Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
* % * P* és azt mondja neki:- Nézze, kedves barátom, én nyugodtan szeretnék aludni. Tudni szeretném, mikor fizeti meg végre az adósságát!- Nézze, uram - válaszolja a másik - ha maga nyugodtan szeretne aludni, akkor jobb, ha nem tudja meg. MELYIK- Csak palacsintát és paprikáskrumplit tudok főzni - vallja be szemlesütve az ifjú feleség az első ebédnél.- És ez most melyik, szívem? - érdeklődik tétován a férj. MUNKATEMPÓ Múzeumot tataroznak. Az igazgató utasítja a portást, vigye ki a szobrokat, nehogy a festők véletlenül összemázolják.- Kisvártatva rémülten rohan be a portás.- Igazgató úr! Csoda történt. A szobor él, mozog!- Ugyan fiam, - legyint az igazgató - biztosan egy kőművest vitték ki! BLÖD Hatalmas faliórát cipel lihegve egy ember. Megállítja egy másik, és megkérdi:- Bocsássa meg a kérdésemet, de miért nem visel inkább modern karórát? MAI SZURKOLÓ- Uram, maga miért jár meccsre!?- Imádom a focit.- Akkor miért ül háttal?- Nem bírom nézni, ahogyan a mai focisták játszanak. PANASZ- Három-négy napig maradjon otthon - mondja az orvos a beteg- nak - és pihenje ki magát.- Nem tehetem, doktor úr - feleli a beteg.- Miért nem?- Mert csak modern bútoraim vannak. PÁRBESZÉD- Tudod, mennyit kapott Braho- vácz azért a szép villáért?- Fogalmam sincs, hiszen azt sem tudom, ki volt a védője! A hét vicce A munkavédelmi felelős kiabál:- Megörültek? A traktor alatt alszanak, amikor az minden pillanatban elindulhat?- Jó vicc! Ahhoz előbb nekünk meg kellene javítani! KARAMBOL UTÁN- Miért hajtott olyan vadul?- Nem akartam elkésni a bal- eset-elháritási előadásról. PÁRBESZÉD- Mondd, neked nem murizik a faterod, ha megérzi rajtad a dohányszagot?- Rajtam nem érzi meg, mert mielőtt hazamegyek, mindig iszom egy pohár sört! TEMPÓ Rohan egy ember az utcán. Hirtelen elébe toppan valaki és megkérdi: '- Bocsásson meg, nem tudja véletlenül hány óra van?- De tudom - válaszolja az illető és rohan tovább. WOLFGANG MOCKER GONDOLATSZILÁNKOK Olykor jól meg van kötve a kezünk. Az egyik mossa a másikat. xxx Ahol minden lehetséges, ott minden kétséges. xxx Csak az életet kaptuk ajándékba. Az élelmet nem. x xx Még mindig erős várunk az egy helyben topogás. xxx Az ember lelkesedésével hegyeket mozgat meg. Tudásával azután mindent a helyére tesz. xxx Színtiszta igazságokat is hazugságnak kiálthatnak ki - egy feje tetejére állított világban. xxx Ha már nem tudsz meggyőzően beszélni, legalább legyenek bizonyítékaid. .. xxx Úgynevezett objektív nehézségek sem lennének az ember segédlete nélkül. xxx Szellemi táplálékát is diétásán kapja... xxx Fura egy író. Nem a kiadás érdekli ót, hanem a bevétel... (Sz. Hlavaty Márta fordítása) OROMHÍR- Apu jó hírt mondok. Nem kell megvenned azt a biciklit, amit a jó bizonyítványért ígértél! RUGALMASSÁG- Piriké, ha valaki keres, az igazgatónál vagyok. Ha az igazgató keres, akkor a központba mentem. Ha maga keres, lent vagyok a büfében! HIRDETÉS Két barát beszélget:- Hiába, kérlek, nem lehet a nőkben bízni.- Miért?- Képzeld, a minap feladtam egy házassági hirdetést az újságban és az első, aki válaszolt rá, a menyasszonyom volt. SKÓT A skót belép az anyakönyvi hivatalba.- John fiam születését szeretném bejelenteni. Az anyakönyvezed felüti a könyvet.- Tessék diktálni.- Pillanat - mondja a skót.- Mennyit kell ezért a bejelentésért fizetnem?- Az anyakönyvezetés ingyenes - válaszolja a hivatalnok.- Akkor írja be mindjárt Jack fiamat is - lélegzik fel a skót.- Ugyanis ikreim születtek. DICSEKVÉS- Hogy a mi falunk fejlődik-e? Meghiszem azt! Csak a múlt hónapban hat válóperünk volt. JEVGENYIJ SATYKO: ON DJ A... Szabadságom első napján, a reggeli után kényelmesen végigdöltem a heverőn, arcomat újsággal fedtem le, és megkezdtem a pihenést. Három perc múlva ötéves fiam nézett be óvatosan, és megkérdezte: ■ - Apa, igaz, amit a nagymama mond, hogy téged nem szabad zavarni?- Ugyan. Szabadságon vagyok, pihenek.- Na jó, csak pihenj, - mondta a fiam, de azért mondd meg, hol élnek a kengurák, és aztán pihenhetsz.- Először is, nem kengurák, hanem kenguruk.- Hát akkor hol élnek a kenguruk?- Állatkertben, - feleltem álmosan. Pár perc elteltével újra visszajön, és közli velem:-A nagymami azt mondja, hogy a kenguruk Afrikában élnek. Én nem akartam, hogy a nagymama tekintélyén csorba essen, ezért hát készségesen beleegyeztem. - Igen, némely esetben Afrikában is előfordulnak. És most már menj szépen hokizni. Negyedóra múlva arra ébredtem, hogy nedves kesztyűjével az arcomat csipkedi.- Apa, Vityka azt mondta, hogy a kenguruk csak Ausztráliában élnek, és sehol másutt - közölte velem szemrehányóan. Én kissé sértődötten szólaltam meg:- De sokat tud a kengurukról a te Vitykádl- Sokat is! - felelte a fiam. - Te meg tudod mutatni, hogyan ugrálnak a kenguruk?- Az ember nem tud úgy ugrani, mint a kenguru - feleltem én. - És különben is szabadságon vagyok.- Vityka pedig tud, - felelte szomorúan a fiam, és csendesen hozzátette: - Vityka még azt is tudja, hogy a kenguruknak erszényük van. Te ezt nem tudtad? A hasukon. Rögtön megéreztem, mennyire csökken a tekintélyem, és eljött az idő, hogy visszavágjak Vitykának.- És vajon tudja-e a te Vitykád, miért kell ezeknek a kenguruknak az a kényelmes és praktikus erszény? Lám, nem tudja. Pedig nélküle miben cipelné kiskonj gyermekeit? Fiam le volt forrázva, de ugyanakkor azt mondta:- Apa, de Vityka azt is állítja, hogy a kenguru hátsó lába háromszorosa az elülsőnek!- Ez részben helyes, - egyeztem bele kelletlenül. - De azt tudja-e Vityka, hogy a kenguruk... hogy a kenguruk... Fiam eltátotta a száját, új információt várva tőlem.-... hogy ezeknek a kenguruknak, - folytattam - csak nekik van olyan, ami senki másnak. Olyan füleik, olyan szájuk... oda ujjaid be nem dughatod...- Miért? - kérdeztem a fiam. Már elegem volt az egészből, készülődtem el, hát csak odakiáltottam:- Azért! Majd este annyit mesélek a kengurukról, amennyi Vitykának még álmában sem jutna az eszébe! A könyvtár olvasótermében az enciklopédiából kikerestem a „K“ betűt, elolvastam Breehm kötetét, és más forrásmunkát a kengurukról. Estefelé már annyit tudtam róluk, hogy remek előadást tarthattam volna a zoológiái társaságnak is. Vacsora után győzelemittas tekintettel fordultam fiamhoz:- Beszélgessünk akkor a kengurukról! Fiam meglepődve nézett rám, és azt kérdezte:- Apa, mi az a dugong? Vityka azt meséli...- Ilyen állat nincs is! - szólalt meg a nagymama.- Sajnos van, - mondtam én, és rosszul színlelt kíváncsisággal kérdeztem: - Mit is mondott róla Vityka?- Vityka azt mondja, hogy a dugongok a víz alatt élnek. Te mit túsz róluk?-Én... én majd holnap... Már másnap reggeltől az olvasóteremben ültem, a dugon- got tanulmányoztam, de a biztonság kedvéért foglalkoztam a tevével és a vidrával is. Este, amikor a dugonról készültem kiselőadást tartani, a fiam ezt mondja:- Apa, Vityka azt állítja, hogy a százlábúnak nincs mindig száz lába!- De. Mindig! Mindig! - feleltem magamból kikelve.- És te megszámoltad? - kérdezte.- Nem, mikor is lenne rá időm. Én szabadságon vagyok.- Lám, Vityka megszámolta - felelte szemrehányóan a fiam. - És apa, te tudod miért csíkosak a zebrák? Vityka azt mondja...- Holnap! - kiáltottam fel - Majd holnap mesélek neked a csíkos zebráról, az ormányos elefántról, a bajuszos bálnáról! Majd holnap! Majd holnap... PETÉNYI JÁNOS fordítása \ ÚJ szil 22 1986.1.1
