Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

É jfél körül indul a moszkvai Domo- gyedovo repülőtérről az ufai járat, mégis hajnalodik már, amikor földet érünk. Nem az út ilyen hosszú: az Urál hegység által kettészelt Baskír Autonóm Köztársaság már egy időzónával, két órával fekszik keletebbre a szovjet fővá­rostól. Ufában a kora reggeli forgalom nem kisebb, mint a világ bármely más, egymil­lió lakosú nagyvárosában. A metró építé­sét csak a közeljövőben kezdik meg. Egyelőre főként autóbuszok, villamosok bonyolítják le a forgalmat: csúcsidőben ember ember hátán. A hajnali szürkületben is jól kivehetők azok a tetszetős, korszerű épületek, szobrok, emlékművek, amelyek oly jel­lemzővé teszik a baskír fővárost. A vá­rosközpontban egyébként sok még a for­radalom előtti időkből maradt földszintes­egyemeletes kupecház, nem" is szólva a művészi ízléssel épített múlt századi faházakról, amelyekből éppen most állí­tottak helyre egy egész utcára valót. A „külvárosok" kevésbé egyéniek, de sokkal korszerűbbek. Végtelennek tűnő sorban húzódnak a 6-16 emeletes pa­nelházak akárcsak Plovdivban, Debre­cenben, Bratislavában vagy Ulánbátor­ban is. Igaz, az utcák, az üzletek feliratai gyorsan útbaigazítják a látogatót. A 4 mil­liós Baskírjában - a Szovjetunió leg­népesebb autonóm köztársaságában - ugyanis oroszok, baskírok, tatárok, uk­ránok, csuvasok élnek, s ennek megfele­lően többnyelvúek a feliratok is. xxx * Aj szú 5 Baskíriának az egész Szovjetunión belüli kiemelten fontos szerepe elsősor­ban a kőolaj-kitermeléssel és -feldolgo­zással magyarázható. A köztársaság déli részén a 30-as évek elején bukkantak olajra. Az ott és akkor kialakult város, Isímbaj múzeumában fényképek mutat­ják (de még a veteránok is emlékeznek rá), hogyan termelték ki akkoriban a „fe­kete aranyat“. A munkások meg a mér­nökök még tíz évvel később is barakkok­ban laktak, mindent vastag sár borított, a traktorok szerepét főként tevék töltötték be, általában nagyon primitívek voltak a körülmények. Az itteni olajra azonban elképzelhetetlenül nagy szüksége volt az országnak, különösen a háború alatt, amikor Baku egy ideig el volt vágva az ország többi részétől. Ezért - amint máig is büszkén emlegetik - isimbaji olaj haj­tott a fronton minden ötödik szovjet harc­kocsit. A 60 ezer lakosú dél-baskíriai város ma sem mondható éppen szépnek, de korszerű, legalábbis a szó civilizációs értelmében. A lakosság többsége négy- nyolcemeletes, összkomfortos, távfűté­ses házakban lakik. A városnak van sta­dionja, korszerű művelődési háza, nyári uszodája, tisztességesen el van látva iskolákkal, óvodákkal, egészségügyi in­tézményekkel, a tömegközlekedést Ika- rusz-buszokkal bonyolítják le. Az olajtartalékok, mint Baskíriában, s az úgynevezett második Bakuban jófor­mán mindenütt, itt is apadóban vannak bár - ezt mondják - még a következő nemzedéknek is marad belőle. A kiter­melés eddig mintegy negyedével csök­kent, de különféle másodlagos módsze­rek alkalmazásával ezt a szintet egyelőre lehet tartani. Isimbajban az olajipari gép­gyártást, a köztársaságban a gépgyártás más ágait - köztük az autógyártást - fej­lesztik elsősorban, ezekben helyezkedik el a felszabaduló munkaerő. Ami nekem - az olajhoz mit sem értő látogatónak - a leginkább megtetszett, egy tegnapi kocsma volt. Egyik házigaz­dánkat, Jurij Utkint, a városi pártbizottság titkárát az alkoholizmus elleni harcról - erről a Szovjetunióban oly időszerű témáról - kérdeztem. Felsorolt néhány ismert adminisztratív rendszabályt (a szeszárusítás korlátozott óráiról, szondá­zásról, büntetésekről), azután beültetett a kocsijába és elvitt egy „vendéglátóipari létesítménybe“, amelyet egyelőre szán­dékosan nevezek így. Eredetileg ugyan­is vendéglő volt, az is csak a nevében, valójában inni jártak oda az emberek. Nemrégiben bezárták, illetve tökéletesen átalakították. Ifjúsági kávéház lett belőle, esténként diszkóval. Kitűnő fagylaltot és tejkoktélokat lehet inni (de szeszesitalt egyáltalán nem) a bárpulthoz erősített magas székeken, vagy a kis asztaloknál; a diszkrét félhomályban remek játékauto- maták működnek.- El kell foglalni az embereket, nyújtani kell nekik valamit az ivás helyett — ma­gyarázta Utkin és hozzátette, hogy a diszkó persze csak egyetlen pont a sok közül. - Több szolid ifjúsági szórakozó­helyre van szükség és több, jobb felsze­relés, pálya kell a sportolóknak. Most épül a téli uszoda, kétszeresére akarjuk növelni a gyárak kiskert-szövetkezetei­nek területét, azzal, hogy kivétel nélkül A baskír fővárosban helyreállítják a múlt századi, művészi értékű faházakat (Boros János felvétele) mindenki, aki igényli, kaphasson (még­hozzá névleges összegért) telket, épít­hessen rá hétvégi házikót. Az ivás csak akkor fog jelentősen csökkenni, ha az embereknek valóban lesz mivel tölteniük a szabadidejüket - mondotta a titkár. xxx Szabilja Szulejmanova asszony, a Baskír Autonóm Köztársaság oktatásü­gyi minisztere már előadásmódját tekint­ve is tipikus pedagógus. Az alapoknál kezdi magyarázni a dolgokat, kerek mon­datokban fogalmaz.-A Baskír Autonóm Köztársaságban - mondja - 3143 általános- és középis­kola, 25 bentlakásos iskola, 2000 óvoda és bölcsőde működik. A tanítás a lakos­ság összetételének és igényeinek meg­felelően baskír, orosz, tatár, csuvas és más nyelveken folyik. A baskír és tatár tannyelvű iskolákban nagy óraszámban oktatják az oroszt, s a középiskola utolsó osztályaiban a természettudományos tár­gyakat ugyancsak oroszul tanítják. Bár a felsőoktatás nem tartozik az ő minisztériumának hatáskörébe, Szulej­manova asszony kérdésemre elmondta, hogy a négymillió lakosú Baskíriában 6 egyetem - köztük tudomány-, orvosi és olajipari műszaki egyetem - működik. Ezekben már oroszul tartják az előadá­sokat (kivéve természetesen a baskír nyelv és irodalom oktatását a humán karon, vagy a drámai színészek képzését a művészeti főiskolán). Itt megint közbe­szóltam, hogy megérdeklődjem: nincse- nek-e hátrányban az orosz tannyelvű egyetemeken a felvételnél a nemzetiségi - tehát baskír vagy tatár tannyelvű - kö­zépiskolában érettségizett fiatalok. A vá­lasz úgy szólt, hogy a középiskolákból kikerülő fiatalok rendszerint még faluhe­lyen is jól beszélnek oroszul, mindamel­lett a vizsgázóknak joguk van - és sokan élnek is ezzel a jogukkal - anyanyelvü­kön felvételizni. Szovjetunió-szerte, így a baskír isko­lákban is most térnek át a tízosztályos oktatásról a tizenegy osztályosra, s az eddigi hét helyett a gyerekek a jövőben hatéves korukban kezdik az első osz­tályt. Erre azonban csak néhány év alatt, fokozatosan térnek át, mivel a hatévesek beiskolázásához bizonyos feltételek szükségesek. Nevezetesen: a tantermen kívül az elsősöknek mindenütt külön ját­szószobát kell biztosítani, továbbá ugyancsak külön helyiséget ágyakkal, ahol ebéd után pihenhetnek, akárcsak az óvodákban. De ez persze nem baskíriai specialitás - így van ez az egész Szovjet­unióban. És mi a helyi jellegzetesség? Például az, hogy még nagyobb ütem­ben épülnek az iskolák, mint másutt (s rendszerint szeptember 1-ig át is adják őket), mivel Baskíriában - eltérően a Szovjetunió legtöbb más európai vidé­kétől - magas a népszaporulat és évről évre több gyerek megy iskolába. Szerencsére nemcsak iskolával, ha­nem tanárral is győzik. A pedagógusok 98 százaléka végzett egyetemet vagy főiskolát. Végül: itt, a köztársaságban készül a tankönyvek jelentős része. Az összes baskír nyelvű tankönyvet itt írják és nyomják (illetve jónéhány tárgyból nem érdemes újraírni - azokat oroszból fordít­ják). Elkészülnek-e mindig időre? Igen, ezzel nincsen gond. xxx Baskíriában a Szovjet Tudományos Akadémiának tagozata működik, amely tucatnyi kutatóintézetet és részleget egye­sít. Úgy mondták, hogy a legismertebbek közülük az olajipari kutatásokkal foglal­kozó intézet és a minden korábbinál hatékonyabb növényvédő szereket kidol­gozó kémiai laboratórium. Ezek munkáját Szovjetuniószerte, sőt, külföldön is nagy­ra értékelik. Az ufai Régészeti Múzeum az akadémiai tagozat nyelv- és irodalom- tudományi intézetének keretében műkö­dik. Igazgatója Raul Kuzejev professzor, egyben az egész baskír akadémiai tago­zatnak az elnöke. Természetesen azzal kezdte, hogy körülvezetett a múzeumon.- Múzeumunkban - magyarázta - sokféle anyagot őrzünk az őskortól a késő középkorig. A nomádok emlékeit különféle kultúrák képviselik, így a korai nomádok - szarmaták, alánok - tárgyi emlékei. A késői nomádok esetében el­sősorban a török, ugor törzsekről van szó. Ez utóbbiak közül a kutatók figyel­mét most leginkább a kusnorenki kultúra emlékei keltik fel. Ennek legnyugatibb nyomait, a Volga bal partjától keletre találjuk, legkeletibb peremét nehéz meg­határozni. Annyit mindenesetre tudunk, hogy e kultúra emlékei előfordulnak Észak-Kazahsztánban. Ezek az emlékek ugor törzsektől származnak, ebben már jóformán senki sem kételkedik, mint aho­gyan abban sem, hogy ezek az ugor törzsek nomádok voltak. Kétségtelen, hogy érte őket hatás a déli nomád tör­zsek részéről, azt azonban már nehéz eldöntenünk, hogy az utóbbiak a török vagy az iráni nyelvcsaládhoz tartoztak. Én személy szerint úgy gondolom, hogy erős iráni hatás érvényesült az ugor tör­zseknél, mert a kusnorenki kultúra nem­csak a gazdag, fejlett állattenyésztő tár­sadalom kultúrája, hanem nyilvánvalóan a déli hatás jeleit is magán viseli, ami különösen a művészetükben mutatkozik meg.- Milyen ugor törzsekről beszél? - kér­deztem Kuzejev professzort.- Úgy gondolom, hogy az ugor etni­kum és kultúra világa igen tág és kiterjedt volt; sokkal kiterjedtebb annál, mint aho­gyan a kutatók többsége véli - hangzott a válasz. - Véleményem szerint volt olyan időszak, amikor az ugor népesség létszáma legalább annyi volt, mint a no­mád török törzseké, ha ugyan nem ha­ladta meg azt Eurázsia erdős-sztyeppés övezetében. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy idő­számításunk első századaiban és az első évezred közepén az ugor világ a Volgától a mai Kazahsztán keleti részéig húzó­dott. S valahol ebben az ugor világban alakultak ki az ősmagyar törzsek. A tudó­soknak különböző feltételezéseik vannak erről. Én úgy vélem, hogy az ősmagyar törzsek (mielőtt nyugatnak indultak vol­na), a Volga-könyök, a Dél-Urai és a Kaszpi-tenger melléki sztyeppék által bezárt háromszögben alakultak ki. Egyik könyvemben konkrétabban is lokalizál­tam Magna Hungáriát, vagyis az ósma- gyarok szállásterületét: mégpedig a Vol­gái bolgárok államától közvetlenül délre. Nem minden kutató értett velem egyet, de amikor Jelena Halikova megtalálta a Bolsije Tigani temetőt ezen a területen, még jobban meggyőződtem álláspontom helyességéről és azóta is kitartok mel­lette. xxx Ufa központjától nem messzire, a Bé­lája folyó magas partján áll a Baskír Autonóm Köztársaság politikai, gazdasá­gi, szellemi életét irányító területi pártbi­zottság távolról látható, sima vonalú fe­hér épülete. A baskírok egy részének lelki életét irányító hivatal alig egy ugrás- nyira van innen: a jobbára kertes, föld­szintes faházak között található az eme­letes kőház, amelynek kapuja fölött fél­hold jelzi, hogy ez muzulmán hivatal. A mufti székel itt, a Szovjetunió négy mohamedán egyházkerülete egyikének feje. Dolgozószobájába a külkapcsolatokért felelős titkára vezet be, ám tolmácsra nincs szükség: AI Hadzsi Talgat Tad- zsuddin mufti öt nyelven beszél, köztük oroszul is, méghozzá minden idegen ak­centus nélkül. Vékony, alacsony férfi, vöröses bajusszal és rövidke szakállal, keleti köpenyt visel, alatta európai nyak­kendőt, fején zöld szegélyű fehér turbánt.-Az Iszlám története országunkban a régmúltba nyúlik vissza - tájékoztat a mufti. - Október elsején emlékeztünk meg arról, hogy 1096 évvel ezelőtt, a mu­zulmán időszámítás 309. esztendejében vették fel mai vallásukat e vidék lakói, elődeink, a votgai bolgárok, akik addig pogányok voltak. Arab kereskedők, uta­zók ismertették meg velük az igaz hitet. Az elmúlt évszázad során az Iszlám tovább terjedt a Szovjetunió mai terüle­tén. Átlépett az Urálon és Szibériában is lettek hívei. Főként tatárok és baskírok. A mai egyházkerületünk a Szovjetunió egész európai részére és Szibériára ter­jed ki. Csupán Baskíriában tizenöt egy­házközségünk működik. Itt, Ufában van egy főmecset, amelyben páratlan erek­lyét őrzünk: a próféta szakállából egy szálat. Mecsetünk van Isimbajban, Ok- tyabrszkban és a köztársaság tizenkét községében. Ezekben rendszeresen megtartjuk szertartásainkat: a pénteki imát és a napi öt imát. Különösen sokan látogatják a mecseteket két nagy ünne­pünkön: ramszán-bajrámkor és kurbán- bajrámkor. A szentbeszédekben nagy helyet kap a béke eszméje, mivel hitünk szerint ez az élet, az örök élet alapja.- Mufti úr, van-e lehetőségük a szovjet állampolgárságú muzulmánoknak arra, hogy Mekkába zarándokojanak? Igen. Országunk különböző részeiből évente indulnak muzulmán hívók mekkai zarándoklatra, hadzs-ra, ahogyan mi ne­vezzük. Aki részt kíván venni ebben, kérvénnyel fordul az illetékes egyházke­rülethez és ott hozzásegítik. 1985-ben magam vezettem egy tizenöt főnyi zarán­dokcsoportot Mekkába. Az út nagy részét természetesen repülőgéppel tettük meg. Végül saját életéről kérdezem a muftit.- 1948-ban születtem, munkáscsalád­ban - feleli. - Elvégeztem a középiskolát, azután az iparitanuló intézetet, gyárban dolgoztam. Szüleimtől vallásos nevelést kaptam. A kazányi muzulmán közösség Buharába küldött tanulni. 1973-ban vé­geztem el ezt az iskolát, azután segéd­imám lettem szülővárosom, Kazány me­csetjében. Nem sokkal később az egy­házkerület Egyiptomba irányított, a világ­hírű Iszlám-egyetemre. Elvégzése után 1978-ban főimámmá neveztek ki Ka- zányban, majd két évvel később az egy­házkerület muzulmán papjainak kong­resszusa a kerület fejévé, muftivá válasz­tott. Meg kívánom jegyezni, hogy az októberi forradalom előtt mind az Ufában székelő, mind a többi muftit cári ukázzal nevezték ki, s csak azóta választja maga a muzulmán papság, amióta az egyházat elválasztották az államtól. KULCSÁR ISTVÁN BASKÍRIAI JEGYZETEK MIM! OUU FÖLDJÉN 1986.1.24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom