Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
Új fővárosa lesz Argentínának? „Országunk jelenleg olyan élőlényre hasonlít, melynek feje (Buenos Aires) olyannyira megnőtt, hogy alatta megbicsaklanak a lábai, mely utóbbiak alatt a fejetlen Délt kell érteni. Nekünk gerincre van szükségünk, s ezért Dél irányába kell nőnünk“ - Raul Alfonsín argentin elnök a néphez intézett üzenetében így indokolta azt, hogy az országnak új fővárosra van szüksége. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot néhány hónapja terjesztette elő. Ha ezt a parlament elfogadja, valószínűleg Argentina del Mar lesz az ország új fővárosának a neve. Felépítését Buenos Airestó! 960 kilométerre délre tervezik, a mai Viedma és a vele szomszédos Carmen de Patagones helyére. A terv egyaránt szerzett híveket és ellenfeleket is az elnöknek. KORMÁNYOZHATATLAN A Süddeutsche Zeitung cimú nyugatnémet lap az új fővárostervekkel foglalkozó cikkében úgy jellemzi Ráül Alfonsín elképzeléseit, hogy az elnök a fővárost „Európából“ a „harmadik világba“ kívánja áthelyezni. A radikális párti államfő meglepte az országot merész tervével, s egyben a szomszédos Brazília példájára emlékeztette őket. Ott nemrég ünnepelték Brazilia, a korábbi fővárostól, Rio de Janeirótól 1000 kilométerre az ország belső részében, egy fennsíkon felépített új város megalapításának 25. évfordulóját. Alfonsín azzal igyekezett megnyugtatni Buenos Aires lakóit, hogy városuk - akárcsak Rio Brazíliában - megmarad az ország gazdasági és kulturális központjának, bár nem lesz a politikai hatalom központja. Rio de Janeiro azonban máig sem tudott megszabadulni annak kiábrándító érzésétől, hogy a városból eltűntek a legfelsőbb állami szervek. Gazdasági és kulturális szempontból a tropikusan frivol Riót megelőzte a 15 milliós metropolis, Sao Paulo, s a mesterségesen létrehozott főváros, Brasilia a túlzott centralizmus jelképe lett. Az argentin elnök tervének indoklásakor azt is felhozta, hogy Buenos Aires, éz a hatalmas megapolisz már egyszerűen szervezhetetlen és irányíthatatlan, sőt a hatalom ekkora koncentrációja miatt egész Argentína is lassan kormányozha- tatlanná válik. A 12 milliós Buenos Airesben az ország összlakosságának 35 százaléka zsúfolódott össze. Itt él az iparban dolgozók 48, a szolgáltatásban foglalkoztatottak 45 százaléka. Az óriásváros az ország energiatermelésének több mint egyharmadát „nyeli el“. Valóban luxusnak mondható ekkora mérvű központosítás egy olyan országban, amelynek területe 2,8 millió négyzetkilométert tesz ki. Az elnök úgy véli, alapos decentralizálásra van szükség az egyes területek „ésszerű kiegyensúlyozása“ érdekében- az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália vagy Brazília mintájára. ÉRVEK... Juscelino Kubitschek brazil államfő (1955-1960) Brasilia létrehozásával meg akarta gyorsítani a „menetelést nyugatra“, s azt, hogy a partvidék és az Amazonas vidéke közötti néptelen szavannák területe benépesedjen. Alfonsín Buenos Airestöl déli irányba akar terjeszkedni. A főváros megváltoztatásával az elnök az argentinok mentalitását is meg akarja változtatni. Amint mondja, „új szellemi határokat" szeretne kijelölni • Alfonsín elnök gondban számukra. Az a véleménye, hogy honfitársait a „paralízis különös fajtája" kerítette hatalmába, amikor belenyugodtak abba, hogy országuk sorsán nem lehet változtatni. Igyekezett őket felrázni - s az új főváros terve megfelelő alkalmat teremtett. Raul Alfonsín rendkívüli határozottságról tesz