Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
I. Requiem Jaroslav Dietlért. Egy éve már, hogy halott. Utolsó sorozatának bemutatását már nem érte meg. A Jakub mester fiai és lányai idén februártól tizenhárom vasárnap estén volt műsoron. És ezt is milliók látták. Újból nagy siker volt, akárcsak a korábbi Dietl-sorozatok, köztük a Kórház a város szélén mely eddig már majdnem húsz ország nézőinek a szivét hódította meg. Kétségtelen, hogy Jaroslav Dietl rendkívüli tehetségű elbeszélő ás drámaíró volt. Igen, drámaíró! A cselekmény szálait mindig biztos kézzel szőtte, szereplői hús-vér emberek, nyelvezete, párbeszédei kidolgozottak, élethúek, s művészi szempontból kiforrottak. Nem csoda, hogy történeteinek szereplői ma is élnek emlékezetünkben. Szertosan fejlődtek, színesedtek, s szinte észrevétlenül közeli ismerőseinkké váltak. Az ismeretlen figurák arca egyre jobban kirajzolódott, cselekedeteik értelmet nyertek, jellemeik kiforrtak, s az egész történet izgalmas eseménysorrá vált, melyet érdemes figyelni. A jól megrajzolt freskót csak néhány oda nem illő szín zavarta. Például Jakub rövid életű szerelmi románca az üveggyár tulaj- donosnójével. Vagy számomra ugyancsak túlzásnak, nem egészen valósághúnek tetszett, hogy a karrierista Boáek leleplezéséhez, a film végén, valódi családi nyomozást kellett megszervezni. Annak ellenére, hogy a korrupt tisztviselő bűneiről tudtak, köztük magasabb beosztású személyek is. Ez túlságosan krimi ízű volt. Szerencsére az ilyen jelenetekből, melyek háttérrajza nem volt kielégítő, csak kevés akadt. IV. Színészparádé volt a filmsorozat. Ahogy az előbb említettem, mintegy kétszáz szereplője volt. A szerepek zömének megoldása pedig korántsem jelentett egyszerű, igénytelen feladatot. Ahogy azt Jaroslav Dudek egy interjúban elmondta, a főszerepekre olyan színészeket kellett találni akik képesek egy személy több évtizedes fejlődését, testi és lelki változásait híven megjeleníteni. Ez elsősorban Jakub Cirkl családtagjaira, néhány rokonukra, az üveggyár egy-két Jakub mester fiai és lányai JEGYZETEK A SOROZATRÓL zójük, alkotójuk pedig méltán érdemelte ki a „cseh sorozatok atyja" nevet. Hiánya érezhető. II. A most bemutatott sorozat története a múlt század végén kezdődik és századunk ötvenes éveinek közepén ér véget. Főhőse az üvegfúvó Jakub Cirkl és népes családja. A helyszín Albrechtice, jellegzetes cseh település, néhány német családdal, az ő üveggyárukban talál munkát Jakub. Megérkezése után, hamarosan családot alapít, melyet hat évtizeden át jó és rossz, bőséges és ínséges időkben mindig példás odaadással és szeretettel irányít. A filmsorozat elején családjával és munkatársaival együtt üdvözli a 1900. évet, majd elszenvedik az első világháborút, átélik a gazdasági fellendülés, majd a válság éveit, a fasizmus sötét esztendeit, aztán következik a felszabadulás, 1948, s végül az ötvenes évek. Velük együtt átéljük vagy újraéljük nemcsak a történelmi eseményeket, hanem a szürke hétköznapokat is. Sorkatona szerepében élünk meg mindent, alulról nézve. Közben Jakub megnősül, de meg is özvegyül, felépíti családi házát, neveli gyermekeit, kitűnő üvegfúvóvá, szakmája mesterévé válik. Nehéz sorsú, de becsületes, jellemes, tartalmas életű munkásember. Ilyen a családja is, mindnyájan, erényeikkel és hibáikkal együtt. Igazi munkáscsalád, munkásdinasztia. A róluk szóló sorozat sem lehet más, mint munkáseposz. Realista hósköltemény századunk munkás- emberéről, munkáscsaládjáról, Európa szívében. III. Az üvegfúvó Jakub fiáinak és lányainak a története mintegy hat évtizedet fog át, tehát összehasonlíthatatlanul hosszabb időszakot, mint az előző sorozatok. Ez újfajta feldolgozást, eddig szokatlan típusú forgatókönyv elkészítését követelt meg a szerzőtől, Jaroslav Dietltól, és a rendezőtől, Jaroslav Dudektól. Ilyenképpen szokatlanul sok, mintegy kétszáz szereplővel dolgoztak. A sorozat minden része egy-egy mozaikkocka, melyekből fokozatosan kitűnő, színes, árnyalt freskó állt össze. Minden epizód egy kort, egy konfliktust ábrázolt. Persze, sok esetben az egyes részek csak jelzések lehettek az adott korról, társadalmi viszonyokról, emberi hangulatokról. Az első részek Így inkább művészi „ismeret- terjesztésnek“ tűntek fel, mint egy jó sorozat kezdetének. Ez a benyomásunk azonban csalóka volt, jöttünk rá később. A főszereplők ebben a közegben és háttérben ugyanis fokozamunkására és más alkalmazottjára vonatkozik. Ók voltak azok, akiknek életét, sorsát végigkísértük. A színészek többsége kitűnően megbirkózott az igényes feladatokkal. Külön és méltán ki kell emelni Ludék Munzar érdemes művészt, aki Jakub mestert személyesítette meg. Mind a tizenhárom részben nagyszerűen formálta meg a cseh munkásember alakját. Eddigi színészi pályafutásának a legjobb teljesítménye. Rendkívül megnyerő és hatásos volt Jifi Krampol - Jakub egyik fiát játszotta, aki ugyan hűtlen lett az üveghez, de a vendéglátóiparban karriert futott be. Ritka élményt nyújtott Daniela Kolárová Vilemína szerepében, ahogy Jakub félénk lányából egy gazdag paraszt felesége, majd szövetkezeti elnök lesz, minden „arca" természetes volt. A becsületes, szorgos cseh munkás ellenpárját a nagyszájú, karrieristát, Boéeket, Petr Haniöinec alakította, ugyancsak érzékletesen. Általában is elmondható, hogy ez a film nagyszerű lehetőségeket kínált a színészeknek a jellemábrázolásra, akik éltek is vele. yj A filmsorozat elkészítése két évig tartott, ebből nyolc hónapig a forgatás. Az albrechticei üvegkohó mását a rendező a Cseh-Morva-Dombvidék déli részén fekvő Tasice és az Óriáshegység lábánál elterülő Harra- chov városkák üveggyárainak történelmi részlegeiben lelte meg. Mindkét helyen többszázéves múltra tekint vissza ez a tipikus cseh mesterség, melyet ma is „nem középiskolás fokon" űznek a helybeliek. A cseh üvegnek híre, rangja, ára van a világban. Ezt mindenki tudja. Azt azonban csak kevesen, hogy ezekben az üveggyárakban évszázadok óta többkevesebb magyarral is lehet találkozni, akik ugyancsak megbecsült mesterei szakmájuknak. Legutóbb éppen Harrachovban mesélt erről az ottani üveggyár igazgatója, Ladislav Mach. Nálunk is dolgozik néhány magyar család, melyeknek apraja-nagyja évtizedek óta a legnagyobb üvegfúvók közé tartozik, s közben nem lett hűtlen nemzeti kultúrájához, anyanyelvéhez sem. Az igazgató szerint családi körben még ma is magyarul folyik a szó. A téma megérne egy riportot. y| Jaroslav Dietl utolsó sorozatát, de nem utolsó filmjét láttuk. Az elképzelések szerint még hatszor fogunk találkozni a mesterrel. A hetvenes években sugárzott Nagyvárosi történetek ismeri kilenc darabján kívül a Csehszlovák Televízió prágai stúdiója ugyanis még hat be nem mutatott történetet őriz. Az illetékesek szerint rövidesen képrernyöre kerülnek. KOKES JÁNOS llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllilll Labdarúgó-vb a lakásban ♦ A futball-világbajnokságok mindenkor a szurkolók különleges ünnepei közé tartoznak. Nincs még a világon sportág, amely ennyire elterjedt volna mind az öt földrészen, rajongóinak száma messze meghaladja valamennyi többi sportét. Becslések szerint a legutóbbi világbajnoki döntőt az emberiség fele izgulta végig. Az ilyen sportesemények azonban nem csupán a szurkolók, hanem a televíziós szakemberek számára is különlegesek, hiszen - épp az óriási érdeklődésre való tekintettel - mindig a technológia legújabb eredményeinek a bemutatóját is jelentik. Pontosan húsz évvel ezelőtt született meg a tévés világbajnokság: az angliai mérkőzéssorozat volt az első, amelynek összecsapásait, a selejtezőktől egészen a döntőkig, a televízió élőben közvetítette. Azóta nem volt jelentős világverseny, ahonnan az elektronikus kamerák hiányoztak volna. Érdekes módon, a földrészek közötti első műholdas műsortovábbítás a mostani házigazda nevéhez fűződik: az 1968-as mexikói olimpia közvetítéseiben már Földünk ember alkotta kísérői is részt vettek. Ezek a műholdak azonban csak a pont -pont közötti műsortovábbításra voltak alkalmasak, tehát a földi állomás által kisugárzott jelet „fellőtték“ az égi antennára, amely azt egy másik földrész vevőállomására továbbította. Itt aztán a jelet, átalakítva, az ismert adóhálózatba táplálták. Ezek a műholdak napjainkban is rendkívül fontos szolgálatokat teljesítenek - rajtuk keresztül történik a napi tévéhíradóban látható külföldi képriportok továbbítása -, rendszeresen felhasználják őket különféle sportműsorok továbbítására is. A mostani világbajnokság idején ugyancsak működnek, hiszen a kontinensek közötti hírtovábbítás, tehát a mérkőzések közvetítése az Óvilágba, nélkülük lehetetlen lenne. Újdonság viszont a közvetlensugárzó műholdak csatasorba állítása. Ezek, imént említett társaikkal ellentétben, nagyon magas pályán mozognak (mintegy 36 000 km- re a földfelszíntől), az egyenlítő fölött helyezkednek el, forgási sebességük megegyezik a Földével, tehát látszólag egy meghatározott pont felett lebegnek. Az általuk sugárzott műsort nem egy másik műhold veszi, hanem a tévéelőfizetö saját parabola antennájával. Az új technológia előnye a rendkívül jó kép- és hangminőség, továbbá a besugározható terület nagysága: egyetlen műhold adása több millió négyzetkilométernyi területen fogható azonos minőségben. Ez még nem nagyon terjedt el. Sokkal gyakoribbak ennél azok a műszaki megoldások, amelyek „eredményei“ minden néző készülékének a képernyőjén megjelennek. Ezek közül legfontosabb a digitális trükk-ke- verés. Azt már régebben is megszoktuk, hogy a legérdekesebb jelenetek visszajátszása- lassítása után a felvétel és az élő adás képsora nem ugrásszerűen - éles vágással - váltja egymást, hanem valamilyen trükkmegoldás útján: az új képtartalom kitörli a régit, egyre növekvő négyzetből körből, háromszögből stb. bukkan elő. A számjegyvezérlésú technika ennél sokkal többre képes: a képet tetszés szerinti nagyságúra deformálja, azt a hatást érve el, mintha a képtartalom a térben elfordulna vagy térbeli alakzatot venne fel. A leggyakrabban használt megoldás a leporelló szerű „lapozás“ vagy másolás egy képzeletbeli kocka oldallapjaira, amelyek elforgatásával változik a képtartalom. Minderre egy ördöngös kis áramkör képes: a képtartalomnak megfelelő villamosjeleket digitalizálja (impulzuskombinációvá alakítja), a teljes képtartalmat egy tárlóba (memóriába) továbbítja. Itt aztán gombnyomásra (a kiolvasás módjának változtatásával) érhetők el a trükkhatások. A digitális trükktech- nika további előnye, hogy korlátlanul képes kicsinyíteni vagy nagyítani az elektronikus képet (visszajátszáskor ezt is gyakran alkalmazzák), ami hagyományos eszközökkel nem valósítható meg. Ahhoz, hogy minden előfizető láthassa ezeket a trükköket saját hagyományos készülékén, az így feldolgozott jelet vissza kell alakítani analóg adássá. A néző a visszajátszások technikájának fejlődéséből csak annyit érzékel, hogy újabban a félidő vagy a mérkőzés végén azonnal összefoglalót láthat a legérdekesebb mozzanatokból. Ez annak köszönhető, hogy a régebbi képmagnókkal ellentétben - amelyek önmagukban nem voltak képesek lassított és gyorsított képet továbbítani - a legújabb videomagnók lassítani és gyorsítani is tudnak. A hagyományos eljárás esetén az élő képet és a lassításokat egyaránt fel kellett játszani egy képmagnóra, amelyről az egyes részletek kikeresése meglehetősen nehézkes volt. Gyökeresen megváltozott a helyzet a legmodernebb, ún. ferdecsíkos képmagnók alkalmazásával. Ezeknél már egyetlen, nagyon hosszú felvételcsík az egész tévés félképet tartalmazza, ennek megfelelően a képmagnó lassítva, gyorsítva, esetleg kimerevítve is képes a felvételt visszajátszani. Ilyenképpen az egész mérkőzést folyamatosan rögzítik, miközben a technikus az érdekes jeleneteknél egy gomb lenyomásával megjelöli, „pöttyözi" a szalagot. E kódjel alapján a gép bármikor önműködően kikeresi a jelenetet, ami rendkívül megkönnyíti a kezelőszemélyzet dolgát. Néhány éve találkozhatnak a nézők egy új megoldással is: a kép hirtelen kimerevedik, majd néhány pillanat elteltével újabb mozgóképsor következik, amelyből rögtön nyilvánvaló, hogy az eltelt időszakban folytatódott a játék, tehát valamilyen „adáskiesésröl“ van szó. Ez így igaz. A távoli országokból történő közvetítések esetében - különösen ha a műsor a világűrt is megjárja - sajnos, számolni kell az adáshiba lehetőségével. Ezek az ún. szinkronizációs hibák régebben a kép ugrálásában, a képtartalom részleges vagy teljes szétesésében nyilvánultak meg. Ezt a meglehetősen zavaró jelenséget egy ügyes - ugyancsak digitális elven működő - berendezéssel lehet kiküszöbölni. Alapja egy olyan áramkör, amely a kép szinkronjeleinek a zavaraira reagál. A berendezés az egész képtartalmat folyamatosan egy tárlóba (memóriába) játssza, ahonnan folyamatosan kiolvassa. Képhiba esetén automatikusan az utolsó - még zavartalan - állóképet adja tovább, egészen addig, amíg a beérkező jelek újra megfelelnek a televíziós szabványnak. Tehát a játék és a közvetítés tovább folyik, csupán az adáshiba miatt látunk állóképet. A televíziós technika már általánosan használt és még csak mostanában bevezetésre kerülő berendezései, műszak' megoldásai mind azt a célt szolgálják, hogy a néző a képernyő előtt a lehető legteljesebb élményben részesüljön; a legszebb megoldásokat, leheletfinom cseleket, ötletes gólokat a legjobb látószögből, felnagyítva, egymás után többször és lassítva is láthassa. Hogy ki lesz az idei világbajnoki döntő két résztvevője, az még a jövő titka. Az mindenesetre bizonyos, hogy ezt a mérkőzést az emberiségnek ismét több mint fele, mintegy hárommilliárd ember élő adásban izgulhatja majd végig. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÓ 14 1986. VI. 13. (ez[ej ej3?n> |aje>0 • ■ ■ SDoaui nwfo z b laßeA én
