Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-25 / 17. szám

távlatot igényel, hiszen egy esz­tendő moziműsorából nem helyes messzemenő következtetéseket levonni), egy biztos: az idén job­bára csak fiatalok szerepeltek fil­mekkel; Jancsó Miklós, Fábri Zol­tán, Makk Károly, Mészáros Már­ta, Kovács András, Kósa Ferenc, Szabó István, Simó Sándor neve hiányzott a bemutatók listájáról. S az is nyilvánvaló, hogy a vi­szonylag kevés új film - a korábbi huszonnégyhez képest tavaly csak tizenhat készült - s a munkák egy részének kidolgozatlansága, a gondolati-stiláris elnagyoltság, a kiállítás szegényessége az évek óta tartó gazdasági nehézségek következménye. Meglepö-e aztán, ha az újabb magyar filmek kevés szellemi iz­galmat nyújtottak, s elégedetlen­Eperjes Károly a Visszaszám­lálás főszere­pében M erre tart, milyen ma a ma­gyar film? Erre a sokunkat érdeklő kérdésre akartunk választ kapni a XVIII. magyar játékfilm­szemle kínálatából. A közepes színvonal, a meglehetősen ve­gyes összkép jól tükrözte e film­gyártás jelenlegi helyzetét, ered­ményeit és korlátáit. Azt, hogy a ma már nosztalgiával emlegetett hatvanas-hetvenes évekkel szem­ben - amikor olyan értékes mun­kák kerültek ki az alkotók műhe­lyéből, amelyek jellegzetesen ma­gyar stílusú, érzékenységű, gon- dolatvilágú müvek voltak, ugyan­akkor tudtak az egész emberiség számára, más kulturális környe­zetben felnőtt embereknek is ér­vényes igazságokat közvetíteni — ez a film a nyolcvanas évek derekán már kevésbé tudta távol tartani magát a nemzetközi diva­toktól, igy gyengült az a szellemi pozíciója, amelyet a filmbarátok körében világszerte kivívott. De arról is meggyőződhettünk, hogy mindezek ellenére mostanában is születnek értékes, ha művészileg nem is hibátlan, ám mindenkép­pen tisztességes és gondolat­ébresztő alkotások. Értékválságról, nemzedékvál­tásról beszéltek a szemle résztve­vői, s a társadalmi zsűri is úgy fogalmazott, hogy stílusváltás tör­ténik a magyar filmben. Új hang, új ízlés jelentkezik, melynek képvi­selői nem vállalják az előző nem­zedék gondjait, azét a nemzedé­két, mely jelenséggé tette a ma­gyar filmet. Akár nemzedékváltás­ról, akár új út kezdetéről legyen is szó (ennek megítélése minden­képpen hosszabb időt s nagyobb Jegyzetek a magyar filmről kedett az is, aki arra számított, hogy a stúdiók a mai gazdasági helyzetben is jól eladható, a kö­zönség kegyeit visszaszerzö fil­mekkel rukkolnak elő, és az is, aki nagy művészi élményre várt. Pe­dig az alkotások nem kis hányada őrzi a magyar film legnemesebb hagyományait: nyitottságát a tár­sadalmi kérdések iránt. Sőt, a mai magyar társadalom konfliktusai, feszítő gondjai a tavaly gyártott filmekben sokkal erőteljesebben vannak jelen, mint a korábbi évek termékeiben. A szolgáltatási kis­vállalkozásoktól a vidéki kiskirály­kodáson, kéz-kezet mos összefo­nódásokon, az értelmiségi közép- nemzedék közérzetén, a nőpoliti­kán át az ifjúságpolitikáig egy sor felettébb izgalmas társadalmi kér­dés szerepelt bennük. Miért akkor mégis az elégedetlenség? Első­sorban az alkotások egy részének már említett bizonytalansága, gondolati tisztázatlansága, kifor­ratlansága miatt, s azért, mert bár a művek többsége a mai magyar társadalomról gazdag képet rajzol, a mondanivalót nem emeli általá­nos érvényűvé. De nem lehet nem észrevenni e filmekben az alkotói jószándékot, s azt, hogy a művé­szi megszólalást szinte minden esetben a lényeges igazságok ki­mondása vezérelte. Lehet, hogy túlzó ez az ítélet, de a magyar filmekkel szemben támasztott elvárások, a magasra állított mérce mondatja ezt velem, s azt hiszem, a társadalmi zsűri díjai is ezt a véleményt támasztják alá. Hiszen a födíjat nem játékfilm, hanem Sára Sándor dokumen­tumfilmje, a többrészes Bábolna kapta, mely a pusztai ember szen­vedéseinek, a cselédsorból ki­emelkedő munkások küzdelmei­nek, a Bábolnán született és oda­vetődő vezetők kudarcainak és a megmaradók sikerének állít em­léket, az alkotótól megszokott őszinteséggel, szuggesztivitással. Sára Sándor miközben bemutatja a gazdaságot és megrajzolja az ott élő ember portréját, közvetlenül foglalkozik az elmúlt negyven év magyar történelmével és azzal az óriási fejlődéssel, amely a magyar mezőgazdaságban lezajlott Bábol­na 1945 utáni három igazgatójá­nak sorsában, élettörténetében si­került tükröztetnie a társadalmi fej­lődés ellentmondásait is. Szituáci­ós dokumentumfilm ifj. Schiffer Pál munkája, a különdíjjal jutalmazott A világmindenség polgárai A Moszfilm Stúdió A világ­mindenség polgárai című új al­kotása szokatlan epizóddal kezdődik: egy fényes űrhajó átszeli a csillagos eget és le­ereszkedik a Földre... Ezzel aztán tulajdonképpen vége is a fantasztikumnak, mert a töb­bi esemény már földi körülmé­nyek közt játszódik. A film főhősének, a tízesz­tendős Petya Szkvorcovnak ál­mában megjelenik egy más bolygóról jött úrhajó. és a fiú elgondolkozik azon a kérdé­sen: képesek-e a földön lakók arra, hogy találkozzanak, hogy kapcsolatba lépjenek az em­berekre nem hasonlító lények­kel? Képesek vagyunk-e meg­érteni és elfogadni az érthetet­lent? Hogyan lehet ezt ellenő­rizni? Egy moszkvai iskola harma­dik osztályos tanulói között rej­télyes ezüstkapszulák jelennek meg. A kapszulákban - meghí­vó földön kívüli lényekkel való találkozóra és a titok megőrzé­sére felszólító kérés. A találko­zó helyét a régi parkban és a háztetőn jélölték ki. Ez a bo­nyodalom Nyikolaj Szpirigyen- ko rendező filmjében. A világmindenség polgárai - nem egyszerűen elbeszélés egy vidám játékról, hanem ko­moly elmélkedés arról, mi a barátság és az árulás, az egoizmus és az önfeláldozás. A játékban nemcsak gyerekek vesznek részt, hanem felnőttek is: szülők, tanárok, a nagy ház lakói.- A gyerekek bölcsebbek nálunk - mondja az iskolaigaz­gató -, a fantázia számukra az a varázspálca, amely nyitja az érthetetlen kapuját is. Vagyis ók többek, mint mi, készek föl­dön kívüli lényekkel találkozni, és ebben az értelemben a gye­rekek - a világmindenség való­di polgárai... A filmben minden főszere­pet iskolások alakítanak. A vásznon négy, 8-11 eszten­dős „csillag“: Mása Kovtun, Kátya Golubjova, Gyenyisz Davidov, Jan Hviljar. A gyerekek saját magukat alakítják, nagy lelkesedéssel.- Én a világúrról már tíz vastag könyvet olvastam- mondja Gyenyisz. - Hisz tud­ni kell, mit játszik az emberi- Régebben a barátnőmmel játékboltban kapható, mű­anyag repülő csészealjakat bocsátottunk fel a világűrbe,- kapcsolódik a beszélgetésbe Mása. - Szerettünk a planetá­riumba járni, esténként a csilla­gos eget nézegettük. Most pe­dig a világűr összetételét tanul­mányozzuk és nem szórako­zásból, hanem komolyan. Az ifjú színészek közül egyik sem kételkedik abban, hogy más bolygókon is van élet. Biz­tosak benne, hogy a földön­kívüli lények éjjel érkeznek a földre, gyéren lakott területre. De nem lépnek velünk kapcso­latba, mert nem biztosak ab­ban, hogy szívesen fogadjuk őket. A földönkivüli lényekkel va­ló majdani találkozást illetően Jan Hviljar a legoptimistább. Hamar kapcsolatba fognak lépni velünk, hiszen mi nem teszünk semmi rosszat, csak keressük őket...- És megtaláljuk?- Feltétlenül.- Mikor?- Egészen hamar, még a nagymama életében... A rendezőre, Nyikolaj Szpi- rigyenkóra nézek; kissé távo­labb áll és tanítványait figyeli. Mosolya szomorú.- Fáj, hogy meg kell válnia a gyerekektől?- Egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy leszek meg nélkülük. Nem is olyan régen iskoláról iskolára rohantam, a Moszfilm nyilvántartásában kartonokat lapoztam - fősze­replőket kerestem a filmhez. Mása Kovtunt, például, a mű­vészeti iskolában találtam meg, Kátya Golubjovát pedig a Nagyszínház balettiskolájá­ban. Négy mozicsillag - négy különböző karakter. Voltak vi­ták is, könnyek is, sőt vereke­dés is. A kölcsönös megértés nem egyszerű dolog. Most meg, amikor már megtanultuk megérteni egymást, el kell vál­nunk... TATJANA FROLOVA Kovbojok is, mely a paraszti élet változásait követi nyomon egy Ba­ranya megyei falu termelőszövet­kezetének kezdeményezését áb­rázolva. A történelmi témájú filmek áramlata az idén erősen meg­csappant, holott a mához szóló történelmi önvizsgálatot, a nemze­ti önismeretet, a hagyományos ér­tékrendszerek felülvizsgálatát ko­rábban a magyar filmművészet legnemesebb hagyományai között tartották számon. Csupán Bere­ményi Géza okos-tartalmas alko­tása, A tanítványok és a Maár Gyula rendezte Első kétszáz évem képviselte ezt a vonulatot. Az utóbbi Királyhegyi Pál, az is­mert humorista - aki már életében is pesti legenda volt - életrajzi regénye alapján készült, híven ér­zékeltetve azt a világcrületet, melyben minden a feje tetejére állt, csak hősünk próbált még min­den képtelenségre képtelenül rea­gálni, s ez különös józanságot köl­csönzött neki - a fájdalmas méltó­ság tragikumát. Bereményi Géza iró díjazott munkája megtörtént eseményeken alapul, szereplői­nek többsége valóban élt. A tanít­ványok dr. Szaniszló József emlék­irataiból alakult; a történet a har­mincas évek végén, a negyvenes évek elején a falukutatók egyik műhelyében, Magyary Zoltán jo­gászprofesszor egyetemi tanszé­kén játszódik, s 1938 egyik valódi eseményét, dr. Magyary Zoltán közigazgatási szakember és tanít­ványai, valamint Teleki Pál föld­rajztudós-kultuszminiszter és ta­nítványai közös összefogásával megrendezett kiállítás történetét ragadja meg. Az alkotás főszerep­lője, Fehér József sajátos életutat jár be: nincstelen, elszánt paraszt­fiú, aki egyetlen ügyet ismer, ami­ért érdemes áldozatot hozni - s ez a tanulás. De csalódik mesterei­ben. A tanítványok megrendítő erővel leplezik le az ábrázolt kort és világot, őrizve Bereményi Géza prózairói erényeit. Ha a korábbi játékfilmszemlék résztvevői kifogásolták, hogy ke­vés a mai társadalom gondjait fel­vető film, az idén megelégedéssel vehették tudomásul, hogy az évi termésnek több mint a fele a jelen idő sokakat érintő konfliktusaival foglalkozik. Csakhogy a mai témá­jú filmek a nézőben hiányérzetet hagynak, mert a valóságnak gyak­ran csak a felszínét súrolják