Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
V ÚJ SZÚ 3 1986. V. 23. E gész társadalmunk megismerkedett a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentummal, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa megvitatott és jóváhagyott. Társadalmunk vezető ereje, a CSKP abból indul ki, hogy a tervek megvalósításának döntő tényezője, alanya és tárgya az ember, a tevékeny ember öntudatos aktivitása és alkotó kezdeményezőkészsége. A párt-, az állami és gazdasági szerveknek és szervezeteknek, valamint a Nemzeti Front szervezeteinek legfontosabb feladata a dolgozók szervezése és egész népünk mozgósítása a szociális és gazdasági fejlesztési tervek sikeres megvalósítása céljából. Ma időszerűbb, mint bármikor ezelőtt: jobban dolgozzunk és jobban irányítsunk, hogy megváltozzon az emberek gondolkodásmódja, a munka társadalmi értéke, eredményessége és az érdemek alapján jutalmazzuk a dolgozókat. Ki kell használnunk minden lehetőséget és tartalékot, elsősorban a dolgozók alkotó erejét, lendületét és tapasztalatait, hogy társadalmunk számára hatékonyabban s magasabb szinten hozzuk létre az anyagi és szellemi javakat. A dokumentum kihangsúlyozza, hogy meg kell szilárdítani a CSKP vezető szerepét. A kommunistáknak és a párttagjelölteknek példát kell mutatniuk mind a munkában, mind a társadalmi feladatok teljesítésében. A párt- szerveknek és -szervezeteknek elvi szempontból kell biztosítaniuk a párt gazdaságpolitikájának stratégiai vonalát, az állami, gazdasági és társadalmi szervek egységes eljárásait és intézkedéseit mind az ötéves terv, mind a rövid távú tervek teljesítése során, és lényegesen ki kell szélesíteni a pártellenórzés hatáskörét. A gazdasági tervek teljesítése megköveteli, hogy határozottan fellépjünk az állami és pártfegyelem, a munkaerkölcs, a technológiai fegyelem megsértőivel szemben. Nem tolerálható a felelőtlenség, a pazarlás, a hanyagság és a rendetlenség, a tárcasovinizmus, a' rosszul értelmezett lokálpatriotizmus, sem a csoportérdek. Következetesen fel kell lépni a túlzott adminisztráció és a bürokrácia ellen, be kell tartanunk és óvnunk kell a szocialista tövényességet, a szocialista fegyelmet és a szocialista erkölcsöt. A marxizmus-leninizmus arra tanít, hogy az emberi tevékenység rétegeződik, lehetnek ösztönös vagy tudatos megnyilvánulásai. Ebből az objektív tényből kiindulva a szocialista társadalomban a tudatos értékteremtés felé irányítjuk az emberi tevékenységet. Az öntudatos cselekvés nem egyszerű, nem konfliktusmentes és nincs híjával a nehézségeknek; öntudatos, pártos magatartást feltételez. E téren meghatározó szerepe van az ideológiai munkának, amely egyre inkább számol a valós helyzettel, tárgyilagosan számba veszi a vívmányokat és sikereket, de tükrözi a hibákat, nehézségeket és problémákat is. Napjainkban az ideológiai munkának tárgyilagos képet kell adnia a korról, néven kell neveznie a jelenségeket. Nem lehet ködösíteni sem elkendőzni a problémákat és a nehézségeket, takargatni a hibákat és a hiányosságokat. M! negatív társadalmi jelenségek feltárása kiemeli az ideológiai munka, a propaganda és az agitáció realisztikus vonásait. Ez a megközelítés a deformációk és az önelégültség kiküszöbölésének leghatékonyabb eszköze. Fontos, hogy a jelenségeket olyannak lássuk, amilyenek, ne kenjük el a hibákat és ne kerüljük meg a szükséges bonyolult megoldásokat. Ha meg akarjuk nyerni az embereket a párt politikájának, rendkívül fontos a létező valóság pontos, torzításmentes feltárása. Elengedhetetlen a szavak és tettek dialektikus egysége; nem lehet különbség a között, amit az emberek a valós életben tapasztalnak és a között, amit a mi propagandánk állít. Ez a teendő rendkívül fontos amiatt is, mert az idősebb korosztályokat, s a középkorúakat minden területen, törvényszerűen felváltják a fiatalok, s nekik fel kell készülniük az új problémák és feladatok megoldására, s ezek egyre bonyolultabbak, nehezebbek és igényesebbek lesznek. Nagy jelentőség hárul ránk a felnövekvő nemzedékkel szemben. Nem alakíthatunk ki bennük hamis valóságképet, mert később az élet minden problémájával nekik maguknak kell megküzdeniük. A fejlett szocialista