Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
U/H I I AM CAQAYAM ix- meséje egy egyszerű ember szenvedéseiről, akinek csak IflkhlHnl vHnvTMIl az volt a kívánsága, hogy libát egyen, de hűtlen felesége és szemtelen, bár nyilván jóképű szeretője megfosztotta ettől az élvezettől Egy szép napon egy egyszerű ember libát vitt haza a feleségének, majd igy szólt hozzá:- Süsd meg nekem ezt a libát, és ha este hazajövök, megeszem. A feleség megkopasztotta, megtisztította és megsütötte a libát. Délután befutott a szeretője. Mielőtt elment volna, megkérdezte az asszonyt, milyen harapnivalót vihetne magával barátainak. Belenézett a sütőbe, meglátta a sült libát.- Ez a férjemé - mondta az asszony.- Add nekem a libát- mondta a szerető mert ha nem, soha többé nem foglak szeretni. A szerető elvitte a libát. Este a férj leült az asztalhoz és kérte a libát.- Miféle libát?kérdezte az asszony. . - Amit ma reggel hoztam neked - felelte a férj. - Hozd már!- Komolyan beszélsz?- kérdezte az asszony. - Nem hoztál te nekem semmiféle libát! Talán csak álmodtad!- Hozd azt a libát! - üvöltötte most már a férje. Az asszony kiabálni kezdett, azt hajtogatta:- Szegény férjuram, elvesztette az eszét. Szegény uram megőrült. Valóságnak hiszi azt, amit álmodott. Jöttek a szomszédok, és az asszonynak hittek, (gy hát a férj nem szólhatott semmit. Evett egy kis kenyeret meg sajtot, ivott egy kis vizet rá. Másnap reggel a férj ismét hozott egy libát és így szólt:- Ugye asszony, ez liba? Vagy talán álmodom?- Nem.- Ugye, ez a liba feje?- Igen.- A szárnya?- Igen.- A tollai?- Igen. V- Akkor rendben van- mondta a férj. - Süsd meg! Ha este hazajövök, megeszem. Az asszony megsütötte a libát. Jött a szerető.- Ma megint libát sütsz, érzem az illatát - mondta.- Ezt nem viheted el- mondta az asszony. - Szörnyű jelenetem volt a férjemmel tegnap este, és ma reggel is. Ez már túl sok. Nagyon szeretlek, de a libát nem adhatom.- Akár szeretsz, akár nem, a libát mindenképpen elviszem. - És el is vitte.- Hozd a libát! — mondta a férj.- Ó, szegény uram! — kiáltott az asszony. - Tisztára megbolondult! Liba, liba, és megint csak liba. Milyen liba? Nincs itt semmiféle liba! Ó, szegény, szegény uram! Jöttek a szomszédok, és ismét az asszonynak adtak igazat. A férj éhes maradt. Másnap reggel újra vett egy libát a városban. Fogadott egy magas embert, aki a libát tálcára tette és a fején vitte. Egy hattagú zenekart is rendelt. A zenészek körbe fogták a libát szállító embert. A férj így vonult velük végig az utcán hazafelé, közben a szomszédait hívogatta. Mire a házához értek, rengeteg ember követte őket. A tömeghez fordult, és így szólt:- Mohamedánok, szomszédaim, az egész világ, felettünk az ég, halak a tengerben, katonák és mindenki! íme! Egy liba. - Leemelte a libát a tálról és feltartotta a magasba. - Egy liba! - kiáltotta, és átnyújtotta a feleségének.- No most aztán süsd meg ezt az átkozott állatot - mondta -, mert amikor este hazajövök, meg akarom enni. Az asszohy megtisztította a libát, és megsütötte. Jött a szerető. Gyengéd jelenet következett, könnyek, csókok, futkosás, hadakozás, még több könny, még több csók, és a szerető vitte a libát. A városban találkozott a férj egy régi jóbarátjával, akihez így szólt:- Gyere el ma este, a feleségem libát süt, viszünk magunkkal néhány üveg „rakkit“ és remekül eltöltjük az időt. A férj hazavitte a barátját, aztán így szólt a feleségéhez.- Megsütötted a libát?- Igen - mondta az asz- szony -, még a sütőben van.- Rendben - mondta a férje. Tulajdonképpen te soha nem voltál olyan rossz feleség. Először iszunk egyet a barátommal, aztán jöhet a liba. A férj és a barátja megittak vagy négy-öt pohár bort, aztán a férj megszólalt:- Nos, hozhatod a libát asz- szony. Mire a feleség így felelt:- Nincs a házban kenyér, menj el az unokatestvéredhez, kérj tőle, mert a liba kenyér nélkül nem ér semmit.- Rendben - mondta a férj és elment. Az asszony ekkor így szólt a férje barátjához:- A férjem bolond. Nincs itt semmiféle liba. Azért hozta magát ide, hogy megölje ezzel az óriási szeletelő késsel meg ezzel a villával. Jobban tenné, ha elmenne innen. Az ember el is ment. Visszajött a férj, aki mindjárt megkérdezte, hol a barátja meg a liba.- A barátod megszökött a libával - mondta az asszony.- Micsoda barátot hívtál meg? És én még egész nap küszködtem, hogy finom étellel várjalak. A férj fogta a szeletelő kést és a villát, majd rohanni kezdett az utcán. Távolról megpillantotta barátját, ahogy futott, utána kiáltott:- Csak egyik lábát barátom, semmi mást nem kérek.- Uramisten! - kiáltott fel a barát -, ez valóban bolond- és még gyorsabban futott. Kis idő múlva a férj már nem bírta az iramot, visszatért a feleségéhez, kimerülve. Megint csak kenyeret és sajtot evett, utána iszogatta a „rakkit“. Ahogy iszogatta, az alkohol hatására lassanként kezdett ráeszmélni az igazságra. Mire berúgott, már mindent tudott. Felállt és a legnagyobb nyugalommal kergetni kezdte a feleségét a szobában, majd elkapta és jól elrakta.- Ha a szeretőd mindennap libát akar enni, megmondhattad volna. Holnap két libát hozok. Tudod nagyon jól, hogy azért olykor én is éhes vagyok. PERTL ETELKA fordítása Ismét kint voltak az utcán. Még dél sem volt. Mit csináljanak, hová menjenek, hol töltsék el az időt estig, amikor haza kell menniük?- Kár, hogy elvertem azt a shillinget - sóhajtott a soványabbik.- Inkább vettünk volna valami harapnivalót! - toldotta meg a másik.- Mindenesetre, jobb lett volna. Jobb enni, mint semmit se csinálni... Szótlanul mentek tovább, a közeli park széléig.- Hülye vagyok, hogy elköltöttem azt a rohadt shillinget!- bosszankodott még mindig. A társa nem felelt.- Ezt nem lehet kibírni!- törte meg egy idő után a csendet. A másik hallgatott, pedig ő is éhes volt.- Az a portás egy irigy kutya! - fakadt ki. - Pedig a lift nem is az övé!-Valószínű, igaza van... szólt rá a barátja. - Nem lettél volna boldogabb egy liftezéssel!- És ha reggeltől estig utazgathatnánk?-Próbálj meg aludni... majdcsak eltelik a nap!- Nem tudok nappal aludni...- Akkor fogd be a szád és hagyj engem békén! Ez a nap sem volt semmivel másabb, mint a tegnapi, és mint lesz a holnapi. Hamarosan eljön az este, és lehet aludni, és semmire se gondolni... ANTALFY ISTVÁN fordítása TANÁR AZ ÉN APÁM Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák, s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az ép családom. Nagy az én családom. Kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Nagy a mi családunk. Mikor vele megyek, fogva öreg karját, vezetve az úton, a szivem kitágul, s szívek közt énekel elhagyatott szivem. Az én édesapám az emberek apja, s én az embereknek testvére vagyok. SZILVA JÓZSEF: Lány virággal (fametszet) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Amikor a fiúk megunták a munka utáni szaladgálást, a gyárak és üzemek küszöbeinek a koptatását, lekocogtak a város központjába, a felhőkarcolókhoz. Az volt a tervük, hogy besurrannak valamelyik felhőkarcoló liftjébe: ez volt az ingyenes szórakozásuk, az egyetlen mulatság, amely elterelte a figyelmüket az üres gyomor és a fáradt láb fájdalmairól. Az ég felhős volt és a gyapotmezőkre emlékeztetett. Hűvös szél fújt, csak amikor a Nap kisütött a felhők mögül, akkor volt kellemes, enyhe a levegő. De amikor ismét elbújt a felhők mögött, a fiúk fázósan néztek a magasba. A RERL társaság felhőkarcolója a város egyik legmagasabb épülete volt. Széles bejáratát portás őrizte.- Mis kerestek itt? - szólt az ácsorgó fiúkra.- Fel kell mennünk...- Hová?- A tizedikre.- Mi van ott? A fiúk összenéztek, majd a nagyobbik válaszolt.- Magántanulók vagyunk, ott lakik a tanárunk... A portás gyanakodva nézett rájuk.- Nem igaz. A fiúk meredten néztek előbb a portásra, aztán a lift felé, amelynek tábláján sorban egymás után gyulladtak ki a számok, jelezve, hol jár a lift.- Mostanában sok nálunk a lopás... - dörmögte a portás.- De mi nem lopunk! A portás már nem is nézett rájuk, elnézett a fejük felett. Nem fordított több figyelmet a gyerekekre, csak a fejével intett.- Tűnés innen! A fiúk látták a lifthez igyekvő és a liftből kiszálló fehérbőrúe- ket, akik tülekedve siettek kifelé, befelé. A portás néha tisztelgett, néha meg is hajolt, de soha senki nem köszönt vissza neki.- Nekik szabad...!- Nekik szabad. Nekünk tilos... A park csaknem teljesen néptelen volt, két-három ember heverészett a füvön.- Meg fogják őket büntetni... - szólt egyikük.- Disznóság, hogy nem szabad a fűre lefeküdni! - szólt dühösen a másik. - A fű azért nő, hogy az ember ráfeküdjön!- Igazad van! Hatalmas bambuszfa alatt leültek egy padra.- A fűre feküdni tilos, persze! - morgolódtak.- Ezt már hallottam... A kicsi elhallgatott. A másik ledobta szatyrát a padra és ráheveredett. Mindketten nagyon lehangolódtak. Jó lenne elmenni az uszodába vagy a moziba, ahová szórakozni járnak az emberek, és ott lehet felejteni. De számukra csak a néptelen park maradt. Pedig a kicsi valakivel beszélgetni szeretett volna, és a tekintete körbejárt a látható világon; a virágokon, a fákon, a bokrokon, a felhőkarcolókon, és a gondolatai elkalandoztak. Dúdor Istán: TAVASZI HANGULAT ■
