Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 2. szám

ft • __ _ TERMELES BIZTOS PIACRA Évente 13-14 ezer autóbuszt gyártanak immár a magyaror­szági Ikarus vállalatban, amely ezzel - a nagyobb befogadóké­pességű buszokat tekintve - a világon a legtöbb autóbuszt előállító vállalattá növekedett. A kezdet dátuma 1948., amikor összesen 164 busz hagyta el a gyárat. De már 1950-ben 437-nél tartottak, s ettől kezdve nagy iramban fejlődött az Ikarus: 1975-ig minden öt esztendőben látványos ugrást produkált, ekkorra közelítette meg az évenkénti 11 ezer darabot. Az idei 13 227 darab pedig a kezdeti mennyiségnek csaknem a százszorosa. A gyors növekedést elsősorban a hatalmas szovjet megrendelé­sekre alapozhatta a magyar vállalat, hiszen az Ikarus-autóbu- szok több mint a felére ma is a Szovjetunió a biztos vevő. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK LÁTÓ ROBOT - így neve­zik az NDK-beli Halléban újon­nan kifejlesztett robotot, amely a harmadik generációhoz tar­tozik. Két változatban fogják gyártani: egyrészt elektrotech­nikai termékek, másrészt pedig fémkonstrukciók hegesztésé­re. A korábbi modellektól ab­ban tér el, hogy „szeme“ van, ami tulajdonképpen televíziós kamerával és a vizuális infor­mációk elemzésére alkalmas blokkokkal összekapcsolt opti­kai berendezés. Ez például lehetővé teszi az alkatrészek geometriai alakzatának a meg­különböztetését és a hegesz­tés pontosságának az ellenőr­zését. A robot optikai, elektro­nikai alkotóelemei ezen kivül lehetővé teszik az elektromos ívfény színei alapján a munka- hőmérséklet ellenőrzését, ami­től nagymértékben függ a he­gesztés minősége. T ARNOBRZEGA lengyel város mellett nemrég kénlelő­helyre bukkantak, s megkezd­ték az ország egyik legna­gyobb kénbányájának a létre­hozását. Azt tervezik, hogy az új bányát 1988-ban helyezik üzembe, és várható évi kapa­citása, 1,3 millió tonna lesz. A kén a szén mellett Lengyel- ország egyik legfontosabb ás­ványkincse. Lengyelország a kénexport tekintetében má­sodik, a kénkitermelés vonat­kozásában pedig harmadik he­lyet foglalja el a világon.- Tavaly 7200 autóbuszt szállí­tottunk a Szovjetunióba, államközi megállapodás alapján - mondja Horváth Béla, a vállalat műszaki igazgatója. - De ez még nem minden: további ötvenet úgyneve­zett barter-, azaz ellentételes üzlet keretében adtunk, Lada személy- gépkocsik ellenében.- Milyen buszokat szállítanak?- Egyszerre tízféle típust. Van köztük városi, elővárosi, távolsági és turistabusz. Van szóló és csuk­lós, van hegyvidéki és hidegégövi, amit a tajgában is be lehet indítani. Az együttműködés nem korláto­zódik az autóbuszok exportjára: a szovjet partnerek részegysége­ket és fődarabokat is szállítanak az Ikarusnak. A mellső tengelyek és csuklósokhoz szükséges har­madik tengelyek jelentős része a Szovjetunióból érkezik, s kapnak - a szovjet megrendelésre készü­lő buszokhoz — automata sebes­ségváltókat is. A buszok padló­anyaga ugyancsak szovjet gyárt­mány.- Mit jelent az Ikarus számára az, hogy autóbuszainak felét a Szovjetunióban biztos piacon, államközi megállapodás kereté­ben értékesítheti?- Elsősorban a gazdaságos so­rozatnagyság kialakítását, s ezzel az önköltség csökkentését - ma­gyarázza Horváth Béla. - Nagy az azonosság az alkatrészekben, amelyekből még nagyobb soroza­tokat tudunk előállítani. A móri gyárunkban például évente több mint félmillió ülést készítenek. Er­re már fel lehet szerszámozni, ké- szülékezni az üzemet, gyorsabb és olcsóbb a gyártás.-Az újabb piacok megszerzé­sénél is igen előnyös ez a sorozat­nagyság - teszi hozzá -, hiszen a különböző buszok alkatrészei úgy 60-70 százalékba teljesen azonosak. Ezeket folyamatosan tudjuk gyártani, s csak az eltérőkre kell külön felkészülnünk, ami lehe­tővé teszi, hogy rövidebb határidő­re vállaljuk az új típusok szállí­tását.- Gondolom, ekkora piacra ala­pozva, fejleszteni is bátrabban lehet.. i- Feltétlenül. Hiszen lehetősé­günk van arra, hogy megismerjük a partnerünk jövőbeni igényeit és követelményeit. Ezek alapján fej­lesztettük ki például az új városi buszunkat, amely megfelel az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalaknak. A Szovjetunióban most folyik ennek a tesztelése, mi pedig a VII. ötéves tervben meg­szervezzük a sorozatgyártást. Az Ikarus korszerű gyártástech­nológiájának elismerését jelzi, hogy a magyar vállalattól rendel­ték meg a likinói autóbuszgyár rekonstrukcióját.- A rekonstrukciót már meg­kezdtük, és 1988-ra fejezzük be - mondja Horváth Béla. - Évente 8 ezer autóbusz előállítására ho­zunk létre korszerű gyártóbázist a Szovjetunióban.- A megbízatás valóban meg­tisztelő. És bizonyára meg is éri az Ikarusnak. De nem jár-e majd az­zal, hogy a likinói rekonstrukció befejezése után csökkennek a szovjet autóbusz-megrende­lések?- Ettől nem kell tartanunk. Liki- nóban eddig is gyártottak évente 11 ezer darab tömegközlekedési járművet. Az Ikarus hosszabb tá­von is építhet a Szovjetunió igé­nyeire - magyarázza Horváth Bé­la. - Szeretik a magyar autóbu­szokat. Nem azért veszik át, mert igy szól az államközi megállapo­dás, hanem azért kerül bele egyre nagyobb mennyiség az államközi szerződésbe, mert ezek a buszok megállják a helyüket a szovjet pia­con.- Tehát növekvő igényekre számítanak?- Nemcsak számítunk. A VII. öt­éves terv időszakában a mostani 7200-zal szemben évente 7600 autóbusz szállításáról szól az ál­lamközi megállapodás. Ez pedig nem egyedül az Ikarus számára jelent nagy sorozatra biztos pia­cot, hanem a buszgyártásban részt vevő, velünk kooperáló hazai partnerek számára is. A DÖNTŐ: A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI HALADÁS A szocialista közösség országai szempontjából a tavalyi év fontos határkövet jelentett, mivel a tagországokban lezá­rult az újabb ötéves tervidőszak, amelynek eredményei megte­remtették az alapot a további előrelépéshez az új ötéves tervidő­szakban, s annak első évében, 1986-ban. Az idei esztendő szintén kulcsfontosságú, hiszen a legtöbb KGST-országban foly­nak az előkészületek a kommunista és munkáspártok kongresz- szusára. Ezeken kitűzik, a társadalmi-gazdasági fejlesztéssel összefüggő új feladatokat egyrészt a következő ötéves időszakra, másrészt pedig hosszú távon az ezredfordulóig. Az utóbbi időben minden tagországban nagy nyomatékot kapott annak hangsúlyozása, hogy a társadalmi-gazdasági fejlő­dés leghatékonyabb meggyorsítója végsösoron tulajdonképpen a tudományos-műszaki haladás. Éppen ezért valamennyi KGST- ország érdeklődésének és figyelmének homlokterében ez a prob­léma szerepel, s ezt hangsúlyozta a KGST decemberben megtar­tott moszkvai rendkívüli ülésszakán elfogadott dokumentum is. Jelenleg, amikorra gazdasági előrelépés már nem képzelhető el a nyersanyagok, a tüzelőanyagok, az energia felhasználásának fokozásával és a munkaerők létszámának a növelésével, a leg­újabb tudományos és műszaki ismeretek haladéktalan gyakorlati alkalmazása a továbblépés legfontosabb tényezőjévé válik. Addig azonban még sok a teendő, amíg a tudományos-műszaki hala­dás teljes mértékben biztosítja majd a termelés intenzifikálását. Mihail Gorbacsov legfelsőbb szovjet pártvezetö számos beszédé­ben hangsúlyozta, hogy ennek érdekében a társadalmi termelés minden területén rendet kell teremteni. Itt nemcsak a munkafe­gyelemre gondolt, hanem a tervezés tökéletesítésére minden szinten, a szűklátókörű reszort-szemlélet leküzdésére és más akadályok áthidalására. Olyan problémákra, amelyek akadályoz­zák például a termelőerők ésszerű területi széthelyezését, terme­lési egyesülések és vállalatok közötti termelési kapcsolatok optimalizálását a nemzetközi szocialista munkamegosztás kere­tében. Az utóbbi időszak mérföldkövet jelentő KGST-tanácskozásain - így a tavalyelőtt Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű KGST-értekezleten, valamint a december derekán lezajlott 41. rendkívüli ülésszakon - meghatározták a tagországok tudo­mányos-műszaki fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb felada­tait, s most a tagállamokon a sor, hogy ezeket megvalósítsák a mindennapos gyakorlatban. A tagállamok ugyanakkor az elfo­gadott határozatokkal összhangban a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítését gátló akadályok leküzdésére töre­kednek. A figyelem többek között arra irányul, hogy kidolgozzák a hosszú távú integrációs programok keretében gyártandó termé­kek egységes műszaki-gazdasági normáit. Szem előtt tartják ugyanakkor e normák szigorításának objektív szükségszerűsé­gét, hogy a termékek konkurenciakópesek legyenek a világpi­acon. A tagállamok törekvései az együttműködés minőségileg új formáinak az elterjesztésére egyúttal tág lehetőségeket biztosítanak a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására és a termelés műszaki színvonalának az emelésére, ugyanakkor nem egy, korábban nem létező problémát vetnek fel. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a KGST-országok képesek elhárítani ezeket a nehézségeket. Tudatosítani kell ugyanakkor azt is, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás tökéletesí­tése már régen nem tekinthető pusztán gazdasági kérdésnek, hanem egyúttal fontos politikai kérdés is. (bl) A togliatti AVTOVAZ üzem dolgozói tavaly mozgalmat kezdeményeztek a tudományos-műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása céljából a 12. ötéves tervidőszakban. Kötelezték magukat arra, hogy moderni­zálást hajtanak végre a termelés minden szakaszán. Az üzemben már megkezdték korszerű termelési egységek, automatizált gépsorok és más műszaki berendezések felszerelését. Felvételűnkön a Betta nevű robotokat gyártó csarnok látható. E robotoknak tavaly nyár végén kezdő­dött meg a sorozatgyártása. Ezeket hegesztésre, lakko­zásra és gépkocsik mosására lehet használni. Alkalmasak továbbá száz kilogrammot nem meghaladó berendezések szállítására, s távlatilag azzal számolnak, hogy felhasznál­hatják őket gépkocsik szerelésénél is. (CSTK-reprodukció) Egy márkából huszonkettő... Az NDK gazdasági életében figye­lemreméltó jelenség állandósult: a népgazdaság dinamikusan fejlődik, azzal párhuzamosan, hogy a decem­berben befejeződött ötéves tervidő­szak kezdete óta évente átlagosan 6,2 százalékkal csökkentették a leg­fontosabb alapanyagokra, nyers­anyagokra és energiaforrásokra fordí­tott költségeket. Ennek köszönhetően például csak 1984-ben több mint 600 ezer tonna acélt, 14 500 tonna bauxi- tot, valamint 440 ezer cementet taka­rítottak meg. A Magdeburgban működő Ernst Thälmann Nehézgépipari Kombinát azon vállalatok egyike, amelyeket „vasfalóknak" lehet nevezni. Henger­lésnél használt préseket, fémdúsítás­nál alkalmazott berendezéseket, ká­bel- és cementgyári berendezéseket gyárt. A kombinátnak az utóbbi időben sikerült elérnie, hogy jelentősen csök­kentették a gyártott berendezések sú­lyát. A jelentős fémmegtakarítás 70 százalékban minőségileg új tudomá­nyos-műszaki eljárások bevezetésé­nek köszönhető, a fennmaradó 30 százalék pedig a már régebben beve­zetett technológiák tökéletesítésének. A kombinátban szakképzett káderek dolgoznak; a konstrukciós műhelyek­ben több mint 2 ezer szakember, a tervezőirodákban pedig mintegy 1500 mérnök. Van egy 500 főt szám­láló saját tudományos-kutató köz­pontja, ahol a műszaki-tudományok doktorainak százai dolgoznak. A legnagyobb hasznot természete­sen az alapvetően új konstrukciós megoldások hozzák, valamint a leg­korszerűbb technológiai eljárások be­vezetése. Nagy jelentőségű a koráb­ban fémből készült alkatrészek mű­anyagokkal és fémkerámiákkal törté­nő helyettesítése. Fontos tartalék a jobb minőségi acélfajták alkalmazá­sa is, az ezekből gyártott alkatrészek szilárdabbak és könnyebbek. Az optimális konstrukciós és tech­nológiai megoldások keresése során a szakemberek széles körben alkal­mazzák az úgynevezett funkciós ér­tékelemzés módszerét. Ez a módszer univerzális eszköznek bizonyult az anyagpazarlás elleni harcban. A mód­szer lényege az, hogy az ipari termé­kek előállítási költségei magukba fog­lalják a szükséges tételeken kívül a feleslegeseket is. A konstruktőrök, technológusok és közgazdászok te­hát szinte nagyító alá veszik a vizsgált termék egyes funkcióit, hogy a lehető leghatékonyabb megoldás mellett dönthessenek. E módszert alkalmazzák a Berlin melletti Hennigsdorfban működő Hans Bäumler Kombinátban is. Itt állították elő azt a mozdonyt, amely­nek gyártásához a korábban kalkulált anyagok csupán 60 százalékát hasz­nálták fel, ami szakértők szerint az itteni konstruktőrök csúcsteljesítmé­nyének számit. Drezdában a körihyú konstruk­ciókkal és az anyagok gazdaságos felhasználásával foglalkozó intézet már hosszú évek óta a funkciós érték- elemzés módszerének egyik élenjáró alkalmazója. Az intézetben dolgozó tudósok több mint 1400 üzemmel tar­tanak fenn partneri kapcsolatot, s ezek megrendeléseire javaslatokat dolgoznak ki az egyes források gaz­daságos felhasználására. Az intézet együttműködési megállapodást kötött az NDK 60 legnagyobb kombinátjá­val, köztük a magdeburgi és a hen- nigsdorfi kombináttal is. Az alapanya­gok gazdaságos kihasználásával kapcsolatos kutatások hatékonyságá­ról tanúskodik a következő adat: min­den ilyen célra fordított márka a ter­melésben 22 márkás nyereséget hoz. A gazdaságosabb eljárásokra való törekvés NDK-szerte mindinkább tö­megesebb méreteket ölt. Nemcsak szakértők és tudósok, hanem munká­sok, feltalálók és ésszerúsítök is be­kapcsolódnak ebbe. A már említett Hans Bäumler Kombinátban például az újítók száma elérte a 4500-at, ami a vállalat alkalmazottjainak 54 száza­lékát jelenti. Újítási javaslataik meg­valósításával évente mintegy 13 millió márkás megtakarítást értek el. A dolgozó kollektívákban népszerű a jelszó: ,,Minden márkát és minden grammnyi anyagot a iehető leghaté­konyabban kihasználni!". A gram­mokból lesznek végső soron a megta­karított 100 ezernyi tonnák, a márká­ból pedig a milliárdos összegek... (Az Izvesztyijából, rövidítve) ÚJ SZÚ 10 1986.1.10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom