Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1986. április 18. XIX. évfolyam Ára 1 korona I mmár a harmadik ötéves tervidőszak kezdődött, amelyben folyik az ország legnagyobb vízgazdálkodási nagyberuházásának - az évszázad építkezésének is nevezett a Gabcíkovo-Nagyma- rosi Vízlépcsőrendszernek az építése. Nemrégiben összegeztük a korábbi időszak történéseit, most pedig, hogy mögöttünk van egy újabb tervidőszak első negyedéve, újra bejártuk a dél-csallóközi rónát. Új tervidőszak kezdődött tehát 1986 január elsejével. A 8. ötéves tervidőszak első évének programjára pedig az a jellemző, hogy 1 milliárd 219,8 millió koronányi munkát kell elvégezni az építkezésen - amennyit eddig egy évben még soha. Eme egyik lényeges mutató - és feladat - mellett még egyéb jellemzője is van az idei esztendőnek. Mégpedig az, hogy az erőműrendszer felső szakaszán, tehát a víztározón, a felvízcsatornán és a gabcíkovói vízlépcsőn három fő program alapján folyik a munka. A betonprogram elsősorban a vízlépcsőt érinti, el kell készíteni fokozatosan® turbinák vasbeton „ágyait“, az erőmű tulajdonképpeni alapzatát, a kisebb feladatokról nem is beszélve. A fóliaprogram a felvízcsatornát érinti elsősorban. A majdani mederfenékre kerül a fólia, míg az aszfaltprogram a víztározó alját és töltéseinek oldalát óvó aszfaltszigetelés munkálatait foglalja magába. Persze ezeken a munkálatokon kívül még el kell végezni folyamatosan a felhasználandó folyamkavics kitermelését, a mederkotrást, a felvízcsatorna töltésének befejezését, a mederfenék altalajának elkészítését, a víztározó további munkálatait; s mindezek számos további részfeladatot is magukba foglalnak. Ami pedig a három fő „névadó“ program feladatait illeti, íme néhány jellemző számadat; 1,3 millió köbméter beton- és vasbeton beépítését tervezik; 2,4 millió négyzetméternyi terület aszfaltbetonszigetelését kell elvégezni; 6,8 millió négyzetméteren kell lerakni a szigetelőfóliát... Az erőműépítők nem véletlenül használják e rövid, de sokatmondó, egyértelmű szót: kell! így felkiáltójellel. Úgyanis az áramtermelésnek 1990 júliusában kell megindulnia. Ezért a jelenlegi időszak egyik legfontosabb feladata az említett hármasprogram összehangolása. Amikor e feladat nyomába keltünk, sok helyen megfordultunk, körülnéztünk, beszélgettünk. Ekkor mondta az egyik építésvezető szakember a vízlépcsőnél:- Mi azért örülünk elsősorban a XVII. kongresszus szellemének, mert megkönnyíti helyzetünket itt, a vízlépcsőrendszer építésén. A mi feladataink ugyanis adottak, s azokat legfeljebb hamarabb teljesíthetjük, később nem! Azonban a mi munkánk sok olyan más vállalat tevékenységének függvénye, amelyek közvetlenül nem érintettek az építkezés munkálataiban. A szigorúbb követelmények következtében azonban kötelezettségeiket ők sem vehetik félvállról...! Azt, lépten-nyomon bizonyítják. Alig két hónapja, amikor erre jártunk, ismertük még a „járást“ a vízlépcső környékén. Nos, ezúttal a vízlépcsőrendszer névadó falujából, a Duna felé igyekezvén egyszer csak dilemmánk támadt. Nem tudtuk hogyan menjünk tovább. A régi út korábbi szakasza ugyanis sehol sem volt. Volt azonban helyette új. Azon kerültünk a betonprogram legfőbb színterére, az erőműhöz. Azaz, ami mainkább még csak gödör... legutóbb hó borította, az őszi látogatás alkalmával pedig még ugyancsak a gödörfenéken folyt a munka. Most, az áprilisi nyárban nem akármilyen változásokat észlelhettünk. A gödör egyik szélén kinőtt a földből egy vasbeton „erőd“, oldalán kúszózsalu, s a rajta dolgozó emberek jelzik: tovább nő még. Mindezt egy - nagyjából - fél méternyi átmérőjű csővezetékről szemlélem, amelynek végén a szivattyúzott víz a gödörből az ideiglenes vízgyűjtő csatornába ömlik, mintegy 500 méterrel arréb. Közben észreveszem, hogy a gödör szélén gólyahír virít. Bizonyára utoljára, s azért tűnik ilyen szépnek. Közben a mélyben szorgoskodó munkásokat figyelem: olyan ez, mintha egy némafilmet szemlélnék. Igaz, mégsem, mert a gépek zúgása nyomán kialakul egy nagyjából egyforma zajszint, s csak az a furcsa, hogy ebből nem tudom különválasztani az alant száguldó teherkocsik zúgását, a betonfalon kalapáló vasmunkás által kiváltott zajt, sem a szüntelenül mozgó toronydaruk elektromotorjainak hangját. Felbáron (Horny Bar) sem sokkal kisebb a zajártalom. A Doprastav nemzeti vállalat aszfaltkeverő üzemrészlegén sóderhalmok, homokdombok, s a szurkot tartalmazó tartályok között az adagolótornyok. A tornyok alatt teherautók várják, hogy rakodóterük megteljen a fekete anyaggal. Oda fel, az adagolótérbe egyébként drótkötélen, vagy hatvan fokos „csúszdán“ mintegy 20 méteres dőlt pályán közlekedik az adagoló, amely a forró aszfaltmassza-keveréket szállítja a toronyba. Azonban rosszkor érkeztünk. Itt szombaton és vasárnap is dolgoznak, és hétfőn tíz-tizenkét óra között bonyolódik a műszakváltás. Ráadásul ekkor még nem is a körtvélyesi (Hrusov) víztározó töltéséhez, hanem útépítéshez hordják az aszfaltot. Amikor a Vajka (Vojka nad Dunajom) közelében levő töltés közti résen bejutunk a leendő vízcsatorna medrébe, azonnal szembe tűnik az akkor még csak mintegy fél hektárnyi fóliával borított terület, ahonnan majd a fóliaprogram rajtja számitható. Egyébként ez sem túlságosan egyszerű feladat. Előbb le kell kaszálni a kinőtt gyomot, elsimítani az altalajt. Annak szilárdítása után következik a fólia lerakása, persze nem ez a fólia lesz majd a felvízcsatorna medrének borítása. Erre jön még 80 centiméteres talajréteg, s mintegy 30 centiméternyi folyamkavics. A tetejét pedig bitumenes folyadékkal öntik le a végén. Alig néhány méterrel arrébb, ugyanitt a leendő mederben a tavaszi talajművelést végzik a gépek. Feltehetően utoljára. Utána a térség mezőgazdasági termelését az energiatermelés váltja fel. Igaz, itt mindez úgy nyilvánul meg, hogy víz borít majd mindent. Amely, ha elkezd rohanni a felvízcsatorna partjai közt, arra alább - kétszer is - villanyárammá változik. MÉSZÁROS JÁNOS Gyökeres György felvételei Hármasprogram - összehangolás közben
