Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
A fiatalabbak, régebben és mostanában is így emlegetik: Mariska néni. Korára, mozgalmi múltjára való tekintettel, mert hiszen Sole István elvtárs özvegye, született Száraz Mária az idén márciusban töltötte be életének nyolcvanadik évét, s 1930 óta tagja pártunknak. Egyébként már akkor néninek tiszteltem és szólítottam, amikor még Íratlan törvény volt, hogy a párt tagjai, tekintet nélkül korukra, beosztásukra, tegezni kötelesek egymást. Néninek, mert ezt kívánta meg az irántunk, fiatalabbak iránt megnyilvánuló, anyáskodva féltő és rólunk gondoskodó magatartása. Néninek, mert amikor mi lelkesen szerveztük kortársaink számára a tanfolyamokat, így korholt bennünket: - Azzal persze nem törődtek, hogy a közel másfél száz, több hétre összetoborzott fiatal mikor és hol fog tisztálkodni, fürödni. És joggal korholt mert akkorára már ó elintézte, megszervezte amiről mi megfeledkeztünk.-Tudod - mondja, ha emlékeztetem erre -, fc innünket már a Vörös Segély ránevelt a társakkal való közvetlen törődésre. Arra is, hogy a látszólag apróságnak, kicsiségnek, mellözhetőnek tűnő dolgok jelentőségét is észre kell venni. Remekül hangsúlyoz. Nem kapkodva, sietve beszél, hanem lendületesen. A hatás érdekében itt-ott elhallgat, közben legalább az átmeneti zavarokkal küszködő szívét is megpihenteti. Máskor viszont mit se törődve ilyesmivel nyomatékosan felemeli a hangját.- Az ám! - szólt derűsen —, a hangsúlyozást a Vörös Barátság színpadának Lizájaként is tanultam... Emlékezetes számára a bratislavai ifjú kommunisták és a sarlósok irodalmi színpadának, közös művészeti együttesének működése. Liza szerepét Taraszov Rogyinov Csokoládé című színművének bemutatásakor, 1933-ban játszotta el. Irigylésre méltó, hogy milyen tömören fogalmaz. Kevés szóval is sokat tud mondani.- Szükségből tanultuk meg a módját - magyarázza -, mert a mi fiataljaink az utcán, ládára fellépve, rögtönzött gyűléseken szónokoltak. Amíg a hallgatóságot, vagy a szónokot el nem zavarta a rendőr. És persze, akkor sem volt vége a gyúlésezés- nek, mert két vagy három utcával odébb folytattuk. Csak egy akkori agitátor, utcai szónok nevét említi: Ábrahám Vilmos, állás nélküli gyógyszerész. Aki később a németek koncentrációs táborának foglyaként halt meg. Önmagát, képviselő-jelöltségét az 1938- ban tartott választásokra, meg sem említi. Csakhogy előveszem Blüh Irénnek, a szociófotó nemzetközileg is elismert múvéA partizánigazolványból kivett fényképen szének az akkor róla készített felvételét, illetve annak másolatát.- Ilyen voltam akkor - nézi a felvételt -, és persze vállaltam a képviselőséget. Később, többet is... Kezembe adja partizánigazolványának fényképét. Kezdené a történetet, hogy a párt Ján Osoha vezette, illegális központi bizottságának és férjének, a területi bizottság elnökének letartóztatása után mihez kezdett, miként tevékenykedett a partizánok összekötőiéként, de kérésemre inkább a pártba való belépéséről beszél.- önként és magam kerestem a kommunistákhoz, a párthoz vezetőt utat - mondja de megvallom, elsősorban az öcsém miatt. öccse: Száraz József, lapunk egykori, jelenleg nyugdíjas szerkesztője, aki Spanyolországban a nemzetközi zászlóalj századparancsnoka volt, majd a szlovák nemzeti felkelés idején partizánként harcolt.- Az öcskösöm miatt bizony - folytatja mert amikor ót, mint ifjú kommunistát meghurcolta, megverte az akkori rendőrség, és én korholtam, szidtam érte, csak legyintett: Nem érted te ennek az okát, Mariska! Nos, kerestem a módját, hogy megértsem. Ezután persze, csak belekezd a történetbe, melynek a börtönbe vetett kommunistákon kívül, szerinte, két főszereplője volt. Az egyik a hírhedt, fasiszta államügyész: dr. Karol Vagaő. A másik: dr. Július Viktory, aki ügyészségi dolgozóként, mint az ellenállási mozgalom részese, sok-sok hazafi és kommunista életét mentette meg.- Magam sem értem - magyarázza -, Nyolcvanévesen (A szerző felvételei) hogy miként mertem én, a területi bizottság bebörtönzött elnökének egy kislánnyal magára maradt felesége, odaállni az államügyész elé, és szemébe mondani, hogy a partizánok úgyis kiszabadítják majd a rabokat. Merészség volt, annyi bizonyos, de talán éppen ezzel terelte el magáról a gyanút, miközben pénzt, benzint, robbanó anyagot, lőszert, továbbított a partizánokhoz.- A felszabadulás után - mondja -, sokáig visszatérő álmon volt, hogy kapudörrenést hallok, azután a csendben figyelem, most jönnek értem... Nem engedem végigmondani. Másra, vidámabb dolgokra terelem a szót. Kedvenc dédunokájára, aki nem sokáig lesz egyetlenke, mert vele együtt, érdeklődve várja a testvérke megszületését. Azután különös szokására, hogy ő, ilyenkor, a győzelem napját, sajátos módon ünnepli: fényesre dörzsölt, gránátból származó repeszdarabkát helyez az asztal közepére.- Abból a szovjet gránátból való - magyarázza -, melyet a házakból menekülő németekre lőttek a szovjet harcosok. Ez volt az utolsó lövés. Utána csend lett, s észre vettük, hogy óvatosan lépked felénk egy géppiszto- lyos, szovjet katona. Aki ugyancsak meglepődött, amikor kifutottunk eléje a házból, és összevissza csókoltuk. A néhány perces, emléket idéző csend után megjegyzi:- Később a ház falából kapartam ki azt a repeszdarabkát, eltettem, őrzöm. Csak erre az egy napra veszem elő. Az okát is megmagyarázza ennek a különös ünneplési szokásnak:- Olyan emberektől, akik jó lábbeliben járnak, ritkán hallani, hogy milyen könnyű a cipőjük, hogy illik a lábukra, hogy nem nyom. Aki szabadságban, békében él, az ilyen emberekhez hasonlatosan nem panaszkodik. Köztük én sem. Rá kell hát döbbenteni magamat, magunkat, hogy nem volt ez így valamikor. Nagy ára, súlyos váltságdíja volt a győzelemnek, a békének. Amikor elköszönök tőle, nem kérdezem, mert értem az ismerősöknek, barátoknak átadandó üzenet lényegét: Vigyázzák, őrizzék! HAJDÚ ANDRÁS (CSTK) - A Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek fontos szerepet töltenek be a fiataloknak a társadalmi és politikai elkötelezettségre történő nevelésében és igyekeznek őket jól felkészíteni az államigazgatásban való részvételre is. Ezekben a szervezetekben a fiatalok nemcsak a politikai munkát és a társadalmi ügyekről szélesebb összefüggésekben való gondolkodást sajátítják el, hanem felkészülnek a népi önigazgatásban és a népgazdaságban betöltendő vezetői tisztségekre is. Az új nemzedékeknek a szervezőtevékenységre főleg a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezet nyújt jó lehetőséget. Az ifjúsági szervezet legtevékenyebb tagjai az ország gazdasági és politikai vezetésébe is bekapcsolódnak. A Szövetségi Gyűlésben és a többi államigazgatási szervben 75 ezer fiatal dolgozik. A legtöbb fiatal a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tömörül. A szervezet megfelelő lehetőséget nyújt számukra az üzemek és egyéb intézmények vezetésében való részvételre. Jelenleg több mint 180 000 fiatal tagja van, de a tagoknak az alapszervezetek vezetésében való képviselete ennél sokkal kisebb arányú. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok tevékenysége elsősorban a SZISZ, az FSZM és az üzemek, intézmények vezetőségének együttműködésétől függ. A fiataloknak több mint a fele két vagy több szervezet tagja. A SZISZ-en és a szakszervezeten kívül főleg a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Honvédelmi Szövetség, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség, a Csehszlovák Nőszövetség és a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai. A Nemzeti Front szervezeteiben jobban kell érvényesíteni azt a követelményt, hogy a fiatalok még nagyobb arányban kapcsolódjanak be a közigazgatású szervek tevékenységébe. Csak így tudják elsajátítani a sikeres politikai, szervező- és vezetői munkához szükséges ismereteket, és nyílik alkalmuk ezek kamatoztatására. A AAAArAAcA ArAAiek'AA'AA'AArA AAAA AAAAArAArAArAicA'kArk'A'AA'A'A'kAí'A'A'A'AAAA'AA AAAAA'kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A A A A AAAA A UTIIÍ lUKITI HUUUlU (Folytatás a 3. oldalról) lasztási gyűléseken, amelyeket a párt vezetésével a Nemzeti Front szerveinek kellene nagyon gondosan megszervezniük, s amelyeken az állampolgároknak nyíltan, kritikusan és konstruktívan kellene értékelniük a képviselők eddigi munkáját, véleményt nyilvánítani a jelöltekről, s ezzel párhuzamosan alkotó módon bekapcsolódni az előterjesztett választási programokban szereplő feladatok további konkretizálásába. A szocialista politikai rendszerről beszélve mindig figyelembe kell venni a szocialista és a burzsoá demokrácia ellentétét, alapvető különbözőségét. A jelenlegi világban ez a kérdés a haladó erők, élükön a szocialista világrendszerrel, valamint a reakciós erők, élükön az imperializmussal, közötti rendkívül kiélezett ideológiai harcnak a tárgyát képezi. Az államról, a politikai rendszerről, a demokráciáról alkotott burzsoá elméletek és koncepciók közös jellemvonása, hogy leplezni kívánják a jelenlegi kapitalista rendszer igazi osztályjellegét, amelyre az a jellemző, hogy a gazdasági, tehát a politikai hatalom is a monopóliumok és a finánctöke kezében öszponto- sul. Az élet állandóan újabb bizonyítékokat sorakoztat fel, melyek alátámasztják, hogy Lenin mennyire a valóságnak megfelelően elemezte a monopolkapitalizmust. A polgári társadalom politikai életében a monopoltöke képviselői gyakran nemcsak a nép széles rétegeit szorítják ki a döntéshozatalból, hanem a burzsoázia monopolista csoportjait is. A monopóliumok és a fináncoligarchia az emberek tudatának manipulálására kiterjedt mechanizmust hozott létre, s ez a tudomány és a technika vívmányaival való visszaélésre épít. A tömegtájékoztató eszközök segítségével a lakosság így egy részében gyakran olyan illúziókat keltenek, hogy ók döntenek a társadalmi élet fontos kérdéseiben. A valóságban a legfelsőbb döntési központokat a monopolista burzsoázia agyközpontjaiban kell keresni. A burzsoá ideológusok szélhámosságai közé tartozik, hogy a véleménynyilvánítás formális szabadságát, a gyülekezési szabadságot, a sztrájkjogot és a dolgozók osztályharcának egyéb eredményeit a kapitalizmus belső jellemzőjeként tüntetik fel. Az ellenünk folytatott lélektani hadviselés keretében az antikommunista propaganda minden lehetséges módon dicsőíti a München előtti Csehszlovákia politikai rendszerét, melyet a politikai pártok sokrétűsége jellemzett. Például az 1920-as választásokon 23, az 1925-ös választásokon 31 burzsoá és reformista párt indult. Sót, ezek közül tizenhárom a nevében viselte a „szocializmus“ szót. Azonban a valódi gazdasági és politikai hatalom - ahogy ez mindmáig érvényes a fejlett kapitalista országokban - a monopolista csoportok kezében volt, melynek élén az Iparbank (Zivnobanka) köré tömörült, legerősebb pénzügyi csoport állt. Az Iparbankhoz több mint száz különböző vállalat tartozott. Ezt az agrárbank és más csoportosulások követték. A burzsoá pártok, mint például az Agrárpárt, a Nemzetiszocialista Párt stb. ezeknek a köröknek az érdekeit védték a München előtti Csehszlovákia politikai életében. A szocializmus elleni lélektani hadviselés szervezői előszeretettel támadják társadalmi rendszerünket „az emberi jogok" ürügyén. Azonban mi a valóság? Éppen az amerikai képviselők léptek fel az ellen, hogy az. Emberi Jogok Általános Nyilatkozatába - amelyet az ENSZ 1948. december 10-én fogadott el - belevegyék a munkára, a szociális biztosításra és az ingyenes oktatásra való jogot. Az Egyesült Államok mindmáig nem ratifikálta a szociális, gazdasági és kulturális jogokról, valamint a polgári jogokról szóló nemzetközi szerződéseket. Az ENSZ- ben elfogadott, s az emberi jogokkal kapcsolatos tizenkilenc szerződésből az USA csak hármat ratifikált. Csehszlovákia valamennyit ratifikálta. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben kidolgozott 160 konvenció közül az Egyesült Államok csak néhányhoz csatlakozott. Szükséges-e még egyértelműbben bizonyítani az antikommunista propaganda farizeusságát? Milyen értelmük lehet az emberi jogokról hangoztatott szavaknak a munkához való jog nélkül, amely a méltó emberi életnek, a további jogok érvényesítésének az alapja? A politikai jogokat és érvényesítésüket nem lehet elválasztani a szociális jogoktól. A „keresztes hadjárat“ szervezőit a szocialista országokkal kapcsolatban csupán egyetlen jog érdekli: a szocialistaellenes erők joga az ellenforradalom végrehajtására. Ilyen jogot azonban sosem fognak kapni. Túl nagy áldozatok kísérték a kommunista párt vezette haladó erők forradalmi harcát a máig elvezető úton. Az 1968-69-es válságos évek tapasztalatait is drágán megfizettük. A jelenlegi világban az éles ideológiai harc feltételei között rendkívül fontos, hogy a mi ideológiai frontunk állandón és meggyőző érvekkel magyarázza a szocialista társadalmi rendszer előnyeit, s leleplezze a jelenlegi kapitalizmus ideológusainak és burzsoá politikusainak hamisságait. Rövidesen, 1986. május 23-án és 24- én országunkban általános választásokat tartanak a képviselőtestületek minden szintjébe. Kétségkívül nagy jelentőségű politikai eseményről van szó. A mi fontos feladatunk mindent megtenni, hogy a választások hozzájáruljanak gazdasági, szociális és társadalmi fejlődésünk meggyorsításához, szilárdítsák népünk erkölcsi és politikai egységét, s ily módon megteremtsék a feltételeket azon igényes feladatok teljesítéséhez, melyeket a CSKP XVII. kongresszusának programja és az SZLKP kongresszusának határozata tartalmaz.
