Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

Minőség - vajon mit jelent, mit takar e szó? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a dolgok lényegét jellemző tulajdonságok összességét, vala­minek értékelést is magában foglaló jellegét, lehet hatás- vagy feladatkör, s a sakkban két tiszt közti értékkülönbség. Négy meghatározás, négyféle tar­talom, amelyet végül is mindenki a saját szemszö­géből vizsgálhat, amelyet mindenki a maga módján magyarázhat. A lényeg azonban nem változik, csu­pán az, hogy a minőségben ki mit lát fontosnak, elsődlegesnek. Mert legyen bármennyire is össze­tett, s egyúttal egységes egész, apró részleteiben mindenki másként látja, másként Ítéli meg. Hogy ez ! az állítás mennyire igaz, azt az alábbiakban is bizonyítjuk, amikor más-más szemgszögből szó­lunk a minőségről. Nem divat - létszükséglet Szlovákiában s országos viszonylatban egyaránt kulcs- feiadat. Már most tudjuk: ha a gyakorlatban nem oldjuk meg ezt a kérdést, vajmi kevés esélyünk lesz az intenzív fejlesztés felgyorsítására, hiába beszélnénk róla még éve­kig, Hogy is állunk tehát a minőség terén? A kép felemás: eddigi eredményeink biztatóak, minőség-orientáltságunk azonban még hézagos. így aztán a 7. ötéves tervidőszak feladatait Szlovákiában teljesítettük, sőt némely területe­ken túlléptük, beleértve egyes minőségi mutatókat is. Hasonló úton kellene járnunk a következő években, meg­ismételve az elmúlt három esztendő kedvezőbb eredmé­nyeit. Alkalmazkodó, képességünkben, feltételteremtési törekvéseinkben azonban mindenképpen gyökeres válto­zásoknak kellene bekövetkeznie. Mindenekelőtt előrelá­tóbb tervezéssel, az összefüggések maradéktalan feltárá­sával és előzetes mérlegelésével szűrhetnénk ki igazán azokat a feszültségeket, amelyek végeredményben a ter­melési folyamatban csapódnak le, ott, ahol a minőség születik. Mert manapság, de így volt ez korábban is, döntő mértékben a termeléselökészítés befolyásolja a végtermék paramétereit. Egyre lényegesebb, hogy ne alapozzuk meg olyan termékek gyártását, amelyek nem tartanak lépést a kor követelményeivel, nem létező, fiktív szükségleteket elégítenek ki. A termelésnek elsősorban a fogyasztók, a megrendelők elvárásaihoz kell igazodnia, kitörve a gaz­dasági mutatók termelés-orientált megkötöttségéből. Evek óta fáradozunk népgazdaságunkban a minőségirányítás bevezetéséért. Több-kevesebb sikerrel. Leginkább azon­ban az fékez bennünket, hogy gazdasági mechanizmu­sunk kritériumai kevésbé tökéletesek, folyamatos módosí­tásra szorulnak, és csak lépésben haladunk a gazdálko­dás tárgyilagosabb megítélése felé. A minőség problémája nem csupán az I. osztályú termékek arányának növelésében rejlik. Ennél jóval összetettebb. A statisztika szerint az I. minőségi osztály­ban részsikereket mondhatunk magunkénak, alig sorolnak termékeket a Ili. osztályba, elenyésző az elavult termékek aránya. Persze, csak viszonylagosan. Ahhoz képest, hogy milyen a II. minőségi osztály részesedése az összterme­lésből. Mert termékeink döntő többsége ide sorolható: a semmiben sem kimagasló, de elmarasztalásra sem alkalmas szürke átlagba. Most az a cél, hogy kijussunk ennek bűvköréből. Mert a minőség nem divat napjainkban, hanem életszükséglet. Ha nem lépünk előre ezen a téren, nemzeti jövedelmünk beütemezett növekedése foroghat kockán. Teher a veszteség Az SZSZK Ipari Minisztériumának álláspontja alapján a termékek minőségéért döntő mértékben a vezető dolgo­zók viselik a felelősséget. Bár a reszort eredményei az utóbbi időben a várakozásoknak megfelelően alakultak, az ellenőrzés tökéletesítése és a minőség komplex irányítá­sának javítása továbbra is elengedhetetlen. Erre annál inkább szükség van, mivel a termelési-gazdasági egysé­gek nem egyformán veszik ki részüket ezeknek a felada­toknak a teljesítéséből. A számszerűsített adatok is ezt igazolják. Az Ogako trösztben a magas műszaki-gazda­sági színvonalú termékek az árutermelés mindössze 8,2 százalékát képezik, míg a Slovcepa, valamint a Fa- és Bútoripari termelési-gazdasági egységekben arányuk közel 20 százalék. A Slovchémia és a Slovakotex esetében ez még magasabb. A luxustermékek és divatújdonságok gyártásánál hasonló a helyzet A Slovakotex árutermelésé­nek 27,7 százalékát az ilyen termékek alkotják, jóval kevesebb van belőlük az Ogakóban, valamint a Fa- és Bútoripari Trösztben (21,1 illetve 2 százalék). Bár ezek az adatok a termékek aránylag magas és megfelelő színvonalára utalnak, mégis elengedhetetlen követelmény a nem kielégítő minőség okozta veszteségek és reklamációk csökkentése. Például a minisztérium hatáskörébe tartozó vállalatok reklamációkból keletkező veszteségeinek fele a Slovakotex számlájára írható. Ezt a meglehetősen rossz eredményt a termékek alacsonyabb minőségi osztályába való besorolásából keletkező árkü­lönbség okozza. A vezető dolgozókat terheli hát elsősorban a felelősség az említettekért és azért is, hogy a veszteségeket sikerül-e a meghatározott arányban csökkenteni. Miként javíthatnak eredményeiken? Hogyan teljesíthetik kitűzött feladataikat? A minőségirányítási osztály és más vállalati alakulatok jobb együttműködésével, az információk továbbításának rugalmasabbá tételével, az érdekeltség elmélyítésével, a műszaki ellenőrzés tökéletesítésével. Elsősorban... A Slovnaft példája Miként kezelik a minőség kérdéseit az ipari tárca egyik legnagyobb vállalatánál? Erre kerestünk választ a bratisla- vai Slovnaftban. Megítélésük szerint termékeik minősége teljes mértékben összehasonlítható azzal, amit a világ más cégei érnek el ezen a területen. Kivitelük volumene mind­ezt csak aláhúzza: háromszorosa az országos átlagnak. Árutermelésüknek mindössze négy ezreléke (!) számít veszteségnek. Frissebb adat híján 1984-ben minőségi okokból egyetlen külföldi reklamációt sem ismertek el termékeikre. összeforrott, jó a vállalat kollektívája, s biztosított a ter­melés nyersenyagbázisa. Tennivalójuk azonban így is van bőven. Sikeresen működnek együtt az ország különböző intéz­ményeivel, vállalataival. Többször a feltaláló- és újítómoz­galom hoz kézzelfogható eredményeket. Korlátáik viszont nekik is vannak. Gyorsabban lehetne például javítani a termékek minőségét, a tudományos­műszaki fejlesztés itteni kapacitásai ezt lehetővé tennék. Csakhogy ez az erőforrások növekedésével járna, ami pedig manapság nem éppen járható út. Ezzel nem szá­molhatnak, hiszen a feldolgozandó kőolaj mennyisége adott, jobb és több végterméket ebből kell nyerniük. Hatékonyabbfeldolgozással, színvonalasabb termékek elő­állításával. Ezért valamennyi minőségjavítási intézkedést jó előre alaposan mérlegelnek, hogy számolhassanak gaz­dasági hatásaival is. Jelenleg mindössze négy termékük műszakilag korsze­rű, azonban termelésük döntő része ilyen szempontból - rajtuk kívülálló okok miatt - nem minősíthető. Értékelhető termékeik - amelyek nagyságrendje szintén nem számot­tevő - fele I. minőségi osztályú. Miközben a minőség­ellenőrző állandóan szigorítja a megítélés kritériumait. Ezért a gyárban azokat a termékeiket tartják a legsikerül­tebbeknek, amelyek már a termeléselökészítés szakaszá­ban kapnak legmagasabb fokú minőségi besorolást. Termelésük egyre inkább minőség-orientált. Ennek a leg­utóbbi jelei, hogy a minőség bekerült a prémiummutatóba, s a nyáron minőségi kabinetet létesítettek. További intéz­kedéseiken most töprengenek, de valószínűleg ezek sem váratnak sokáig magukra. A termelés minőségét folyamatosan ellenőrzik a vállalat laboratóriumaiban. Analizátorok, kroma- tográfok és más műszerek rögzítik az esetleges kilengéseket, majd ezek alapján módosítják a tech­nológiai paramétereket (DUSÁN KARÜK felvételei a bratislavai Slovnaftban készültek) A zavartalan üzemelést szolgálják a rendszeres ellen­őrzések és generáljavítások. Elősegítik a meghibáso­dások kiszűrését, amivel a minőség paramétereit is befolyásolják. Felvételünkön csőcsatlakozó tisztítását láthatjuk A termékek minőségének fokozatos javulása, a meghi­básodás arányának állandósulása volt nagy általánosság­ban jellemző a 7. ötéves tervidőszakra. Legalábbis az SZSZK Állami Kereskedelmi Felügyelősége Központi Fel­ügyeletének tapasztalatai alapján. Az értékelés azonban nem lehet egyértelműen kedvező. Mert ott, ahol az ellenőr­zéseket többször is megismételték, javult ugyan a helyzet, de a technológiai fegyelem meg nem tartásával, a megha­tározott nyersanyagok és félkész termékek korántsem olyan minóségúekkel való helyettesítésével, a felületes és formális ki- és belépő ellenőrzéssel sok helyen találkoztak. Gyakran a termékek nem csekély százalékánál a normák megszegését tapasztalták. Némely épületasztalos termé­kek esetében a minőség romlását a technológiai fegyelem megszegése és a helytelen raktározás okozta, valamint az, hogy a termelésben nem az előírt anyagot használták. A színes és fekete-fehér tévékészülékek minősége az utóbbi néhány év alatt sokat javult, a tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy a raktározás és szállítás „tudomá­nyából“ még van mit elsajátítanunk. A divatújdonságok és a luxustermékek esetében aránylag kisebb mértékben tapasztalható a nem megfelelő minőség. Ebben a csoport­ban inkább a feledékenység okozza a bajt. Ugyanis valamennyi ilyen termék csak egy évig lehet divatújdon­ság, utána az árát csökkenteni kell(ene), amiről a boltok­ban bizony gyakran megfeledkeznek. A ruházati cikkek esetében gyakoriak a kevésbé pontos méretek, a megla­zult öltések, a rosszul eldolgozott bélések. A felületes ellenőrzést bizonyítja a ragasztóval összekent, nem egy­forma színezésű cipó, ami a luxustermékek boltjában is nemegyszer látható. Sorolhatnánk még tovább a központi felügyelet jó és kevésbé jó tapasztalatait más termékek esetében is. A lényeg azonban mindig ugyanaz maradna: a minőség a termelés folyamán születik. A kereskedelem csak meg­őrizheti ezt a minőséget, de semmi esetre sem javíthatja. Neki az áru átvételekor és a reklamációk intézésekor jut fontos szerep. Szigorúbb mérce Országszerte 36 állami minőségellenőrző intézet léte­zik, s az ellenőrzés döntő része ezekben összpontosul. A hátralevő hányadot a tárcákon belül végzik el. A prágai Szabványosítási és Méréstant Hivatal véleménye szerint a minőség helyzete hazánkban nem kielégítő. Az okok elemzéséből végül is kiderült: ezt a problémakört a terme­lésben is meg kell oldani, nélküle az újratermelési folyamat további fázisaiban sem lehet a minőség megkívánt mér­tékű. Különösképpen fontos a termeléselőkészítés szaka­sza, amelyben már jó előre megalapozzák a majdani termék paramétereit. Csehszlovákia évi termelésének mintegy 35 százaléka ilyen vagy olyan módon minőségellenőrzéshez kerül. Az utóbbi időben az ellenőrző intézetek szigorúbb mércét kezdtek alkalmazni, aminek következtében kissé apad az I. minőségi osztályba sorolt termékek száma. Ezzel a mér­ceemeléssel egyelőre nem mindegyik gyártó tud lépést tartani, amit a termékminőség javításának üteme úgyszin­tén tükröz. A hivatal tapasztalatai alapján ugyanis néhány vállalat hosszú évekig ugyanazokat a termékeket gyártja, legtöbbször alig elfogadható minőségben. Itt példának hozzák fel a konyhaedényeket, festékeket, lakkokat, faab­lakokat és -ajtókat, házelemeket, hegesztópálcákat, golyóscsapágyakat, sebességszekrényeket... Egyébként a minőségellenőrzésben is rövidesen több változásra lehet számítani: további intézeteket létesítenek, módosítják az ide vonatkozó törvényt annak reményében, hogy igényesebb és tárgyilagosabb lesz az elbírálás. Jobban bekapcsolják a minőségellenőrzésbe a külkeres­kedelmet és az értékesítési szférát, s bevezetik a termékek termelőüzembe való ellenőrzését - vállalaton kívüli szak­értők bevonásával. Vagyis ezentúl mindenképpen szigo­rúbb mércével mérik a minőséget, ami egyre kívánatosabb termékeink hazai, de legfőképpen külföldi megmérettetése szempontjából. Eső után köpönyeg Termékeink minőségének a hazai piacon túl külkeres­kedelmi kapcsolatainkban sem kisebb a jelentősége. Különösen az a lényeges, hogy azt az árut, amelyet külföldön szeretnének eladni, alaposan ismerjük. A külhoni piacokra irányuló termékeket a prágaiInspekta vállalatveszi gondozásba. Dolgozóinak tapasztalatai alapján a legtöbb minőségi problémát a technológiai folyamatokban és a fe­lületi megmunkálásban jelentkező fogyatékosságok okoz­zák. Nem kevés baj származik abból, hogy a termékeket kivitel előtt nem próbálják ki. Ez különösen a gépekre és gépi berendezésekre jellemző. Nagyon lényeges, hogy a vállalatok minőségirányítási osztályain a minőségre vonatkozó törvényeket maradékta­lanul alkalmazzák, ám ez mitsem változtat azon, hogy a minőséget elsősorban a gyártási folyamat során kell „előállítani“. Az ellenőrzések alkalmával már csak a tények megállapítására kerülhet sor, a minőség javítá­sára nincs mód. Ebből kiindulva az Inspekta vállalat tulajdonképpen eső után köpönyeg, mégis nélkülözhetet- * len. Hiszen az országhatár előtti utolsó megálló ez, ahol a minőséget javítani ugyan már nem lehet, de a kivitelre szánt termékekből ki lehet szúrni azokat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. A visszamaradt termékekért kötbért nem róhatnak ki a termelőre, de esetenként kérhetik a gazdasági döntőbíróság beavatkozását. Sajnos, azonban ez is csak eső után köpönyeg. Hat megközelítés, hat különböző álláspont, s mindegyik a maga szemszögéből tapint a lényegre. Végeredmény­ben azonban a legfontosabb az, hogy a minőség legyen értékmérő; egyfelől egyre fokozottabban és sokrétűbben segítse elő népgazdaságunk intenzív fejlesztésének fel- gyorsulását, másfelől szavatolja a külföldi és a hazai fogyasztók elégedettségét. Mindenképpen tehát legyen értékmérő, mert a minőség nem divat, hanem létszükség­let - hosszú távon. KOVÁCS EDIT J. MÉSZÁROS KAROLY LIBYEN. onBuini A MINŐSÉG - TÖBB SZEMSZÖGBŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom