Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
M ár jócskán bent járunk az új ötéves tervidőszak első évében, így számos népgazdasági ágazatban felmérhető, mit is jelentettek az elmúlt esztendő hajrájában tett fogadkozások, s hogy miként fogtak hozzá a termelőágazatok a nagyob követelmények teljesítéséhez. Ugyanis az 1985-ös év végén szinte minden gazdasági vezető - amikor megkérdezték - azzal zárta nyilatkozatát, hogy a maguk területén mindent megtesznek a jó zárás érdekében, s így megfelelő alapot biztosítanak az új tervidőszak rajtjához. Hogy mindez hogyan nyilvánul meg egy alapvető fontosságú népgazdasági ágazatban, az érc- és ásvány bányászatban, arról Malej Berenöík mérnököt, a Szlovák Ércbányák és Magnezit Müvek műszaki igazgatóját kérdeztük.- Igaz ugyan, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a mi feladataink is nagyobbak, de ellentétben számos más ágazattal, az érc- és ásványbányászatban egy-egy tervidőszak határán nen nyilvánul meg ugrásszerű termelésnövekedés, éles határok nincsenek. Ebben az ágazatban - egyébként a bányászatban minden területen - hosszúlejáratú tervek alapján dolgozunk. Ezt elsősorban arra értem, hogy hosszú az a folyamat, amíg előkészítjük a fejlesztést, ugyanis nálunk egy fejlesztési terv magába foglalja a geológiai kutatások tervét éppúgy, mint az első vagon nyersanyag bányászatának módját. • Mindezek ismeretében tehát hogyan készül egy hosszúlájáratú tervvázlat?- Mielőtt a jelenlegi tervidőszak pontos tervei elkészültek volna, még az évtized elején kidolgoztuk a 2000-ig terjedő prognózist, és ebben az előrejelzésben aprólékosan leírtuk, mit kínálunk a népgazdaságnak, milyen érc- és ásványtermeléssel számolunk. Ugyanez az előrejelzés másrészt tartalmazza azt is, hogy mire van szükségünk, és a tervek megvalósítása érdekében milyen beruházásokat kell véghezvinnünk. Három alternatívát is kidolgoztunk. Az elsőről - amelyet magunk között minimális lehetőségként neveztünk - feltételeztünk, hogy végül nem ez valósul meg, ugyanis ez azt jelentette volna, hogy az ágazat a jövőben stagnálna. A lehetőségeinkhez mért optimális alternatíva enyhe fejlődést tételezett fel, míg egy harmadik tervezetről eleve feltételeztük, hogy nem lesznek megvalósításához anyagi eszközeink, még ha általa látványos fejlődés is következett volna be. így aztán a fejlesztési tervek végső számadatait az optimális tervezetnél magasabban állapítottuk meg. Az ilyen tervek elkészítéséhez természetesen alapos együttműködésre van szükségünk a földtani intézetekkel, hisz fejlesztésünket az ó adataik alapján tudjuk végrehajtani, ók térképezik fel az új ásványlelőhelyeket. Ilyen módon készült el az egész termelési-gazdasági egység minden vállalatának, üzemének terve, és jelenleg már az 1995-ig szóló terveken dolgozunk, amelyeket a 8. ötéves tervidőszak adataira építünk. • Hosszútávon azonban mégiscsak vannak eltérések az egyes tervidőszakok között, és nemcsak a tervszámokat illetően. Miben különbözik a mostani, a 8. ötéves tervidőszak az előzőtől?- Természetesen vannak különbségek, sőt jelentős különbségek vannak. A 7. ötéves tervidőszak során 2 milliárd 600 millió koronát tölthettünk beruházásra, 64 különböző építkezésbe fogtunk, és ebből a számból is látni lehet, hogy lényegében a helyi adottságok ismeretében helyi problémákat oldottunk meg túlnyomóan. A 8. ötéves tervidőszak során 3 milliárd 800 ezer koronát tölthetünk fejlesztésre, ezt viszont úgy, hogy alapvető strukturális változásokat hajtunk végre. Korábban például a kibányászott nyersanyagot sok esetben közvetlenül a kereskedelemnek adtuk át. Ezt a jövőben korlátozzuk, és inkább félkész vagy késztermék formájában, tehát feldolgozott állapotban adjuk el. Az alapvető változtatások sorában megoldjuk a Bruntálban felépítésre kerülő hydro-metallur- giai üzem tervezési gondjait, sót hozzálátunk felépítéséhez is, s erre 1 milliárd 200 millió koronát irányoztunk elő. Ez Néhány évvel ezelőtt még a magnezitipar a környezet- szennyezés szempontjából nagyon rossz minősítést ,,érdemelt ki". Jelentős anyagi áldozatok árán azonban ma már a porelszívó berendezéseknek köszönhetően kevésbé szennyezik az üzemek közvetlen környezetüket. A Szlovák Magnezit Művek kassai (Koéice) üzemének portalanitó rendszerét láthatjuk felvételünkön. Az érc- és ásványbányászat távlatai Hatékonyabb gazdálkodás felé . A bányaművelés hosszúlejáratú folyamat • Új technológiák kerestetnek Ilyen nagy gépekkel termelik ki a magnezitot a föld alatt a Szlovák Magnezit Művek jolsvai (Jeléava) üzemének Miková 450-es bányájában. Előtérben az önjáró nyersanyagszállító tartálykocsi, mögötte pedig a kanalas kotrógép. Ily módon naponta az egy főre eső termelés eléri az 50-60 tonna nyersanyagot. (Archiv felv.) nagyon lényeges beruházás, ráadásul már 1-2 ötéves tervidőszakkal korábban szerettük volna megvalósítani. Terveink szerint 1990-91-ben megkezdhetjük Itt a termelést. Ez majd lehetővé teszi, hogy bizonyos ásványok bányászatát megduplázzuk. Egyúttal olyan ásványok bányászatát fejlesztjük, amelyek feldolgozását, dúsítását a jelenlegi módszerekkel nem tudjuk megoldani, márpedig az eddig megszerzett piacainkat nem akarjuk elveszíteni, sőt növelni szeretnénk kivitelünket. A haőavai üzem rekonstrukciójával majd megváltoznak az egész magnezitipar feltételei, összesen 2 milliárd 800 millió koronát fordítunk az alapvető strukturális változtatásokra, és ebben jelentős szerepe van a rekonstrukciónak és az új gépek vásárlásának. • Azt hiszem, az elmondottakból arra is lehet következtetni, hogy most folyamatban van a későbbi évek terveinek megalapozása. Ez miben különbözik a korábbiaktól, a módszerekben vannak-e eltérések és ha igen, mi jelent előrelépést?- Minden eddiginél nagyobb mértékű geológiai kutatást végeztetünk, hogy biztosítsuk az ágazat jövőjét az ezredfordulót követő időszakra is. És már itt lényeges változásokat tapasztalhatunk, mégpedig a geológiai kutatások során eltérve a korábbi gyakorlattól, nem próbavája- tokat, tárnákat, folyosókat létesítünk, hanem olyanokat, amelyeket majd akkor is használni tudunk, ha megkezdődik az érc vagy az ásvány bányászata az illető térségben. Vagyis a bányaművelés terén, amely egyébként hosszúlejáratú folyamat, már a kezdeti stádiumban érezhető az előrelátó - és mindenekelőtt - egyúttal gazdaságos szemlélet is. Már most kutatjuk, hogy mire lesz szükségünk a harmadik évezred elején, hiszen például Ejpovice térségében nagy vasérclelőhelyek vannak, azonban az itt előforduló érceknek alacsony a vastartalmúk, mindössze 20 százalék vasat tartalmaznak. A feldolgozásához pedig új technológiára van szükség, amely nyilván költségesebb lesz, mint a nagy vastartalmú ércek feldolgozása. Azonban nincs más lehetőségünk és az ásványfeldolgozás folyamatában a jövőben ezzel is számolnunk kell. ' • Említette, hogy nagy összegeket szánnak a műszaki fejlesztésre. Melyek annak jellemzői?- Elsősorban azt tűztük ki célul, hogy nagyobb teljesítő- képességű, korszerűbb berendezésekkel látjuk el a bányáinkat. Ilyenek például a WIRT típusú vagy a DEMAG bányagépcsalád, aztán a PN 1500, PN 1700, PN 2200 típusú önjáró rakodók, amelyek jelenleg dízel üzemeltetésűek. Hogy javítsuk a mélyművelésű bányákban dolgozók munkafeltételeit, gépeiket a jövőben, ahol csak lehet, villanymeghajtásúra cseréljük, ezzel jelentősen javul majd a bányák mikroklímája. Ugyancsak villanymeghajtású fúrókocsikat vásárolunk, s a jövőben egyre több hidraulikus fúróberendezést alkalmazunk. Be kell ismernünk, hogy a múltban a bányagépek ún. harmadik generációjának fejlesztésekor elsősorban a nagy bányák érdekeit tartottuk szem előtt, és háttérbe szorult a kis bányagépek fejlesztése. Ennek a gépparknak a feltöltését is el kell végeznünk, hiszen egyre inkább olyan lelőhelyek kiaknázására kényszerülünk, ahol éppen ezek a gépek szükségesek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy új bányászati technológiák kidolgozására is szükség van, ha nem akarjuk, hogy bizonyos lelőhelyek kiaknázatlanok maradjanak. Az új technológiáknak egyben hatékonyabbnak is kell lenniük, ezért egyre nagyobb szerepet kap majd az automatizáció. (gy például a magnezitdúsítás során az aknás kemencék és a forgókemencék esetében is automatavezérlést alkalmazunk, téglagyárainkban egyre több lesz a robot és manipulátor. Vagyis a műszaki fejlesztés követelményeivel szemben támasztott társadalmi igényeknek mindenképpen meg akarunk felelni, és azt akarjuk, hogy az érc- és ásványbányászat továbbra is megőrizze a népgazdaságban eddig kiharcolt helyét. MÉSZÁROS JÁNOS Földrétegek - kutatószemmel Már létrehozása óta foglalkozik a bratislavai Mélyépítészeti Kutatóintézet a geotechnika problémakörével. Az ennek nyomán kifejlesztett technológiák az építőipari kutatás egyik alapvető területévé váltak. A kutatóknak az a feladatuk, hogy összhangban a beruházási követelményekkel kidolgozzák a földréteg-szerkezetek összetételét és felépítésük technológiáját, beleértve a kitermelés, a szállítás, a feldolgozás és a külső földréteg javításának folyamatait. A szakemberek hosszú éves tapasztalata és a műszer- ellátottság folyamatos javulása lehetővé tette, hogy olyan kutatási kapacitásokat hozzanak létre, ahol ageotechnikai munkák műszaki fejlesztésének alapvető problémáit átfogóan oldják meg. Az effajta tevékenység az építőipari munkák 35 százalékát érinti. Voltaképpen alkalmazott kutatásról és eredményeinek a termelésben való megvalósításáról van szó. A földmunkák, a földszerkezet-építés területén az első ötéves tervidőszakokban a vízgazdálkodási létesítmények építése került előtérbe, s ezen belül is a földből készült töltések kérdése volt az elsődleges. A Nitrianske Rudno mellett épült első gátlétesímény építésén szerzett tapasztalatokat Szlovákia és Morvaország más földösszetételű völgyzáró gátjain is hasznosították, így például a Slatinka, a Vihorlat, a Domasa, a Klenovec és más létesítmények építésekor. A földanyagú gátba épített betonlétesítmény olyan idegen elem benne, amely megbontja a szigetelés tömörségét, és kulcsfontosságú a gát biztonsága szempontjából. A modelleken végzeft nagy kiterjedésű kutatómunka megmutatta, hogy optimális összetételű a sima betonfelület és a földréteg érintkezése^ami lehetővé teszi a szigetelésre szolgáló földréteg tökéletes tömítését és a betonnal való összekapcsolását. Optimális az a megoldás, amikor a gát rögzítésre szolgáló részét egyszerre töltik fel, és vékony szigetelő szőnyeget húznak rá. Már 1955-ben sikeresen hajtottak végre egy ilyen kísérletet a Dobsina melletti kis gáton és az útépítésben 1958-ban Őertovica mellett. A földanyagú szerkezetekben sorsdöntő paraméter, miként épül be a föld anyaga a töltés szerkezetébe. Ez nem más, mit a tömítés mértéke. A maximális vagy optimális tömítést különböző berendezések segítségével végzik. Eközben folyamatosan ellenőrzik a tömörség mértékét. E kutatás megvalósítását és konkrét építkezésen való alkalmazását különös figyelemmel végezték el a Liptovská Mara-i földösszetételű gát készítése közben még a hetvenes évek elején. A gyors építés, a föld szállítása közben elérhető üzemanyagtakarékosság szükségessége arra késztette Műszertechnika a laboratóriumi kísérletekhez (A szerző felvétele) a kutatókat, hogy megoldást találjanak az intenzív és dinamikus tömítés végzésére, amihez nehéz vibráló hengereket alkalmaznak. A kutatás nyomán sikeres kísérletet hajtottak végre az intézet munkatársai a Váho- stawal együttműködve a gabcíkovói vízmű felvízcsatornájának építésén. A VB 200 jelzésű vibrációs henger segítségével megbízhatóan sikerült tömörré tenni legalább 1,2 méteres rétegben a dunai homokos sóderből készült töltést. A nagy, főként vonalszerű építkezéseken világméretekben érvényesül a földmunkák terjedelmének korlátozása, és így a földösszetételü szerkezetek geotextiliákkal való megerősítése is. Az intézetben tanulmányokat készítettek ebben a témakörben, s eredményeit útépítések során Üsti nad Orlicíban és Frydek Místekben alkalmazták. A kutatók javaslata alapján készült geotextíliák beváltak a Kúty- Breclav közötti autópályaszakasz építése során, ahol a kevésbé teherbíró altalajtól való elválasztási rétegként használták. A földmunkák során az is fontos, mennyire sikerül a matematikai módszerek alkalmazásával a földgépek bevetése. Kidolgozták a kotrógépek, a rakodóeszközök és szállítóberendezések „csatasorba“ állításának programját. Ugyancsak elkészült a gépek teljesítményének optima- lizációs űrlapja és ún. normogramm-ábrája. Az építési technológia megoldása és a földösszetételű szerkezetek javaslata mellett kiépítették a földmechanikai laboratóriumokat is. A kísérleti módszerekkel szembeni új elvárások azt idézték elő, hogy a műszerellátottságban, a kísérleti és értékelő apparátusban minőségi változásokra kerüljön sor. A műszereket speciális kísérletekhez használják, és e műveletek automatizálásával elérték a kutatás következetes ésszerűsítését, valamint a mért értékek rögzítését, amit számítógép értékel ki. Ezzel emelkedett a rögzített értékek száma, javult a pontosság és kirekesztették az eredmények értékeléséből a szubjektív tényezőt. Ezek mind olyan feltételek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a földmechanikai számítási módszerek bevezetéséhez. STEFAN NEMŐEK BBHBBBBBBBEBBBBBHBHEBBBBEEBBBBBBHHBBSEBBBBEEBEEBEEEBEBaEEEEEBEBEEEaES®®®®®®®®®®0®®®1!1®®00®00®®0®®®0®®®0®®®00®®®®0®00®
