Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-02 / 18. szám
* Az antik színház maradványai város, a közlekedés által ontott szennyeződésnek. Meg kell oldani a műemlékek védelmét, hogy mindaz, ami átvészelte a hunok, a bizánci, s a török hadak dúlásait, a történelem számtalan háborújának pusztítását, ne menjen tönkre az elkövetkező néhány évtizedben. A Plovdivba látogató külföldinek a vendéglátók, vezetők szívesen, szemmel látható élvezettel beszélnek városuk gazdag múltjáról, az óváros építészeti sajátosságairól, a feltárási és helyreállítási munkálatok érdekességeiről. Megmutogatják az évszázados, faragott kapukat, az eredeti kovácsoltvas kopogtatókat, a szobák faragott mennyezetét, s büszkén hívják fel vendégük figyelmét arra, hogy bár minden egyes faragott mennyezetet a Nap szimbóluma díszít, mégsem található két azonos alkotás. Elmesélik, hogy számos jelentős műalkotás élte át különösebb rongálódás nélkül a korát éppen azért, mert a házak tulajdonosai nem tudják megbecsülni, értékelni. A freskókat, belső faldíszeket, faragott mennyezeteket egyszerűen átfestették a kor nyugati ízlésének megfelelően. A festékrétegek pedig idővel szaporodPlovdivi utcarészlet, háttérben a Bolgár írószövetség gondozásában levő ún. Lamartine házzal (A szerző felvételei) A plovdivi építészek és restaurátorok munkájára felfigyelt az UNESCO is. 1979-ben aranyéremmel díjazták a műemlékek restaurálásának, kihasználásának és megőrzésének módját. S hogy az óváros teljesíti küldetését, hogy nem csupán a kulturális rendezvények méltó színhelye, de egyben a nemzeti hagyományok mindenki számára hozzáférhető hordozója, azt láthattam az újonnan épülő bulgáriai lakónegyedeken is, amelyeken a múlt vonalai, sajátosságai a modern építészet formanyelvében élnek tovább. FEKETE MARIAN Eumolpiasz, Philippopolisz, Pulpude- va, Trimontium, Pldin, Filibe - mindezek a városnevek a mai Plovdivot, a bolgár történészek szerint Kelet-Európa legrégibb - s mint azt a plovdivi patrióták büszkén hangoztatják - az ókori Rómához hasonlóan hét dombra épült városát jelölik. Bulgária második legnagyobb, 350 ezer lakosú városának történelmi magja ma jóformán egyetlen hatalmas múzeum a maga 200 épületével, számtalan régészeti leletével. Az elmúlt évszázadok, évezredek során itt élt népek a saját ízlésüknek, szokásaiknak megfelelően formálták a város arculatát, hiszen- s erről tanúskodik a város sok neve is- ezt a várost a magukénak érezték a trákok, a makedónok, akik II. Fülöp, Nagy Sándor apja északi hadjárata során foglalták el (innen a Philippopolisz név), a szlávok, akik boldog vagy teljes napnak, Pldinnak nevezték, a rómaiak, a törökök, s leginkább természetesen a bolgárok. Három évtizede folynak a „szabadtéri múzeummá“, átalakított óvárosban a felújítási és rekonstrukciós munkálatok. 1956-ban hozott határozatot a bolgár kormány a történelmi városnegyed helyreállításáról. Annak idején valószínűleg még senki sem sejtette, milyen nehéz fába vágták fejszéjüket. Nem tudtak számos olyan - akkor még a föld alatt rejtőző- leletről, építményről, amelyeket Plovdiv büszkeségeként, fő idegenforgalmi látványosságaként tartanak számon. Jól tükrözi ezt a helyzetet például az is, hogy a város korát még tíz évvel ezelőtt is jóval „ifjabbnak“ véltek. Az eredeti elképzelések szerint elsősorban az ötszáz éves török uralom idején épült, s a bolgár történelem és a nemzeti tudat megszilárdítása szempontjából a legfontosabbnak tartott, a bolgár építészet jellegzetes jegyeit magukon viselő házakat kellett volna az eredeti állapotukba visszaállitani. Plovdivnak (Filibének) ugyanis a török uralom idején meglehetősen kiváltságos helyzete s egyéni építészeti stílusa volt. Bulgária más városaiban, tájain a sorozatos török rablások elleni védekezésül, erődítményszerű lakóházak épültek, amelyekbe tulajdonosaik napokra, sőt akár hetekre is bezárkózhattak. Filibe azonban a gazdag kereskedők városa volt, amelyet a kőből épült falaknál is hatalmasabb fegyver- a pénz - védett a török martalócok túlkapásai ellen. Ezeknek a fényűző, változatos, s az elóreugró emeleteikkel gyakran szinte egymáshoz tapadó kereskedőházaknak szentelte életét a bolgár kormányhatározat egyik sugalmazója, az 1956-ban elhunyt Christo Peev építész, aki számtalan fényképet, alap- és homlokzati rajzot, tanulmányt készített Plovdiv régi épületeiről, s ezzel megalapozta a felújítási munkálatok dokumentációját. Menet közben azonban módosítani kellett az eredeti elképzeléseken. Alig egy évtizede akadtak rá például a Traiá- nusz császár uralkodása idején a II. században épített, 3500 férőhelyes antik színház nyomaira. Az időközben helyreállított amfiteátrumot, amely a bolgár államiság 1300. évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat egyik fő színhelye volt, nem említik még a bulgáriai útikönyvek sem. A római birodalom idejére- amikor még a három dombon terjeszkedő Trimontium a trák provincia köz- igazgatási és kulturális központja volt- emlékeztetnek a római fürdők, a vízvezeték, a fórum, a stadion - s a régészeti feltárási munkálatok még távolról sem tekinthetők befejezettnek. A város területén jóformán nem is kezdhetünk talajmunkába, építkezésbe anélkül, hogy ne kellene számolnunk azzal, hogy a régészek, s az ásatások miatt megakadnak - említik büszkén a plovdi- viak, de egyben hangot adnak aggodalmuknak is, féltik a városuk évezredes múltjára utaló emlékeket. - Évszázadokig épségben őrizte meg ezeket számukra a föld. Ma ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, az egyre iparosodó tak, szerencsés módon megőrizve az alattuk rejtőző páratlan értékeket. A házak és a szobák többnyire korhű bútorokkal, szőnyegekkel, dísz- és használati tárgyakkal vannak berendezve. A tévé, vagy a konyhában egy modern tűzhely már szentségtörésként hat ebben a környezetben. A legnagyobb megdöbbenést azonban mégis akkor éltem át, amikor egy - a gazdag kereskedők munkahelyét idéző - dolgozószoba súlyos tölgyfaasztalán álló századeleji telefon kagylójából is a központok hívójele szólt. Ekkor hittem el fenntartások nélkül vendéglátóim állítását, hogy itt mindent, amit csak lehet, a korabeli viszonyoknak megfelelően restaurálnak, s mindezt nem csak a múzeumnak szánt épületekben. Az óváros közigazgatási vezetése, amelyet a történelmi hagyományoknak megfelelően kmetysztvonak (városi tanács, magisztrátus) neveznek, gondoskodik az óváros épületeinek helyreállításáról és megfelelő kihasználásáról. Állami és társadalmi szervezetek kezelésébe adják a házakat, de ellenőrzik is, hogy ezek miként használják ki és gondoskodnak róluk. A történelmi negyed nem halott műemlékváros. Sajátos küldetése van, s a saját életét éli. Az antik színházban nyaranta színjátszó csoportok vendégeskednek klasszikus darabokkal; egy régi muzulmán imaházban hangulatos vendéglőt rendeztek be, amelyben ^hurikat idéző csinos bolgár lányok szolgálnak zenével a vendégeknek. A francia költőről és diplomatáról elnevezett Lamartine- ház ma a bolgár írók egyik alkotóháza (Lamartine egy kisázsiai útjáról hazatérőben megbetegedett, s ebben a házban, a Mauriadész kereskedőcsalád vendégszeretetét élvezve lábadozott). Alkotóházakat tartanak fenn az óvárosban azonban más bolgár alkotószövetséqek is. Bulgáriai jegyzetek 3.-í : : ‘í:' - > ■ • t a rádiósnaplóba, aztán tovább pásztázik az éterben, hol hívásra válaszol, hol pedig ő adja le a hívójelet. Nem zavarja, hogy mi közben beszélgetünk. ÚJ SZÓ 9 1986. V. 2.- ügy európai, vagy világverseny huszonnégy illetve negyvennyolc óráig tart. Ilyenkor többen is itt vagyunk, váltjuk egymást - mondja Nagy mérnök. - Előfordul, hogy itt,, főzünk" magunknak, de néha a feleségek is benéznek. Az enyém, ha eljön, azonnyomban a készülékhez ül, évekig a válogatott tagja volt a tájékozódási versenyben. Ezért is érti meg, hogy az estéket itt töltöm. Építész létemre szeretem ezt az elfoglaltságot, hobbim a rádiótávirászat. Ma már személyi számítógépet használunk, aminek számtalan előnye van. A világ különböző tájaival évente 15-20 ezer összeköttetést teremtenek, mintegy tízezer vételt visszaigazoló lapot kapnak. Két évvel ezelőtt egy dél-amerikai versenyben az elsők lettek, tavaly pedig a második helyet szerezték meg. A polcon lévő serleg és szamovár arról tanúskodik, hogy a múlt évben a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából meghirdetett rádiós vetélkedőn is ők szerezték meg az országos elsőséget, övék volt az első hely a kárpát-duklai hadművelet negyvenedik évfordulójára kiírt versenyben is. A tábori napok nevet kapta az a honvédelmi verseny, amely alkalmából valamelyik hegy csúcsán állítják fel az adó-vevő állomás antennáját. Az első időben a Magas-Tátra-i Krivánon, jelenleg a Trnava melletti több mint ezer méter magas Záruby hegyen rendezkednek be a verseny alkalmából. Az első öt hely valamelyikét minden évben megszerzik. Az eredményesség titkát a jó kollektív munkában látják.- Tavasszal, nyár elején első dolgunk, hogy az antennákon elvégezzük a karbantartási munkálatokat, - jegyzi meg Fekiac elnök. - Az idén-új antennarendszert is felállítunk. Minden évben több száz óra társadalmi munkát végzünk, hogy egyre jobb vételi lehetőséget teremtsünk. Jó érzés a világ olyan részeivel összeköttetést teremteni, amelyeket a térképen is alig találunk meg. Megérkezik a klubba Martin Cíőer is.- A rádiózás az idegen, főleg az angol nyelv tanulására ösztönzi az embert, s ennek a mindennapi életben is hasznát vesszük - önti szavakba véleményét a fiatal rádiós. - A környező országok népeinek nyelvéből is azt, ami a rádiózáshoz szükséges, megtanultuk. Néhány évvel ezelőtt pionírként a szakkörben kezdtem tevékenykedni. Angol nyelvű szaklap kerül elő. Az első oldalán Nagy mérnök fényképe, ami azt bizonyítja, hogy a Junior rádiósklubnak az országhatáron túl is jó híre van. Ez mindnyájukat még jobb munkára ösztönzi. V.- Hármunknak otthon is van adó-vevő készüléke, de itt a Bud- ková utcai helyiségben érezzük magunkat a legjobban - summázza a többiek véleményét is az elnök. - Talán azért, mert itt kezdtük, itt lett belőlünk rádiós. Tudatosítjuk, hogy naponta tanulnunk kell, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel. Késő este hagyjuk el a parányi klubhelyiséget, amely holnap újra benépesedik. Idősebbek, fiatalabbak ismét a készülék mellé ülnek. NÉMETH JÁNOS Bpaffi UflRI Hfl Jozef Fekiaő Jurái Nagy (A szerző felvételei)
