Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-13 / 24. szám

V •» Szívügynek tekintik az iskolai testnevelést Úszásoktatás víz nélkül A Kolárovói Május 1. Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola azok közé tartozik, ahol szívügynek tekintik az iskolai testnevelést. Tanítók, diákok egyaránt ked­velik a sportot, s nemcsak a kötelező heti két törnaóra jelenti a tanulók számára a mozgást, testedzést, hanem délutánon­ként szabadidejükben és hétvégeken is rendszeresen sportolnak. Juhász Árpád, az iskola igazgatója örömmel újságolta, hogy a diákok az utóbbi években a járás valamennyi iskolák közötti sportversenyén részt vettek:- Átütő sikert ugyan nem értünk el ezeken a rendezvényeken, ám szégyen­keznünk nem kellett, hiszen mindig ott voltunk a népes középmezőny legjobb csapatai között. Egy-két tanulónk azonban minden évben figyelemre méltó eredmény­nyel dicsekedhetett, s ennek valamennyien nagyon örülünk. Iskolánkon a testnevelés a többi tantárggyal teljesen egyenrangú. Azt hiszem, ez igy is van rendjén. A közel­múltban nagy gondban voltunk, mert Ki- csindi Károly személyében csak egy tornatanárunk volt. A testnevelés mellett még magyart is tanít, és a városi agitációs központ vezetőjének a tisztjét is betölti, szabadidejében, délutánonként, mégis szakított időt a tanítás utáni sportkör szervezésére, vezetésére. Az idei tanév elején aztán Barczi Tivadar érkeztével harmincnégyre növekedett a tantestület létszáma, s megoldódtak problémáink. Az iskola melletti igen kicsi tornaterem­ben alig fér el egy nagyobb létszámú osztály, ám ennek ellenére az alsótagoza­tos kisdiákok (főleg ők használják a torna­termet) örömmel várják a tornaórát, hiszen kivétel nélkül - volt alkalmam meggyőződni - szeretik ezt a tantárgyat. Mivel ebben a helyiségben a labdajátékokra nincs mód, így a nagyobbak kénytelenek az iskola közelében levő városi sportcsarnokba jár­ni, amely az iskola tanítóinak és diákjainak segítségével épült fel.- A tornaórák felét ebben a minden követelménynek megfelelő impozáns csar­nokban tartjuk, örülünk, hogy bármikor igénybe vehetjük. Ez óriási segítségnek számít. Nem is tudom, hogyan férnénk el a mi kis tornatermünkben. Mivel a járásban iskolánk rendelkezik a legnagyobb osztály­létszámmal (38 - 40 tanuló), ezért a tornát kénytelenek vagyunk osztani a biológiával. Tornatanárainkat az a tény is dicséri, hogy megszerettették a gyerekekkel a rendsze­res testmozgást - mondja Juhász Árpád igazgató. Nemcsak az iskola tanulói szeretik a sportot, hanem a tantestület tagjai is. Labdarúgó-, röplabda- és asztaliteniszcsa­patuk minden évben összeméri erejét más iskolák együtteseivel. Ezeken a sportvetél­kedőkön nem az eredmény a legfontosabb, hanem a mozgás, a kikapcsolódás és a felüdülés. Az a nyertes, aki részt vesz, a vesztes pedig, aki távolmarad. Az alapiskola udvarában példás rend és tisztaság van, szebbnél szebb virágok, díszcserjék és különböző fák teszik hangu­latossá az épület környékét. Amikor meg­tudtam Juhász Árpádról, hogy biológus és természetbarát, mindent megértettem.- Nemcsak én, hanem kollégáim és diákjaink is szeretik a természetet és a zöldövezetet. Éppen ezért együtt védjük, gondozzuk. Eleinte úgy terv*ztük: sportpá­lyát létesítünk a tornaterem közelében, de a parkot nem volt szívünk megcsonkítani. Most a város támogatásával a sportcsar­nok mellett Z-akció keretében futópálya építésébe kezdtünk. Egy-két éven belül, ha elkészült, gnindenki kedve szerint sportol­hat itt. A legnagyobb gondot nemcsak ebben az iskolában, hanem a másik kettőben is az úszásoktatás jelenti. Eurcsán hangzik, de a majd 15 000 lakosú, vizek városának is „becézett“ Kolárovónak nincs úszóme­dencéje, s ebben az ötéves tervben sem lesz, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. így aztán minden évben amolyan rögtön­zött úszótanfolyamon (ha egyáltalán annak lehet nevezni) vesznek részt a tanulók. A tanév végén az ötödikeseket egy három­napos alapozó úszásoktatásra viszik. Na­ponta vagy Komáromba (Komárno), vagy pedig Nagymegyerre (Calovo) buszoznak, hogy megismerkedhessenek az úszás alapjaival. Ez előtt filmvetítéssel egybekö­tött elméleti órákon sajátítják el a technikát.- Nagyszerű dolog ez a szemléltető módszer, de ehhez medence is kellene, a tanteremben még senki sem tanult meg úszni. Az alatt a három nap alatt, amit a vízben töltünk, nem lehet csodákat művelni. A gyerekek nagyon szeretnének megtanulni úszni, de egyszerűen nincs hol - állapítja meg Kicsindi Károly. Személyes tapasztalataim szerint sem lehet valakit három nap alatt megtanítani úszni, esetleg csak arra, hogy fenntartsa Spartakiádgyakorlatukkal nagy sikert arattak a diákok a tavalyi körzeti bemutatón (Leczkési Sándor és Fekete László felvétele) A kolárovói Május 1. Utcai alapiskolá­ban minden hónapban egyszer sport­napot rendeznek magát a vízen és kapálózva, csapkodva (közben nagyokat kortyolva) egy-két mé­tert haladjon előre. Éppen ezért figyelemre méltó Kicsindi Károly és kollégáinak igye­kezete. Talán ez az egyetlen megoldhatatlan probléma a sport terén az iskolában. Ezt sajnos saját erővel, igyekezettel nem tudják megoldani. Kellemesebb gondot jelent viszont az, amikor minden hónapban egyszer (vasárnap) sportnapot rendeznek a három kolárovói alapiskola tanulóinak, és bizony sokszor kicsinek bizonyul a városi sportcsarnok, mert olyan nagy az érdek­lődés.- Már két éve rendszeresen tartjuk ezeket a sportrendezvényeket, minden iskola egy-egy csapatot indít. Legutóbb például több mint háromszáz diák vett részt a vetélkedőn, örülünk, hogy a tanulók szeretik a sportot, és szabadidejüket oko­san használják ki - jegyezte meg Varga Mária igazgatóhelyettes. Kevés iskola dicsekedhet olyan pezsgő sportélettel, mint Kolárovóban a Május 1. utcai. Ez persze nemcsak a tornatanárok, hanem a tantestület valamennyi tagjának az érdeme. Tanítók, tanulók, szívesen csinálják, sót alig várják, hogy sportolhas­sanak. Egy nyolcadikos véleményét talán általánosítani lehetne az iskola diákjainak többségére: „Ha egy nap nem sportolok, hiányézetem van. Foci után könnyebben megy a tanulás.“ Barczi Tivadar tornatanár sorolja az idei tanév igen gazdag sporttevékenységét:- Az elmúlt hónapban több diákunk megszerezte a rátermettségi jelvényt. Az ötödikesek és a hatodikosok többsége teljesítette az ezsütfokozat eléréséhez szük­séges pontszámot. Már évek óta igen népszerű az osztályok közötti kispályás labdarúgóbajnokság- A legjobb játékosok Kandik István iskolacsapatába kerülnek. Ez az együttes évente több bajnoki mécs­esét játszik, a város két másik iskolájának futballistáival. Atlétáink rendszeresen részt vesznek a járási bajnokságon, ahol legu­tóbb harminc csapat közül az igen értékes negyedik helyet szerezték meg. Czigle Róbert, Öllé Róbert, Szlovák József, Rigó Artúr és Csontos Béla kitűnő eredményeket értek el négytusában, kri- kettlabda-dobásban, magasugrásban, 60 és 500 méteres futásban. Iskolánk több tanulója tagja a városi testnevelési szövet­ség különböző szakosztályának. A lányok körében főleg a kézilabda hódít, a fiúknál természetesen a foci van az első helyen, de cselgáncsozni is sokan járnak. A sport­körnek több mint 25 tagja van, télen a tornateremben, máskor pedig a szabad­ban gyakorolunk. Nemrégen még heti hat óránk volt, ám a közelmúltban kettőre csökkentették, a kötelező tantárgyak ma­gas óraszáma miatt. Pedig kellene a gye­rekeknek a kikapcsolódás... A hetedikesek szívesen emlékeznek vissza a januári egyhetes sítanfolyamra, ahol egy új sportággal ismerkedtek. Barczi Tivadar elégedett volt tanítványaival, hi­szen valamennyien