tanúbizonyságot terve elfogadása érdekében. Már hivatalosan is előterjesztette az erre vonatkozó törvény előzetes javaslatát. E szerint az új főváros a Rio Negro két partján, az óceántól nem messze fekvő két városka, Viedma és Carmen de Patagones térségében épülne fel. Viedma, Rio Negro tartomány apró közigazgatási székhelye Alfonsín véleménye szerint földrajzi és politikai szempontból egyaránt pontosan ott fekszik, ahol feküdnie kell. Viedma szinte középpontja Argentínának - légvonalban 1800 kilométerre van a bolíviai határ menti Saltától, s 1580 kilométerre a tűzföldi Ushailától. A térképre nézve az is észrevehető, hogy az új főváros 1250 kilométerre lesz Puerto Argentinótól, a Malvin-szigetek fővárosától, amelynek neve jelenleg Port Stanley... Az ország gabonatárát és marhahús- termelő területét jelentő pampák déli részén és Patagónia, a mezőgazdasági fejlesztés jövőjét képviselő övezet északi oldalán fekvő Viedma Alfonsín szerint igen megfelelő ahhoz, hogy az eddig üres térségek benépesüljenek. Patagónia partvidékét a tengerből származó proteineknek a világon az egyik legnagyobb forrásaként jelöli meg, jó itt a termőtalaj, s gazdagok az energiaforrások is. A Rio Negro a terület legnagyobb vízhozamú folyója, s megfelelő a mély kikötők építésére. A folyón fel lehet jutni egészen az Andokba, ami az eddig kevésbé kihasznált idegenforgalmat lendíthetné fel. Az Andok hágói - véli az elnök - a jövőben a Chilébe és annak kikötőibe irányuló közúti forgalom szempontjából is jobban ki lehetnének használva. ...ÉS ELLENÉRVEK Argentínában eddig úgy élcelődtek, hogy a hűvös Patagónia csak a Chiléből érkező szezonmunkásoknak jó, a hazaiak előnyben részesítik az éghajlatilag mérsékeltebb és a városi élet szempontjából sokkal érdekesebb Buenos Airest. Ha a parlament elfogadná és jóváhagyná az államfő tervét, több százezer ember- politikusok, hivatalnokok, katonák és családtagjaik - lesz kénytelen átköltözni délre. Az ellenzéki pártok soraiból szemrehányások érik az elnököt amiatt, hogy a terv állítólag túl költséges. Az előzetes becslések valóban horribilis összegről - 8 milliárd dollárról - szólnak. Emellett az időpont sem a legmegfelelőbb, hiszen Argentína külföldi adósságai elérik az 50 milliárd dollárt, s alig-alig futja az esedékes kamatok törlesztésére. Az austral- az új pénznem - 1985 júniusában történt bevezetésével beindított gazdasági stabilizációs program a szakszervezetek és a vállalkozók egyre növekvő tiltakozásába ütközik. Az infláció havi átlaga ismét megközelíti az 5 százalékot. A vállalkozók a termeléscsökkenés miatt rimánkodnak, napirenden vannak az elbocsátások. Alfonsín egyelőre még élvezi a lakosság többségének bizalmát, ami biztosítja a kormány számára a politikai túlélést. A tamáskodók érvei azonban szintén egyre több hívet szereznek. Emellett arról is vita folyik, hogy helyesen választották-e meg az új főváros helyét. Alfonsín meg van győződve arról, hogy Argentínát délre kell orientálnia, az Atlanti-óceán déli térsége, a patagóniai tartalékok felé. Pártbeli barátai az északi, szubtrópusi tartományokból ugyancsak hallatják hangjukat, s attól tartanak, hogy ezek a területek a jövőben háttérbe szorulnak. Raúl Alfonsin tehát a déli területekre szavaz, amelyek eddig eléggé el voltak hanyagolva. Hiszen itt vannak a Malvin- szigetek is, amelyeket békés úton kíván visszaszerezni Nagy-Britanniától. De mindenekelőtt itt fekszik az Antarktisz; amelynek egy részére Argentína ugyancsak igényt tait. Hogy ehhez felfegyverezze magát, hiszi, hogy népét Patagóni- ába kell vezetnie. Raúl Alfonsín elnöki megbízatása 1989-ben jár le, s utódjának már Viedmá- ban, azaz Argentina del Marban szeretné átadni a hatalmat... (P. G.) ÚJ szú 15 1986. Vili. 1. Júliusban (is) így viszonyult Washington a Dél-Afrika elleni szankciók ügyéhez (International Herald Tribune) 4« ..