Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-11 / 15. szám

Vasárnap 1986. április 13. .................................. A N AP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.52, nyugszik 19.24 Közép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 19.31 Nyugat-Szlovákia: 06.05, nyugszik 19.37 órakor AHOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 07.29. nyugszik 00.15 Közép-Szlovákia: 07.36, nyugszik 00.22 Nyugat-Szlovákia: 07.42, nyugszik 00.28 órakor Névnapjukon szeretettel kösz öntjük IDA - ALES nevű kedves olvasóinkat • 1886-ban született Nicolae TONITZA román festő, a XX. század egyik legjelentősebb román művésze (fi 940) • 1981-ben született Ladis- lav ÚERNY hegedűművész és zenetanár, nemzeti mű­vész <t1975) • 1906-ban született Sámuel BECKETT fr származású Nobel-dijas re­gény-, dráma- és esszéiró, AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL LEGFONTOSABB A MINŐSÉG Lalo Károly riportja SZÁMVETÉS ÉS ELŐRETEKINTÉS Kovács Ilona cikke AZ ÉLETRE, HIVATÁSUKRA KÉSZÜLNEK Németh János riportja NEM RAGÁLYOS? Deák Teréz jegyzete EGY GYÁR A REFORM ÚTJÁN Fekete Marian bulgáriai jegyzeteinek első része ÁLMATAG FÖLD Vajkai Miklós novellája TALÁLKOZÁS JIRÍ SOVÁK ÉRDEMES MŰVÉSSZEL Gál Jenő írása FULTONTÓL A„NEOGLOBA- LIZMUSIG“ Dr. Karol Rybár docens írása A színház napjainkban is fontos szerepet tölt be a dolgozók esztétikai nevelésében és tudatformálásában. Párt- és állami szerveink éppen ezért az elmúlt években is sokoldalúan támogatták színházaink művészi munkáját, igyekeztek minél jobb, korszerűbb feltételeket teremteni tevékenységükhöz. Hazánkban több színházépü­letet újítottak föl, s új színházak építését is megkezdték. Komáromban (Komárno) remélhetőleg nemsokára átadják azt az épületet, amely a Magyar Területi Színház­nak ad majd otthont. Az észak-csehországi Mostban, a város új központjában adták át tavaly november 8-án hazánk egyik legkorszerűbb színházépületét, amelyet Ivó Klimeá mérnök tervezett. Felvételünk közvetlenül az átadás előtt készült. Balról Rudolf Felzmann a mosti Dolgozók Színházának rendezője, mellette pedig az épület tervezője látható. (ÖSTK-felvétel) A Trenőíni Ruhagyár a Nyugat-szlovákiai kerület azon tizenöt vállalata közé tartozik, amelyek az elmúlt esztendő elején felhívással fordultak a többi ipari vállalathoz, hogy jól készüljenek fel a 8. ötéves tervidőszakra. Célul tűzték ki a termelés hatékonyságának és a munka minőségének javítását, továbbá azt, hogy divatos, esztétikus, kiváló műszaki és gazdasági paraméterekkel rendelkező termékeket állítanak majd elő. Az intenzifikáció alapjait már a 7. ötéves tervidőszakban lerakták a vállalatnál, amikor alkalmazni kezdték a Markamatic 5000 számítógéprendszert. Jelenleg három vállalati kutatási feladat megoldásán dolgoznak, közülük az egyik a központi ruhaszabászat létrehozásával a termeléselőkészítést ésszerűsíti. Megva­lósításával hatvan személlyel csökken a munkaerő-szükséglet, s a szabás munka­termelékenysége legalább tíz százalékkal lesz nagyobb. Felvételünkön Anna Bohu- éová szabás közben. (A ÖSTK felvétele) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A javadalmazás területén a társadal­mi igazságosság követelményének megfelelően, az érdemek elvét kell kiin­dulási alapnak tekinteni. Az életszínvo­nal emelkedésének alapja csak a mun­kajövedelem, az elvégzett munka meny- nyisége és minősége szerinti javadal­mazás lehet. Ennek az elvnek az érvé­nyesítésében sok az olyan hiányosság, amely mindenekelőtt az egyenlösdiség- ben mutatkozik meg. Ezért elengedhe­tetlen fokozni az ellenőrzést a munka és a fogyasztás mértéke felett, következe­tesen kell folytatni a bérrendszerek gaz­daságos hatékonyságának a tökéletesí­tését és olyan légkört kell teremteni, amely nem engedi meg a becsületes és a hanyag munka közötti különbségek eltörlését. A szocialista elveket komolyan meg­sértik a különböző negatív jelenségek, a spekulációs tendenciák, a munka nél­küli és a jogtalan jövedelem megszerzé­sére irányuló törekvések. Sok helyen nagy gondot okoz az élösködés, a szo­cialista vagyon eltulajdonítása, a meg­vesztegetés és más visszás jelenségek, amelyek ellen határozottan kell küzdeni. Nem először beszélünk ezekről az antiszocialista jelenségekről. Ezek fel­számolására irányul a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének az 1983 febru­árjában elfogadott levele a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elve­inek megsértése elleni harc hatékony­ságának az elmélyítésére. Több helyen azonban nem járnak el kellő következe­tességgel. Fokozni kell a párt felelőssé­gét azért, hogy a gyakorlati életben tel­jes mértékben érvényesüljenek a levél elvei, amelyek nagy nyomatékkai vetet­ték fel a valamennyi negatív jelenség ellen, a munka nélkül szerzett jövedel­mekre és meggazdagodásra irányuló tö­rekvések ellen, a korrupció és a hivatali tisztségekkel való visszaélés ellen, a szocialista erkölcs és törvényesség elveinek következetes tiszteletben tartá­sáért és érvényesítéséért folytatott harc követelményét. Meggyőződésünk, hogy ezt az elvszerű eljárást egész pártunk, népünk túlnyomó többsége teljes mér­tékben támogatja. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP XVII. kongresszusán mondott elő­adói beszédéből. Ő si formák, finom tárgyak, meleg színek - egy te­nyérnyi üzlet, ahova jólesik be­kukucskálni: kosárbolt a brati- slavai Nálepka utcában. És ugyanott: brossok, gyűrűk, me- dailonok. Emilia Churá miniatűr mű­vészete.- Szinte sejtem, mire gon­dol: hogy mi köze egymáshoz a vesszőből font dísz- és hasz­nálati tárgyaknak meg ezeknek az apró moduritvirágoknak? Elárulom: amit a falon és a föl­dön lát, az ikebana, a sokféle kosár, kenyér- és gyümölcstar­tó, a férjem munkája, a modurit- ékszereket pedig én készítem. Az, hogy délután háromtól este hatig itt állok a pult mögött, csak egy töredéke az életem­nek. A napjaimat, a közérzete­met azonban a modurit hatá­rozza meg. Az, hogy mennyire sikerül megvalósítanom az el­képzeléseimet.- Nem tehetek róla: engem a miniatűr művészet valahogy mindig jobban vonzott, mint mondjuk a festészet. Amíg má­sok Rubens, Rembrandt, Van Gogh vagy Picasso képei előtt ácsorogtak a képtárakban, én az ékszereket és az apró por­celántárgyakat csodáltam „Már nem fog ki rajtam..." (Gyökeres György felvétele) a múzeumokban. Meg a régi zsebórákon lógó szelencéket. Engem nem a stílus, hanem maga a tárgy érdekel. A tárgy, amelynek lelke van és kibe­széli gazdája titkait. És ezt ke­resem a természetben is. A leg­apróbb szirmú virágok titkát. Tudja, minek örülök most a legjobban? Hogy vége a tél­nek. Alig várom, hogy virágba boruljanak a mezők. Mint vala­mi megszállottak, szombat reggel összecsomagolunk és csak az este hoz haza bennün­ket. Tizenéves fiaimmal és fér­jemmel nagyítóval a kezünk­ben járjuk az erdőket, réteket, s ha valamelyikünk valami újat, érdekeset lát, akkora az örö­münk, hogy azt maga el sem tudja képzelni. Aztán este, úgy tíz felé, amikor elcsendesedik a ház, előveszem a masszát és órákon át virágokat for­málok.- Hogy hogy kötöttem ki a moduritnál? Véletlenül. Tel­jesen véletlenül. Négy évvel ezelőtt még nem is tudtam, hogy ilyen anyag is létezik. De amikor megláttam, azonnal éreztem: ez az, amit nekem találtak ki. Gyúrhatom, süthe­tem, főzhetem, már nem fog ki rajtam. Mert az elején az is megtörtént, hogy lila színben tettem be a sütőbe a kész tárgyat és rozsdabarnára vál­tozott a melegtől. Szóval nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna. Abba is hagy­tam párszor, aztán mégis újra­kezdtem. fjem akartam örökké a férjem fölött állni; azt mond­tam: addig kínlódok, amíg csak az ujjaimban nem érzem az anyagot. Utána úgy is köny- nyebb lesz. És így is lett. Ma már tele vagyok ötletekkel, most így, most úgy, most amúgy, mindig máshogy és más színekkel akarom meg­mutatni azt, ami nekem is olyan nagyon tetszik a parányi virágokban. Mintákat, rajzokat sosem készítek magamnak, leülök az asztalhoz és ahogy a pillanatnyi közérzetem diktál­ja, úgy formálom a szirmokat, a leveleket. Az ötleteim is „helyben“ születnek. A múlt­kor például ablakot mostam és épp a moduritba esett egy füg­gönykarika. Azonnal beugrott, mit fogok csinálni: apró ezüst- gyűrűbe „ültetem" a moduri- tot, és arra illesztem a kis vi­rágcsokrot.- Igen, többen is mondták már; amit én csinálok, az butik­eleganciát kíván. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, én csak annyit tudok: harminc és negyven között magamra talál­tam végre. Mindaz, amit koráb­ban csináltam, csupán ujjgya­korlat volL ahhoz, ami most munkát és kedvtelést egyszer­re jelent. A modurit rabja va­gyok, de soha ilyen szabadnak nem éreztem még magamat. Ámít itt lát az üzletben, az mind én vagyok: szürkében, türkiz­ben, fehérben, bordóban és rózsaszínben. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÓ 2 1986. IV. 11. Drossraniazia

Next

/
Oldalképek
Tartalom