vagy nem elég élményszerűen dolgoz­zák fel a problematikát. S vonatko­zik ez a mezőny legérdekesebb filmjeire is, a rendezői díjjal jutal­mazott Idő van, a különdíjas Falfú­ró vagy az ugyancsak díjazott Visszaszámlálás című alkotásokra éppúgy, mint az Embriókra vagy az Egészséges erotikára. Az Idő van - melynek forgatókönyvét Gothár Péter Esterházy Péterrel írta közösen - egy harmincöt éves városi ember történetét meséli el. Egy nemzedék közérzetére vetít fényt, helyenként sziporkázó fil­mes szellemességgel, abszurd, groteszk ötletekkel, bizarr fikciók­kal, de alapjában véve fárasztóan. A filmsablonokból, westernekből, krimikből, burleszk elemekből rek­lámból, verbális viccből összeállt képek belterjesek, az ötletek ki­számítottak, maga az alkotás pe­dig mesterkélt, mégha mondani­valója őszinte és bátor is. Rokon­szenves alkotás Szomjas György munkája, a Falfúró és az Erdöss Pál rendezte Visszaszámlálás is; mindkét mű központi alakja a kis­vállalkozó, a nyolcvanas évek ma­gyar társadalmának egyik jelleg­zetes figurája. Mig Szomjas György hőse fúrógépével járja a lakótelepet' s fúrja a betonba a lyukakat, az alkotó felmutat egy állapotot: a lakótelepi akvárium­életet, addig Erdöss Pál filmjének főszereplője a szállítás terén pró­bál szerencsét, munkaerejére bíz­va jövőjét, ettől remélve önálló lakást, családi boldogságot, em­beri tartást és anyagi értékeket. Zolnay Pál töprengésre késztető alkotása, az Embriók a gyerek vállalásának, illetve nem vállalá­sának dilemmájáról szól. Arra pró­bál választ adni, vajon szabad-e egyedül élő nőknek gyermeket vi­lágra hozni, kiváltképp akkor, ha a nő családos férfitől esik teherbe. Zolnay Pál dokumentarista játék­filmje olyan megértéssel közelít a harmincas, egyedülálló értelmi­ségi nők helyzetéhez, ami önma­gában is figyelmet érdemel. Szórakoztató produktum a Sze­relem első vérig; Dobray György és Horváth Péter a tinédzserélet bonyoldalmait, két végzős gimna­zista szerelmét kulturáltan, hu­morral, sok zenével mutatja be, itt- ott felvillantva társadalmi gondo­kat is. Ironikus, szinte az abszurdi­tásig fokozott groteszk hangvétel, finom célzások, fokozott társadal­mi érzékenység jellemzi Tímár Péter első filmjét, az Egészséges erotikát. Cselekménye egy tsz melléküzemágában játszódik, ahol kizárólag nők dolgoznak, ki­véve az üzemvezetőt és a tűzoltót, akinek a gyengébb nemhez való vonzódása lesz az elkövetkező bonyodalmak forrása. Kitalálja ugyanis, hogy a nők öltözőjében szereljenek fel rejtett tv-kamerá- kat... A Képvadászok alapötletét az élet adta: a múzeumi képlopás, a folytatást azonban már nem a valóság írta. A Szurdi testvérek munkája a történet krimi indítása után ugyanis vígjátéki fordulattal vált, s bolond komédiává kereke­dik, melyben a rablók a képekkel teli, elcserélt bőröndöt üldözik, mind kétségbeesettebben próbál­ják visszaszerezni. De a bőröndök valamilyen kiszámíthatatlan kore­ográfia szerint cserélődnek és mintha egyre több lenne belőlük. összegezve az elmondottakat, megállapítható: a magyar filmgyár­tás tavalyi termése a korábbi évek­hez képest kevesebb meglepetést tartogatott, s némiképp szürkének hatott, de jól tükrözte azokat a gon­dokat, amelyek közepette e filmmű­vészet a íjiegújulás mikéntjét ke­resi. TÖLGYESSY MÁRIA ÚJ SZÚ 14 1986. IV. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom