Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
ÍJ szú 3 986. V. 9. UKW. IIIKOTB HII1MUAI (Folytatás az 1. oldalról) nek olyan tartalékai is rendelkezésre állnak, amelyek azonnal kihasználhatók. Ezekhez tartozik elsősorban a munka- szervezés javítása, a munka-, párt- és állami fegyelem szilárdítása. Nagyon rossz dolognak számít az úgynevezett tehetetlenség filozófiája a rendetlenség és visszásságok elleni harcban, e jelenségek ugyanis gyakorta jelentős anyagi értékektől fosztanak meg bennünket, s erősen demoralizáló a hatásuk. E szempontból fejleszteni kell - ahogy azt Kelement Gottwald mondta a CSKP történelmi jelentőségű V. kongresszusán - az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba való áttérésért vívott küzdelmet. A tapasztalatok egyértelműen alátámasztják, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában a politikai rendszernek, mint a további társadalmi fejlődés fontos eszközének a jelentősége nem csökken, hanem megfordítva: tovább növekszik. Az is igaz, hogy nem lehet változatlan és megcsontosodott; azon feladatokkal összhangban kell fejlődnie és tökéletesednie, amelyeket a társadalomnak az adott fejlődési szakaszban meg kell oldania. Ezzel összefüggésben határozottan vissza kell utasítani azokat az egyedi nézeteket és tendenciákat, amelyek alábecsülik a politikai rendszernek és elemeinek a szerepét a jelen és a jövő feladatainak megoldásában. Napjainkban is teljes mértékben érvényes az a lenini tanítás, miszerint az elsőrendű tényező, amely döntő módon meghatározza a szocialista demokrácia, a szocialista államiság, törvényesség s általában az egész politikai rendszer fejlődését, a marxista-leninista párt vezető szerepének érvényesítése a politikai rendszer egyéb összetevőinek viszonylatában. Vagyis a szocialista államhoz, a társadalmi szervezethez, a Nemzeti Fronthoz, valamint a társadalmi viszonyok és folyamatok egész politikai és jogi elrendezéséhez fűződő viszonyában; s amely társadalmi viszonyok és folyamatok az egyének, a nemzetek és nemzetiségek, a szocialista társadalmi osztályok, szociális rétegek és az egész társadalom politikai, gazdasági és szociális, szellemi és kulturális életében léteznek és fejlődnek. Amint ismeretes, éppen a kommunista pártnak a szocialista társadalom politikai rendszerében betöltött vezető szerepe ellen irányul az antikommunsita erők támadásainak éle. Nagyon jól tudják, hogy ez az elv alkotja a szocialista társadalom politikai struktúrájának alappillérét. Ez a „pluralizmus“ burzsoá elméletének értelme. Ezen erők számára a társadalom politikai szervezetéről alkotott eszményképet a jelenlegi burzsoá társadalom jelenti, amelyben azonban a politikai hatalom olyan „pluralizmusa“, amilyenről ők beszélnek, nem létezik: a fejlett kapitalista országokban a gazdasági és politikai hatalom igazi gyeplői a monopóliumok, a finánctóke, a katonaiipari komplexum, a nagy korporációk kezében vannak. Jellemző, hogy a „pluralizmus“ elméletéhez a jobboldali és szocialistaellenes erők Csehszlovákiában az 1968-1969- es válságos időszakban csatlakoztak, s nem hiányzott ez az elmélet Lengyel- országban az ún. Szolidaritás téziseiből sem. Az ellenforradalom szervezői a szocialista társadalmi rendszer destrukciójának eszközeként igyekeztek kihasználni ezt a koncpeciót. Ez a koncepció nem tudományos: egymást kölcsönösen kizáró két elv nem érvényesülhet egy időben. Nem lehet egyformán igaz a tudományos és a nem tudományos világnézet; egy államalakulaton belül nem létezhet párhuzamosan a burzsoá és a szocialista állam, sem hatalmi jelképeik, mivel ezek teljesen eltérő osztályelveken alapszanak. A Rea- gan-kormányzat azon cinikus követelése, hogy Nicaragua térjen vissza a politikai pluralizmushoz, a valóságban nem jelent mást, mint felszólítást arra, hogy a sandinista kormány adja át a hatalmat az ellenforradalomnak. Saját tapasztalataink és a testvéri szocialista országok tapasztalatai is alátámasztják, hogy a szocialista politikai rendszer optimális működésének és tökéletesítésének döntő előfeltétele a párt vezető szerepének elmélyítése. A társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában a párt vezető szerepének helyes érvényesítése szempontjából nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bír az SZKP XXVII. kongresszusának megállapítása, miszerint a politikai