Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
- Ni, a Najda! - csodálkozott Misa. A kutya egyenesen az idegenhez ment, fejét odanyomta a térdéhez, és szeme a szemét kereste.- Jevszej jön visszafelé - állapította meg Misa. - Úgy látszik, az éjjel a szúnyogokat etette. Kenyérhéjat dobott a kutyának. Rossz fogai voltak, a kenyérhéjat az ablakdeszkán gyűjtötte a saját kutyája számára. Az idegen megsimogatta Najda tarkóját, és szó nélkül lement a szénhez. Aztán visszajött, és leült a fal melletti padra. A kutya odahúzódott a pad alá. Eltelt még vagy tíz perc, mikor szuszogva és vörösen, szúnyogcsípésektöl dagadt arccal, a kunyhó elé ért Jevszej. A lépcső mellé tette a nyírfaágakkal egymáshoz kötözött vadonatúj, enyhesárga tueszokat. Volt vagy egy tucatra való, köztük egy négyliteres. De a legkisebbe is belefért volna több mint egy liter.- Adjonisten - mondta, és belépett a házba. Körülnézett. Csak mikor szeme megszokta a félhomályt, akkor látta meg a kutyát a pad alatt. Odament, és keményen belerúgott.- Hát ezt meg miért? - kérdezte Misa, aki se lovat - melyről pedig csak az imént bizonygatta, hogy buta se kutyát meg nem ütött, legfeljebb csak tenyérrel és _úgy is ritkán.-Azért, hogy ne kószáljon^- felelt Jevszej mogorván.- A tiéd... — mondta Misa -, ha úgy vesszük. - Vállat vont, és hozzátette:- Ha másképp vesszük, isten teremtménye.- Majd megmutatom én, hogy isten teremtménye. Enyém, ahogy enyém a lovam, enyém a disznóm, a tehenem.- De hát nem mondom én, hogy nem- csitította Misa.- Nos, iszen a telet úgyse éri meg- ítélkezett Jevszej. - Nemsokára meg- kölykezik. Aztán megvárom, hogy fölnevelje a kutyust, és a bundája vastag legyen, téli. Mikor már nem ereszt szőrt. Kesztyű lesz belőled vagy gallér a subán- mondta a kutyának.- A kutya érti ám, amit maga mond- szólt most az idegen. Mindhárman önkéntelenül Najdára néztek. És érezték, hogy a kutya érti, miről beszélnek. Jevszej szúnyogcsípéses arca még inkább kivörösödött. Izzadt, mintha éppen forró gőzfürdőből ugrott volna ki a szabadba.- Érti a fenét! - kiáltott haragosan.- Te szoktad azt mondani, hogy a kutyád okos, mindent megért - mondta minden gúny nélkül, szemrehányóan Misa.- Meg hát. Ha hívom, ha küldöm, ha aportíroz. Vagy ha nem szabad ugatni. De nem azt mondtam én avval, hogy emberi esze van.- Nem emberi, mert akkor kegyetlenebb volna - szólt az idegen.- Nem ti, én mondom, hogy Najda okos. Ha buta kölyökkutya volna, akkor nem is büntetném. Amit kapott, azért * Az íróra emlékezünk, születésének 90. évfordulója alkalmából. kapta, mert előreszaladt. Tudja, hogy hibázott. Ugye, Najda? A kutya, aki eddig arra várt, hogy kioldaloghasson, most lefeküdt a padlóra, és keservesen szúkölni kezdett. Misa elfordította a fejét. Nem bírta nézni ezt a szép és nagy állatot, megduzzadt emlőivel, ahogy a kunyhó padlóján siránkozott.- Na! - kiáltotta Jevszej fenyegetően. Aztán magyarázón és higgadtan a szénégetőkhöz fordult: - Látjátok! Mindent megért. Csak éppen beszélni nem tud.- A maga kutyája beszélni is tud - mondta nyersen az idegen. - Csak maga nem érti, hogy mit beszél.- Hát te érted?- Ne tegezzen engem! - Nem kiabált, de közelebb lépett Jevszejhez. Misa felállt. Csodálkozva nézett az idegenre. Először látta ilyennek. Misa szerette a tréfás csipkelődést, de szíve legmélyéig utálta a veszekedést. LENGYEL JÓZSEF* (RÉSZLET) Most pedig veszekedés készült, vagy talán ökölre is mennek. De András hangja hirtelen megváltozott. Rekedten, szinte suttogva folytatta:- Azt kéri magától, hogy ne bántsa. Mert terhes.- Ezt kéri? - nevetett dühösen, erőltetve Jevszej. - Mást nem mond? - Odafordult a kutyához. - Légy szíves, Najda, mondd meg, hogy lesz-e ma este dohány a boltban?... No, felelj? - ordított, és újra belerúgott a kutyába. Misa szeme az idegenre csillant. „Felelj neki, ne maradj szégyenben“- mondta a szeme. Az előbb még mindkét ember utálatos volt a szemében, most már csak Jevszej.- Ezt nem tudja? - fordult Jevszej az idegenhez. Az mélyen, nyitott szájjal lélegzett, úgy látszik, evvel akadályozta meg, hogy dühe kitörjön.- Nem tudja - felelt nyugodtan és szinte békítőleg. - Mert ezt kend se tudja. De azt tudja, hogy az imént mit mondott, és arra kéri, hogy ne ölje meg. - Aztán mintegy a maga nevében hozzátette.- Mert kár egy darab hitvány bőrt csinálni belőle.-Te meg... vagy ha így nem méltóz- tatik szeretni - Jevszej hangját elvékonyította a düh -, önkegyed lesz ezentúl ennek a dögnek a fogadott ügyvédje? Ezt is mondja?- Nem azt mondja. Mást mond - felelt elkomorodott, mélyre ráncolt homlokkal, de nyugodt hangon az idegen. - Arra kér: legyek a gazdája. A három ember ránézett a kutyára. Najda felállt, és tétovázva, félénken, de csakugyan az idegen felé közeledett.- Najda! - ordított Jevszej. A kutya újra lefeküdt.- Adja el nekem ezt a kutyát - mondta békítőén, csendesen az idegen. S Najda elé állt, hogy Jevszej ne rúghasson bele.- Nem adom.- Megfizetem.- Miből? Megmondanád, miből?- Egy köböl búzát adok érte.- No. Ide vele! - nevetett becsmérlően Jevszej.-Tudja, hogy még előlegből élek. De itt mondom, tanú előtt mondom. Őszre csak lesz egy köböl búzám.- Fogadd el, Jevszej - közvetített Misa. — Ez megadja. Felelek érte. Na.- És mint a vásáron szokás, megfogta András csuklóját. - Csapj bele, Jevszej. Ilyen bolondot egyhamar nem találsz - és jószívvel rámosolygott az idegenre.- Egy köböl búzán két szép bőrt vehetsz. Az idegen nyitott tenyere ott volt Jevszej előtt.- Nem! — mondta Jevszej, és az András mögött fekvő Najdára nézett. Kabátja ujjával letörölte arcáról az izzadságot. Megfordult, odament a nyitott ajtóhoz.- No ha nem, hát nem! - mondta Misa, és lesöpörte az asztalról a reggelről ottmaradt sültkrumplik héját.- Hát - mondta az idegen —, ha nem kell a köböl búza, akkor tudd meg, amit Najda már tud! Ez a kutya már az enyém.- Leguggolt. - Najda - mondta csendesen. A kutya közelebb kúszott. Remegett minden porcikája. Ebben a pillanatban Jevszej hirtelen megfordult, és a derekáról leoldott hurkot a kutya nyakára dobta. A kutya tűrte, és felállt. Jevszej pórázra fűzte.- No minden jót, Misa - szólt hetykén, és elindult volna kifelé. De Najda nem mozdult. Ekkor Jevszej nagyot rántott rajta. A kutya lefeküdt, de Jevszej kegyetlenül maga után vonszolta. Misa megfogta társa karját. De felesleges volt. András nem mozdult. A két szénégető hallotta, hogy a távolodó ember odakinn szíjjal veri az állatot.- Nem kellett volna - nézett rá Misa.- Nem tehetek róla - felelt az idegen.- Varázserőd van? - kapta fel a fejét megborzongva.- Nincs varázserőm.- Sajnálhatod, hogy nincs. Mert azt ugye, tudod, hogy Jevszej mától fogva halálos ellenséged. András vállat vont: - Nem halálos.- Nem úgy értem, hogy halálos. Frászt halálos. Ez csak olyan szójárás. De csúnya nyelve van. Készülj el rá.- Már annyit féltem életemben - felelt közönyösen az idegen -, hogy elfelejtettem, hogyan kell megijedni. - És hogy több szó ne is essék, megkérdezte:- Befogjak?- Igen, fogjunk be - mondta Misa. Szombat reggel Misa éppen felkelt, cihelődött, mikor a kutya lihegve berontott a nyitott ajtón. Az idegen lenn volt a forrásnál, vízért.- Hát te mit keresel itt? - kérdezte Misa a kutyát. Najda kirohant a kunyhóból. Egy perc múlva András térdhajlatához szorított orral jött vissza a házba.- Te — kiáltott Misa —, ez a kutya elszökött hazulról! Ez most Jevszej nélkül jött.- Én is úgy látom.- Én meg tudom. Mert olyan még nem volt, mióta világ a világ, hogy Jevszej ide szombaton kijöjjön. Péntek délben kezdi a vasárnapot. A szombat és a vasárnap a fatolvajok napja lenne, ha akadna olyan, aki hétköznap félne fát lopni. De nincs! Isten látja lelkemet, nincs. Szombat, vasárnap ők is pihennek. Az idegen csak bólintással felelt Misa bőbeszédűségére.- De mégse lesz jó ezzel a kutyával- komolyodott el hirtelen Misa. - Nem lesz jó... Mit gondolsz? Visszavigyem?- Nehéz lenne.- Nehéznek éppen nem nehéz. Még el tudok bánni egy kutyával. Megkötözni, feldobni a'kocsira, nem nagy dolog.- Újra visszajön.- Ez az, hogy visszajön. Szóval, nem érdemes. Mi a frásztól bolondult így beléd az a dög?- Attól, hogy én is megszerettem. És sajnálom.- Pedig nem volt rossz dolga Jevszej- nél. Nem jó ember, de a kutyáját megbecsülte. És most már biztos, hogy nem adja, és nem is hagyja. Már a vadászbecsülete se engedheti, hogy a kutyája megszökjék tőle. .3 5 V. 6 ■O c M ikor an^ belehasít tóttá a vágást fenyőtűvel. Felrí ha lecsússzam I tem anyámat, m - Sebet a Fö - Semmiképper a Föld testén. Fi - Fáj? - csőd - Ha véletlent járt meg kell gy - El kell egyen« rabb behegedjei Akkortájt már unos-untalan en aki mindnyájunk sen fontos alf idején és azokb; amikor segítség nevezik e néven: rúen Ülőnek r használattól me - gondoltam én. • Eszembe jut< minden élőnek embernek, lelke a virágnak. És fájdalmat érez. E Ezért megkérde; - És fáj neki - Persze, hog mikor megvágta« - Emlékszem. Pontosan mar ott ül egy fensé pedig, emberek, értetlenségünkbf ki. Sok sértést nr olyan jóságos ( anyám, és tudja rosszalkodnak. fi A száraz föl csontokra ősz lesz és sá előtűnik a növi zöldjei zsugoroc tüskéivel és torz esőt! Fölszállna könehéz, s az é< fehér sivataga. / héjat, vaksárga c visszafordult csú< an. A palánták k elalél benne a p a kukacért járó visszapattan, ne a vakond, hogy * ebédelni visszabi Mi meg, fehl Száraz zöldövezi juk az időjárás h ügyeinkre várunl nem mossa el... S a földműves kapuja felé, észz válla iránt. Esőre gondolt a világ: egyik a másikon, akikr Ezt a megosztott Kiszakadásom ei nem akkor akarts sem egy cél miat ki. -ár volt, forró, fullasztó hőség. I\iy A látóhatár szélén villámok cikáztak, a levegő megtelt elektromossággal. Éjszakánként a távoli víztárolók felől üdítő permetet hordott a szél, eső azonban egy csöpp sem esett, a száraz föld megrepedezett, olyan volt, mint egy ráncokkal barázdált aszott arc. A szovjet kormány és Lenin utasítására az 5. hadosztály Mongólia földjére lépett. A szovjet csapatok expedíciós hadteste, a mongol Népi Sereg, a Központi Bizottság és az Ideiglenes Népi Kormány tagjai Urga1 felé vonultak. Az egyik utolsó pihenő alkalmával Mandal településen, Urgától úgy hetven kilométerre, a Bogdo-gegen2 parlamenterét vezették Szühbátar elé. A kissé görnyedt öreg herceg szénfekete-szemé- ben ravaszság bujkált. A főparancsnok fiatalsága azonban alaposan megdöbbentette.-Te... maga lenne Szühbátar?