Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-11 / 15. szám

Mogyorós, mandulás és tejcsoko­ládé, Deli és Gloria szelet, rumos praliné, desszertek, franciadra­zsé, kakaó, Bonpari cukorka - évente mintegy harmincezer tonna édességet gyárt a Csokolá­déipari Tröszt Orion-Modfany-i fi­óküzeme. A 950 alkalmazott 85 százaléka nő. Őket, a gyár dolgo­zóit képviselte a XVII. pártkong­resszuson Helena Kozáková munkásasszony. A keverőgép mellett illatos he­gyek, a szalagon katonás rend­ben sorakoznak a már kész, cso­koládéruhás téglalapok. Ugyan ki tudna ellenállni ennyi finomságnak? S lám! - Bevallom - nevet Helenka -, én sosem szerettem az édességet; de a munkámat, csillan fel a szeme, nagyon szeretem. 1981 -töl dolgo­zik a csokoládégyárban. Az ő részlegük dolgozza fel, magya­rázza, az úgynevezett technoló­giai „hulladékot“, mely a feldol­gozás folyamán keletkezett, teljes értékű, újra felhasználható, pél­dául csokoládétörmeléket stb. je­lenti. Rumos pralinéból szójaliszt, szárított tej, alkohol és egyéb szükséges anyagok hozzáadásá­val itt készül a GRI-RUM fantázia- nevű édesség, mellyel naponta egy műszak alatt 1020 kecses dobozkát töltenek meg. Helena Kozáková a keverőgépnél dolgo­zik, ahol az alapanyag készül. Mondani sem kell, hogy a termé­kek minőségének szempontjából döntő szerepe van a pontos ada­golásnak, a massza elő- és elké­szítésének.- A mi szalagunknál nyolcán vagyunk, nyugdíjasok, kubai és vietnami munkásnök is. Egyik kedves vietnami munkatársára emlékezik, aki, igaz, csak rövid ideig dolgozott közöttük, de olyan ügyes kezű kislány volt, szinte midenhez értett. Nagyon megsze­rették a nevét is lefordították, Rú- zenkának szólították. A napi norma teljesítése mellett - ez a műhely feladatkörébe tar­tozik -, ha más részlegeknél kise­gítő munkaerőre van szükség, őket hívják. Helenka tapasztalt, sokoldalú munkaerő, minden munkafolyamatban kitűnően helytáll. Nem csoda, hogy 1983­ban ő kapta az Orion legjobb dolgozója címet - tudom meg Svatopluk Barák elvtárstól, a szakszervezet üzemi bizottsá­gának alelnökétől. Életéről, családjáról kérdezem.- Ugye nem tősgyökeres prágai?- Nem, nem - feleli Szlovákiá­ban születtem, később aztán Csehországba költöztünk, gye­rekkoromban egy határvidéki, Bo- rek nevű falucskában, tanyán él­tünk. Hatan voltunk testvérek, két lány és négy fiú. Édesapám, aki szintén tagja volt a kommunista pártnak, a vasútnál dolgozott. Fia­talon, 49 évesen hagyott itt ben­nünket. 14 éves voltam, amikor befejeztem az iskolát, apám feb­ruárban halt meg. Munkába áll­tam a touzimi Triola fehérnemű üzemében, ahol varrónőként dol­goztam. Férjével, aki a Konstruktiva vál­lalat kőművese, 1960-ban kötöt­tek házasságot. A család Kadari- ba költözött.- Két gyermekünk van - meséli büszkén Helenka -, a fiam hu­szonöt éves, ács. A mestersége a mindene, nemrég érkezett visz- sza Líbiából. A lányom, Dana a Prágai Közgazdaságtudományi Főiskola hallgatója, vágya, hogy a tanulmányai befejezése után taníthasson. Milyen a családom? Nálunk otthon az a szokás, hogy minden családtag kiveszi a részét a háztartási munkából. A fiam is egykettőre a mosogató mellé áll. így szokták meg kicsi koruk óta. Mivel töltöm a szabadidőmet? Az én nagy-nagy szenvedélyem a kötés. Megnyugtató, pihentet, számomra ez jelenti a kikapcsoló­dást. S mivel erdő mellett nőttem fel, szeretem a természetet. Min­dig egy kis kertről álmodtam, ta­vaszra talán teljesül ez a kívánsá­gom is. Később aztán Helenka a Klás- ter nad Ohrí-i porcelángyárba ke­rült, ahol tizenkét évig dolgozott az árutovábbító osztályon, s hat évig volt a szakszervezet kerületi bizottsága plénumának tagja. Ma, immár hat éve, prágai la­kos. Férjét ide szólította a hivatá­sa. Még annak idején, a porcelán- gyár kollektívája egyszer elláto­gatott a prágai csokoládégyárba. S amikor ideköltöztek, Helenka ezt az üzemet választotta. 1976-tól tagja a pártnak. Az Orionban másodízben választot­ták az üzemi pártbizottság tagjá­vá, 1984-85-ben beválasztották Prága 4. városkerületi pártbizott­ságának plénumába. Kitűnő eredményei elismeréseként részt vett a kerületi, majd a városi párt- konferencián, s itt kapta a bizal­mat, hogy az Orion munkásnőit képviselhesse a XVII. pártkong­resszuson.- Mit éreztem? Nagy megtisz­teltetés, gyönyörű érzés volt szá­momra, hogy részt vehettem a párt XVII. kongresszusán. A fér­jem, aki szintén pártmunkás, is ott volt a kongresszusi küldöttek kö­zött, nagyon büszke erre. S azt kívánjuk és várjuk, hogy mind­azon feladatokat, amelyeket a kongresszusunk kitűzött, siker­rel valósítsuk meg. Ezért mi is minden erőnkből telhetőt megte­szünk. TARICS ADRIENN M ostanában sok szó esik a fiatalokról. Ilyen jellegű kérdésekről beszélgettünk az Elektrosvit nemzeti vállalat 07-es vereknyei (Vrakún) üzemének vezetőivel.- A fiatalokkal való törődés nálunk természetes - mond­ja Horváth József, a pártszervezet elnöke. Amihez Sághy Lajos előadó, a pártbizottság tagja azonnal hozzá is fűzi:- Azért, mert mi is fiatalok vagyunk. Ugyanis, az üzem 283 dolgozójának átlagos életkora 35,5 év, a 32 tagot számláló üzemi pártalapszervezet tagjainak átlagos életkora pedig csak 31,5 év.- Különben is - jegyzi meg a pártelnök - pártalapszer- vezetünkbe egyre több fiatalt veszünk fel. Az utóbbi fél évben például három tagjelölt felvételét hagytuk jóvá, akik közül a legidősebb 23 éves, a legfiatalabb 20 esztendős. Ezért is örülünk annak, hogy a párt alapszabályzatának módosított tervezete a korábbinál részletesebben tárgyalja a tagok felvételére vonatkozó eljárásokat.- A mi számunkra - csatlakozik a véleményezéshez Sághy Lajos —, az is jelentős segítség, hogy a módosított Számítanak a fiatalokra alapszabályzat pontosabban meghatározza a tagokkal és a tagjelöltekkel szembeni elvárásokat, vagyis a magasabb követelményeket. Egyébként ezt a kérdést már részletesen megbeszélték a legutóbbi tagsági gyűlésen, majd a pártcsoportok érte­kezletén. A 3-as számú műhelyben dolgozó Fodor Ilona, aki vezetője az egyik pártcsoportnak, így indokolja a módosítás iránti érdeklődést:- Kötelességből meg szükségből foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Kötelességből, mert aki pártunk tagja, annak illő ismerni az alapszabályzatot. Szükségből pedig azért, mert egyik nagy feladatunk a'tagjelöltek nevelése. Elsősorban a maga feladatára gondol, mert ő is ajánlója az egyik fiatal tagjelöltnek. Kántor Éva, aki a távolabbi, 5-ös számú műhelyben dolgozik, kérte fel erre.- Ismerem gyerekkora óta - magyarázza -, amikor az üzembe került, én voltam az első mestere, csak később helyezték át. Magyaráz, beszél, közben a keze fáradhatatlanul mo­zog, a lámpaszerelvények dobozát kartonlapokbó! hajto­gatja össze, majd ráhelyezi a szalagra.- Az itt dolgozó lányoknak nincs szükségük rá, hogy anyáskodjanak fölöttük, de örülnek és szívesen veszik az idősebbek szakmai tanácsát - mondja. Az 5-ös számú műhelyben dolgozó Kántor Éva mintha csak bizonyítani kívánná e szavaknak az igazát, olyan őszintén mondja:- Nem könnyű ez a munka, a lámpák védőburkolatát kell összeállítanom. Miközben az illesztéseknél forrasztom a fémpálcikákat, készülök a következő mozdulatra is. Szakmai tudás, kézügyesség, erő is kell ehhez a munká­hoz. Nem szeretem, ha valaki mellém áll sopánkodni, de ha szól, ne jobbra, inkább balra forgassad, úgy gyorsab­ban haladsz, azért hálás vagyok. A 21 esztendős fiatalasszony hasonló határozottsággal beszél tagjelöltségéről is:- Tudom, mire vállalkoztam. Egyébként erómhöz, tudá­somhoz képest igyekeztem az ifjúsági szervezetben is helytállni. Különben egyik ajánlóm a SZISZ. Kántor Éva munkáját mindig becsületesen elvégzi, ter­vét általában túlteljesíti. Tagja az üzem női kézilabda­csapatának, az edzéseken, a versenyeken kitartó - mond­ják az ifjúsági szervezet vezetői.- Ami azért fontos a számunkra - fűzi hozzá befejezésül a pártelnök mert eddig is arra törekedtünk, hogy a pártba valóban a legjobbakat vegyük fel. HAJDÚ ANDRÁS I nnováció, termékváltás, minőség... korunk kulcssza­vai, melyek nélkül elképzelhetetlen lenne igényes terveink teljesítése. Az első kettővel viszonylag megbirkóz­nak szakembereink, úgy tűnik azonban, hogy a minőség javításával kapcsolatos feladatok teljesítése már „kemé­nyebb diót“ jelent. Pedig e nélkül az innováció és a ter­mékváltás vészit az értékéből. Mit ér egy felújított háztar­tási vagy más gép, mi haszna a szemre szép új típusú rádiónak, hűtőgépnek, ha néhány napos vagy hetes hasz­nálat után felmondja a szolgálatot?! A szavatosság meg­határozott időre biztosítékot'jelent a fogyasztónak, de a termékbe vetett hite és öröme szertefoszlik, ha gyakran kell szerelőket hívnia. A termékek minőségének tartósan magas szinten tartá­sa bonyolult feladat. Alapja a lelkiismeretes munka, a gon­dos ellenőrzés és a haladó technológiák ésszerű alkalma­zása. Az utóbbitól - mert kockázatvállalással jár - több munkahelyen vonakodnak a gazdasági vezetők. Ezzel a negatív jelenséggel Gustáv Husák elvtárs is foglalkozott a prágai városi pártkonferencián mondott beszédében. Kiemelte: „Az új módszerek érvényesítése mindig problé­mákkal jár, ám ezek megoldása nélkül nincs haladás. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek és -szervek rendsze­resen foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, kezdemé- nyezően álljanak elő javaslataikkal, segítsék a különböző ágazati érdekekben megmutatkozó és bürokratikus akadá­lyok leküzdését“. Ezeknek a szavaknak az időszerűségét többek között az idén megkezdett 8. ötéves tervidőszakra kitűzött feladataink adják. A mennyiségi mutatók teljesí­tése részleges cél, mert az elkövetkezendő időszakban a „mennyi" követelménye mellett igen nagy szerepet kap a „milyen“. A 8. ötéves terv idei évében kb. 3,5, az egész tervidőszakban legalább 17-19 százalékkal kell emelked­nie a nemzeti jövedelemnek. Ez a termékek minőségének lényeges javulását teszi szükségessé. A XVII. pártkongresszust előkészítő időszakban a kom­munisták tanácskozásain konkrét javaslatok, kötelezett­ségvállalások hangzottak el a minőség további javításával kapcsolatban. Peter Hricko munkás, a Szlovák Energetikai Vállalat krompachyi üzemének évzáró pártgyülésén kije­lentette: „Az alkatrészek minősége nemcsak a mi pontos munkánktól függ, hanem az anyagtól is. Sokszor nem megfelelő méretű anyagot kapunk, magunk vágjuk kellő tapasztalat és gépi berendezés híján.“ Ez is egy probléma, mely sok helyen előfordul és megoldásra vár. De el kell gondolkodniuk a gazdasági vezetőknek azon is, hogyan lehetne az úgynevezett lélekölő, monoton munkákat gépekkel végeztetni. A vég nélküli egyformaság, ese- ménytelenség fárasztja és a munkája iránt közömbössé teszi a dolgozókat. Ennek következtében selejt kerülhet ki a kezük alól. Az ilyen munkálatokat például a Nehézgép­ipari Művek martini vállalatánál robotokkal végeztetik el. Vannak olcsóbb módszerek is. Érdemes lenne az újítók és feltalálók részére kiadott tematikus feladatokba mind több, a minőség javítását célzó munkafeladatot beiktatni. A minőségi mutatók javításában nagy szerepe van a jutal­mazásnak is. Az igyekvő dolgozók, ha azt látják, hogy fáradozásuk nem kerülte el feletteseik figyelmét és vasta­gabb borítékot kapnak, mint azok, akik félvállról vették a munkát, a jövőben is alaposan megfogják a dolog végét. Ha viszont az egyenlősdi egészségtelen gyakorlatának lesznek tanúi, lelohad az igyekezetük. A jutalmazásban mutatkozó és a termékek minőségére károsan ható fogya­tékosságokról többen szóltak a járási pártkonferenciákon is. A gyakorlat bizonyítja, hogy számos módja van a termé­kek minősége javításának. Mindenekelőtt a gazdasági vezetők feladata ezek felkutatása és gyakorlati alkalma­zása. KOMLÓSI LAJOS ÚJ SZÚ 1986. IV. 11. Növekvő minőségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom