Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
Az első képek - külföldről Bizony, itt Közép-Európában is vannak már a televíziónak tekintélyes, azaz magasabb kerek számhoz kötődő évfordulói. Az első kísérleti adás, az első helyszíni közvetítés, az első vidéki stúdió megalakulása, az első színes kép megjelenése stb. Mintha tegnap történt volna mind, pedig egyikmásik „indulástól“ immár három évtized is eltelt. Például február 28-án lesz harminc esztendeje, hogy a Csehszlovák Televízió először közvetített külföldről, nevezetesen Cortina d’Ampezzóból, az 1956-os téli olimpiai játékok eseményeiről. Melyeknek azonban még nem sokan lehettek tanúi-élvezói a képernyő előtt, minthogy akkoriban köztudottan csak keveseknek volt tévékészülékük e hazában. A többieknek, a többségnek - bármenynyire hihetetlenül hangzik is ez ma már - képernyőről készült sajtófotók nyomán alakulhatott ki némi elképzelésük a televízióról, illetve, hogy témánknál maradjunk, az olimpiai játékok televíziós „változatáról“. Például az Új Szó 1956. február 2-i számában képfelvétel is látható, mely képernyőről készült, az egyiken az 1500 méteres gyorskorcsolyázás első három helyezettje, Grisin, Mihajlov és Sa- lonnen, a másikon Toni Sailer, a műlesiklás bajnoka. Érdekességként hadd idézzem a fotók alá írt szöveg utolsó mondatát: „Mindkét felvételt távolbalátó rádióról készítette Alexy József“. Nem kevésbé érdekes, hogy a két nappal későbbi számban, az ugyancsak a tévéről fotózott, mükorcso- lyázást ábrázoló kép aláírásában már csak a távolbalátó kifejezés szerepel. A következő napon ez is eltűnik, a felvétel a ,,televízióról készült". Visszatérve az évfordulóhoz, külföldi közvetítésekben is gazdag évtizedek kezdődtek a Csehszlovák Televízióban a Cortina d'Am- pezzo-i képekkel. Ahogy gyarapodott a televízió, ahogy fejlődtek műszaki feltételei, úgy érkezett egyre több és jobb minőségű élő kép közeli és távoli országokból, a mai napig leggyakrabban éppen sporteseményekről. Általában gondolva a televízióra, az elsők között ezek a helyszíni egyenes adások fogalmaztatták meg a nézővel a mára már közhelyesnek tetsző megállapítást: a televízió behozza lakásunkba a világot. Melynek különböző áradataiba, eseményeibe - mind jobban érezhettük -be is kapcsolt bennünket, segítve egyúttal az alciposabb megismerését, közelebb juttatva bennünket más népekhez, nemzetekhez. Manapság már természetes: ha olimpia, labdarúgó-világbajnokság vagy más jelentős nemzetközi sportrendezvény, akkor - tévéközvetítés is. De, egyenes adásban vagy felvételről, beszámol a televízió más jellegű eseményekről is, melyek bolygónk különböző pontjain történnek naponta. Sót, minden valamire való televízió egyik fő feladatának tekinti az effajta szolgáltatást. Mi pedig nézők, el is várjuk ezt tőle, hisz neki köszönhetően is, egyszerűen - érdekel bennünket a világ. -bor llllllllllllllllllllllllllllllllllllll Rudolf Hruéinsky, Vlastimil Brodsky, Martin Rűtek és Josef Kemr A jó öreg zenekar című Hubaé-színjátékban (Dr. Jaroslav Svoboda felvétele) T űnődik, újra nekilendül, megakad, vitatkozik önmagával, vissza-vissza- tér az előző gondolathoz, emlékezik... A falakon régi telefonok, a szívének oly kedves képek, fafaragások; a polcokon sorakozó könyvek. Mesél. A félénk kisfiúról, akiről senki sem hitte, hogy valaha színésszé érik, a színházban emberek vannak, és hangosan kell beszélni; az újságkivágásról, melyet édesanyja tett elé az asztalra: Emil Frantiáek Burian, a csodált komikus, szín- igazgató hirdetett felvételt színiiskolájába, s ő jelentkezett, egyrészt szerelmi mámorában, mert akkoriban gyúlt - igaz, csak piától - szerelemre egy kislány iránt, aki Tháliával kívánta eljegyezni magát, de talán még inkább azért, hogy bebizonyítsa édesanyjának mégsem olyan „anyámasz- szony katonája“; a legendás hírű D színházról, ahol a becenevét kapta, Bróda; Fred Astaire mozdulatairól, a táncról, mert eredetileg ez vonzotta, aztán később mind erősebben és erősebben a játék - a D 34, a Vétrník, a Vinohrady színpada; az első nagy szerepéről a világot jelentő deszkákon, a Canterwilli kísérletben, az első igazi filmszerepéről, a Garabonciás diákban, melyet soha sem felejt el, az egyik jelenetben egy egész májashurkát kellett jóízűen bekebeleznie, s a jelenetet hétszer ismételték meg... Színház, film , rádió, televízió. Szerepek. S micsoda szerepek. A Hazug Jakab (1975), melyet Oscar-dijra jelöltek, dr. Koz- dera A vér titkában (1953), Holub nyomozó a Capek elbeszélések átiratában (1964), a hazaáruló Zedrtlőek a Szigorúan ellenőrzött vonatokban (1966), a Szeszélyes nyár szolgálaton kívüli őrnagya (1967), az Egy éjszaka KarIStejnben IV. Károlva (1974). Bróda - Vlastimil Brodsky érdemes művész 65 éves.- Melyek voltak a legkedvesebb szerepei?-A szerepek olyanok, mint a gyerekek - gondosan, nagy odaadással, erőfeszítéssel s bizonyos aggodalommal formálgatjuk ő(tet. Egy édesanya sem tudná eldönteni, hogy a nyolc közül vajon melyik csemetéjét szereti a legjobban, én is nehezen tudnék választani a több száz szerep közül. Valószínűleg azokat a gyerekeket szeretjük jobban, akik szépek és jók, szerepekről szólván - jól sikerültek. De nem hiszem, hogy neheztelnénk a gyermekünkre csak azért, mert nem lett olyan szép és jó. Ellenkezőleg, megpróbálunk még többet tenni érte, segíteni. Valahogy így van ez a szerepekkel is. Vannak persze kellemes emlékeim. De a mi mesterségünkben, úgy érzem, jobb felejteni a sike es szerepet, hasznosabb arra emlékezni, ami nem sikerült, s töprengeni, vajon miért nem. Természetesen örültem, amikor a Hazug Jakabot az NDK Állami-díjával tüntették ki, amikor a nyugatberlini fesztiválon az Arany Medve-díjjal tiszteltek meg, hogyne örültem volna, amikor tavaly Monte Carló-ban a Vándormadarak alkoholista Fendrych szerepéért Arany Nimfadíjat kaptam. Igen, az ilyesmi valóban megörvendezteti az embert, de szerencsére csak egy pillanatra, mert ha ezekben az érzésekben hosszabban tartó megelégedettséget lelnénk, elvesztenénk a továbblépés lehetőségét.- S a Szeszélyes nyár?- Ó, az legkedvesebb filmjeim közé tartozik! Először is szeretem Vanőurát, másodszor szeretem Jirí Menzelt, a film rendezőjét, s harmadszor szeretem mindazokat, akikkel a filmen együtt dolgoztunk. Ehhez még hozzájárult egy, számomra kedvezően alakuló körülmény is. A film esőben játszódik, s hatvanhét nyarán úgyszólván egyáltalán nem esett. Én egy kis faházikóban laktam a forgatás idején, reggelente mindig jöttek a filmesek, hozták az újságot meg a friss kiflit, felnéztek az égre, tíz óráig az eget kémlelték, s mikor látták, hogy ma már megint nem fog esni, elmentek, én meg nyugodtan horgászgattam. így teljesült az az apró kívánságom, hogy egyszer életemben sok nagy halat foghassak. Persze szeptemberben aztán kétszeres eröbevetéssel kellett behoznunk a késést... Erre a filmre különösen szívesen emlékezem, nemrégiben újra láttam, s úgy érzem, nem öregszik...- Hajaja, a gyerekek közkedvelt manója a rádió esti meséjében, akinek búcsúszavára a gyerekek szófogadóan hajtották le buksijukat párnáikra és édes álomba szenderültek. Huszonöt évvel ezelőtt volt... Hajaját nagyon szerettem, ahogy szeretem a gyerekeket is - tisztaságukért, őszinteségükért. Annak idején ezek a mesék még újdonságnak számítottak, s mi igazi partneri kapcsolat megteremtésére törekedtünk kis hallgatóinkkal. A Hajaja mesék népszerűsége arról tanúskodik, hogy ezt sikerült elérnünk. Ez az egyenrangú kapcsolat később, a személyes találkozások alkalmával, például a színházban szintén megmutatkozott, ami azonban már nem volt mindig olyan szerencsésnek mondható, főként, ha túl kategorikusan jutott kifejezésre, mint az egyik esetben. Megyek az utcán, s hátulról váratlanul megbillent valaki. Megfordultam, egy kisfiú. Az elragadtatott, füligszáj mosolyából rögtön láttam, hogy nem rosszaságról, hanem ellenkezőleg, a bizalom legnagyobb megnyilvánulásáról van szó. A gyerek mögött tipegett a nagymamája, elnézést kért unokája tettéért, mondván: úgy szereti magát a gyerek... Vidám történet, de a dolog oda vezetett, hogy a rendezők nem mertek nagyobb szerepet rám bízni, mert attól tartottak, hogy a délutáni előadásokon, amikor megjelenek a színpadon vagy a filmvásznon, a gyerekek elkezdenek visítani, hogy Hajaja, Hajaja, s a darab, a film végül másról fog szólni.- Mivel tölti a szabadidejét, mi szerez önnek örömet?- Régebben legszívesebben az asztalos- műhelyben töltöttem szabadidőm legnagyobb részét, szeretek fával dolgozni. Nem is tudom, hogy nem okoztam-e kárt az emberiségnek azzal, hogy az asztalosmesterség helyett a színészetet választottam..., lehet, hogy asztalosként több hasznot hajtottam volna... Mostanában azonban egyre gyakrabban keresem a fű illatát. A természet titkait, szépségeit az ember igazán csak idős korában kezdi érteni, csodálni. S én mérhetetlenül szeretem, különösen az ébredő természetet. A reggeleket, a tavaszt. Leheveredem a rétre, mintha erősebben érezném a fű illatát, mint azelőtt ... Bár még mindig nem annyira, mint gyermekkoromban, amikor pöttöm emberkeként cserebogarakra vadásztam, s azt hittem, a világon minden csak szép lehet. Minek örülök a legjobban. Ez borzasztóan nehéz kérdés. Nem is tudom. Ha jól sikerült a munkám, ha kedvező visszajelzést kapok, annak nagyon örülök, hiszen mennyi, mennyi fáradtság, félelem, gyötrődés előz meg egy szerepet... És persze örömet okozhatnak az embernek a gyerekei is, a hozzátartozói, s örülhet annak is, hogy szeret valakit, s valaki viszontszereti őt. Öröm az is, ha örömet szerezhetek másoknak. Aztán, szeretem magamat szép dolgokkal körülvenni, szeretem a szépen faragott szobrokat, az öreg telefonokat, a festményeket. Látja, csak az ágyam körül vannak képek, mert a napi hajszában akár ezerszer is. elmegy az ember mellettük, anélkül, hogy észrevenné őket. Míg amikor aludni térek, vagy éppen ébredezem, mindig megtalálom a magam öt percét, hogy kedvemre gyönyörködhessem bennük.- Tervei?- Most egy nagyon szép filmre készülök, A nevetés az ember sarkára ragad a címe. A magány, az életben elszenvedett vereségek, a csalódás ellen vivott hatalmas harcról szól. Ebben az ütközetben a főszereplő legerősebb fegyvere a humor, az optimizmus, a remény, az ábrándozás, az álmodozás. Én is szeretem az álmokat, talán addig igazán gyönyörűek, amíg valóra nem válnak. A valóság egy picit mindig megrövidíti az álmokat, bár az embernek úgy kell álmodoznia, hogy annak valós eredménye is legyen. Mégis, a beteljesületlen álmok néha szebbek, mint azok, amelyek megvalósultak.- Ha már az álmoknál tartunk, hadd kérdezzem három kívánságáról.- Legyen béke. Azt szeretném, ha az emberek nem bántanák egymást, nem hullatnának egymás fejére bombákat, nem vetnének egymásnak gáncsot. Szeretném aztán, hogy az ész a butaság felett, a hősiesség a gyávaság felett ne csak a mesékben győzzön. S ha megengedi, a harmadik kívánságomat nem árulom el, hadd maradjon titok. Kell, hogy az embernek legyenek nemcsak álmai, hanem titkai is. A titok egyike azon kevés dolgoknak, amelyeket megőrizhetünk magunknak. Mert különben az az ember feladata, hogy semmit se tartson meg magának, hogy ossza szét önmagát - amíg él. Mesél. A csillagokról, a könyvekről, a zenéről, a gyengéd és érzékény közönségről, a szomorúság és a humor elválaszthatatlan egységéről, a színész felelősségéről, a művészet igazságkereséséröl. Bánatos komikus - így nevezik. Könnyet csal az emberek szemébe, az öröm és a fájdalom gyöngyszemét. TARICS ADRIENN Kameraközeiben • Az R-dokumentum címmel háromrészes szovjet tévéfilm született a Beloruszfilm stúdióban. A forgatókönyv Irving Wallace amerikai író regényéből készült. A történet a 21. században játszódik, az Egyesült Államokban; számos olyan felvétel épül szervesen a filmbe, melyet a szovjet televízió operatőre, Szergej Guszev, készített Washingtonban. • Claudia Cardinale alakítja a főszerepét annak a tévésorozatnak, mely Elsa Morante regényéből készült Luigi Comencini rendezésében Két gyerek anyja címmel. Ugyanő a filmváltozat főszereplője is. • Egy férfi és három nő története elevenedik meg A harmadik asszony című kétrészes NDK-tévéfilmben, melynek története falun játszódik az 1949-1958 közötti években, amikor nagy társadalmi változások mennek végbe az NDK-ban. • Foglalkozása taxisofőr - ezzel a címmel forgat sorozatot a lengyel televízió. Szerzője, Stanislaw Bareja, a komédia eszközeivel mutatja be a varsói taxisok életét, élményeiket. • A történelmi és kalandfilm-soroza- tok mellett nagy számban sugároz krimit a japán televízió. Az ilyen jellegű, színvonalasabb sorozatok közé tartozik A repülőtéri rendőrség - Tokió című. Kaga főfelügyelő szerepét Koji Tsurata alakítja. • R. L. Stevenson regényéből, A kincses szigetből több filmváltozat készült már. Nemrégiben Renato Cas- tellani olasz rendező forgatott belőle tévéfilmet. ÚJ SZÚ 14 1986.1.24.
