csak néhol emelkedik egy koromtól fekete jurtából füstoszlop a magasba. Körös-körül mindent bánatébresztö, tejfehér köd borít. Fullasztó nyári forróság perzseli a nemezsátrakat, és búsítja a pásztorember szívét. A szálláshelyek körül mindenütt elhul- lajtott tehénlepény, imitt-amott kisborjak ugrándoznak, hancúrozva csapkodnak farkukkal. ◄ ■ Mióta csak megtanultak járni, s míg hajukat be nem lepte a dér, apáink mindig egyazon folyó mentén vándorolták. Életük végéig egyetlenegy pusztai kút környékén ütötték fel szállásukat. Házukban a díszhelyen örökké Dzsambal láma üldögélt - foly- ton-folyvást Buddháról és szent tanairól prédikált. Gyakran betért Namdzsil, a hivatalnok is: ő a törvényekről és a szokásjogról magyarázott. A mongolok meghallgatták hol igaz, hol hamis szavukat - így teltek a napok, a hónapok. Azt hitték, a további hegyek mögött nem laknak emberek, s a látóhatáron túl csak a semmi van. Mit sem tudtak a pusztán a világ folyásáról! Reggelenként Buddhához imádkoztak, esténként pedig a mennynek hódoltak, így éltek holtukig. Ügető szögsárga lován otthonába tért a Régi Világ Fia. Fejét fehér pamutkendővel kötötte be, ám fekete hajfonatának néhány rakoncátlan szála az arcába hullott. Kopott, szakadozott ruhaujjából kikandikált mocsoktól szürke könyöke. Fürgén a földre dobbant, lovát erősen kikötötte, majd S ötét, meleg augusztusi éjszaka, alig látszanak a felhős égen az itt-ott hunyorgó csillagok. Poros dülöút; a puha, mély porban szekér gördül nesztelenül, rajta két fiatal utas: egy kisbirtokos úrikisasszony meg egy ifjú gimnazista. A fakó szárazvillámok olykor megvilágítják a két egyenletesen futó, zilált sörényű egyszerű szerszámozott igáslovat, a bakon ülő kendervászon inges legényke sapkáját és vállát, egy pillanatra felvillantják az előttük elterülő, dologidő végeztével elnéptelenedett kopár földeket és a távoli, bús ligetet. Tegnap este lárma, kiáltozás volt a faluban, gyáván ugattak, vonítottak a kutyák: még vacsoraidöben, bámulatos vakmerőséggel belopózott az egyik udvarba egy farkas, szétmarcangolt egy bárányt, és kis híján el is vitte; a kutyák zenebonájára azonban idejében előfutottak a parasztok, husánggal, és elragadták tőle a már döglött, széttépett oldalú állatot... A kisasszony most idegesen nevetgél, gyufát gyújtogat, egymás után hajigálja a sötétbe, s vidáman kiabál:- Félek a farkasoktól! A gyufaszálak megvilágítják a fiatalember hosszúkás fejét, kissé durva vonásait és a lány felhevült, csontos arcát. A leány kisorosz módra körben átkötött, piros k s n n a h a k I E ií s n f< h a ö ö V i ■■■■■nnaHi mmmmmm■■■■■ L uxuskivitelű, szép meghívón, amely szintén, elegáns borítékba volt zárva, felkértek bennünket, hogy ezen és ezen a napon, ennyi és ennyi órakor jelenjünk meg a helyi közösségben. Meg voltunk lepve, méghozzá kellemesen, hízelgett hiúságunknak az effajta bánásmód. A jó hangulat óráiban még el is dicsekedtünk a házbelieknek és barátainknak ezekkel a stilizált betűs, fényes kartonlapokkal. Egy verőfényes vasárnap délelőtt jöttünk össze a helyi közösségben. Pontosan tizenöten, ünneplőben, nyakken- dösen, simára borotválva. Tekintélyesebb nyugdíjasok, orvosok és mérnökök, tisztviselők, egynéhány pedagógus és két író. Mindjárt látszott a gondos válogatás, ami meglehetősen hízelgő volt ránk nézve, össze-összenéz- tünk, udvariasan biccentettünk egymásnak, némileg zavart mosollyal, mert még mindig nem tudtuk, hogy tulajdonképpen miről van szó. A helyi közösség nagyterme virággal és rikító jelmondatokkal volt feldíszítve, de ezekre ügyet sem vetettünk.- Mélységesen meg vagyok győ; semmiféle probléma, önök komoly gonddal szemeltünk ki dalárdád büszkék lehetnek. Avram Piletiő megköszörülte a körbepillantott rajtunk, majd igy szt - Elsők leszünk! Ezt megigéren NOVICA SAVIC Pontosan tíz óra harminc perckor megjelent Trninic elvtárs, a helyi közösség titkára egy csokornyakkendős férfiú kíséretében. Trninic elvtárs megállt a vörös posztóval letakart hosszú asztal mögött, s igy szólt:- Elvtársak, helyi közösségünk elhatározta, hogy férfikórust alakít. Énekkarunk részt vesz majd a helyi közösségek szövetségi kórusversenyén, amely néhány hónap múlva kezdődik. - Szünetet tartott, büszkén kidüllesztette a mellét, majd hozzátette: - önök a mi kórusunk tagjai. Azután elegáns karmozdulattal a csokornyakkendős férfiúra mutatott: - Ez itt Avram Piletic elvtárs. a karmester, ő mindent meg fog tenni, hogy felkészítse a kórust a szemlére. Most magukra hagyom önöket, a részleteket beszéljék meg vele. Az ajtóban megtorpant, s egy pillanatra visszafordult: minden kórus, amelyet én vezi senkinek sem néztem a hátába. Ezt Vékonydongájú, magas férfi volt, tete szilárd, úgyszólván fémesen vékony, és valahogy furcsán bütyk Addig sohasem hallottunk felőle gerjesztett. Percekbe tellett, amíg maguní dalárdisták?! De hiszen soha egyil hangunk, sem hallásunk, nem isrr azt sem tudjuk, mi fán terem a karé bennünket soha. Néha-néha elolva T" ■ Jutó Polák rajza