elsajátították a sízés alapjait. Most a nyári hónapokban több kerékpártúrára és turisztikai rendezvényre készülnek. A kolárovói Május 1. utcai alapiskolában nagy gondot fordítanak az iskolai testneve­lésre, a tanulók szabadidejének hasznos és egészséges kihasználására. A tanítók és diákok tömegsport iránti példás hozzá­állása dicséretes, és figyelemre méltó Csak így tovább! Az oldalt irta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ I skolai testnevelés. A szülők, diákok, de még sajnos a tanárok egy része is legyint e szó hallatán. Sok helyen a testnevelést nem tekintik egyenrangú tantárgy­nak például a matematikával, a fizikával vagy a történe­lemmel. A heti kétszer 45 perc tornaórát amolyan kiegészítő „pihentető“ toldaléknak nevezik, s valljuk be őszintén, le is becsülik. Nem beszélve a tanítás utáni délutáni sportkörökről, vagy a hétvégeken rendezett sportdélutánokról. A tornatanárok nagy része szabad idejét feláldozva délutánonként is hajlandó túlórázni és a gyerekekkel sportolni, csakhát elég gyakran a másik fél érdektelensége, kényelme kedvüket szegi próbálko­zásaiknak. Sokszor a szülök tehetnek arról, hogy gyermekeik otthonülókké válnak. Azzal érvelnek, nincs idő a „futkározásra“, mert az iskolában nagyok a követelmények. Tévednek, mert a mozgásra, test­edzésre mindenkinek (még nekik is) szükségük van. Arról pedig senkit nem kell meggyőzni: a szülők alapvető érdeke gyermekük egészsége. A diáksport nem lehet egyenlő a heti két tornaórával. Igaz, a fő cél az, hogy a tanulóifjúság mozogjon, sportoljon. Tehát ha csak sportol, ha csak mozog, már az sem lebecsülendő, nagyon is komoly eredmény. De úgy gondolom, itt többről van szó. Az egészséges életmód, a mozgás szükségszerűségén túl a sport, a verseny nevelő erejét kell tudnunk felmutatni. Nem szabad megfeledkezni: az iskola ideális hely arra, hogy sok fiatal sflörtöljön, és csak a tényleg tehetségeseket szabad innen továbbvinni a sportegye­Hol sportoljanak a tanulók? sületekbe. Más feladata van az iskolákban szervezett sportköröknek, és más az egyes szakosztályoknak. A tehetségek kiválasztódása egyértelmű érdekeltséget jelent a sportegyesületek számára. A testnevelők azok a szakemberek, akik rendelkez­nek a rendszeres testmozgás és sporttevékenység szervezéséhez, irányításához, levezetéséhez szüksé­ges ismeretekkel és végzettséggel. Másrészt a tanulók tőlük kap(hat)ják a testnevelési órán azokat az impulzusokat, amelyek igénnyé fejleszthetik bennük a rendszeres testmozgást. Ebből következik, hogy a tornatanárokat feltétlenül meg kell nyerni az iskolán kívüli tetnevelés ügyének, és anyagilag-erkölcsileg is érdekeltté kell tenni őket. Kinyissuk? Ne nyissuk? Beengedjük a gyerekeket és a környék fiataljait, vagy se? A probléma adott, s egyre inkább sürgőssé válik a megoldása. Arról van szó: az iskolaudvarok remek sportolási lehetőséget nyújthat­nának a hétvégeken. Nagy igény van arra, hogy a szabad szombatot, vasárnapot kulturált feltételek közt, játszva, sportolva tölthesse el a tanulóifjúság. Ha szerencséje van a diáknak, akkor olyan iskolába jár, ahol legalább alkalmanként nyitott sportudvarra (ha van) lel. Ha nincs szerencséje? Marad a park, a lakótelep parkolója focira, kézilabdára, lábteniszre. Vagy a kevésbé forgalmas utcák... A problémák, kérdések sokakat foglalkoztatnak azok közül, akik valamilyen formában részesei a diáksport­nak és szeretnék segíteni fejlődését. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823. 337-825 Hirdetési iroda a kozule- VASÁRNAPI KIADÁS teknek 815 80 Bratislava. Vaianského nábreiie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-!^l Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Index 48097 Kős 13.- Terjeszti a Postai Hirtapszotgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom