Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

A burzsoá társadalom ideológusai­nak a szociális valósághoz való viszonyát elemezve Marx kiemelte kutató tevékenységük fontos tendenciáját. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tudományt megpróbálják hozzáidomítani az olyan nézőponthoz, amely nem magából a tu­dományból ered, hanem kívülről, az olyan nézőponthoz, amelyet a tudomány­tól idegen, rajta kívül álló érdekek diktálnak. A burzsoá társadalom képtelen ennek a tendenciának a megváltoztatá­sára. Sőt, ez tovább fog mélyülni. Ezzel összefüggésben Marx és Engels feltárta a burzsoá társadalom védelmezői „kuta­tó“ tevékenységének még egy törvény­szerűségét. Eszerint minél nagyobbak az ellentétek magában az uralkodó osztály­ban, valamint közte és az elnyomott osztály között, annál helytelenebb lesz a viszony e formájának kezdetben meg­felelő tudat. A személyes érdekeket általános érdekeknek igyekeznek feltün­tetni, az üres, idealizáló frázisok szintjére süllyednek, a tudatos illúziókeltéshez és képmutatáshoz folyamodnak. Ám minél jobban lelepleződik hazugságuk, annál szívósabbak, képmutatóbbak lesznek. Az amerikai politológiának ez az irány­vonala a Reagan-kormány hivatalba lé­pése után kezdett előtérbe kerülni. A 80- as évek amerikai politikai irodalmának elemzése azt bizonyítja, hogy az ameri­kai politológusok még sosem kerültek olyan nehéz helyzetbe, mint ebben az időszakban. Ezt a tényt maguk az amerikaiak is elismerik. „Három éven át — írta Averel Harriman, az Egyesült Államok volt szovjetunióbeli nagykövete, - tartózkodtam az Egyesült Államok elnökének közvetlen bírálásától. Hallgat­tam, mivel úgy vélem, Amerikának egy­ségesnek kell mutatkoznia az egész világ előtt... Reagan elnöknek volt elég lehe­tősége, de tovább már nem várhatja el az amerikaiaktól, hogy támogassák azt a politikát, melynek következtében kap­csolataink a Szovjetunióval feszültebbek, mint bármikor az elmúlt 30 év során. Ilyen >. elszomorító a Reagan-kormány diplomá­ciájának eredménye... Hallgatni ebben a helyzetben nem hazafiasság, hanem felelőtlenség lenne.“ Ennek ellenére a 80-as évek azt mutatják, hogy az amerikai politikai irodalom nem nélkülöz egy másfajta felelősséget - támogatja Reagan avantu- rista külpolitikai irányvonalát. Pedig az amerikai politológusok néhány évvel ez­előtt más nézetet vallottak. Brown, Kali­fornia volt kormányzója így írt, amikor Reagan elhatározta, megpályázza az elnöki posztot: ,,Egészen megdermedek, ha arra a lehetőségre gondolok, hogy Ronald Reagan egyszer elnök lesz", mert „az utóbbi években Reagan nem­egyszer nyilvánosan és minden kétértel­műség nélkül kijelentette, megengedhe­tő, hogy az USA nukleáris fegyvert vessen be. Eljön az idő, mondotta Reagan a nukleáris fegyver bevetésé­nek lehetőségét latolgatva, amikor majd felléphetünk a kommunisták ellen. “ Reagannek a Fehér Házba való beköl­tözése idejére esik több amerikai politoló­gus jobbra fordulása a nemzetközi kap­csolatok mai problémáinak megítélésé­ben. A „hidegháború" legsötétebb idő­szakának szellemében ma arról próbál­ják meggyőzni a népeket, hogy a háború nem a legrosszabb módja az államközi problémák megoldásának. A „kommu­nizmus megfékezésének“, (1947-1954), a „kommunizmus visszaszorításának“ (1955-1961), a „tömeges megtorlás“ (1961-1970), a „realisztikus megféke­zés“ doktrínáit felváltotta az „egyenes konfrontáció“ stratégiai doktrínája. En­nek fő célja - amint azt a „Védelmi direktívák az 1984-1988-as költségveté­si évekre“ hangoztatják, - „a szocializ­musnak, mint társadalmi-politikai rend­szernek a megsemmisítése“. Ennek a doktrínának a hirdetői azt próbálják elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy a nukleáris háború elkerülhetetlen, s ezért már ma ki kell dolgozni politikai­jogi alkapját. Ezzel összefüggésben han­goztatják a „korlátozott nukleáris hábo­rú“, az „elhúzódó nukleáris és hagyomá­nyos háború“, a „stratégiai védelem“ stb. jogosságának koncepcióját. Ezeknek a nézeteknek a politikai „igazolására“ mondta Haig volt külügyminiszter, hogy „vannak komolyabb dolgok, mint a béke“. Ezen állítások cinizmusát fokozza az a tény, hogy szerzőik a 70-es években bizonygatták az USA elkötelezettségét a nemzetközi jog iránt, s a 80-as években áttáncoltak a Reagan-kormány platform­jára. Mivel a mai nemzetközi jogban nem találtak bizonyítékot érveikhez, az USA politológusai antihumánus demagógiáju­kat igyekeznek a burzsoá etika, erkölcs, a vallás normáira alapozni. így például Bonkovsky professzor a háború jogossá­gát bizonygatja, ha azt a „jóság nemzeti érdekei“ nevében folytatják, s ezen érdekek tartalmát a keresztény, vallási doktrínákból vezeti le. Valódi középkori szellemben állítja, hogy az istentagadók és a kommunisták - a civilizáció barbár­jai, és a háborút ellenük szentesíti a Biblia. A műveletlen ember naivitásával bizonygatja, hogy a nukleáráis konfliktust korlátozni és lokalizálni lehet. Az ameri­kai politológusok különbözőképpen értel­mezik a „korlátozott nukleáris háború“ koncepcióját. Egyesek abban látják kor­látozott lehetőségeit, hogy — például - a neutronfegyver bevetése „kiválasztá­sos gyilkolást“ eredményez: elpusztul­nak az emberek, de sértetlenek marad­nak az épületek és a kulturális értékek. Mások, a bináris vegyi fegyver pusztító erejére hivatkozva, beszélnek korláto­zottságáról időben és térben (úgymond csak a katonai kontingenseket fogják pusztítani, a polgári lakosságot nem éri támadás). Megint mások feltételezik, hogy kezdődjön bármilyen háború (nuk­leáris, neutron, vegyi, bakteriológiai, ha­gyományos) a nemzetek közössége ké­pes lesz biztosítani a nemzetközi szerző­dések és megállapodások megtartását, ezért jó előre feltétlenül meg kell állapod­ni, milyen formában és mértékben enge­délyezhető az atomháború. Az USA és nyugat-európai szövetségeseinek meg­állapodását a Pershing—2 és a szárnyas­rakéták telepítéséről, s taktikai nukleáris fegyverek korszerűsítéséről úgy értelme­zik, mint első lépést a „korlátozott nukleáris háború" nemzetközi-jogi bázi­sának létrehozása felé. Igaz, maga Reagan más nézeteket hangoztatott a nemzetközi megállapodásokról és a béke biztosításának problémáiról: „Az olyan országok közül, amelyek hittek a pergamenben vagy a papírban és elutasították a fegyvereket, egyetlen sem létezett eléggé hosszú ideig és nem írt be sok oldalt a történelembe... A fegyverke­zés és a leszerelés ellenőrzéséről szóló megállapodások... nem mágikus hatású­ak. A megállapodások aláírását nem kell összetéveszteni a probléma megoldásá­val. A megállapodások gyűjtése még nem vezet békéhez... Papirvárakat ho­zunk létre, melyeket elsöpör a háború szele. “ A Reagan-kormány háborús irányvo­nala arra késztette az amerikai politoló­gusokat, hogy munkájukat a háború ideológiai és jogi indoklására összponto­sítsák. Köztudott azonban, hogy az ehhez hasonló „kutatómunka“ - nyílt háborús propaganda. Itt érdemes emlé­keztetni arra, hogy az Egyesült Államok kötelezte magát a háborús propaganda betiltására, mégpedig az ENSZ Alapok­mányának 4. paragrafusa 2. cikkelyébe foglalt, az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetésről történő lemon­dás elve alapján. A nemzetközi jog elveiről 1970-ben elfogadott nyilatkozat­ban - az Egyesült Államok is elfogadta - ez áll: „Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete céljainak és elveinek megfelelően az államok kötelesek tartózkodni az agresszív háborúk propagálásától.“ Az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. kongresszus elé terjesztett politikai beszámolójában Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára megállapítot­ta, hogy „a háború utáni évtizedekben soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a 80-as évek első felében. Az Egyesült Államokban hata­lomra jutott jobboldali csoportosulás s legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevé­kenységük alapját olyan doktrínák adják, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. “ Csakhogy a történelem menetét nem lehet visszafordítani. A világban kialakult a szocialista rendszer - korunk legfőbb ereje. A szocializmus elveti a burzsoá próbálkozásokat, hogy erő alkalmazásá­val fogadtassák el az imperialistáknak megfelelő megoldásokat, az állami szu­verenitás megnyirbálását, s ezzel szem­ben meghirdeti a szuverenitás tisztelet­ben tartását, a jószomszédságot és az együttműködést, mint a világ stabilitásá­nak legfontosabb feltételeit. Fellépve az Egyesült Államok agresszív törekvéseivel szemben, a szocializmus erői fáradhatat­lanul és céltudatosan törekednek a de­mokratikus, igazságos világrendszerben élő szabad, egyenjogú nemzetek békés közösségének létrehozására. V. G. BUTKEVICS professzor, a jogtudományok doktora Darwin . v szin*e lt Államok éle*e.nott a kon­dik mé9sTasZorulni. Ezzel a gatnémet ^3Äri>nek ,rasa —w,iuk­ÚJ szú 5 1986. VI. 20. Az iskolakönyvek évente 2,5 milliárd dollárt hoznak az amerikai kiadóknak, többet, mint az összes többi könyv eladása - tehát rendkívül nagy üzletről van szó, amelyet senki sem akar elveszíteni. Korábban az alkalmas művek kiválogatása a pedagógusok kezében volt, de a hetvenes évek eleje óta a kiadók növekvő ideológiai nyomás alatt állnak, önjelölt cenzorok támadásba indultak a gyermekek lelkének megvédéséért, s ebben támogatják, finanszíroz­zák és ösztönzik őket az új jobboldal nagy hatalmú szervezetei. A legerősebben támadott célpont az evolúciós elmélet volt, amely szerint az embert nem tízezer évvel ezelőtt teremtették meg, hanem egy láncszem a fejlődés hosszú folyamatában. A szélsőjobboldali kampány különösen agresszívnek mutatkozott a déli és délnyugati államokban. Texasban a fundamentalisták átböngészték a tananyagot olyan szövegeket keresve, amelyek isten, a haza, a család, a szabad gazdaság és a tekintély ellen irányultak; Kaliforniában pedig egy magát teremtéskutatási intézetnek nevező szervezet szerint az evolúció a sátán játékszere, „Hitler és Marx istentagadó rendszereinek intellektuális bázisa“. Az iskolai hatóságok kezdetben behunyták a szemüket, amikor a kiadók kapituláltak, és elvetették az evolúciós elméletet. ‘ A kiadók persze egyáltalán nem törődtek az ideológiai kérdésekkel. Az amerikai államok felében amúgy is az iskolai tanácsnak kell jóváhagynia a tanköny­veket. Két különböző szöveg kinyomtatása nem lett volna rentábilis, tehát eltűnt az evolúció a hat-tizennégy éves gyermekek tankönyveinek nagy részéből, és ahol mégsem lehetett teljesen elvetni, ott Darwin elméletét és a bibliai teremtést két azonos értékű magyarázati lehetőségként tárgyalták. Hamarosan világossá vált, hogy Amerika nem engedhe­ti meg magának a 20. század végén az ilyesféle tisztázatlan nézeteket. A kezdeti lépést Texas tette meg. Ezúttal is az üzleti érdekek és az ideológia jellemző keverékével érveltek. Mark White kormányzó arra a meg­állapításra jutott: az oktatás szintje államában oly mélyre süllyedt, hogy új gazdasági ágazatok vonakodnak Texasba települni, és ezzel az indoklással feloszlatta az iskolai tanácsot. Röviddel később Jim Mattox államügyész alkotmányellenesnek nyilvánította azt a döntést, hogy egyenlő szintre helyezték a darwinizmust a bibliai teremtés történetével, mert ez megsérti az állam és a vallás különválasztásának követelményét. Ezután a másik oldalról fejtettek ki nyomást a kiadók. Az új iskolai tanács kijelentette, csak akkor fogadja el az új tankönyveket, ha a darwinizmus jelentősége ismét kidom­borodik a szövegekből. A kért korrektúrák távolról sem forradalmiak, de mindenképpen elfordulást jelentenek a fundamentalista irányzattól, (gy például az egyik biológiakönyvben ez a mondat: „Egyes tudósok azt a gondolatot is magukévá tették, hogy az élőlények megváltoztak az idők folyamán“ most így hangzik: „Sok tudós bizonyította, hogy az élőlények...“ Egy másik biológiakönyvból töröltek egy egész fejezetet, amelyben felszólították a diákokat, hogy állítsák szembe „az evolúció be nem bizonyított elméletével“ a bibliai teremtés történetét. A történelemkönyveket is át kell dolgozni. Az új irányvonalak megkövetelik a náci holocaust erőteljesebb tárgyalását, valamint a feketék és az indiánok „problémái­nak érzékenyebb kezelését“. így például Custer táborno­kot, az indiánok elleni háború egyik vezetőjét továbbra is a „hadsereg legbátrabb lovastisztjének“ nevezhetik a tanykönyvekben, de hozzá kell tenni: „Az indiánok squawkillernek tartották, aki válogatás nélkül gyilkolt nőket és gyermekeket“. Texas után Kalifornia következett. Ott már radikálisab­ban alakultak a dolgok: az iskolai tanács elutasította mind a harminc biológia- és természettudományi könyvet. S nem kihagyásokat vagy kiegészítéseket követelt, hanem a szövegek újrafogalmazását. A tanács szerint a könyvek következetesen kerülik az evolúció és az emberi szaporo­dás kérdéseit. A fejlődéselméletet vagy teljesen elhallgat­ják, vagy pedig csak annyiban foglalkoznak vele, hogy bemutatják például egy zsiráf képét, és megjegyzik, miért oly hosszú nyakú ez az állat. Ezenkívül az ötödik és hatodik osztályos tanulók jogosan igényelhetik, hogy felvilágosítsák őket az anatómia és a fiziológia alapjairól. A kaliforniai iskolai tanács döntése szenzációként hatott az Egyesült Államokban. Bili Honigból, a szervezet elnökéből egyik napról a - másikra nemzeti hős lett. Ellenállását a Time magazin egész oldalas cikkben ünnepelte. „Éljen! - kiáltotta Arnold Chandler, Honig kollégája Wisconsin államban. - Végre megmondta valaki a kiadóknak: ha kerülitek a rázós, vitatott témákat, összecsomagolhatjátok könyveiteket, biztos, hogy mi nem vásároljuk meg azokat.“ S John Brumley, a texasi kolléga szégyenkezve elismerte, hogy a kaliforniaiak komoly bátorságról tettek tanúságot, és az ő iskolatanácsa sem elégszik meg a jövőben azzal, hogy toldozzanak- foltozzanak az iskolakönyveken. A kiadók meglepő gyorsasággal Íratták át a harminc könyvet. Egészen büszke azonban nem lehet Amerika a kaliforniai változatra sem. A könyveket a Berkeley Egyetem 20 főből álló tudóscsoportja elé terjesztették. Kevin Padian paleontológus professzor véleménye szerint a szövegek még most sem sokkal jobbak a előzőeknél. Az iskolatanács egyik nyilvános ülésén egy lábszárcsontot tett az asztalra, majd felolvasta ezt a mondadot: „A legtöbb tudós úgy véli, hogy évmilliókkal ezelőtt a dinoszauruszok népesítették be a földet.“ - „Mit jelentsen ez?" - tette fel a kérdést. - „Ha csak úgy vélik,, akkor mit jelentenek ezek a több millió éves csontok a múzeumból?“ Thomas Jukes, a biofizika tanára pedig így nyilatkozott: „Amikor az új tankönyv megköveteli a pedagógustól, hogy a bibliai teremtéstörténetet alternatív magyarázatként adja elő, akkor a biológiaórán éppen úgy bemutathatná a gólyát mint az emberi szaporodás egyik alternatív magyará­zatát.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom