Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
erűit, majd sikerül ell lenned, Mucka, i| lenned, hogy lás- ik enni a tenye!mra gyógyírt, csak legfontosabb nem -nondja. igrosszabb, amikor ijön, hogy az, amit az igazi, s hogy eltékozolt húszezer in vágyát, az egész És éppen akkor idveseim, az igazi íiség, teljes valójá- igy nem adja meg vettünk egy üveg nilyen cigit, és elin- ihoz, az intézetbe, azt a képet. Valami i a bátyjától a forga- neki a kompótot, és ihetett másképp, on érzékeny lány sok volt. Visszafelé tordz kiabált velem, lagyni. iy elnéztem azt az sajnáltam valamit, i lábatlan bátyját is. tette el a lábát, im támadt, nagyon dt, mintha erőnek man ott akarnánk jnk? abb, amikor rádöb- agjobb helyzetben ha nincs is lába. ányzik neki... lékom van, ha ráörülne, ha tudná, . forgatókönyvének, g hasonló. Ha nincs zok a nyomorultak tik Dzordzot meg lágon olyan össze- a fejem zúg tőle. natta Dzordz, hogy sm ö írta, hanem háttá meg, egysze- meg, hogyan vettek nyomorékot, amikor jes férfi, már tizenöt iy voltaképpen mi- :6I talpig, és nem íette meg. antosan tudja, mit >m hálával, hogy éjén azt mondta, buta voltam és >rdz akkor mindig val és azt mondta: nt, kislány, azt is ikelted a gyerekek- izterláncot. Neked kséged. Te nem n. Repülnöd kell. r. Csak fogódzkodj ■kodj belém, és im. Mint a mada- ímutatjuk a kontá- t csinálni. Ezt mind Dzordz mondta nekem, az én kedves, nagyszerű Dzordzom. Tudom, hogy nagyszerű vagy, csak nem tudom, miért nem öleltél meg már olyan régen. Itthagysz egész napokon és éjszakákon át bezárva... Azt mondta nekem máma az az ütődött tyúk, tudod, az a csapós, aki a múltkor itt volt az önkiszolgálóban, hogy már más fészket melengetsz, hogy ne várjalak. Olyasmire célzott, hogy elénekelhetem az arrivedercsit, hogy már második hete lát reggel távozni attól a szőke sminkestől, és hogy azt kiabálta utánad az ablakból, hogy csao, 2uzu. Állítólag elrepültél, mint a madár, elrepültél. Én mindjárt tudtam, hogy ez nem lehet igaz. Utóvégre látnom kellett volna, hogyan repülsz. De hát megmagyarázhattam annak az ütődött tyúknak, hogy a madarak nappal repülnek, csak a kuvik röpköd éjszaka? Nem magyarázhattam. Hiszen ő nem tud semmit... Nem tud fájdalmamra gyógyírt, csak a doktor, aki gyógyít... Egyedül... Egyedül feküdtem, egyedül ébredtem, egyedül... Csitt. Már megjött. Megjött az én nagyszerű Dzordzom. Dzordz, szerelmem, galambom, hazarepültél. Nézd, vendégeket hívtam. Sok vendéget, hogy végre világgá kiáltsam, milyen nagyszerű vagy, mégse értenek meg. Ne félj, kedves galambom, ne félj már. Mindnyájan tudják már, milyen szárnyaid vannak. Azt is tudják, hogy mostanáig megkötözték a szárnyaidat. De most már minden rendben van. Most már csurogni fog a nyáluk. Csurogni fog a nyáluk a kontároknak. Gyere, gyere hozzám, kedves. Au, mit csinálsz, Dzordz? Várjanak, ne menjenek még el. Tudom, hogy kínos, amit beszélek, de még nem játszottunk zálogoséit vagy repül a repült. Zavar valakit, ha Martecka leveti a ruháját? Nem zavar. Repül, repül, minden repül, Martecka repül. Au, Dzordz, ez fáj, ne rugdoss. Hiszen mindig így akartad. Mindig azt mondtad, hogy csak úgy játsszak. Ne félj, mindent elmondtam nekik. A forgatókönyvről is beszéltem... meg arról is, hogy megkötözték a szárnyaidat. Várjanak, ne menjenek el. Segítsenek. Au, Jurajkó... Igen, neked mindent szabad volt, Dzordz, de hasba rúgnod mégsem kellett volna... Ezt a másik életet már nem veszed el tőlem... az egyik már batyuba kötve, fehér keszkenőbe, de ezt a másikat már nem adom... Ne merj még egyszer belém rúgni, mert megöllek!... A vendégeim már elrepültek, én is elrepülök. Ha megvirrad, elrepülök... Kinyitom az ablakot és elrepülök... Kis fehér batyuimmal. Ne féljen, édesanyám, a maga Marteckájának van még szárnya, még nem törték össze teljesen a szárnyát... Maga mondta, édesanyám, hogy kakaskukorékolásig van időnk. Nézd, Dzordz, nézd, milyen sok ember indul reggel munkába... KOPASZ CSILLA fordítása K ésőre járt, a kávéházból mindenki hazament már, csak egy öregember ült kint a fa alatt, melynek lombján átszürödött a villanyfény. Napközben poros az utca, de éjszaka a harmat megköti a port, és az öreg szeretett sokáig üldögélni, mert süket volt, és az éjszakai csendben mégis érezte, hogy ilyenkor más a város. A kávéházban a két pincér tudta, hogy kicsit részeg már az öreg, és mivel törzsvendég, azt is tudták, elmegy fizetés nélkül, ha még jobban berúg, úgyhogy szemmel tartották.- Múlt héten öngyilkos akart lenni - mondta az egyik pincér. - Miért?- Elkeseredésében.- Miért?- Semmiért.- Honnan tudja, hogy semmiért?- Hát, pénze van bőven. A két pincér leült egy asztalhoz a fa mellé, közel a bejárathoz. Kinéztek a teraszra. Üres volt minden asztal, csak az az egy nem, ahol az öreg ült a fa árnyékában. A fa levelei meg- megrezdültek a szellőben. A kávéház előtt egy lány meg egy katona haladt el az utcán. Az utcai lámpa fényében megcsillant a fém rangjelzés az egyenruha gallérján. A lány hajadonfött volt, és szaporán lépegetett a katona mellett.- A járőr majd elcsípi - jegyezte meg az egyik pincér.- Bánja is ez, ha már megkapta, ami kell neki.- Jól tenné, ha eltisztulna az utcáról. A járőr elcsípi. Ot perce mentek erre. Az öreg ott az árnyékban megkocogtatta a tányérját ■ a poharával. A fiatalabb pincér odament az asztalához.- Mit parancsol? Az öreg felnézett rá. - Még egy brandyt - mondta.- Be fogsz rúgni - mondta a pincér. Az öreg felnézett rá. A pincét elment.- Itt fog ez ülni egész éjszaka - zsörtölődött a társának -, és én már álmos vagyok. Három óra előtt sohasem kerülök ágyba. Végezhetett volna magával múlt héten. A pincér levette a pultról a brandys üveget és még egy kistányért, és megindult vele az öreg asztalához. Letette a tányért, és teletöltötte a poharat.- Kár, hogy nem végeztél magaddal múlt héten - mondta a süket embernek. Az öreg felemelte az ujját. - Még egy kicsit - mondta. A pincér úgy telitöltötte a poharat, hogy a brandy kicsordult a peremén, ' s lecsurgott a talpán a legfelső tányérra. - Köszönöm - mondta az öreg. A pincér visszament az üveggel. Aztán unottan visszaült az asztalhoz a társa mellé. 3d zonett I mentünk messze, vizák nélkül, tit-vizumokra végül. Háborúkba veszve. ük e földet. i mi jóreménységünk el nem cserélünk, örök zöldet hó vöröslött, ül ágyú dörgött, •ámtalan falával, tel, nyomomba lal dacolva, olyón átal. A szerelem mindenhatóságáról Verset ír s szavakat dadog a szerelem, két ügyetlenből is feltalálót varázsol. Ha kell, csillag az ernyő, esőben is világot, Tejút a vasúti állomás. Fényesen vörösük ajkukon az eső édes cseppje, és Catullus igéit megfejteni siet: rontani s kezdeni újra mindegyiket, az aritmetika szabályait felejtve. Nem lesz vizes a lábuk, bár a folyóban térdig, amikor csak akarják, az égboltot elérik, szomjuk oltja a tenger, és ágy lesz a hófelhő, átköltöztethetik napunk a sarkvidékre. Hamupipőke lábát nem szorítja cipellő, száll a világon át, mesés csizmákban lépve. KORMOS ISTVÁN fordítása * Hetvenöt évvel ezelőtt született a cseh költő, nemzeti művész.- Már részeg - mondta.- Minden este berúg.- De mért akart meghalni?- Honnan tudjam?- Mit csinált magával?- Felakasztotta magát. Kötéllel.- Ki vágta le?- Az unokahúga.- Minek?- A lelkét féltette.- Mennyi pénze van?- Van neki bőven.- Megvan már nyolcvan- éves.- Mehetne már haza. Soha nem kerülök ágyba három óra előtt. Ki hallott még ilyet, háromkor feküdni?- Fent marad. Szeret fent maradni.- Magányos. Én nem vagyok magányos. Feleségem van, vár rám az ágyban.- Ennek is volt felesége valamikor.- Most már nem sokra menne vele.- Azt nem lehet tudni. Talán jobb lenne neki, ha volna.- A húga viseli gondját.-Tudom. Mondta, hogy az vágta le.- Nem szeretnék így megöregedni. Utálatos az öregség.- Nem mindig. Ez az öreg tiszta ember. Iszik, nem pancsolja le magát. Még most sem, pedig részeg. Nézze csak meg.- Már látni sem akarom. Bár már hazamenne. Nincs benne semmi belátás. Mit törődik ez * ERNEST HEMINGWAY azokkal, akiknek dolgozni kell? Az öreg felnézett a poharából, ki a térre, aztán újra a két pincérre.- Még egy brandyt kérek- mondta, és a poharára mutatott. A türelmetlen pincér ment oda hozzá.- Vége - mondta olyan rövid mondatokban, ahogy ostoba emberek szoktak részeggel vagy külföldivel beszélni.- Nincs több ma már. Zárunk.- Csak még egyet - kérte az öreg.- Nincs. Vége. - A pincér letörölte az asztal szélét a szalvétával, és a fejét rázta. Az öreg felállt, lassan megszámolta a tányérokat, bőr pénztárcát húzott elő, kifizette az italt, s egy fél pesetát hagyott az asztalon borravalónak. A pincér utána nézett amint ment végig az utcán. Nagyon öreg ember, bizonytalanul jár, de méltósággal.- Mért nem hagyta, hogy maradjon még és igyék - kérdezte a nem sietős pincér, miközben lehúzták a redőnyöket. - Még fél három sincs.- Haza akarok menni, lefeküdni.- Mit számít egy óra?- Nekem többet, mint neki.- Egyre megy. Egy óra, az egy óra.- Maga is úgy beszél, mint egy öregember. Vehetett volna egy üveget, aztán hazaviszi és megissza.- Az nem ugyanaz.- Nem hát. Nem ugyanaz- hagyta rá a feleséges pincér. Nem akart igazságtalan lenni, csak sietett. Susil Weerarathna felvétele- És maga? Nem fél, hogy baj lesz, ha a megszokott idő előtt ér haza?- Sértegetni akar?- Nem én, csak éppen tréfálok.- Nem - felelt a sietős pincér, és kiegyenesedett, miután lehúzta a vasredőnyt.- Én bízok. Csupa bizalom vagyok.- Fiatalság, bizalom és állás- mondta az idősebb pincér -, mindene megvan. Mi kell még?- És magának mije nincs?- Semmim sincs, csak a munkám.- Magának is megvan az, ami nekem.- Nem. Bizalmam nem volt soha, és fiatal sem vagyok.- Gyerünk. Elég az ostoba beszédből. Zárjon be.- Én is szeretek sokáig maradni a kávéházban - mondta az idősebb pincér -, mint annyi más. Nem szeretek lefeküdni, mint annyi más, nekem is kell a fény éjszaka.- En meg haza akarok menni, lefeküdni.- Másfélék vagyunk- mondta az idősebb pincér. Már átöltözött a hazamenéshez. - Ez már nemcsak fiatalság és bizalom kérdése, bár mind a kettő nagyon szép dolog. Én minden este halogatom a zárást, hátha jön még valaki, aki be akar ülni a kávéházba.- Van elég bodega nyitva egész éjszaka.- Maga ezt nem érti. A mienk tiszta, kellemes kávéház, rendesen kivilágítva. A világítás is nagyon jó, aztán meg a lombok árnyéka.- Jó éjszakát - köszönt el a fiatalabb pincér.- Jó éjszakát - felelt a másik. Lecsavarta a villanyvilágítást, és önmagával folytatta tovább a társalgást. Hogyne, a világítás nagyon fontos, de lényeges az is, hogy a hely tiszta és kellemes legyen. Zene nem kell. Zene semmi esetre sem kell. De egy söntésasztalnál nem ácsorog- hat az ember méltósággal, pedig ilyenkor zárás után már csak ezek a csápszékek vannak nyitva. Félt talán? Nem volt az se félelem, se rettegés. Semmi volt, jó ismert semmi. Minden semmi, és semmi az ember is. Annyi az egész, hogy fény kell az embernek és tisztaság, meg rend. Sokan úgy élnek, hogy ezt sohasem érzik, de ö nagyon jól tudja, hogy minden nada y pues nada y nada y pues nada. Mi nadánk, ki vagy a nadában, nada legyen a te neved, nada a te országod, nada legyen a te akaratod mint a nadában, úgy itt a nadánkon is. Mindennapi nadánkat add meg nekünk nada, és nadázd meg a mi nadáinkat, miképpen mi is megnadázunk az ellenünk na- dázóknak. És ne nadázz minket a nadába, de szabadíts meg a nadától; pues nada. Üdvözlégy, semmi, semmivel teljes, semmi sincs teveled. Mosolygott és megállt egy bárpult előtt, melyen ott ragyogott az eszpresszókávéföző gép.- Mi tetszik! - kérdezte a csapos.- Nada. Otro loco mas - felelte a csapos és elfordult.- Adjon egy csészével- mondta a pincér. A csapos kitöltötte.- A világítás kellemes, de a pult nem elég tiszta - mondta a pincér. A csapos ránézett, de nem felelt. Ilyen késő éjszaka nem kíván az ember beszélgetni.- Még egy copitát? - kérdezte.- Nem kérek, köszönöm- felelt a pincér és elment. Utálta a söntést meg a bode- gát. Egy tiszta, világos kávéház, az egészen más. Most nem gondolkozik tovább, hazamegy. Fekszik majd hanyatt az ágyában, s végül, mire kivilágosodik, elalszik. „Persze- magyarázta magának -, valószínűleg az egész csak álmatlanság. Biztosan sokan vannak így.“ RÓNA ILONA fordítása * Az íróra emlékezünk halálának 25. évfordulója alkalmából mm, mm mm