Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
e Vissza a sportszerű játékhoz Negyedszer rendeznek jégkorong-világbajnokságot a Szovjetunió fővárosában. Először 1957-ben adtak itt randevút egymásnak a világ hokistái. Még most is emlegetik a Szovjetunió - Svédország döntőt, melyet az óriási érdeklődésre való tekintettel a Lenin-stadionban bonyolítottak le: A 4:4-es eredménnyel végződött mérkőzést több mint 50 ezer szurkoló tekintette meg. A világbajnoki címet az északiak nyerték. Azóta még 1973-ban és 1979-ben volt világbajnokság Moszkvában. Közben sokat változott a játék, a lebonyolítási rend. Most a tavalyi prágai VB- hez hasonlóan küzdenek a korongozók az érmekért és a helyezésekért. Tehát: az első fordulóban mindenki mindenki ellen játszik, majd a kialakult sorrend alapján az első négy a világbajnoki címért, a többiek az 5. - 8. helyért mérkőznek. A négyes döntőbe jutott csapatok tiszta lappal indulnak, a mezőny második felében végzettek viszont magukkal viszik az egymás elleni eredményt az alapcsoportból. 1. Az 1947-ben világbajnokságot nyert csehszlovák csapat egyik védője, Pácait így emlékszik a régi időkre: „Számunkra szinte hihetetlen, hogy napjainkban négy védókettősröl és négy támadósorról beszélnek. Mi összesen négy védővel és három csatársorral játszottuk végig a tornát. Nemegyszer előfordult: a legjobbak az egész mérkőzésen a jégen voltak...“ Hát igen. Azóta sokat változott a világ. A jégkorongban is. De még „cifrább“ volt a játék 50-60 évvel ezelőtt. Köztudott, hogy a jégkorong kanadai szabadalom. Az,Ontario melletti Kingston unatkozó piros kabátos katonái találták ki a tó jegén. Montrealban alakult meg 1881-ben a korongtörténelem első igazi klubja, három esztendővel később itt rendezték az első tornát. 1888-ban pedig itt született meg az első szabálykönyv. Mindezek után természetes, 1893-ban Kanadában bonyolították le az első bajnokságot is. Kanadai profi csapat (A. A. A. Montreal) nyerte az első világ- és olimpiai bajnokságot... A játék jellegéről mindig a kanadaiak döntöttek, mindig ők határozták meg fejlődését. Ám, ha valamit olyan hosszú ideig csinálnak, mint ők játsszák a hokit, már megszokásból csinálják, automatikusan, rutinszerűen, szinte gondolkodás nélkül. És ilyenkor fennáll a stagnálás, a megcsontosodás veszélye. Sőt, a tévút sem kizárt. Napjainkban egyre többet beszélnek az atomkor játékának holnapjáról, jövőjéről. Veszélyek leselkednek a leggyorsabb csapatjátékra. Valamikor mennyire más volt a jégkorong... 2. Az európai szövetség 1909-ben alakult meg, ám a tengerentúli hokival való konfrorvtálásra csak az 1920-as antwerpeni olimpián került sor. Ebben az időben Csehszlovákia válogatottja kontinensünk legjobbjai közé tartozott, mégis 15:0 és 16:0 arányban kapott ki Kanadától, illetve az USA-tól. Csak ekkor kezdett kialakulni az európaiak fogalma az igazi kanadai korongról, melynek alapja a tökéletes korcsolyázás, a bottechnika és a testtel való játék volt. Nem kis csodálkozást váltott ki Európában a tengerentúliak száguldozása a jégen. Sok idő telt el, amíg a látottak és tapasztaltak minőségi javulást eredményeztek az európai korongozásban, fgy például még négy esztendővel később is az első téli olimpián Kanada a svédeknek 22, a csehszlovákoknak 30, a svájciaknak pedig 33 gólt ütött! Ennek ellenére a kanadai hoki termő európai földbe „vettetett“, és ha lassan is, de kikelt. Ahogy telt az idő, szaporodtak a műjégpályák, a korongozók és a klubok, egyre színvonalasabb és népszerűbb lett a játék; a szabálymódosítások még több lendületet, küzdelmet, attrakciót vittek a sportágba. A jégkorong terjedését és fejlődését a második világháború sem állította meg. Röviddel a világégés után modernizálták a szabályokat. Tizenötre növelték a játékosok számát, a piros vonal bevezetése lehetővé tette a saját védóharmadból küldött korong átvételét a felezővonalon, az egész védöharmadban engedélyezték a testtel való játékot. Egyszerűsítették a kiállításokat, bevezették a büntetólö- vést, valamint a ma is érvényes háromszor húszperces tiszta játékidőt. Amikor 1949-ben Csehszlovákia először győzött Kanada ellen a stockholmi világbajnokságon, nyilvánvalóvá vált: nagyjából kiegyenlítődtek az- erőviszonyok. Persze, ezután is nyertek még világ- és olimpiai bajnokságot a tengerentúliak; totális hegemóniájukat végleg megtörte az 1954-ben színre lépett szovjet válogatott. Egyes országokban (Svédország, Csehszlovákia, Szovjetunió) már ekkor tipikus, nemzeti jelleget öltött a játék. Mind a három jégkorongiskola igazolta előnyét. 3. A Szovjetunióban nagyjából 35—40 évvel ezelőtt kezdtek korongozni. Nem titkolják, sokat tanultak a csehszlovák és a kanadai hokistáktól. Egy dolgot azonban biztosan nem: hogyan szerezni erőnlétet. Sajátos edzésmódszert dolgoztak ki, melynek eredménye: a szovjet korongozók edzettségi foka vetekszik a legjobban felkészült atlétákéval. Edzésrendszerük realizálása egy ismert névhez kapcsolódik: Anatolij Taraszov. A szigorú „Főnöknek“ az volt az elve, hogy a ko- rongozó legyen sokoldalú mint egy atléta, gyors és erős. Hitt abban, hogy az ilyen játékos képes érvényre juttatni képességeit a mérkőzéseken (de sokszor igazolták ezt a világversenyeken!) Persze, az erőnlét gondolatát már a 40-es évek végén is hangoztatták, de A svédek ellen (fehér mezben) rendszerint nagy csatákat vív a csehszlovák válogatott (A ÖSTK felvétele) Az oldal anyagát írta TOMI VINCE senki sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Csak Taraszov. Ez pedig forradalmi tett volt. És az eredmény? A Szovjetunió színre lépésével a kanadaiaknak csak a másodhegedúsi szerep futott. Az erők kiegyenlítődéséről, illetve szovjet fölényről a profik elleni sorozatok is tanúskodnak. Gondoljunk csak a CSZKA Moszkva legutóbbi tengerentúli portyájára: egy kivételtől eltekintve végigverte az élvonalbeli profi csapatokat. A szovjet jégkorong egyedisége azonban nemcsak a játékosok tökéletes fizikai felkészültségében, a gyorsasági erőnlétben mutatkozik meg. Van további, meghatározó jellemzője is: a sok és pontos átadáson alapuló villámgyors kombinációs játék, kollektív együttműködés, egyéni teherbírás (mennyi szándékos szabálytalanságot képesek némán elviselni!), mozgékonyság, ügyesség, a maximális gyorsaság közbeni technika érvényesítése, a gyakran háríthatatlan totális támadójáték, az egész pálya kihasználása... Ezekben a mutatókban különbözik a szovjet jégkorong a kanadai és általában a többi iskolától. 4. Sokan mondják, a legtechnikásabb, leglátványosabb, legszellemesebb korongot Csehszlovákiában játsszák. A valóság az, hogy a csehszlovák hokisták csakugyan jól korcsolyáznak, egyénileg és kollektive is átlagon felüli improvizálásra képesek, ám a szokottnál tovább tartogatják a korongot, ami a hatékonyság és a produktivitás rovására meg. Az utóbbi időben a csehszlovák korongozók is teherbíróbbak lettek a keménységgel szemben. Mégpedig olyannyira, hogy már nálunk is gyakran teszik fel a kérdést: hová fejlődik az atomkor játéka? Talán még a legderúlátóbbak sem tételezik fel, hogy a sportág visszatér a finom technikai trükkök korszakába. De a kevésbé optimisták joggal féltik az egyre jobban terjedő eróhokitól, amely mintha a római gladiátorok világába sodorná feltartóztathatatlanul a játékot. Gondoljunk csak a tavalyi prágai világ- bajnokság jónéhány mérkőzésére! Mindnyájunkat két szó rémisztget: agresszivitás és brutalitás. A nyers erő, az erőszak szinte naponta jelen van. A jégkorong talán már csak a kétméteres és 100 kilós verekedő óriások sportja lesz? (A szovjet válogatott összetétele, játéka és eredményessége igazolja: nem ez a követendő út.) Nem szigorítják végre a szabályt, amely az ökölcsapásokat csak néhány perces kiállítással bünteti? Nehéz kérdések. Minden szakember másként látja a jövőt. Egyesek azt mondják, negyedszázaddal ezelőtt elég volt, ha a kanadaiak megrázták magukat Európa jégpályáin és mindenki futott, amerre látott. A keménység ma már nem gond kontinensünkön. Először a szovjet korongozók birkóztak meg vele sikeresen, majd a többiek. A játékosok ellenállóképessége annyira megnövekszik a jövőben, hogy nem semmisítheti meg őket a keménység. A játékban döntő szerep jut a taktikai-technikai elemeknek. A fizikailag erős, mozgékony, jó gyorsasági erőnléttel és technikával rendelkező játékosoké a jövő. Mások úgy gondolják: a jövőben még tovább fog nőni a fizikai felkészültség, elsősorban az állóképességet szolgáló speciális erőnlét. Nagy tartalékok rejlenek a játék stratégiájában. Szerintük a jégkorong jövője az alkotókészség fejlődésében rejlik, nem pedig az erőben, amely gyakran a brutalitásba csap át. 5. A játékvezetők saját szemszögükből nézik a sportág jelenét és jövőjét. Többségük attól fél, hogy senki sem lesz képes gátat vetni a túlzott keménységnek, s így nem tudják, hová fog mindez vezetni. Igazuk van a bíróknak: nem ők szabják meg a jégkorong fejlődését, ők csak a túlkapásokat igyekeznek elfojtani. A keménység, a brutalitás és az alattomosság a korongozók dolga. Ha csak a játékra koncentrálnának, a bírók kézben tartanák a mérkőzést. (Újra szemünk előtt lebeg a prágai világbajnokság.) Hatással vannak a játékra a szenvedélyek is. Napjainkban gyakran elszabadulnak az indulatok a lelátókon, s ez a jégen is visszatüköződik. Nehéz a jövőbe látni, mert nem kevés a mai hokiban a kérdőjel. A jégkorong lehet a gyorsaság, az ügyesség, a szellemesség játéka, de ugyanúgy lehet a nyers erő, a megfélemlítés, a brutalitás seregszemléje. Tavaly Prágában a többi között a következőket mondta Günter Sabetzki, a nemzetközi szövetség elnöke: „Szigorítjuk a szabályokat, nem engedhetjük meg, hogy eluralkodjék a jégen a túlzott agresszivitás...“ Reméljük, a szövetség cselekedni is fog. És akkor Moszkvában a jégkorong szép, látványos és izgalmas játék lesz. Mert ez az eredeti értelme. Azért találták ki, hogy szórakoztasson. Arany, ezüst, bronz Az eddigi 50 világbajnokság érmesei - 1920 Antwerpen: 1. Kanada, 2. USA, 3. Csehszlovákia, 1924 Chamonix: Kanada, USA, Anglia, 1928 St. Moritz: Kanada, Svédország, Svájc, 1930: Berlin: Kanada, Németország, Svájc, 1931 Oslo: Kanada, USA, Japán, 1932 Lake Piacid: Kanada, USA, Németország, 1933 Prága: USA, Kanada, Csehszlovákia, 1934 Milánó: Kanada, USA, Németország, 1935 Davos: Kanada, Svájc, Anglia, 1936 Garmisch-Partenkirchen: Anglia, Kanada, USA, 1937 London: Kanada, Anglia, Svájc, 1938 Prága: Kanada, Anglia, Csehszlovákia, 1939 Bázel: Kanada, USA, Svájc, 1947 Prága: Csehszlovákia, Svédország, Ausztria, 1948 St. Moritz: Kanada, Csehszlovákia, Svájc, 1949 Stockholm: Csehszlovákia, Kanada, USA, 1950 London: Kanada, USA, Svájc, 1951 Párizs: Kanada, Svédország, Svájc, 1952 Oslo: Kanada, USA, Svédország, 1953 Zürich: Svédország, NSZK, Svájc, 1954 Stockholm: Szovjetunió, Kanada, Svédország, 1955 Krefeld: Kanada, Szovjetunió, Csehszlovákia, 1956 Cortina: Szovjetunió, USA, Kanada, 1957 Moszkva: Svédország, Szovjetunió, Csehszlovákia, 1958 Oslo: Kanada, Szovjetunió, Svédország, 1959 Prága: Kanada, Szovjetunió, Csehszlovákia, 1960 Squaw Valley: USA, Kanada, Szovjetunió, 1961 Genf: Kanada, Csehszlovákia, Szovjetunió, 1962 Colorado: Svédország, Kanada, USA, 1963 Stockholm: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1964 Innsbruck: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1965 Tampere: Szovjetunió, Csehszlovákia, Svédország, 1966 Ljubljana: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1967 Bécs. Szovjetunió, Svédország, Kanada, 1968 Grenoble: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1969 Stockholm: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1970 Stockholm: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1971 Genf: Szovjetunió, Csehszlovákia, Svédország, 1972 Prága: Csehszlovákia, Szovjetunió, Svédország, 1973 Moszkva: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1974 Helsinki: Szovjetunió, Csehszlovákia, Svédország, 1975 München: Szovjetunió, Csehszlovákia, Svédország, 1976 Katowice: Csehszlovákia, Szovjetunió, Svédország, 1977 Bécs: Csehszlovákia, Svédország, USA, 1978 Prága: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1979 Moszkva: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1981 Göteborg: Szovjetunió, Svédország, Csehszlovákia, 1982 Helsinki: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1983 München: Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, 1985 Prága: 1. Csehszlovákia, 2. Kanada, 3. Szovjetunió, 4. USA, 5. Finnország, 6. Svédország, 7. NSZK, 8. NDK. A nem félkövér betűkkel szedett sorrend olimpiai torna és VB volt egyaránt, 1962-ben és 1976-ban az olimpia esztendejében is rendeztek világbajnokságot, 1980 óta a téli játékok évében nem játszanak a VB-címért. #Ú J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadia Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301 szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közieteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15 II. emelet, telefon 551-83, 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 t Igor Liba, a csehszlovák csapat egyik erőssége (VojtiSek felvétele) Ho lnap kezdődik Moszkvában a jégkorong-világbajnokság
