Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
/- Halló, megtudhatnám...? Kérem szépen, ki alkotta az Óváros téri Húsz János szobrot? Uelyik Prága legmagasabb épülete? mikor kezdődik a csigák felvásárlása? Tudna tanácsot adni, ki vállal kerékpárzománcozást? mikor alapították a ŰKD, Tatra, Tesla, Orion vállalatokat? Hány pilléren áll a Klement Gottwald híd? mikor szállt fel az első Moszkva—Prága repülőgépjárat? Hol van a világ legrégibb egyeteme? mélyek voltak a genfi leszerelési tárgyalások fő pontjai? Hazai műfordítóink közül ki fordított legtöbb Shakespeare- és moHere-müvet? melyik környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetnek tagja Csehszlovákia? Ki a Szovjetunió állami címerének alkotója? milyen az átlagbér Törökországban? milyen lesz az idei prágai kulturális nyár programja? mikor épült a világ első atomerőmüve? milyen magas volt a nemzeti jövedelem 1985-ben hazánkban? mennyibe került a Prága—Brno múút felépítése? Hány gyereket fogadott örökbe Josephin Baker? melyik angol királynő uralkodott a leghosz- szabb ideig? Az 54 44 44, ez a könnyen megjegyezhető számkombináció, a leggyakrabban hivott prágai telefonszámok egyike. Ha úgy érzi az ember kimerült a tudománya, tárcsáz. S néhány perces várakozás után kellemes női hang válaszolja meg a nemegyszer ugyancsak fogas kérdést A SÉTÁLÓUTCÁBAN A válaszok a Prágai Információs Szolgálat információs és dokumentációs részlegéből, a Pííkopy sétálóutca egyik épületéből érkeznek. S kíváncsiskodjunk csak egy kicsit, kítől-kiktől, s mindenekelőtt hogyan, miként válik valaki mindenben tudóssá?- Mi a Prágai Információs Szolgálat nyolc részlegének egyikét alkotjuk, huszonhármán dolgozunk itt, huszonhárom nő. Általános kérdésekben nyújtunk tájékoztatást, s hadd fűzzem hozzá, a telefonszolgálaton kívül itt, a földszinti részben az érdeklődőknek személyesen - ez nyaranta mintegy 15 000 betérőt, kérdést jelent, - s a levélben érkező kérdésekre - ez havi 50-60, Csehszlovákiából és az egész világból felvilágosításért hozzánk forduló érdeklődő -, írásban is válaszolunk. A negyedik nálunk működő osztály az idegenvezetői szolgálatot biztosítja. A Hrad- canská metrómegállóban kihelyezett osztályunktól szintén személyesen kap választ a lakosság, a turisták.- Mindezen kívül feladataink közé tartozik a dokumentációnk gondozása is. - Anna Síchovával. a részleg vezetőjével az emeleten lévő telefonközpont felé tartunk. - Helyünk az bizony kevés van - jegyzi meg. Pedig mennyi mindennek kell itt elférnie! Hiszen a kitűnően felszerelt, több mint 15 000 kötetes könyvtár - enciklopédiák, életrajzok, telefonkönyvek, útikalauzok, atlaszok, szótárak -, csakúgy mint közös büszkeségük, a több mint negyedmillió kártyát tartalmazó, naponta újabb és újabb bejegyzésekkel gazdagodó nyilvántartásuk, a jó munka záloga. Tájékoztatásukhoz hozzájárul még a naponta érkező hetven folyóirat, a minden reggel háromnegyed hét és nyolc óra között elolvasott, feldolgozott napi sajtó mellett a tudományos-ismeretterjesztő lapok, közlönyök. .. Nem véletlenül oszlik tehát a munkaidő két részre. Az információs tevékenység mellett mindannyian négy órát szentelnek a dokumentáció ápolásának - ki-ki a rábízott szakterület adatfeldolgozója, könyvet olvas, sajtóértekezleten vesz részt, az újságokban tallóz, s a szocialista munkaverseny keretében rendszeres könyvújdonság-ismertetés is folyik. REGGEL NYOLCTÓL ESTE NYOLCIG A telefonközpont kis helyiségében szinte szünet nélkül világít az öt telefon hívást jelző piros gombja. A nap folyamán három műszak váltja egymást. Délelőtt hárman, délután ketten szolgálnak, este egy informátorra hárul a munka.- Hány kérdés vár megválaszolásra egy hónapban?- kérdem. - A havi kérdésadag eléri a kilencezret is -, válaszolják mosolyogva. Amikor az ember pillantása a számtalan apró, a tudományos, filozófiai, vallási, orvostudományi, művészeti, néprajzi, csillagászati, politikai, statisztikai, növénytani kérdésekre választ rejtő kis fiókra esik, óhatatlanul felvetődik a kérdés, meddig tart, amíg egy kezdő beletanul a tájékozódásba. - Négy hónap után már sok mindent tudhat, de - teszi hozzá Anna Síchová- még legkevesebb egy év, sőt két-három év is eltelik, amíg egy újonc elkezdhet önállóan dolgozni. Addig bizony tanácsra szorul. Még a 25-30 éve itt dolgozók(Gyökeres György illusztratív felvétele) kai is előfordul, hogy néha meglepetten felkiáltanak <f- nahát, nem is tudtam, hogy nálunk ez is megvan! Találomra ki is húzok néhányat, az első szemafor a világon Londonban volt, közli a nyilvántartólap, itt az első csehországi telefonjegyzék kiadásának dátuma, az első szervátültetések adatai, amott ruhatisztitás, festés, mázolás, babonák, hiedelmek, mondák.- A fiataloknak tréfásan azt szoktam mondani - ha valaki azt kérdezné tőled, hogy hívnak, azt kell válaszolnod, egy pillanat, rögtön megnézem a személyazonossági igazolványomban - persze ez túlzás, de egyben íratlan szabály is. Információt fejből nem szabad nyújtani. A hivatalosan megjelent, forrásként feltüntetett publikációk a mérvadóak. Természetesen azért vannak kivételek. Ilyenek az állandóan ismétlődő s az aktuális kérdések, amelyekre villámgyors, azonnali választ kapunk. De a segítség ilyenkor is mindig kéznél van. Az asztal közepén emeletes tortára emlékeztető fahenger áll. Az „emeleteken“ a legszükségesebb adatok pörögnek, forognak- a televízió és a mozik műsora, időjárás-előrejelzés, kiállítások jegyzéke, közlekedés, prágai és csehszlovákiai útikalauz, szolgáltatások katalógusa. KÉRDEZÜNK Kérdezünk. A közületek, a lakosság minden rétege. Ki, mit. A diákok leggyakrabban a felvételi, érettségi vizsgák küszöbén nyúlnak a kagyló után, az iskolások az „Ismerd és óvd Prága emlékeit!“ verseny kapcsán írók emléktáblái, történelmi adatok iránt érdeklődnek. S tárcsáznak, ez is előfordul néha, ha nem tudják, hogyan fogjanak hozzá a házi feladat megoldásához. Persze, bármily kényelmes lenne, az iskolai feladványok megoldása nem a tudakozó dolgozóinak feladata- de azért egy-egy képlet erejéig segítenek. A telefonközpont dolgozói kicsit családtagjaink is. Nemegyszer kukkantanak be családjogi, munkaügyi ^ kérdéseink nyomán a családi tűzhely mögé, s segítenek megoldani a problémánkat.- Hangsúlyozni kell, mi itt általános kérdésekre válaszolunk. S ha az általános már szakmai kérdésbe nyúlik... Nos, a nem tudjuk még akkor is ritkán, s nem szívesen hangzik el. Elvük: minden esetben megpróbálkozni a válaszadással, de legalábbis javasolni, kihez forduljon gondjaival a kérdező. Megválaszolatlan kérdések azért akadnak. Ilyenkor szétosztják egymás között a feltöretlen diót, s a havi munkaértekezleten értékelik, mennyit sikerült „megoldani“, s mi az, ami további „nyomozást“ igényel. MIÉRT SZÉP?-1956 óta, harminc éve dolgozom itt. Miért szeretem ezt a munkát? Mért állandó változatosságot jelent, kapcsolatot az emberekkel, itt egyszerűen nem fordulhat elő, hogy az embert valami ne érdekelje...- válaszolja Jana Nováková. Irena Kotková harmincöt éve segít, tanácsol, válaszol. - Három évtized után is szórakoztat a munkám, igaz, ma engem már talán semmi sem lep meg - nevet. Mert itt minden előfordulhat! S mesélnek: - Van, hogy együtt ,.főzünk be“ a telefonálóval, karácsonyi recepteket diktálunk, a világ hét csodáját ismételjük, vagy szükség szerint, a harmadik, negyedik, ötödik... mesebeli törpének a nevét keressük. S végül egy kedves történet. Egyszer azt kellett megfejtenünk, vajon hány lépcsőfokon ugrabugrál az esti mese papírcsákós kis fiúja. Nem maradt más hátra, fel kellett hívnunk Radek Pilaft, az esti mesék közismert bevezetőjének alkotóját. Négy óránkba telt, míg megszereztük a választ. Eláruljuk. A lépcsőfokok száma tizenhat. 4 TARICS ADRIENN I-A központi műtőblokk nem csupán a műtök összpontosítását jelenti, hanem egy korszerű funkciót betöltő, magas fokú, bonyolult műszaki követelményeknek eleget tevő, sajátosan szervezett újszerű üzemrész. Építésére egyszerre valamivel több pénzt kell kiadni, hogy aztán később kevesebb legyen a költség. A központosított, összevont műtök szakmai előnyeinek felsorolása hosszú volna. elég. ha csak a munkaszervezést, az aneszteziológiai ellátást, a munkaerő. a műszerek jobb kihasználtsági fokát említjük. A központi műtőblokkba a központi fertöUenítőböi érkeznek a műtéthez szüksége műszerek - vezetett be a témába dr. Filakovszky János, a műtőblokk főorvosa. 2384 négyzetméternyi terület az érsekújváii (Nővé Zámky) kórház első emeletén. Orvosok, nővérek, műtősök, ápolók, takarítószemélyzet. Levetik naponta a fehér egyenruhát, hogy zöldbe bújjanak, hiszen a műtőben a zöld az uralkodó szín. Az érsekújvárí kórház nyolc műtőjében kora reggel nagy a jövés-menés. A nővérek, a kiszolgáló személyzet nesztelenül készítik el a műtétekhez szükséges műszereket, hogy mire a beteg találkozik az orvossal, minden készen álljon. A központi fertőtlenítőből kosarakban műszerek érkeznek az első emeletre, megannyi műszer zacskóba csomagolva vár a felnyitásra. A kísérőmmé szegődött főorvos készségesen avat a dolgok menetébe, mégis csak akkor értem meg az elmondottakat, amikor végigvezet birodalmán. Persze, ezt megelőzően kiosztja nekem is a zöld inget, nadrágot, papucs kerül a lábamra, fejemre sapka, arcomra maszk. Miközben végigjárjuk az egészségügyiek mindennapos útját, a szemközti folyosón már gördül is a tolókocsi a beteggel. A műtő előtti terembe kerül, ahol előkészítik. Ez alatt az operációt vezető orvos és asszisztense beöltözik, bemosakszik. Nem hallok vidám tereferét, viccelődést, az előttük álló műtétre összpontosítanak mindannyian. A műtőben fejbólintással üdvözlik a többieket, s talán váltanak is néhány szót, de az avatatlan fül nem értheti, hisz a maszk elnyeli a hangot. Ezért a szemükkel is intenek, s az ápolók begurítják a hordágyon fekvőt, elhelyezik, majd szólnak hozzá egykét biztató szót. Az első műtét szereplőgárdája - dr. Jozef Lauro főorvos-helyettes, dr. Pintér Károly, Marika Grenová műtősnő, Serényi Margit nővér és Juhász Mária altatónővér — készen áll. Az orvos és asszisztense betakarják a beteget, csak a műtőtér látszik a zöld lepedő alól. Ennek letisztítása után sor kerül az érzéstelenítésre és az orvos máris kéri a szikét. A műtősnő határozott mozdulatokkal adogatja a műszereket. Az altatónövér annak ellenére, hogy a beteg csak helyi érzéstelenítést kap, ellenőrzi pulzusát, légzését. Berényi Mária figyeli a műtét menetét, s szükség szerint előkészíti a nélkülözhetetlen segédeszközöket. A villanyrezsón párolog a fizilógiai oldat, s a másodpercmutató könyörtelenül mutatja a múló időt. Csend van a műtőben. Hirtelen feljajdul a beteg. - Fáj? - kérdezi az orvos, s azonnal beszúrja az érzéstelenítöt, majd rákérdez, minden rendben van-e. A műtét zavartalanul folytatódik. Én az orvosok és a többiek arcát, kezét figyelem. Szinte ámulok a pontosságon, határozottságon, kiegyensúlyozott gyorsaságon. Észre sem veszem, s már be is varrják a sebet. - Köszönöm - mondja Lauro doktor a műtősnőnek, asszisztensének. Míg kigurítják a hordágyon fekvő beteget, addig a másik teremben a résztvevők ledobják a köpenyt, a kesztyűt. S mire újból beöltöznek, a műtőasztalon már a következő beteg fekszik. Persze addig mindent kitakarítanak, hiszen itt a tisztaság elmaradhatatlan követelmény.- Ha fájna valami, azonnal szóljon - közli a főorvoshelyettes kedvesen, s a páciens hálásan néz rá. Kezdetét veheti a következő műtét, s Marika műtősnő szemével int Margit nővérnek, aki azonnal tudja, hogy igazítania kell a lámpán. Érzéstelenítés, műszeradogatás, majd az orvos vésővel és kalapáccsal távolítja el a kellemetlen fájdalmat okozó bütyköt. - Most egy kicsit fájni fog - jelenti be előre az orvos -, de ezután már nem érez L,