- Én - mondta komoran a főparancsnok, és alig észrevehető mozdulattal tábori sátrába invitálta. A herceg levette a csúcsán porcelán golyóval ékesített hegyes süvegét; hogy nem talált neki helyet, a térdére fektette. Szühbátar komótosan szétgöngyölte a sárga papír- tekercset és végigfutott a fekete tussal gondosan kicirkalmazott betűkön. Üzenetében a Boodo azt ajánlotta a Népi Sereg parancsnokságának, hogy küldje el tárgyalni a képviselőjét. Szühbátar a követre emelte a szemét, összevillant a tekintetük. Várakozó mosoly futott át a herceg arcán. Noha az üzenet parancsoló hangnemben íródott, a főparancsnok biztosan tudta, hogy az urgai kormánynak még látszólagos ellenállásra sincs ereje. Nyugodtan adta vissza a hercegnek a levelet.- Mondja meg a Bogdónak, tiszteletre méltó herceg, hogy már nincs messze az óra, amikor bevonulunk a fővárosba. Akkor majd tárgyalhatunk. Egy-két nappal előbb vagy később - igazán nem számít. „ Másnap, már közvetlenül Urga közelében, új parlamenter érkezett. A Bogdo most azt javasolta, a Népi Sereg fegyvertelenül vonuljon be a városba, hogy a lakosságot megkíméljék az újabb szenvedésektől. A levél homályos fenyegetéssel zárult: „Ellenkező esetben magatokra vessetek!“ Szühbátar főparancsnok összehívta a Hadi Tanácsot. Gondterhelten forgatta kezében a Bogdo ismerős pecsétjével díszített írást. A Tanács egyhangú döntést hozott: szó sem lehet semmiféle lefegyverzésről. Ugyanaz volt a kormány véleménye is. Valamennyien jól tudták, hogy a fehérgárdista Dzsambolon, a ravasz és kegyetlen „Gnóm“, az Urga védelmére és a Bogdo személyes őrizetére hátrahagyott egyetlen ungernista egység parancsnoka gépkocsin Hajlar- ba, onnan pedig repülőn Harbinba menekült. A Bogdónak tehát nem volt mivel harcolnia. A július hatodikára virradó éjszakán a Tolgojtín Davá domb északi lejtőjén felsorakoztak a Népi Sereg ezredei. Szühbátar ellovagolt a csapatok előtt.- Katonák, Urga előtt állunk. Emlékeztek még, hogyan vettük be Kjahtát? LODONGIN TÜDEV Ugyanazzal a harci tűzzel vonulunk be a fővárosba is. Ne ingassanak meg titeket az új nehézségek, ne szánjanak a fejetekbe a könnyű győzelmek! Utánam, harcosok! A hadoszlop széles szalagként körülfogta a dombot, majd a déli lejtőn leereszkedett a völgybe. Megkerülték a Mandzsín dombot, aztán egy keskeny szurdok mentén haladva kiértek a legnagyobb buddhista kolostorhoz, a Gandan- hoz. Aranyozott tetői napfélyben füröd- tek, kapujában lámák álltak, kezükben selyemkendö: a Bogdo úgy rendelkezett, hogy barátságosan fogadják a sereget. A kolostor környékét ellepték a gyerekek, akik izgatottan kiáltoztak a katonáknak. A hosszú hadoszlop átvonult a Gandan és a városközpont között húzódó kínai településen. A város valamennyi lakója talpon volt: öregek tipegtek eléjük régóta féltve őrzött égszínkék selyemkendőkkel, asszonyok, lányok tejet, friss túrót hoztak, azzal kínálgatták a katonákat. Az arcokon mosoly, vidámság. Hogy is ne gük álarca mög dott meg.- Nézz körül tar a segédtiszti« pusztulásra van- Ahogy mo társ! Szühbátar fe örültek volna: ezen a napsugaras reggelen a remény jött el az agyongyötört Urgába.- Holtra fáradtak szegények.- Alig vártunk már benneteket!- Nézd, csak, anyu, ott jobbra az a fiatal katona hajszálra a mi Dar- dzsánk...- Igyatok tejet, felfrissít... A Népi Sereg katonái diadalmenetben haladtak a város központja felé. A Bogdo palotája előtti téren hivatalnokok, papi méltóságok csoportja fogadta őket. Mindnyájan ünneplőben voltak, ám gyászos ábrázatuk nem illett bíborvörös köntösük pompájához. Kényszeredett szívélyesséa magasban ec tudta kivenni, könnyek szöktél Július tizedik« sága határozat a Központi Népi gegent korlátozi dóvá kiáltják ki.3 Másnap a Bo Őszentsége bei Ezután tömeggy téren. Szühbát ment fel a sebt vényre, mélynél sárga selyem2 ezerarcú tömeg gáttá.