társadalom osztályszempontból megosztott világban épül, nem hagyhatjuk figyelmen kívül sem a környező, sem a távoli országokban végbemenő társadalmi folyamatokat. A mi fejlődésünk sem egyenesvonalú, gyakran kerül sor ellentétekre, sok konfliktushelyzetet kell menet közben feloldanunk. A szocializmus építésének nemcsak értékes eredményei vannak. A programtervezetben kidolgozott feladatokat úgy kell elvégeznünk, hogy nyíltan beszélünk a megvalósítás során felmerülő nehézségekről és gondokról, s megtanítjuk a felnövekvő nemzedéket a bonyolult feladatok megoldására. A célként kitűzött igényes tervek megvalósítása az elkövetkező években szükségessé teszi az ideológiai munka stílusának, módszereinek és formáinak módosítását. Most az a legfontosabb, hogy a saját munkánkat felül tudjuk bírálni és bátran hozzálássunk az ellentétek feloldásához, de ne a meggyöződéses kommunistákat győzzük meg, ne a kezdeményező dolgozókat ösztönözzük jó munkára, és ne a fegyelmezetteket oktassuk ki a szocialista erkölcsről. A feladatok sikeres megoldása céljából differenciálnunk kell. Az ideológiai területen dolgozó előadóknak, agitátoroknak és propagandistáknak kifinomult munkamódszereket kell alkalmazniuk, el kell sajátítaniuk az emberekkel való egyéni bánásmód módszereit. Ebben a munkában nincs helye sem az igények túlhajtásának, sem a volunta- rizmusnak. Itt az ideje annak is, hogy tárgyilagosan mérlegeljük a nyilvánosság számára tartott előadások és a különböző tudományos értekezletek hatékonyságát. Ezeken az értekezleteken a hallgatóság nagy része türelmetlenül nézegeti az óráját, jegyzetfüzetet nem visz magával, tehát nem készít jegyzeteket, sokan napi sajtótermékeket vagy könyveket olvasnak, s van, aki különféle, más célra szánt szövegeket ír. A továbbképzéseken aktivizálni kell a megjelenteket, s olyan légkört teremteni, hogy a hallgatóság szívesen kapcsolódjon be az adott téma megvitatásába. Fokozatosan fel kell mérni mind az egyén, mind a csoport nézeteinek fejlettségi szintjét és eszerint kell megfogal- , mazni a tudományos világnézet céljait. Az ideológiai munka leghatékonyabb formája - tapasztalataink szerint - a kétirányú dialógus, a vita és a megbeszélés, ha biztosítja a visszacsatolást a vertikális felfogás, az aláilletve a fölérendeltség kiiktatását a vita során. Az ideológiai munka elválaszthatatlan a gyakorlati élettől, mivel megfelelő intézkedések, anyagi és erkölcsi érdekeltség nélkül az eszmei ráhatás nem lehet mindenható erő. Csak kifejezetten ideológiai meggyőzéssel nem oldhatók meg olyan kérdések, mint például: az egyén rossz munkaerkölcse, a technológiai fegyelem megsértése, a munkakerülés, a felelőtlenség, az értékek elherdálása, a szervezetlenség, a pazarlás vagy a kapkodó fejetlenség. Sem az élőszó erejével, sem írásbeli felszólításokkal nem győzhetók meg a munkakerülők arról, hogy milyen fontos a jól elvégzett munka, az enyveskezüek arról, hogy szánjanak magukba, s hagyják helyükön a tárgyakat akkor is, ha nincsenek lelakatolva; a lustákat sem tudjuk rábírni, hogy kezdeményezzenek; az anarchisták és rémhírterjesztők által felkorbácsolt vásárlási láz sem csillapítható rábeszéléssel. A fejlett szocialista társadalom építése során szerzett tapasztalatok azokat igazolták, akik a szívhez szóló szavakat úgy kapcsolták össze a szükséges intézkedésekkel, hogy senkinek se legyen kifizetődő nem teljesíteni a munkaköri feladatokat és azokat a kötelességeket, amiért a fizetését kapja. Túl egyszerű lenne a hibák okát kizárólag a munkaerkölcs és a társadalmi tudat fejletlenségében keresni és minden baj orvoslását az ideológiai munkától várni. A hibák gyökere a konkrét tárgyi feltételekben és a munkahelyi viszonyokban van, rendszerint ott, ahol nem éri meg teljes erőbevetéssel dolgozni, mert az igyekvő dolgozók is ugyanannyit keresnek, mint a munkakerülők. Hatékony jutalmazási mód a végzett munka társadalmi jelentősége szerinti igazságos bérezés. Marx Károly A gothai program kritikája című művében előremutató megállapításokat közöl és kifejti, hogy a történelmileg meghatározott termelési mód, a kommunista gazdasági-társadalmi rendszer első szakaszában a termelők között nem osztható szét a teljes megtermelt érték, biztosítani kell a bővített újratermelést. Egyidejűleg hangsúlyozza, hogy az azonos munkát eltérő eredményességgel végző dolgozók nem kaphatnak egyenlő bért. A szocializmusban tehát az egyforma munkáért csak akkor támasztható igény egyenlő fizetésre, ha az eredményesség azonos, eltérő teljesítmények esetében nem támasztható jogigény egyenlő díjazásra. Ha a munka társadalmi értékelése válik normává, a dolgozó emberre a mindennapi élet reális jelenségei nagyobb hatást gyakorolnak, mint a szavak. Egyetlen negatív tapasztalat kitörölheti az emberek tudatából azt az ismeretrendszert, amelyet hosszú évek türelmes, meggyőző ideológiai munkájával építettünk ki. Marx erről ír a Feuerbach tézisei cimú cikkében, állítva, hogy a tudat aktivitása nem az élet jelenségeinek ilyen vagy olyan magyarázatában, hanem az életkörülmények jó irányú megváltozásában rejlik. Napjainkban azt kell meggyőzően érzékeltetni, hogy a rend, a fegyelem, a feladatok teljesítése, a fejlett felelősségtudat, a tudományos szintű tervezés és irányítás, a racionális gazdálkodás a munkásosztály és az egész dolgozó nép létérdeke. A rendetlenségre, a szervezetlenségre, a rossz munkára, a termékek gyenge minőségére, a munkaidő, a termelőerők és -eszközök, valamint a nyersanyag és az energiahordozók gyenge hatásfokú kihasználtságára - akár mint termelők, akár mint vásárlók ! - maguk a dolgozók fizetnek rá. A vezetők legfontosabb feladata tehát a dolgozó nép érdekeinek védelme, a hatékony érdekképviselet optimális feltételeinek megteremtése. Az eszmei nevelő munka csak úgy lehet hatásos, ha a dolgozóknak címzett szóbeli és írásbeli állásfoglalásokat olyan iténzkedések is alátámasztják, amelyek biztosítják a rendet és a fegyelmet, s mivel tárgyilagosak, hatnak az emberek felelősségtudatára. A szükséges intézkedések elfogadtatása az elfogadott utasítások végrehajtásának ellenőrzése és értékelése azok feladata, akikben a közösség megbízik, akik az adott munkahely dolgozóit irányítják. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy az ideológiai munka egyik - számunkra nagyon fontos - alanya és tárgya az ifjúság, s az ó felkészítésük a gyakorlati építömunkára el nem odázható feladatunk. Az eszmei ráhatás tehát elválaszthatatlan a gyakorlati élettől. A fiatalok felkészítése nem merülhet ki abban, hogy bizonyos ismeretanyaggal felvértezzük őket. A főiskolákon napjainkban közel négy- százezer fiatal tanul. Ha a középiskolák diákjait is figyelembe vesszük, látjuk, hogy ez a réteg a szocialista társadalomban hatalmas teherbíró s teljesítő erőt képvisel. A közép- és főiskolák hallgatóinak döntő többsége jó eredménnyel fejezi be tanulmányait, mégis vannak jelzéseink, amelyek arra engednek következtetni, hogy az öntudat és a magánélet körül nincs minden rendben. Nemegyszer előfordul, hogy az a fiatal okoz csalódást, akit hosszú évekig készítettünk fel a helytállásra. A fiatalok sikertelenségeinek okát a nem megfelelő társadalmi gyakorlatban kell keresni. Hiányzik a fiatalokat meghatározó mértékben formáló, őket tapasztalatokhoz juttató gyakorlati tevékenység. Osztályszempontból megosztott világunkban nagyon fontos az emberek helyes, rugalmas, gyors, pontos és hatékony tájékoztatása. A fiatalság a legfogékonyabb. Rájuk hatnak legerősebben az új ismeretek, őket mindenről informálni kell, ami nálunk történik. Hisz az eszme, mely tömegeket irányít, anyagi erővé válhat. Ránk is vonatkoznak Lenin szavai, miszerint minden ország ereje a tömegek öntudatában rejlik. Következésképpen az embereknek, s elsősorban a fiataloknak, ismerniük kell a társadalmi folyamatok eredményeit és eredménytelenségeit. Az ideológiai munka dolgozóink számára csak igy lehet meggyőző, hiteles és érthető. A két dokumentum a párt és a nép kapcsolatának, a széles körű kölcsönös tájékozottságnak a bizonyítéka. Birtokunkban van az a forradalmi dialektika, amely minden folyamatot az ellentétek egységében vizsgál. Törvényszerűnek tartjuk az ideológiai harcnak - mint az osztályharc konkrét megnyilvánulásának - kiéleződését. Ez a harc egyenes arányban mélyül és élesedik a szocialista rendszer megszilárdításával, s a kapitalizmus ellentéteinek kiéleződésével. Mai viszonyaink között sajátos megnyilvánulási formái vannak. A burzsoá ideológia minden ereje a szocialista proletár internacionalizmus alapelveinek kiforgatására, a gazdasági együttműködés szétzilálására, a szocialista integráció problémáinak kiélezésére, a szocialista közösség egységének megbontására irányul. A burzsoáideológusok célkitűzései ellen leghatékonyabban úgy harcolhat a párt, ha törődik a marxizmus-leninizmus, a proletár szolidaritás fejlesztésével. Elemeznünk kell a világban végbemenő folyamatokat, s az eseményekről folyamatosan tájékoztatnunk kell a dolgozókat és a tanulóifjúságot. Nagyon fontos a szocialista integráció megszilárdítása. Tudatosítanunk kell, hogy a szocializmus építése is nagyon konkrét, valóságos ügy, amelynek megvannak a maga örömei és nehézségei. Az új társadalmi-gazdasági rendszer építése nem mentes a küzdelmektől, a burzsoá ideológia ellen folytatott harctól. A marxisták-leninisták a tudományos forradalmi ideológia birtokában váll-váll mellett, szilárdan állják a harcot. Nagyon fontos, hogy meggyőződésüket ne csak szavakkal, elsősorban tettekkel bizonyítsák; Gorbacsov elvtárs szavaival szólva: az embereket nem szavaik, hanem tetteik, a munkát pedig az eredmények alapján ítéljük meg. Nyílt, offenzív ideológiai harcra van szükség. Ha nem félünk a nyílt beszédtől és nem szűkítjük le az információkat, nem lesz talaja a találgatásoknak és a spekulációnak. A fejlett szocialista társadalom építésének, a problémák megoldásának folyamatában nincs tabu, minden témáról lehet beszélni, az ideológiai munkában nem védekező, hanem támadó pozícióra kell helyezkednünk. % A CSSZSZK párt- és állami szervei az 1983-as évben elfogadták a szocialista erkölcs, törvényesség és munka- fegyelem megtartására vonatkozó alapelveket. Ezeket a dokumentumokat minden munka- és lakóhelyen megvitatták és vállalták az alapelvek megtartását. A fegyelemért, rendért és szervezettségért folytatott küzdelemben elsősorban az emberek erkölcse és életmódja érdekel bennünket, mivel ez határozza meg a munkához való viszonyt és a termelésben elért eredményeket. A becsület, lelkiismeret, kötelesség, felelősségtudat nemcsak szavak, ezek egyben erkölcsi alapelvek, melyek meghatározzák az ember munkához való viszonyát. Persze sokat kell még tenni, míg mindenütt magától értetődő lesz a rend, a szervezettség, a fegyelem. A kor és az új feladatok megkövetelik, hogy a gazdasági és a társadalmi élet minden területén határozottan fellépjünk a negatív jelenségek, az élősködés, a megvesztegetés, a felelőtlenség, az egyéni és csoportérdek előtérbe helyezése, a közérdek háttérbe szorítása ellen. A dolgokat néven kell nevezni mindenütt, ahol a felületes munkáért jó fizetést követelnek és ahol mások becsületes munkájának eredményeiből akarnak egyesek minél többet megkaparintani a maguk számára. A társadalom nem hunyhat szemet a közvagyon megdézsmálása, a visszaélések, az alkoholizmus, a munkaidő kihasználatlansága, a technológiai fegyelem megsértése és más negatív jelenségek fölött. A kongresszuson jóváhagyott dokumentumok, a kidolgozott intézkedések értelmében hatékonyabban kell harcolni a szocialista társadalom építése során felmerült negatív jelenségek ellen. Növekednie kell a gazdasági élet hatékonyságának és intenzitásának, valamint a személyi és társadalmi fogyasztásnak. A nemzeti jövedelem 3,5 százalékos tervezett növekedését elsősorban a minőségi mutatók javítása szavatolhatja. A fejlett szocialista társadalom feladatai a jelenben is, a jövőből is igényesek. Megoldásuk csak úgy lehetséges, ha a vezető tisztségeket olyan emberek töltik be, akik tényleges eredményekkel bizonyítják szakismereteiket és öntudatukat, van bennük vállalkozó szellem, kezdeményezőkészség és felelősségtudat, tudnak szervezni, nem ismerik a kompromisszumokat és lendületesen oldják meg az új feladatokat A kitűzött célok fegyelmezett munkát követelnek, s nem hátrálhatunk meg a nehézségek előtt. Meg kell értenünk, hogy a gazdasági élet fejlődési ütemétől függ a nyolcadik ötéves terv feladatainak teljesítése, s az élet minősége az évezred utolsó évtizedeiben. Dr. TAMÁS SÁNDOR kandidátus *
