Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
J anuár 1 -tői Spanyolország és Portugália belépésével 12-re gyarapodott a Közös Piac tagállamainak száma, tehát az alakulástól eltelt 28 év leforgása alatt a kezdeti „hatok“ éppen a duplájára sokasodtak. A közösség legutóbb 1981- ben, Görögország belépésével bővült, ezt megelőzően pedig 1972-ben Nagy- Britannia, Dánia és Írország lett teljes jogú tagállam. Duplájára emelkedett létszám, megkétszereződött gondok — röviden így összegezhetők azok a vélemények, amelyek a mostani csatlakozás várható következményeit taglalják a közösség és az „újoncok“ szempontjából. NYOLCÉVES ALKUDOZÁSOK A két újdonsült tagállam rögös úton jutott el a Közös Piac kapujáig. Portugália és Spanyolország több mint nyolc évvel ezelőtt csaknem egyidöben nyújtotta be Brüsszelben csatlakozási kérelmét, s akkor a két ország vezetői maguk sem gondolták, hogy egészen 1986-ig kell várniuk a bebocsátásra. A Közös Piac brüsszeli vezérkara több oknál fogva is óvatosan kezelte a madridi és lisszaboni kérvényt. Az első hetekben „NEM ILYEN LOVAT AKARTAK“ Az elmondottakból kiderült: az olasz, francia és a görög akadékoskodás nagymértékben közrejátszott abban, hogy a belépési tárgyalások nyolc évet vettek igénybe, s hogy Spanyolország és Portugália nem tudta kicsikarni a várt csatlakozási feltételeket, hanem csak jóval szerényebbeket. A bebocsátásról folyó sorozatos megbeszéléseken két törekvés állt szembe egymással: a Közös Piac kezdettől fogva szigorú feltételeket szabott, míg a spanyol és a portugál kormány abban reménykedett, hogy sikerül ezeken enyhítenie. Amikor idén tavasszal lezárultak a belépésről folytatott tárgyalások, és megerősítették a csatlakozás eredetileg kitűzött dátumát, mindkét ibériai fővárosban úgy vélekedtek, hogy eredetileg egyik kormány sem egészen „ilyen lovat akart“. A Közös Piac nevében tárgyaló küldöttség nem ismert pardont: könyörtelenül megszabta, hogy a belépőknek már a csatlakozás előtt határozottan hozzá kell látniuk az elavult gazdasági szerkeA Közös Piac épülete Brüszelben (Archív felvétel) nem is titkolták, hogy egyáltalán nem lelkesednek a két iparilag elmaradottabb ország csatlakozásáért. A későbbiekben azonban ráébredtek arra, hogy az elbírálásnál nem lehet pusztán gazdasági szempontokat figyelembe venni, hanem legalább ennyire fontos szerepet kell kapniuk a katonai-stratégiai és földrajzi aspektusoknak is. ' Éppen ezek figyelembevételével született meg az a döntés, hogy megkezdődhetnek a tárgyalások a belépésről. (Brüsszelben elsősorban a két ország stratégiai fontosságú fekvésének tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen a két ország a Földközi-tenger bejáratánál fekszik.) Miközben a tárgyalások beindultak, a Közös Piac illetékes bizottsága egyértelműen leszögezte, hogy a brit belépés keserű tapasztalataiból okulva ezúttal már a csatlakozást előkészítő konzultációkon pontosan rögzíteni kell a belépőkre váró kötelezettségeket. A londoni kormány ugyanis a csatlakozás után még újra akart tárgyalni bizonyos részleteket és például nem volt hajlandó befizetni a közös kasszába a reá eső összeget. A későbbiekben Margaret Thatcher miniszterelnök makacsságának meglett az eredménye; a többiek két ízben is beleegyeztek a brit befizetési kötelezettség mérséklésébe, a brit konzervatív kormány azzal fenyegetődzött, hogy ellenkező esetben sorozatos vétóival lehetetlenné teszi fontos határozatok elfogadását. Gaston Thom, a Közös Piac akkori elnöke erről így nyilatkozott: „Máig is sajnálom, hogy Anglia esetében nem öntöttünk tiszta vizet a pohárba". Spanyolország és Portugália jelentkezőből tehát várakozóvá lépett elő, de mindkét ország kormányának egyre inkább fogyott a türelme. A beindult tárgyalásokon ugyanis csakhamar kiderült, hogy nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. A Közös Piac tagországai vonakodtak és nyilvánvaló volt, hogy nem túl szívesen látják a közösség kapuján belül a hozzájuk képest „koldusnak“ tar- # tott két országot. Elsősorban a jelentős agrártermelők - Olaszország és Francia- ország, majd a későbbiekben Görögország - vonakodtak a mezőgazdasági exportőrnek számító két dél-európai ország felvételétől. Nem volt olyan miniszteri vagy kormányfői szintű tanácskozás, amelyen Párizs vagy Róma ne hangoztatta volna fenntartásait, saját piacait és kistermelőit féltve az ibériai agrárkonkur- renciától. Franciaország kormánya szinte csak az utolsó pillanatban hagyott fel folytonos ellenvetéseivel, jóllehet maga Mitterrand _ elnök kormánya többi tagjától eltérően nem ellenezte túlzottan a közösség bővítését. Az 1981 -ben belépett Görögország magatartásával szintén hátráltatta a két ország befogadását. Papandreu kormányfő azzal fenyegetőzött, hogy végső esetben képes lesz a csatlakozási okmány megvétózására is, ha Görögország nem kap nagyobb összeget annak a kárnak az ellensúlyozására, amely az orszá- , , got a spanyol és a portugál belépés SZU kapcsán éri. A „tízeknek“ - akárcsak Q a brit fenyegetések esetében - ezúttal sem volt más választása, mint hogy engedjenek az athéni kormány követelésének és a tavalyi csúcsértekezleten meg- 1986.1.4. szavazták a kért összeget. zet átalakításához, ami a korszerűtlen üzemek bezárását és a munkanélküliség növekedését vonta maga után. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni egy madridi kormánytisztviselő, aki feltette a kérdést: „ Nyerünk-e egyáltalán valamit azzal, hogy végre beengednek bennünket?" A most csatlakozó két országnak nemcsak e rendkívül szigorú elvárásoknak kell eleget tennie, hanem meg kellett elégednie azzal is, hogy most január 1 -töl vagyis a teljes jogú tagság kezdetétől hétéves átmeneti időszak alatt építik csak fokozatosan le az ipari vámokat egymás között. A „tízek“ mennyiségi korlátozásokat is kikötöttek a spanyol acéltermékek és gépkocsik bevitelére is ugyancsak hétéves átmeneti időszakot állapítottak meg a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának bevezetéséig. Ez az átmeneti idő a spanyol zöldség és gyümölcs esetében kereken tíz év, s az utóbbira minimális árakat kötött ki a Közös Piac. A spanyol bortermelést évi 27,5 millió hektoliter fölött ipari alkoholnak kell feldolgozni, négy évig viszont Spanyolország is korlátozza a tagországokból származó gabona tej és hús behozatalát. Spanyolországra nézve a legérzékenyebb csapás kétségtelenül az, hogy halászhajói csak 1995-tól vehetik igénybe a közös halászati vizeket, addig az összesen 17 ezer hajót számláló halászflottából mindössze 300 hajó kap erre engedélyt. A 12 tagország közül Spanyol- országnak van a legnagyobb halászflottája, s ezt a csatlakozási szerződés értelmében fokozatosan le kell építeni. A közös költségvetéshez a spanyol hozzájárulásokat úgy állapítják meg az átmeneti időszak alatt, hogy a befizetések és az egyes alapok formájában történő visszatérülések minden évben egyensúlyba kerüljenek. Portugáliára szintén érvényes a tízéves átmeneti időszak, s ez a mezőgazdasági exportra, a halászatra és egyéb területekre egyaránt vonatkozik. KI MIT HOZ A KÖZÖS KONYHÁRA? A két ország belépésével a Közös Piac országainak eddigi 270 milliós lélekszá- ma 320 milliósra növekszik: 40 millió spanyol, és 10 millió portugál fogyasztó jelenik meg a közösségben. Az egy főre jutó nemzeti termék jelenleg Spanyolországban a közöspiaci átlag fele, Portugáliában pedig csak egynegyede. Portugália a tizenkét tagú közösség legszegényebb országa - messze a görögök és az írek mögött - és gazdasága erős megrázkódtatásoknak néz elébe a belépés után. Valószínűleg a jóval szilárdabb lábakon álló spanyol vállalatok sem egykönnyen vészelik át az alkalmazkodás és a beépülés hétéves időszakát. Brüsszelben már most attól tartanak, hogy hamarosan ismét pénzügyi nehézségek mutatkoznak, mivel a gazdagabbaknak sokba fog kerülni a két „szegény ország“ eltartása. A Közös Piac a meglevő 13 millió munkanélküli mellé január 1-től újabb hárommillió spanyol és portugál állástalant „kapott“. Egyedül Spanyolország 2,6 millióval gyarapította az állástalanok táborát. A negyedik éve kormányzó madridi szocialista párti kormánynak ugyanis nem vált valóra az a választási ígérete, hogy évente 200 ezer új munkahelyet hoznak létre, sőt épp ellenkezőleg - nem kis mértékben a Brüsszelben sürgetett üzembezárások következtében - az állástalanok részaránya elérte az aktív lakosság 22 százalékát. Ilyen tekintetben Spanyolország európai „rekordernek“ számít. Portugália azt reméli a csatlakozástól, hogy fokozatosan enyhülnek gazdasági gondjai. Félő azonban, hogy a fejletlen portugál ipar nehezen fog megbirkózni a rászabaduló versennyel. Borúlátó előrejelzések szerint néhány éves tagság után a vállalatok fele becsukhatja a kaput, az árak magasba szöknek, vagyis a lakosság valószínűleg súlyos árat fog fizetni a csatlakozásért. Portugália gazdasági helyzete most a belépés idején katasztrófálisnak minősíthető. Az ország adósságai meghaladták a 15 milliárd dollárt és állandósult a fizetési mérleg hiánya. Az import kényszerű visszafogása több gazdasági nehézséget okozott. A szigorú stabilizációs program sem tudta letörni a 30 százalék körüli inflációt és kiélezte a szociális feszültségeket. 1984-ben a reáljövedelmek 10 százalékkal visszaestek, ugyan-. akkor két százalékkal - 13 százalékra - nőtt a munkanélküliség. A Közös Piachoz való csatlakozás aligha gyógyítja be ezeket a súlyos sebeket. Elsősorban a kisgazdaságra alapozott, elmaradott, tehát versenyképtelen portugál mezőgazdaságot súlyos kihívás elé állítja. VÁRHATÓ PROBLÉMÁK Már a csatlakozást megelőző hónapokban a gazdasági szaklapok a Közös Piac bővítésének várható következményeiről cikkeztek. Teljes volt az egyetértés a tekintetben, hogy ezentúl tizenkettesben még nehezebb lesz közös nevezőre jutgi egyes kérdésekben, hiszen eddig is csak nagy ritkán sikerült ez. Nyilván több lesz a vitatéma, az orvoslásra váró gond, s ezek megoldására több pénzre van szükség. A legútóbbi időszakban Brüsszelben gyakran keseregtek amiatt, hogy üres a közös pénztár, és nagyon valószínű: e téren tovább romlik a helyzet, hiszen a kezdeti időszakban a Közös Piac módosabb országai fogják finanszírozni az újonnan társult országok fellendítését, s ez a befektetés csak évekkel később térül meg. A brit gazdasági szaklap, a Financial Times érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Eddig nagyjából az volt a helyzet, hogy általában Franciaország és az NSZK játszotta az egyes döntések meghozatalánál a prímet. A lap úgy véli, hogy Spanyolország és Portugália csatlakozásával megerősödik az Európai Gazdasági Közösség déli szárnya az északi rovására. Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália ha összefog, megakadályozhatja a nekik nem tetsző döntések elfogadását. A Közös Piac berkeiben egyre hevesebb viták dúlnak az elavult döntéshozatali mechanizmus tervezett reformjáról. A közösség nyári milánói állam- és kormányfői értekezlete már elhatározta, hogy végre kell hajtani a közösséget 28 éve létrehozó Római Szerződés reformját. A döntés tehát megszületett, ám a most decemberben megtartott újabb közöspiaci csúcsértekezleten sem tudtak megállapodni a módosításokban. Abban egyetértenek, hogy a tizenkéttagúra bővült közösség döntéshozó rendszere túl körülményes és lassú, s ez akadályozza az integráció hatékonyságát. Brüsszelben tarthatatlannak minősítik az eddigi rendszert, amely a döntéshozatalnál lehetővé teszi a határozatok megvétózá- sát. A vezérkar úgy véli, ezentúl gyorsabb és egységesebb döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy a Közös Piac helytállhasson az Egyesült Államokkal és Japánnal folyó versengésben. A tekintetben, hogy milyen mélyrehatóak legyenek ezek a változások, a tagállamok eltérő nézeteket vallanak. A közeljövő egyik feladata lesz az, hogy az immár 12-tagú közösség közös nevezőre jusson ebben a kérdésben. P. VONYIK ERZSÉBET • A Time karikatúrája
