Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

> ~-4 r AUTÓSOK L_a MOTOROSOK BALESETMEGELŐZÉS A Magas-Tótra főleg a Poprádi járásban található, s ez alapvetően meghatározza a poprádi közlekedésrendészeti felügyelőség munkáját. A járásban csaknem 30 ezer gépjár­müvet tartanak nyilván, de ennek a többszöröse érkezik ide hazai és külföldi turistákkal. Kritikus a helyzet a járás 124 kilométer hosszú, első osztályú útjain, mindkét föidényben, valamint a hétvégeken. Ezért a felügyelőség dolgozói különféle ellenőrzéseket hajtanak végre, például ellenőrzik a közületi gépjármüvek műszaki állapotát, és nagy gondot fordítanak a megelőzésre. Ennek is köszönhető, hogy a múlt év azonos időszakához képest az idei első negyedévben 17- tel csökkent a járásban a balesetek száma. A közúti balesetek leggyakoribb oka itt is a gyorshajtás, amelyért tavaly több mint 2000 bírságot szabtak ki. Ittas állapotban való járművezetés miatt több mint 200 hajtási jogosítványt vontak be. A leggyakoribb közlekedési szabálysértés a Tátrá­ban a behajtási és a parkolási tilalom megszegése. A legaktívabban a megelőzés területén a balesetmegelözö csoport tagjai tevékenykednek, akik tavaly 57 találkozót és 50 kiállítást szerveztek a közlekedési neveléssel kapcsolat­ban. Védnökséget vállaltak Poprádon a Dosztojevszkij utcai alapiskolában, ahol a pionírok közrendvédelmi és közleke­dési nevelési szakköre működik. Az iskola tavaly első lett a közlekedési balesetek megelőzését célzó járási verseny­ben. A fenti képen dr. Duáan Petrigaő százados, a bal­esetmegelözö csoport parancsnoka (előtérben) és FrantiSek Solöiansky főhadnagy az egyik rendszeres találkozón. A középső képen: tátrai közúti ellenőrzés. A lenti képen: Pavol Pjeáóak főtörzsőrmester sebességmérés közben. (Svatopluk Písecky felvételei - CSTK) Egy órával az indulás előtt az autóbusz körül szorgoskodik. Min­dent ellenőriz, s amikor látja, hogy még futja idejéből, leszereli az önindítót, mert amint mondja, a tél megviselte, s reggelenként bosz- szúságot okoz. Amíg a műhelyben rendbe teszik, beszélgetünk. Az alapiskola elvégzése után a járási építőipari vállalatnál se­gédmunkásként dolgoztam. Na­gyon megörültem, amikor mint sorkötelest, gépjárművezetői tan­folyamra osztottak be. Régi vá­gyam volt, hogy sofőr lehessek. A bevonulás utáni vizsgán sikere­sen átestem. E kétéves tényleges katonai szolgálatom alatt különbö­ző típusú járművekkel ismerked­tem meg. A szolgálat jó életiskola volt számomra, gazdag szakmai tapasztalatokra tettem szert - állít­ja Godó Ferenc, a Galántai Autó- közlekedési Vállalat gépkocsive­zetője. 1 A leszerelés után azonban to­vábbra is a régi helyén dolgozott. Abban az időben az autóközleke­dési vállalathoz nehéz volt beke­rülni, ahogy mondják, protekcióra volt szükség. Félév utánjárás után teljesült a vágya, igaz, az első időben csak a hiányzó járműveze­tőket helyettesítette. Kocsit három hónap múlva kapott, nem újat, használtat, hogy lássák, mit tud. Nem telt sok időbe, amikor a Sko­da 706-os teherautót átvehette, amellyel távolsági szállításokat végzett az ország különböző ré­szébe.- Meguntam a gyakori távollé­tet, kértem, helyezzenek át autó­buszra - folytatja. - 1965 májusá­ban kezdtem a Galánta-Tallós (TomáSikovo) járaton közlekedni, s a mai napig nem változott a beosztásom. Reggel azzal kez­dem, hogy a vágsellyei (Sara) Duslóba viszem a munkásokat, úgyszintén este a harmadik mű­szakra. Megismertem az embere­ket, észreveszem, ha valamelyik településen nem bukkan fel az ajtóban egyik-másik ismerős arc. Szeret pontosan járni, betartani a menetrendet. A megengedett sebességet sohasem lépi túl. Vál­tótársával, Bedecs Ernővel rend­ben és tisztán tartják a járművet. A legkisebb hibára is figyelmezte­tik egymást. A legtöbb esetben maguk javítanak, de ha kell, a mű­helyben dolgozók segítségét is igénybe veszik.