Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
összkomfortos lakás Kassa (KoSice) egyik toronyházában. Kinézetre semmiben sem különbözik a városlakók többségének otthonától. Nem túl tágas, s nem túl szűk - a háromtagú családnak éppen megfelel. Berendezésében, bútorzatában sincs semmi rendkívüli. Az ajtóból nézve a korszerű szekrénysor sem tűnik különlegesnek. Közelebbről teljesebb a kép. A. szépirodalmi müvek és a különböző szakkönyvek között feltűnően sok a tengeri utazásokkal, a vi- zijármüvekkel és főleg a hajóépitéssel foglalkozó kiadvány; néhány szekrényfiók hajószerkesztési tervrajzokkal van megtömve; s ha tüzetesebben körülnézünk, akkor hajókat is felfedezünk a lakásban. S nem akármilyeneket, nem olyanokat, amelyek megvásárolhatók a játéküzletben. Egyedülálló darabok, köztük üzemképes, távvezérlése jármüvek és motor nélküliek. Ott van például az 1938-as esztendő legszebb francia hadihajójának nyilvánított Richelieu hasonmása. Persze, kicsiben. A motor nélküli modell hosz- sza mindössze 488 mm, magassága pedig 66,2 mm - azaz öt- százszor kisebb, mint az eredeti. Építője tavaly ősszel Jablonec nad Nisou-ban egy nemzetközi versenyt nyert vele, a NAVIGA Európai Hajómodellező Szövetség kis Európa-bajnoksággal felérő C kategóriás versenyét. A lakásról kiderül az is, hogy nemcsak „kikötő“, hanem egyben „hajógyár“ is. Az egyik szoba valódi sólyatér. Igaz, daru nincs benne, viszont a szekrényekben rengeteg hajóalkatrész és építőanyag, valamint barkácsolószerszám sorakozik.- Idestova már negyven éve foglalkozom modellezéssel. Eleinte a repülőgépek érdekeltek, később egy ideig a személygépkocsik kötötték le a figyelmemet és kisebb-nagyobb sikerrel a régi autók miniatűr másainak kivitelezése volt a hobbim — egy Oldsmobill modellem a montreáli kiállításon az eredeti mellett kapott helyet -, s vagy húsz évvel ezelőtt Kollár Gyuszi barátom tanácsára a hajókhoz pártoltam át. Nem bántam meg, úgy érzem, érdekesebbek, mint a korábbiak voltak - mondja magáról a házigazda. Kozák János bemutatkozásként. - Hogy miért nőtt annyira a szívemhez a modellezés? - töpreng el egy kicsit az újabb kérdésen. - Alighanem azért - folytatja, mert kicsi koromtól vonzott, érdekelt a műszaki pálya. Gépészeti szak- középiskolában érettségiztem, onnan kerültem a Kelet-szlovákiai Gépgyárba, műszaki tervezőnek, jelenleg pedig a bányatervező irodában dolgozom. A gépszerkesztés nekem lényegesen többet jelent, mint pusztán a kenyérkeresést. Egyszerűen: örömömet lelem benne, rabja j/agyok ennek a foglalkozásnak. Ha nem úgy lenne, akkor szabadidőmben aligha folytatnám otthon is a géptervezést és gépszerkesztést, a munkámmal közeli rokonságban álló modellezést. Előfordul, hogy a rajzasztaltól fáradtan térek haza, hiszen a tudományos-műszaki fejlődés szekerét elsősorban mi, tervezők húzzuk. Olyankor aztán előszedem a szerszámokat és folytatom a készülő hajó építését.- A szakértők azt állítják, hogy a hajóépítés művészet, s hogy pontos munkát és rengeteg időt igényel. Az ön „gyárában“ mennyi ideig készül egy-egy úszómű?- Hogy mennyi idő kell hozzá, az attól függ mennyi idő áll az ember rendelkezésére, no meg attól is, milyen típusú az épülő darab. Ha a modellező kész tervdokumentációt kap kézhez, akkor lényegesen egyszerűbb a dolga, mint például akkor, amikor a rajzokat és a számításokat is saját maga készíti. Előfordul, hogy a hajógyárak rendelkezésünkre bocsátanak egy-két műszaki leírást, esetenként a múzeumoktól is kapunk némi segítséget, elvétve pedig magunk között cserélgetjük a rajzokat, fényképeket. Néha az előkészület tovább tart, mint a hajóépítés. Én például már hatodik éve gyűjtöm a második világháború idején legnagyobb japán csatahajónak tartott Yamato dokumentációs anyagát, de még mindig hiányzik néhány adat, néhány részletkép, pedig áttanulmányoztam már egy csomó könyvet és fényképet. Hogy művészet-e a hajóépítés? Nos, a vélemények megoszlanak, ám az kétségtelen, hogy rendkívül felelősségteljes munka. Magához a hajómodellezéshez is rengeteg türelem kell, továbbá egy kis kézügyesség és elméleti tudás, szakismeret is. Ami pedig az elkészítés idejét illeti: az én műhelyemben egy C kategóriás, tehát nem úszó, motor nélküli hajómodell körülbelül 1400-1500 óra alatt készül el. Ez legalább másfél esztendő. Egy úszó hajó A felnövő nemzedék szolgálatában Új művészeti alapiskola Lelkesen ismerkednek a zene alapjaival Ügyesen használják az ecsetet, a ceruzát A város korszerű középületeinek sorát gazdagítja az új iskola (Gyökeres György felvételei)- Városunkban 1959 óta működik a művészeti alapiskola, de ez idáig nem megfelelő körülmények között oktattunk - idézte fel a múltat Beata Maéindová igazgatónő. - Az érdeklődés mindig nagy volt, ezért válogatni kellett a kisdiákok, a jelentkezők között. Haragudtak is ránk... A város módot talált arra, hogy megoldja a sokáig húzódó, jónak aligha mondható helyzetet és egy tető alá hozza a művészetek iránt érdeklődő gyerekeket. És nem is akármilyen tető alá! - gondoltuk fotós kollégámmal, miközben végigjártuk az átriumos iskola zenetantermeit, képzőművészeti műtermeit, tánctermeit. Megcsodáltuk a hangversenytermet, amely már kiállta az első erőpróbát is, hisz nemrég Dunaszerdahelyen rendezték meg a művészeti alapiskolák járási, illetve kerületi versenyét.- összesen harminc szaktanár foglalkozik a gyerekekkel. A művészeti alapiskola ,,zeneiskolaként“ él a köztudatban, ami annak tudható be, hogy valamikor ezekben csak zeneoktatás folyt. Jelenleg is a legtöbben, 358-an a zene iránt érdeklődnek, de szép számban, 227-en látogatják a képzőművészeti szakot, 63- an pedig a két éve beindított táncszakot. Körülményeink most már megengedik, hogy irodalmi-színjátszó szakot nyissunk, igaz, ehhez szakoktatóra is szükségünk van - hallottuk a magyarázatot. Iskolanézés közben nemcsak az üres tantermekbe néztünk be, de elnézést kérve megzavartunk egy-egy órát is. A szigetelés ellenére több tanteremből kihallatszott a folyosóra a zongoraszó. Megtudtuk, hogy ez a „slágerhangszer“, és rendszerint nem is a gyerek választja, hanem a szülő óhaja, hogy ha már hangszer, akkor más ne legyen. Aztán más hangok ütötték meg fülünket. Benyitottunk az egyik világos, tágas terembe. Gódány Zsolt elsős Németh Borbála tanítónő utasításai alapján rakosgatta a már egyre engedékenyebb ujjait a harmonika billentyűire. Nem időztünk sokáig, várt a rajzterem-látogatás. Ott Jozef Kordos és Robert Longauer felügyelete mellett folyt az oktatás. A téma: húsvéti élmények. A rajzlapokon vidám jeleneteket festettek a gyerekek. Kézmozdulataikból a laikus is kiolvashatta a rajzkészséget. A hogy tetszik az új iskolában kérdésre kurtán feleltek: nagyon.- Kár, hogy a tervrajzban szereplő égetőkemencét még nem szállították le. Jó volna, ha már agyaggal is dolgozhatnánk. - sóhajtotta a két szakoktató. A sétának is beillő iskolalátogatás során (az iskola területe 2900 négyzetméter) vékony gyerekhangokra lettünk figyelmesek. Kíváncsian nyitottunk be az előkészitó osztály tantermébe, ahol Mi- chalec Márta a kicsik egyik csoportjával foglalkozott. Tapsolták a ritmust, énekeltek is hozzá, majd a pedagógus felszólítására vidáman térdeltek a szőnyeggel borított padlóra, s páratlan figyelemmel, lelkesen ütögették a metalofon billentyűit. A tágas, szépen berendezett teremben vidám színfolt volt a narancs színű zongora. - A hangszerellátottságunk nagyon jó. értéke közel két és fél millió korona. Nem sok művészeti alapiskola dicsekedhet kívülünk hangversenyzongorával, csembalóval, márkás hangszerekkel. De igazi büszkeségünk a felszerelt stúdió, melyből rálátni a 180 férőhelyes hangversenyterem színpadára. Igaz, még nincs alkalmazott, aki kezelné, viszont van egy lelkes, hozzáértő apuka, aki ügyszeretetből a már említett versenyeken kipróbálta és bejáratta a felszerelést. A körséta után az igazgatói irodában kérdeztünk rá az épület árnyékosabb oldalaira is.