„HMrnNfiPrHIRlkBDII "ICIMrtRrtnT Új„hang“ Az Egyesült Államok az Amerika Hangja új adójának felépítéséről kötött megállapodást a karibi Antigua vezetőivel. Az új adó segítségével a világnak ebben a feszültségekkel teli térségében kívánják tovább fokozni az ideológiai diverziót. Az adó felépítése az Amerika Hangja rádióállomás széles körű korszerűsítésének a része. A Reagan-kormány 1,3 milliárd dollárt hajlandó költeni erre a célra. Aktív cionisták Az összes terrorakciók több mint 50 százalékát az USA-ban 1985-ben cionista szélsőségesek követték el. Az FBI erre vonatkozó jelentése felhívja rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban több cionista csoport működik, amelyek közül a legaktívabb az ún. Zsidó Védelmi Liga. Módszerei közül nem hiányoznak a gyilkosságok, a bombatámadások és a gyújtogatások, s ezek az akciók nagyrészt szovjet állampolgárok és arab származású személyek ellen irányulnak. Elefánttámadás Egy bangladesi kisvárosban, Csitagaonban megvadult elefántok öt embert - egy nőt és négy gyermeket - halálra tapostak. A június végén bekövetkezett tragédia nem az első ilyen eset volt. A térségben már februárban és márciusban hat embert megöltek és húszat megsebesítettek a megvadult elefántok. Pótdíj - terroristák ellen A francia légitársaságok gépein utazók pótdijat kénytelenek fizetni a repülőjegyhez - a terrorista támadások elleni védelem céljából. Párizsi közlés szerint a pótdíj repülőjegyenként két frank lesz. Ezzel évente 45 millió frank bevételre tesznek szert, s ebből a pénzből korszerű biztonsági berendezésekkel szerelhetik fel a repülőtereket. Az Egyesült Államok légitársaságai a nyár elején európai járataikra egyébként ennél jóval - csaknem hússzorosan - magasabb pótdíjat vezettek be. A tudomány városa nemet mond A tokiói agglomerációtól nem messze épülő Cukube - a „tudomány városának“ nevezik - különböző kutatóintézeteinek több mint 1600 tudósa és alkalmazottja petíciót irt alá, amely tiltakozik az ellen, hogy Japán részt vegyen az amerikai .csillagháborús" programban. Az aláírásgyűjtő kampány június végén kezdődött meg, időben nem korlátozott. Osztály a platánfában Az Üzbég SZSZK egyik szovhozában, Szajborban hatalmas platánfa nő, amelynek odúja először egy 20 diákot befogadni képes osztályteremként, később a helyi tanács céljaira és végül könyvtárként szolgált. Az ezeréves fa jelenleg természeti és történelmi emlékként védett. Telefonblamázs Egy malaysiai kis falu tanítója, Ulak Anak Bai lett az ország telefonhálózatának egymilliomodik résztvevője. Az energiaügyi és távközlési minisztérium ebből az alkalomból kisebb ünnepséget rendezett, amelyen maga a miniszter a tévékamerák előtt Kuala Lumpurból hívta volna fel a boldog telefontulajdonost, s közölte volna vele, hogy egy évig díjmentesen használhatja készülékét. Azért csak „volna“, mert a gondos szervezés ellenére blamázs lett a dologból: a miniszter a kis falusi iskola helyett egy rendőrállomást hivott fel. A telefonhálózat csak másodszorra fogadott szót, de a jó hír végül is azért eljutott a tanítóhoz. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH A hónap karikatúrája