irányításnak koncepciózusnak kell lennie, s hogy a politikai irányítás a kiindulási pont a gazdasági, valamint a szociáliskulturális szféra azon irányítási folyamatában, amelyet az irányítás illetékes szubjektumai valósítanak meg. Nem engedhető meg az a gyakorlat, hogy az állami, gazdasági és társadalmi szerveket a párttal helyettesítsék. Az egész szocialista társadalom politikai rendszerében a párt vezető-szerepére és azon igényes feladatokra való tekintettel, amelyek a CSKP XVII. kongresszusának programjából erednek, rendkívüli jelentőséget kap a pártszervek és -szervezetek, minden kommunista határozott küzdelme a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megsértése ellen. Ezekre és más negatív jelenségekre figyelmeztetett a CSKP KB Elnökségének levele 1983 februárjában. A levél megtárgyalása nem eredményezett mindenütt konkrét intézkedéseket is. Ezt tanúsítja például az, hogy a vezető gazdasági dolgozók nem tesznek mindig eleget úgynevezett bejelentési kötelezettségüknek, s a büntetőeljárást lefolytató szerveknek nem jelentik a szocialista tulajdon megkárosításának eseteit. Nagyon rossz hatása van a borravalók eltűrésének, történjék ez akár tárgyi ajándékok, élelmiszerek, szeszes italok „odacsúsztatásával“. E jelenségeket is politikusán kell megközelíteni. Nem lehet nem látni, hogy az iskola- és az egészségügyben tapasztalható lefizetések a fiatalok előtt kétségessé teszik a szocialista társadalmi rendszer előnyeit. Helytelen például, ha az állami lakásokat olyanoknak utalják ki, akiknek elegendő eszköz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy lakásgondjukat egyéb formában oldják meg. Végsösoron az sem erkölcsös, ha a szülők érdemeit a gyermekekre is kiterjesztik, s különböző előnyökben részesítik őket. Ami az olyan embereket illeti, akik a szocialista tulajdon után nyújtják ki kezüket, tehát a megvesztegetőkről és a társadalmi tulajdont szótlopkodókról van szó - s amint azt az SZKP XXVII. kongresszusán Mihail Gorbacsov elvtárs is kijelentette - velük kapcsolatban mindig figyelembe kell venni azt, amire Lenin figyelmeztetett: E tekintetben minden gyengeség, minden tétovázás, minden szentimentalizmus a szocializmus elleni legnagyobb bűntettel lenne egyenlő. Pártunk XVII. kongresszusa programjának megvalósítása államunk belső és külső funkcóinak további tökéletesítését feltételezi. Államunk formáját tekintve szocialista föderáció, amely megtestesíti két nemzet szuverenitását, a csehszlovák nép szuverenitását. Ez az államjogi forma megteremti a feltételeket az egyes nemzetek és nemzetiségek fejlődésének teljes megvalósításához, az emberi és anyagi erők mozgósításához, az internacionalista kötelezettségek teljesítéséhez, a szocialista közösség országai közötti együttműködés fejlesztéséhez, az állam védelméhez, biztonságának megőrzéséhez a háborús imperialista politikával szemben. A csehszlovák föderáció reális platformot jelent a szocialista internacionalizmus megvalósításához társadalmi életünkben, s ennek életadó ereje már nagymértékben megnyilvánult az egységes országos gazdaság fejlődésében, nemzeteink és nemzetiségeink élete osztály-, politikai és eszmei-kulturális alapjainak megszilárdításában. Ehhez hasonlóan a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény biztosította a CSSZSZK-ban élő nemzetiségek teljes egyenjogúságát és sokoldalú fejlődésük lehetőségeit. Az egyes nemzetiségek a megfelelő arányban vesznek részt a képviselőtestületekben és más választott szervekben, ami megfelel a fejlett szocialista társadalom építése politikai, gazdasági és kulturális szükségleteinek. A CSSZSZK föderatív elrendezésének eddigi pozitív tapasztalatai, a társadalmunk további fejlesztésével kapcsolatos feladatok, az új lehetőségek és időszerű szükségletek ismerete, gazdaságunk dinamizálásának szükségessége a tudományos-műszaki fejlődés kihasználásával, továbbá a kapcsolatok bonyolultsága a nemzetközi és a blelsö relációkban egyaránt, valamint a szovjet föderáció hat évtizedes fennállásának tapasztalatai - mindez indokolt és ösztönzést is jelent ahhoz, hogy a CSKP és a legfelsőbb állami szervek foglalkozzanak a mi föderációnk további tökéletesítésével. Mégpedig a szocialista föderáció elveinek és egész szerkezetének aktívabb és hatékonyabb érvényesítése útján. Az élet megmutatja, melyek a föderáció állami és politikai mechanizmusa működése optimalizálásának új szükségletei, lehetőségei, tartalékai és útjai - akár a föderációról mint egészről, akár a nemzeti köztársaságokról van szó. Ezeket a problémákat a CSSZSZK új alkotmányának előkészítésével kapcsolatban meg kell majd oldani. A cseh, a szlovák és a csehszlovák államiság tudata elmélyítésében nagy feladatok hárulnak az ideológiai tevékenységre. Nemzeteink történelmi együttélése egyes állampolgáraink tudatában különböző árnyalatokat hagyott. Esetenként a szocialista internacionalizmussal összeegyeztethetetlen vélemények nyilvánulnak meg, nacionalista csökevé- nyek, s az az igyekezet, hogy felélesszék azokat a problémákat, amelyeket a szocialista építés folyamán sikeresen oldottunk meg. Látni kell, hogy a külföldi antikommunista ideológiai-diverziós központok már hosszabb ideje a nemzetiségi viszonyokra összpontosítanak abbeli igyekezetükben, hogy ezt a rendkívül érzékeny területet használják ki népünk egységének gyengítésére. Ezt szolgálja a nemzetközileg szervezett kampány arról, hogy Csehszlovákiában állítólag elnyomják a nemzetiségi kisebbségeket, s vitákat próbálnak provokálni arról, hogy nálunk a nemzetek és nemzetiségek közül ki kire fizet rá. Tekintettel a nemzetiségi viszonyok rendkívüli érzékenységére, elkerülhetetlenül szükséges a káderpolitika tökéletesítése oly módon, hogy a szlovák nemzeti szervek által a központi irányító szervekbe küldött kádereket a magas fokú szakképzettség, politikai érettség, természetes autoritás, a feladatok megoldásának képessége és a tapintatos fellépés jellemezze. E téren is jelentős tartalékok vannak még a szövetségi államjogi elrendezés működési mechanizmusának tökéletesítésére. A CSKP XVII. kongresszusának a képviselőtestületek - főleg a nemzeti bizottságok egész rendszerének - tevékenységére vonatkozó határozatait úgy kell megvalósítani, hogy dialektikus egységben, kölcsönhatásban legyenek a szocialista állam össztársadalmi feladatai az egyes területek gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének stratégiai irányvonalával. A nyolcadik ötéves tervidőszakban a népgazdaság fejlesztésének igényes feladatai - ahogy azt a CSKP XVII. kongresszusának programcéljai kifejezik - megkövetelik, hogy a képviselőtestületek, s különösen a nemzeti bizottságok sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek a gazdasági feladatok teljesítésének, következetesebben érvényesítsék a hatékonysággal és a munka minőségével kapcsolatos követelményeket, törődjenek azzal, hogy minden munkában szigorúan megtartsák a gazdaságosság elvét, s terveikben, szándékaikban tiszteletben tartsák a társadalmi lehetőségeket. Az általuk irányított gazdaság egész erejével, mindennemű tevékenységükkel aktívabban és nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk az emberek anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítéséhez, nemcsak a saját területükön, hanem egész társadalmunkban is. A nemzeti bizottságok nagy felelősséggel tartoznak a közrendért, a környezetformálásért és -védelemért - röviden szólva: az emberek jobb létfeltételeinek létrehozásáért. A komplex fejlesztés során a nemzeti bizottságok jogkörének bővítése a szocialista demokrácia elmélyülését fejezi ki, mivel lehetővé teszi, hogy az eddigeknél nagyobb mértékben döntsenek a hatáskörükbe tartozó terület gazdasági és szociális fejlődésének alapvető kérdéseiben, a megoldásban nagyobb mértékben vegyenek részt a nép által választott szervek. Mivel napjainkban mind gyakrabban használjuk a „nép szocialista önigazgatása“ fogalmat, hangsúlyozni kell, hogy mindekelött a politikai rendszer és a demokrácia további fejlesztését célzó orientációt, irányvonalat értjük alatta. A szovjet kommunisták, akik ezzel kapcsolatban a marxizmus-leninizmus klasszikusainak gondolataira alapoznak, továbbfejlesztik azokat, s a jelenlegi feltételek figyelembe vételével gazdagítják az önigazgatás lenini koncepcióját. Az SZKP XXVII. kongresszusa hangsúlyozta: az önigazgatás elvei nem államiságunkon kívül fejlődnek, hanem azon belül, s azzal, hogy egyre mélyebben behatolnak az állami és a közélet pórusaiba, gazdagítják a demokratikus centralizmus tartalmát és szilárdítják annak szocialista lényegét. Az önigazgatás lenini értelmezése abban rejlik, hogy az irányítás és a hatalom nem csupán a dolgozók érdekében, hanem általuk valósul meg. A nép szocialista önigazgatásának fő elemei a tanácsok és a közvetlen demokrácia ezzel kapcsolatos formái: a választások, az össznépi viták, a dolgozók részvétele az állami döntések meghozatalában, kidolgozásában. Éppen e területen van a Szovjetunióban és más szocialista országokban készülő törvényhozói intézkedések lényege, melyek a dolgozókollektívák, az államhatalom és -igazgatás helyi szervei jogainak kiszélesítését célozzák. A nép szocialista önigazgatása elméletének és gyakorlatának szempontjából nagy jelentősége van a közvetlen demokrácia helyes értelmezésének, ami a dolgozók közvetlen részvételét jelenti a fontos állami, gazdasági és társadalmi kérdésekről szóló döntések meghozatalában. A jelenlegi időszakban nálunk a közvetlen demokrácia a következőkben valósul meg: például a választások előkészítésében és a választójog érvényesítésében, a képviselők visszahívásában a választók által, a nemzeti bizottságok egyes bizottságaiban, a népbírák és a hivatásos bírók közös döntéseiben, a népi ellenőrzési bizottságok munkájában. Az anyagi termelésben főleg a dolgozókollektívákról van szó, amelyek a szervezetek vezetőségével közösen döntenek a fontos gazdasági, szociális, kulturális és politikai kérdésekben. Ezek csak a közvetlen demokrácia egyes formái, amelyeknek teret enged szocialista politikai rendszerünk. Bővítésük a nép szocialista önigazgatása további fejlődésének a törvényszerűségéből fakad. Az önigazgatás lenini koncepciójának semmi köze sincs az önigazgatás különböző anarchoszindikalista változataihoz, amelyek szemben állnak a szocialista állammal, s a csoporttulajdont, a csoport- érdekeket eszményítik. A szocialista önigazgatás a társadalmi tulajdonra épül, s összekapcsolja az állami, a kollektív és az egyéni érdekeket. A jelenlegi feltételek között rendkívül fontos, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységükben, s főleg a komoly problémák megoldása során nagyobb mértékben térképezzék fel a közvéleményt a célból, hogy ily módon ellenőrizzék döntéseik helyességét, s hogy azokat az állampolgárok helyesen értették-e meg. Ezzel kapcsolatban erősíteni kell a nyilvánosság, a publicitás elvét is. A szocialista képviseleti demokráciában a képviselők kulcsszerepét nem a meglévő választási törvény módosításával kell erősíteni azáltal, hogy minden képviselői helyre két jelöltet javasolnak - ahogy azt az egyes szocialista országokban teszik hanem mindenekelőtt a képviselők kiválasztását kell javítani a szocialista demokrácia nagy vívmányának következetes alkalmazásával; ez a képviselő felmentése a tisztségéből még a választási időszak lejárta előtt, ha az illető nem teljesíti kötelességeit. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell törekedni arra, hogy kiszélesítsük a dolgozók részvételét a törvények megalkotásában. Megérett az idő arra, hogy társadalmi életünk minden területén határozott küzdelmet folytassunk a bürokrácia és azon tendenció ellen, amely az emberekkel való élő, mindennapi kapcsolatot a lélektelen papírháborúval szeretné helyettesíteni. Nem fogadhatjuk süketen azokat a jelzéseket, melyek szerint állandóan nő a kimutatások, jelentések, utasítások és határozatok száma. Egyes nemzeti bizottságok, minisztériumok és hivatalok korlátozzák a fogadónapok számát, vagyis az emberekkel való közvetlen kapcsolat idejét, és beássák magukat a papírok közé. A felmérések eredményei igazolják, hogy az állampolgárok panaszainak jelentős része - az államigazgatási szervek eljárására vonatkozóan - indokolt. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy egyes esetekben a nemzeti bizottságok apparátusa mindinkább helyettesíteni kívánja a választott szerveket. A politikai rendszer tökéletesítése új feladatok elé állítja a Nemzeti Frontot is. Ennek pótolhatatlan feladata részt venni a képviseleti rendszer szerveinek létrehozásában, biztosítani az általános választásokat, előkészíteni és megvalósítani a választási programokat. A Nemzeti Front választási programjai a nemzeti bizottságoknak a társadalmi szervezetekhez, a dolgozókollektívákhoz és az álampolgárokhoz fűződő viszonya fejlesztésének legjelentősebb formái. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, milyen fontos az állampolgárok-választók széles körű, nem formális részvétele a vá- (Folytatás a 4. oldalon)