- Sajnos, azok is vannak. Az épületet nem kapcsolták rá a melegvíz-hálózatra. A tánctermek tusolóiba vízmelegítőket kellett szereltetni, de sajnos, a rajzteremben található vízcsapból csak hideg víz csurog. De hát ezeket a nehézségeket meg kell oldanunk - vallotta beszélgetőtársunk. - Sok még itt a tennivaló - szögezték le a pedagógusok is. - Valameny- nyiünknek meg kell szoknunk a korszerű feltételeket, lakhatóvá, széppé kell varázsolnunk a csupasz termeket, de meg kell szoknunk azt is, hogy már nem a város központjában vagyunk. Persze a lényeg az, bogy az oktatás február 28- tól zavartalan— közölte Sárfi Gabriella igazgató-helyettes. Beszélgetés közben szóba került a művészeti alapiskolák küldetése is. - Növendékeinkből nem akarunk mindenáron művészeket nevelni. Szerintünk a zene, a tánc, a képzőművészet, az irodalom alapjainak elsajátítása az általános műveltség elmaradhatatlan pillére. Tudjuk, hogy ebbe az embert formáló folyamatba be kell vonni a szülőket is. Ugyanis a gyermekeknek szükségük van arra, hogy komoly zenét hallgassanak, tádatokra, táncelőadásokra járjanak, illetve hallgassák, nézzék ezeket a műsorokat a tévében, a rádióban. S ha ez a szülő támogatásával történik, teljesebb élményben van részük. Igaz, hogy nemcsak a gyerekeknek kell fejlődniük, hanem a pedagógusoknak is. Ez ma már a kor követelménye - mondták néhányan a témához illő határozottsággal. Az új iskoláról alkotott kép nem volna teljes, ha nem lennénk kíváncsiak arra, mi a városlakók véleménye az iskolával kapcsolatban. A megkérdezettek elégedettek voltak a ténnyel, hogy végre méltó körülmények között tanulhatnak a gyerekek, ám sokan említették az iskola rossz megközelíthetőségét. Kérdésünkre, mit tesz a város ennek kiküszöbölésére, Gyurcsik József, a városi nemzeti bizottság elnöke válaszolt.- Mi örülünk a legjobban, horfy a közel 15 millió koronás beruházás gyerekeinket, unokáinkat, a jövő emberét fogja szolgálni. Nem titok, hogy éppen ezért - mert az oktatási körülmények lényegesen javultak - még eredményesebb munkát várunk a pedagógusoktól, gyerekektől egyaránt. A tárgyi feltételek adottak. A közeljövő feladata viszont a területrendezés, de mert jelenleg a művészeti alapiskola környékén építkezések folynak, ez még várat magára. Ez az oka annak is, hogy egyelőre nem indíthatunk több buszjáratot, melyek érintenék az iskolát, s megkönnyitenék a gyerekek s kísérőik orla, illetve hazautazását. Foglalkozunk ezzel a kérdéssel, és mihelyt a körülmények engedik, az iskola órarendjéhez igazodva megoldjuk ezt a kérdést is. Sokszor halljuk, tapasztaljuk, hogy az iskolás gyerekek túl vannak terhelve, szinte nem érnek rá játszani, aktivan kikapcsolódni. Ez így Igaz, de hozzá kell tenni, hogy a sok feladaton túl, gyermekeink időbeosztása sem a legmegfelelőbb. Ennek ellenére évről évre egyre többen tanulnak zenélni, tornászni, táncolni. E célból létesültek a művészeti alapiskolák, melyekben szakoktatók foglalkoznak a tanulni vágyó diákokkal. A dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) járásban négy ilyen működik, s néhány héttel ezelőtt 648 diák átléphette a városi új, 26 tantermes iskola küszöbét. Az elvárásoknak megfelelni nem lesz könnyű feladat. Am a sokoldalúan fejlett, a művészetek iránt fogékony gyermekek nevelése hálás feladat, amely minden fáradozást megér. PÉTERFISZONYA ÚJ SZÚ 8 1986. IV. 25