- Aki a volán mellé ül, és a mai túlzsúfolt közutakon zajló forga­lomban célba akar érni, annak indulás előtt meg kell győződnie a jármű műszaki állapotáról is - vélekedik. - Ez az első feltétele annak, hogy az ember baleset nélkül közlekedhessen. Útközben úgyis elég előre nem látott dolog történik. Télen a váratlan megcsú­szásra, mindig számítani kell. Egyszer egy pótkocsis traktor ment előttem, s mivel előzni nem lehetett, a fékre léptem. Hallottam, valami zajt, azon nyomban tud­tam, hogy a fékberendezés fel­mondta a szolgálatot. A dolog szerencsésen végződött, nem tör­tént különösebb baj. Mindenkor tudatában vagyok, hogy az utasa­im testi épségéért én vagyok a felelős. Negyedszázados gépkocsive­zetői ténykedése alatt megtanulta, hogy mindenkor készen kell állnia a kellemetlen meglepetésekre, s mindent el kell követnie, hogy baj ne történjék. Ezért is van már mögötte másfél millió baleset nél­kül megtett kilométer.- Nekem a vezetés nyugalmat ad, talán azért, mert szeretem, amit csinálok. Ha egészségem engedi, innen szeretnék nyugdíjba menni. A hátralévő tíz évben még több mint egymillió kilométert te­hetek meg, s ha egy mód van rá, baleset nélkül szeretném meg­tenni. Szűkszavú, szerény ember. Szereti az őszinteséget, a becsü­letes munkát. Büszke arra, hogy fia, aki katona, a vállalatnál tanult szakmát, a javítóműhelyben dol­gozott. Két lánya közül az egyik már letette a sofórvizsgát. A bal­esetnélküli közlekedéshez nem szerencse kell, hanem jó felké­szültség, szakmai tudás és emberi helytállás is. Mindezt nem nélkülö­zi Godó Ferenc. N. J. Veszélyes zebrák A járművezetők nagy többsége gondosan figyeli a gyalogosok mozgását, ha a kijelölt gyalogos­átkelőhely térségéhez közelít. A belső készenlét a fékezésre, a megállásra, vagyis az elsőbbség megadására, nagy mértékben csökkenti a cselekvési időt, s nö­veli a biztonságot... A legtöbb gyalogos-baleset olyan zebráknál történik, amelyet kereszteződés nélküli egyenes útszakaszon he­lyeztek el, s így az út jellegéből, vonalvezetésből nem lehet előre következtetni a gyalogosforga­lomra. A járművezetők úgy érzik, hogy számukra az egyenes, hosszában jól belátható, s biztonságos be­nyomást keltő út zavartalan hala­dást biztosít, ennek megfelelően a megengedett felső sebességha­tár körüli tempóban közlekednek. Az egymást követő kocsik haladá­sa gyors, szinte egymást tolják, a folyamatos követés külön figyel- mi energiákat köt le, s így háttérbe szorul az, hogy lesz-e gyalogos a zebrán vagy sem! Nemegyszer fel sem figyelnek a kijelölt gyalo­gos-átkelőhely létére az autósok. Ha mégis gyalogos kerül eléjük- érhetően - késve reagálnak. Ugyanígy veszélyesek azok a zebrák is, amelyektől két-há- romszáz méterre - lámpa irányítja a forgalmat! A járművezetőknél ilyenkor is megfigyelhető egy sajá­tos magatartási forma. A zöld jelzésre elindulva egyre fokozzák a tempót, a gyalogosátkelóhelyet már nagy sebességgel érik el, s mivel úgy érzik, hogy a zöld jelzés nekik még mindig zavarta­lan haladást biztosít, elvárják- sokszor csak ösztönszerúen -, hogy a gyalogos várja meg, amíg majd a lámpa tilos jelzése meg­szakítja a jármúsor folyamatossá­gát. S ehhez hasonló helyzet figyelhető meg, ha a járművezető számára egy távolabbi kereszte­ződésben, ahová ö közelít - zöldet jelez a lámpa. Rákapcsol azonnal, hogy még „beleférjen“ a zöldbe, s közben gyakran figyelmen kívül hagyja a jóval a keresztezés előtt levő zebrát. Veszélyes zebrák vannak még az országos főútvonalak bevezető szakaszain is. Itt a járművezetők a szokásosnál nagyobb sebes­séggel közlekednek, mert hiszen megszokták kint az országúton a nagyobb tempót. Sem a vezetési manővereik, sem a figyelmük nem állt még át a megváltozott forgalmi viszonyokra. A figyelmük pl. in­kább csak előre, az úttesten le­vőkre irányul, pedig már oldalra is többet kellene figyelniük, az átha­ladni akaró gyalogosokra! (ess) Szerelési tanácsok ZASTAVA A Zastava gyár a kocsik karbantartási és átvizsgá- lási intervallumát 10 ezer kilométerben szabja meg. Ekkor válik esedékessé a generátor ellenőrzése is, ami abból áll, hogy szemrevételezzük az állagát, s hogy a rögzitócsavarjai feszesek-e. Ezenkívül ellenőrizni, illetve feszíteni kell az ékszíjat is. Minden 50-60 ezer km megtétele után - bár erről egyik kocsi kezelési utasítása sem tesz említést - számolni kell a generátor szénkeféinek kicserélésé­vel. Ez egyébként teljesen normális jelenség, hisz a természetes elhasználódás során a kefék annyira megkopnak, hogy a generátor már nem képes áramot gerjeszteni. A szénkefék akkor tekinthetők elhasználnak, illetve cserére érettnek, ha a műanyag házból kiállva, a legnagyobb magasságuk csak a 4—5 mm-t éri el. Az új szénkefék minimum 10 mm-re állnak ki a házból, ha az 5 mm-re lekopott kefét nem cseréljük ki időben, a generátor attól még egy ideig termel áramot. Viszont számolnunk kell azzal a kellemetlen jelen­séggel, hogy az akkumulátor utántöltése hirtelen megszűnik, s akkor már a telep állapotától függ, hogy vajon elérjük-e úticélunkat. Az ellenőrző állomások tapasztalatai szerint a Zas­tava generátorának üzemképtelensége az esetek többségében abból adódik, hogy a tulajdonosok elmulasztják a szénkefék cseréjét. A csere a szakmű­helyben a legegyszerűbb, aki azonban járműszere­lésben kissé jártas, maga is elvégezheti ezt. Legelőször is azt kell tisztázni, hogy melyik típusú generátorral van dolgunk. Könnyebb a szerelés, ha a feszültségszabályozó a motortérben jobbra, elöl a, sárvédődobra van szerelve. Ekkor, mielőtt bármi­hez is hozzáfognánk, szerezzük be az új szénkefét a házzal együtt. A generátor felső részén két normálhornyú csavar­ral van biztosítva a szénkefetartó-ház. Hogy ehhez hozzáférjünk, szereljük ki a pótkereket és készítsünk a becsatlakozó elektromos vezetékről pontos rajzot. Szereljük le ezután a kefetartóházat. Tapasztalni fogjuk, hogy a belső szénkefe (ez a pozitív pólus) jobban le van kopva. Ez így természetes, s a rövidebb szénkefe lekopottsága a mérvadó a cserénél; tehát ez nem lehet 4-5 mm-nél rövidebb. Tisztítás után a visszaszerelés fordított sorrendben történik, de előtte győződjünk meg a keféknek a tartóban való könnyű mozgathatóságáról. Nehezebb a dolgunk, akkor, ha az elektronikus szabályozó magára a generátorra van felerősítve. Ennél a típusnál a szénkefe nem cserélendő házzal együtt. Mint az előző variánsnál, ugyanazon a ponton kell a két csavart kihajtani. A szabaddá vált szénkeféket, illetve bekötésüket forrasztópákával kell eltávolítani, majd az újakat szintén forrasztással visszakötni. így kell a tartóba visszahelyezni. A csere szavatolja, hogy a következő 50-60 ezer km magtételéig a generátorral nem akad dolgunk. A tapasztalatok szerint a csapágyak két szénkefe- csereperiódust is kibírnak. (am) m ÚJ szú 16 1986. V. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom