Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
ÚJ szú 3 A Szovjetunió szerkesztősége lehetővé tette számomra, hogy megismerkedjek a hozzájuk küldött olvasói levelekkel. Nagyon sok érdekes levélre bukkantam, megszívlelendő tanácsokkal, elgondolásokkal, értékelésekkel. Néhányuk nem szokványos, egyikük-másikuk meghökkentő. Nem könnyű feladat az igazság megismerése néhány kapitalista országban. Különösen akkor, ha a Szovjetunióról van szó. Tudom, mennyire elevenek a mi életformánkról szóló szándékos ferdítések, hazugságok. Idézet néhány olvasói levélből. Piero Benin olasz olvasónk írja: ,,Az olasz újságok elferdítik az igazságot, hamis, negatív képet festenek a Szovjetunióról. Sajnos, egyesek elhiszik ezt a propagandát. Szovjetunióbeli utamon a saját szememmel győződtem meg arról, mennyire hazugok ezek a koholmányok. “ Részlet a finn Erkki Virtanen leveléből: ,,Kérem, válaszoljanak a következő kérdésre: mit ad a szocialista rendszer állampolgárainak? Talán ez sok ember szemét felnyitná, s megértenék, milyen különbség van a szocializmus és a kapitalizmus között.“ A francia Elie Moché levele nagyon hasonlít olasz olvasónk leveléhez. „Az önök lapjában közölt információkat feltétlenül össze kell vetni a francia tömegkommunikáció információival. A jobboldaliaknak lehetőségük van az ideológiai befolyás eszköztárának felhasználására, s igy egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy a franciáknak ne szajkóznák a következő „alapigazságot": a totalitari- ánus szocialista országok a mindenfajta szabadság tagadását jelentik." Konkrét számokkal és adatokkal bizonyíthatjuk: a Szovjetunió és a többi szocialista ország jogosan büszke lehet arra, amit az emberi jogok megvalósításáért eddig tett, beleértve azt a hatást is, amit a létező szocializmus történelmi vívmányai gyakorolnak az emberi jogokat taglaló nemzetközi elvekre és szabályokra. Szeretném emlékeztetni az olvasókat: éppen a Szovjetunió kezdeményezésére került be az ENSZ alapokmányába az alapvető emberi és szabadságjogok, valamint a védelmüket szolgáló nemzetközi együttműködés tiszteletben tartásának elve. A San Franciscó-i konferencián a szovjet delegáció javasolta az alapokmány első cikkelyében található harmadik pont módositását. Az ENSZ feladata lett a nemzetközi együttműködés megvalósítása annak érdekében, hogy „tiszteletben tartsák minden ember emberi és szabadságjogait, fajra, nemre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül". A javaslatot elfogadták, s az ENSZ Alapokmányának szerves részévé vált. H azám egész története, a szovjet állam társadalmi és politikai valósága bizonyítja, hogy a Szovjetunióban az állampolgári jogok tényleges biztosítása, hangsúlyozom, tényleges, nem papíron létező, hanem a gyakorlatban megvalósuló biztosítása az emberi jogokról alkotott szocialista felfogás és gyakorlat lényegét fejezi ki. A politikai, állampolgári, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb jogok tiszteletben tartásához megteremtjük az anyagi és jogi feltételeket. Mindenkinek joga van a munkához, a művelődéshez, a tanuláshoz, a kultúrához és tudományhoz, valamint az államügyek intézésében való részvételhez. Az 1977-ben elfogadott új szovjet alkotmány külön fejezetet szentel az állam- polgári jogoknak Az állam és az egyén címmel. De nemcsak a 37 cikkelyből álló fejezet rögzíti a szovjet emberek állam- polgári és szabadságjogait. Valójában az egész alkotmány ezzel foglalkozik. Ugyanakkor a szovjet alkotmányban a helsinki záróokmány 10 alapelve is tükröződik, többek között a dokumentum 1. fejezetének 7. pontja az alapvető személyi és szabadságjogokról. A világban és hazánkban gyökeres váltözások mennek végbe, és ezek tükröződnek a társadalom politikai és szociális felépítésében, az egyén jogi státusában. De ez a tükröződés eltérő módon valósul meg az egyes társadalmak gyakorlatában, törvényhozásában. Természetes, hogy az SZKP újjászerkesztett pártprogramjában fontos helyet kap a szocialista demokrácia tökéletesítése, az állampolgári és szabadságjogok alkotmányos és anyagi biztosításának fokozása, a kommunista párt szerepének erősítése. Az SZKP most arra összpontosítja figyelmét, hogy egyre inkább megvalósuljon az egyenlőség elve a társadalmi viszonyok valamennyi területén. A párt feladatul tűzi ki a szociális-gazdasági, politikai, személyi és szabadságjogok kiterjesztését és gazdagítását, s egyre kedvezőbb feltételeket teremt ezeknek a jogoknak a teljes megvalósításához. Néhány elvi szempont. Először. A Szovjetunió alkotmánya és a szovjet törvények rögzítik, hogy a Szovjetunió minden állampolgára egyenlő a gazdasági, a politikai, a társadalmi és a kulturális élet valamennyi területén (34. cikkely). Minden szovjet állampolgár egyenlő a törvény és a bíróság előtt (34., 156. cikkely). Azonos jogokat és szabadságjogokat élveznek, függetlenül származásuktól, szociális és vagyoni helyzetüktől, faji és nemzetiségi hovatartozásuktól, nemüktől, képzettségüktől, nyelvüktől, a valláshoz való viszonyuktól, foglalkozásuk nemétől és jellegétől, lakhelyüktől és egyéb körülményektől. Ezt az elvet egyrészt jogi biztosítékok szavatolják, egészen a jogszabály megsértőinek büntetőjogi felelősségre fonásáig, másrészt a valamennyi szovjet nép és nemzetiség kiegyenlített színvonalú gazdasági, anyagi és szellemi fejlődését lehetővé A dolgozókat szanatóriumok, üdülők, panziók várják, szabadidejükben sport- rendezvényekre, klubokba, kultúrházak- ba járhatnak. Évente mintegy 60 millió ember pihen vagy gyógyíttatja magát a 14 ezer szanatóriumban, panzióban és üdülőben, amelyek többnyire ingyenesek, vagy pedig a tényleges költségeknek csupán az egyharmadát fizeti a beteg vagy az üdülővendég. A legtöbb szovjet dolgozó a hét 5 munkanapján 41 órát dolgozik. Ugyanakkor az egészségre ártalmas helyeken vagy a nehéz körülmények között dolgozók, valamint a tanárok, az orvosok és az egészségügyi alkalmazottak még ennél is kevesebb órát dolgoznak hetente. A bányászok például csak 30 órát. Kedvezményekben részesülnek a munka mellett tanulók és a munkavállaló nyugdíjasok. A Szovjetunióban az orvosi ellátás nem gazdasági elveken nyugszik, mint ahogy a nyugati országok zömében, ahol az egészségvédelem az emberek fizetőképességétől függ. A Szovjetunió vezette tevő, a szovjethatalom évei során kialakult reális feltételek. Másodszor. Az emberi jogok értelmezésének nálunk az a sajátossága, hogy szocialista viszonyok között az állampolgári és szabadságjogokat az állam gazdasági, politikai, jogi és egyéb eszközökkel biztosítja. Lenin erről a kérdésről úgy irt, hogy a súlypont áthelyeződik a szabadságjogok formális elismeréséről (ez jellemezte a burzsoá parlamentarizmust) a munkások szabadságjogainak tényleges biztosítására. Harmadszor. Az emberi jogok osztha- j tatlan voltából, komplex biztosításából indulunk ki anélkül, hogy az egyik jogot szembeállítanánk a másikkal, egyik vagy másik aspektust háttérbe szorítanánk. A szociális-gazdasági jogok valós alapot teremtenek az emberi, politikai, személyi és szabadságjogok megvalósításához. Ismerjék el: az állampolgár csak akkor érezheti magát ténylegesen szabadnak és teljes jogúnak, ha nem zsákmányolják ki, a társadalomban egyenlőség uralkodik, ha biztosítják a társadalom valamennyi tagjának az állami és társadalmi ügyek irányításában való részvételt. A szovjet emberek életmódja meggyőzően bizonyította a szocializmus eszméinek és gyakorlatának történelmi igazságát. Vegyük például a munkához való jogot, amely nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szabadságjog alapfeltétele is. A szovjet alkotmány rögzíti ezt a jogot, s tiszteletben tartását a népgazdaság tervszerű fejlődése biztosítja. Ez az oka annak, hogy a Szovjetunióban több mint fél évszázada ismeretlen a munkanélküliség. Az utolsó munkaközvetítő iroda 1930-ban csukta be kapuit, s azóta nem volt szükség rá. Maga a munkanélküliség szó pedig eltűnt a mindennapi szóhasználatból. Hozzáteszem: a Szovjetunióban a munkához való jog nemcsak azt jelenti, hogy mindenki kap munkát, amivel megszerezheti a létminimumhoz szükséges pénzt. Ez a jog azt is lehetővé teszi, hogy mindenki végzettségének, képzettségének és érdeklődésének megfelelő alkotó munkát végezzen. És a termelés automatizálása vagy robotizálása a szocializ- ! mus körülményei között semmilyen módon nem korlátozhatja a munkához való jogot. Emellett a szovjet törvényhozás rögzíti a munkához való jog jogi védelmét. Kimondja például, hogy felelősségre, így büntetőjogi felelősségre vonható egy vállalat vagy intézmény vezetősége, ha nem törvényes módon bocsátja el dolgozóját, avagy más, munkával kapcsolatos jogszabályt megsért. M indenkire érvényesek és létezőek a szovjet alkotmányban rögzített további jogok is: a pihenésre és az egészségvédelemhez, a tanuláshoz, a művelődéshez és a szociális ellátáshoz való jog. A munkásokat és alkalmazottakat évente fizetett szabadság illeti meg (legtöbbjüknek 4 hét szabadság jár). be először a világon az ingyenes orvosi ellátást. Napjainkban gyakorlatilag minden állampolgárnak tudjuk biztosítani az egészségvédelmi szolgáltatások teljes körét. A szociális ellátás rendszere három alapelven nyugszik. Először: valamennyi dolgozóra kiterjed, munkásra, alkalmazottra, kolhoztagra és ezek családtagjaira egyaránt. Másodszor univerzális: minden szükséges esetben igénybe vehető, egyaránt jár betegeknek, öregeknek, teljes vagy részleges munkaképteleneknek, valamint azoknak, akik elvesztették családfenntartójukat. Végül a szociális ellátás ingyenes: a költségeket teljes egészében állami és a társadalmi eszközökből fedezik. A szociális ellátáshoz való jogot biztosítja a munkások, az alkalmazottak és kolhoztagok társadalombiztosítása, az ideiglenes munkaképtelenség esetén járó segély, az öregség, rokkantság és a családfenntartó elvesztése esetén az állam és a kolhoz által folyósított nyugdíj. A múlt évben szociálpolitikára több mint 57 milliárd rubelt költött az állam. Ez 3 és félszer több, mint a védelmi célokra fordított összeg. Először a világon a szovjet állam mentesítette állampolgárait a társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése alól. Szeretném kiemelni: a Szovjetunióban a nyugdíjkorhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év. Ez jelentősen alacsonyabb a nemzet- j közi átlagnál. H a a szovjet emberek jogairól esik szó, feltétlenül meg kell említeni az alkotmányban rögzített jogot a lakáshoz. Ezt gyakorlatilag egyetlen nyugati állam törvényhozása sem ismeri, de az emberi jogokat taglaló nemzetközi egyezményekben sem szerepel. Bár többször is javasolták ennek a fontos jognak a rögzítését, a nyugati ENSZ- tagállamok mindig elvetették a kezdeményezést, azzal indokolva, hogy náluk nincsenek meg a feltételek ennek megvalósításához. Mi a szovjet valóság? Hadd említsek csak néhány adatot. 1984-ben körülbelül 2 millió új, közművesített területen épült lakást adtak át a Szovjetunióban. A háború utáni évtizedekben összesen 4 milliárd négyzetméternyi lakóterület épült fel. A közeljövőben szeretnénk megvalósítani, hogy minden szovjet emberre legalább 12 négyzetméter alapterület jusson, valamennyi szovjet család önálló, komfortos lakásba költözhessen. Egyébként a Szovjetunióban a lakbér összege 1928 óta nem változott, és átlagban nem haladja meg a családi költségvetés 3 százalékát. Emellett a szovjet állampolgárok számára biztosítják lakásuk sérthetetlenségét. Nem sokat időzöm az ingyenes oktatáshoz való jognál (emlékeztetőül: a Szovjetunióban a középfokú végzettség általános és kötelező), és nem sokat foglalkozom azzal a joggal, amely biztosítja, hogy mindenki szabadon hozzáférhessen a kulturális értékekhez. Csak szeretném megjegyezni: a szociális-gazdasági jogok egybeesnek a szovjet emberek legfontosabb jogának - az állami és társadalmi ügyek irányításában való részvétel jogának - valóra váltásával. A Legfelsőbb Tanács 1500 képviselője közül 527 munkás és 247 paraszt. De a munkás- és parasztképviselettel messze nem merül ki a Szovjetunióban a hatalom és az irányítás demokratikus jellege. Jelentős szerepet játszik a széles néptömegek ellenőrző tevékenysége és önállósága. Például több mint 30 millió aktivista - nem képviselők és nem is tanácstagok - segíti az állami és helyi irányítási szervek feladatainak megoldását. így biztosítják a szovjet állampolgároknak a jogot arra, hogy hazájuk ügyeit maguk igazgassák. Ezt szolgálja a többi politikai jog is, mint a társadalmi szervezetekbe való tömörülés joga. A szervezetek keretében az állampolgároknak joguk van javaslatokat benyújtani az állami szervekhez és társadalmi szervezetekhez azok tevékenységének javítására vonatkozóan, bírálni a munkában észlelt fogyatékosságokat. F ontos helyet kapnak a szovjet alkotmányon, a szovjet törvényekben és az állami szervek mindennapi munkájában a személyi jogok, valamint a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és a lelkiismereti szabadság. A szólás- és sajtószabadságot a szovjet alkotmány 49. és 50. cikkelye rögzíti, ahol többek között az áll, hogy „ezeknek a szabadságjogoknak a gyakorlását az információ széles körű terjesztése, a sajtó, a televízió és a rádió használatának lehetősége biztosítja", emellett a paragrafus kiemeli, hogy „a birálat megtorlása tilos". A lelkiismereti szabadság értelmében a vallásosság vagy a vallás tagadása semmilyen tekintetben sem befolyásolhatja az emberek társadalmi vagy egyéni életét, s világnézeti meggyőződésétől függetlenül mindenki ugyanazokkal a politikai, gazdasági és egyéb jogokkal rendelkezik. „Hinni vagy nem hinni valamennyi szovjet ember magánügye" - jelentette ki Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája. Az alkotmány nemcsak bővítette az állampolgári és szabadságjogok körét, hanem egyértelműen kimondta azt is: megengedhetetlen, hogy e jogok gyakorlása a társadalom és más állampolgárok kárára történjék, s hogy a jogok kötelezettségekkel járnak együtt, mivel a kettőt nem lehet szétválasztani. Ez érthető: a mi társadalmunk a munka társadalma, amely az egyén és az állampolgárok, az egész ország érdekegyeztetésén alapszik. E zért a szovjet emberek egyáltalán nem idealizálják az eddig elért eredményeket, így azt sem, amit az egyén fejlődésében ez ideig felmutattak. E téren a szovjet demokráciának még sok kihasználatlan lehetősége van. De akadnak nehézségek is, amelyek okai a társadalom életének anyagi feltételében, a tömegek tudatának szintjében, a nép politikai kultúrájában, valamint abban a tényben rejlenek, hogy társadalmunk nem izoláltan fejlődik, hanem az úgynevezett „pszichológiai háború" légkörében. A Szovjetunió és a többi szocialista ország következetesen fellép az emberi jogok területén való nemzetközi együttműködés hatékonyságáért. Mint ahogyan Mihail Gorbacsov franciaországi látogatása során hangsúlyozta: a Szovjetunió rendkívül komolyan veszi az emberi jogok biztosítását. Ám ezt a kérdést meg kellene szabadítani mindenfajta képmutatástól és spekulációtól, a más országok belügyeibe való beavatkozásra tett kísérletektől. Mi az ilyen kérdések pozitív és humánus megközelítésének hívei vagyunk az államok szuverén jogainak teljes tiszteletben tartásának elve alapján. Napjainkban az emberi jogokat csak úgy lehet érdemlegesen áttekinteni, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a nemzetközi biztonságot, a népek törvényes, létfontosságú jogait, ha a legszigorúbban tiszteletben tartjuk a szuverenitásukat. A békéhez való jog biztosítása korunkban, amikor aí atomháború lehetősége az emberi nem létét fenyegeti, Földünk legfontosabb problémájává vált. Ha sikerül megszerezni az emberiségnek ezt a jogot, akkor közös erőfeszítéseket tehet a többi jog, az emberi és szabadságjogok, a népek jogainak biztosításáért. A. SZUHAREV, a Szovjet Jogászok Szövetségének elnöke 1986. IV. 11. .. '" h~y ~ ír ä ^ ^áfe'0* at § ä I bT A V JT a fi I a T a I ä | aj
