Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
» * n UmiIHlllfTil ŰTIflM írta: Juraj Busa professzor, az SZSZK oktatási minisztere A párt legfelsőbb szintű tanácskozására való előkészület időszakában társadalmi életünk minden területén birálóan elemeztük az előző ötéves terv feladatainak teljesítését, s a jövő szükségleteinek megfelelően meghatároztuk a következő évek teendőit. Nem volt ez másként az oktatásügyben sem. Az elmúlt esztendők a fiatalok felkészítése magasabb színvonaláért folytatott küzdelemnek az évei voltak, s visszatükröződnek benne azok a követelmények, amelyeket a szocialista társadalom és a tudományos-technikai forradalom támaszt a szakmai tudással, gyakorlati alkalmazásával, az iskolák végzettjeinek politikai fejlettségével és erkölcsi tulajdonságaival szemben. A pedagógusi törekvések eredményességének egyik fokmérője a növendékek érvényesülésén és helytállásán kívül az, hogyan teljesítjük az oktatáspolitikai határozatokat. Mint ismeretes, a közoktatás-fejlesztési programot tíz évvel ezelőtt kezdtük bevezetni az iskolákba és oktatási intézményekbe. A 7. ötéves tervidőszak eredményeivel és a következő évek feladataival foglalkozó írásunk kiindulópontja csakis e határozat teljesítése lehet. Az óvodákban már 1978-ban meghonosítottuk a nevelömunka egységes programját. Eredményeként javult az intézmények nevelőmunkája, s ez abban is megnyilvánul, hogy a gyermekek jobban felkészülve lépik át az iskola küszöbét. Nem kevésbé jelentős az iskoláskor előtti nevelés fejlesztésének szociálpolitikai vonatkozása sem. Például míg 1980-ban a három-ötéves gyermekeknek csak 81,4 százaléka járt óvodába, s a nemzeti bizottságok csaknem 40 ezer dolgozó anya óvodai kérelmének nem tudtak eleget tenni, addig ebben a tanévben a gyermekeknek már 91,4 százaléka jár óvodába, sót a nemzeti bizottságok helyenként a munkaviszonyban nem levő anyák gyermekeit (csaknem 21 ezerről, azaz az óvodások 9 százalékáról van szó) is fel tudják venni. Az elmúlt időszakban nőtt az üzemi és szövetkezeti óvodák gyermekeinek száma is, éspedig 11,4 százalékról 19,6 százalékra. E kétségkívül kedvező eredmények ellenére a következő években is nagy figyelmet kell szentelni az óvodaépítésnek, különösen az üzemi és szövetkezeti óvodák létesítésének a nagy ipari központokban és új lakótelepeken, ahol egy-egy óvodai osztályba negyven vagy annál is több gyermek jár, ami csökkenti a jól bevált nevelési program hatékony valóra váltását. Elsőként — az 1976-77-es tanévben - az alapiskola kezdte meg az új program szerinti tanítást. Most, amikor már minden osztályban bevezettük az új koncepciót, és értékeltük a tanítás eredményeit, megállapíthatjuk: az új tartalom és a pedagógusok új munkamódszerei lehetővé tették, hogy hatékonyabbá váljon és jobb legyen az oktató-nevelő munka. Tisztában vagyunk azonban a nehézségekkel és fogyatékosságokkal is, melyek a megvalósítás során felszínre kerültek, s melyeket fokozatosan meg kellett oldanunk, vagy rövidesen megoldunk. A nehézségek elsősorban egy-egy osztály tanterveinek és tankönyveinek túlméretezettsé- géból adódtak, s a tanulók túlterheléséhez vezettek. Az alapiskola első két osztálya tanterveinek és tankönyveinek módosítása, valamint a felső tagozaton eszközölt néhány változtatás alapjában véve kiküszöböli ezeket a fogyatékosságokat. A következő években osztályonként folytatjuk a tantervek átdolgozását, s természetesen ennek megfelelően új, módosított tankönyveket jelentetünk meg. Az oktatás tartalma, formái és módszerei azonban nyitva lesznek minden új és haladó előtt, melyet az emberi tudás, különösen pedig a tudomány és a technika rohamos fejlődése hoz magával, és persze igazodnak a fejlett szocialista társadalom szükségleteihez. Ügyelünk arra is, hogy a tanítás módszerei megfeleljenek a tanulók életkorának, fizikai és szellemi adottságainak. \ /alósággal forradalmi változáson V ment át 1976 óta a szakmunkás- képzés. A középiskolák új típusa, a szakmunkásképző intézet 1978-ban létesült, s a középfokú intézmények rendszerének szerves részévé vált. Nem csupán az iskola elnevezése változott meg, hanem elsősorban a tanítás tartalma. A korábbi 117 szakmunkásképző intézet a 7. ötéves terv éveiben 301-re emelkedett. Azokban a szakmunkásképzőkben, melyekben a képzés négy évig tart, már 25 féle szakot tanítunk, s a tanulók teljes középfokú végzettséget szerezhetnek. Középfokú képesítést kapnak a hároméves képzési idejű szakma végzettjei is; ők 102 féle szakma közül választhatnak. Azok a tanulók, akik kétéves képzési idejű szakmát választanak, s elvégezték az alapiskola összes nyolc osztályát, szintén középiskolai végzettséget szerezhetnek. Jelenleg 37 féle szakma közül választhatnak. Azok, akik nem fejezték be az alapiskolát, a kétéves képzési idejű szakmát módosított tantervek szerint tanulják, s szakmunkáshivatás betöltésére szerezhetnek képesítést. M ivel a szakmunkásképzés átalakításának kérdéseit alapjában véve már korábban megoldottuk, ezért az elmúlt ötéves tervidőszakban már az intézetek munkájának hatékonyságával foglalkozhattunk, s megtettük az első lépéseket a pedagógiai dokumentumok módosítására, illetve a szakmák szerkezetének megváltoztatására. Megkülönböztetett figyelmet szenteltünk és szentelünk a jövőben is a fiatalok felkészítésének, arra törekszünk, hogy megállapítsuk az elméleti, a szakmai és gyakorlati képzés helyes arányait, s az egyes szakágazatok jogos követelményeit figyelembe véve javítsuk a tanulók gyakorlati képzésének színvonalát, hogy az iskola elvégzése után zökkenőmentesen kapcsolódhassanak be a termelésbe. Persze nem feledkezhetünk meg a tanulók kellő általános műveltségéről sem. Nagy gondot fordítottunk a tanítás korszerűsítésére, különösen, a progresszív szakok, mint például az elektronika és számítástechnika tanítására, az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételére, többek között a pedagógusok szakképzettségének, az anyagitárgyi feltételeknek a javításával, valamint az irányítómunka színvonalának emelésével. A 8. ötéves tervidőszakban az egyes tárcákkal, kerületi, illetve helyi nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve tevékenységünket ilyen irányban fejtjük ki. Előreláthatólag 1987-ig elkészül a szakmák új rendszere, melyet eddigi eredményeinket és tapasztalatainkat, a tudományos-műszaki haladás és a gyakorlat mai és távlati szükségleteit figyelembe véve módosítunk. A szakmunkásképzők hálózatának bővülésével emelkedik a négyéves képzési idejű szakok száma, éspedig 40-re, a hároméveseké 105-re, a kétéveseké pedig 47-re. A tanulóifjúságnak több mint a 60 százaléka jelenleg szakmunkásképzőben szerez középfokú, illetve teljes középfokú végzettséget. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a szakmunkásképző iskolák rendszerének tartalmi és szerkezeti átépítése továbbra is az oktatáspolitikai határozatok valóra váltásának kulcsfeladata marad, s a képzésben fontos szerepet kap az ifjúságnak az elektronikával, a robottechnikával és az automatizációs termelési rendszerekkel kapcsolatos szakmákra való felkészítése. Néhány éves kísérlet után új program szerint tanítunk már az összes gimnázium és némely szakközépiskola első és második évfolyamában is. A gimnáziumban, melynek elsődleges feladata, hogy a diákokat főiskolára, egyetemre készítse fel, főleg az oktató-nevelő munka politechnikai jellegének megszilárdítására törekszünk, mégpedig a szakmai képzés révén. A következő években nagy figyelmet kell szentelni a többi évfolyam tartalmi korszerűsítésének, javítani kell a szakmai képzés anyagi, tárgyi és személyi feltételeit, azon kell fáradozni, hogy jobb legyen az oktató-nevelő munka színvonala, javuljanak az eredmények, különösen matematikából és fizikából, s nem kevésbé fontos a diákok pályairányítása, elsősorban a műszaki és természettudományi szakokra. A szakközépiskolákban a tanulmányi szakok számának lényeges csökkentésével kedvezőbb arányt értünk el a közművelődési és a szaktantárgyak között. A tananyag szelektálásának új rendszere az oktatás és a nevelés egységét helyezi előtérbe, s azt, hogy az elsajátított ismereteket és jártasságokat a növendékek képesek legyenek alkotó módon alkalmazni. Mivel módosult az elméleti felkészítés, a szakmai-gyakorlati képzésben csökkent a kétkezi munka aránya, s ennek megfelelően nőtt az igényesebb jártasságok kialakítását célzó tananyagrészek aránya. O ktatási rendszerünk tartalmi átépítése teljes mértékben vonatkozik a nemzetiségi iskolákra és oktatási intézményekre is; 646 magyar nevelési nyelvű óvodai osztály csaknem 16 ezer gyermekét, 2 ezer magyar tanítási nyelvű alapiskolai osztály mintegy 50 ezer tanulóját, több ezer gimnáziumi, középiskolai és szakmunkásképzős diákot érint. Valamennyi számára ugyanolyan feltételeket, tartalmilag pedig egyenértékű nevelési és művelődési lehetőségeket teremtünk, mint a szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulói számára. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük pályairányításukat és felvételi eredményeiket a középiskolákban és felsőoktatási intézményekben azzal a céllal, hogy a közép- és főiskolákra felvett magyar nemzetiségű tanulók aránya lehetőleg megfeleljen a társadalom nemzetiségi összetételének. Egyrészt elégedettek lehetünk azzal, hogy az érettségivel végződő középiskolákban az idei tanévre felvett tanulóknak 7,9 százaléka magyar nemzetiségű, s ez megfelel a jelentkezők arányának; arányuk a gimnáziumok első évfolyamaiban 8,2, a szakközépiskolák első osztályaiban 8,6, az érettségivel végződő szakmunkásképzők első évfolyamaiban pedig 5,4 százalék. Másrészt nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a főiskolákra pályázóknak csak 5,9 százaléka volt magyar nemzetiségű. Az érdeklődést feltétlenül növelni kell úgy, hogy a pályázók megoszlása jobb legyen, mert a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők 20 százalékát tudományegyetemre, 60 százalékát pedig műszaki pályára vesszük fel. A tavalyi felvételiken viszont a magyar nemzetiségű pályázóknak csaknem 44 százaléka tudományegyetemekre jelentkezett, ahol ráadásul nagy a konkurencia is, ezzel szemben a műszaki főiskolákra csupán nem egész 33 százalék. Kedvezőtlenül befolyásolta a felvettek arányát az a tény is, hogy a magyar nemzetiségű pályázóknak 12,5 százaléka a felvételi vizsgára egyáltalán el sem ment. Elvárjuk, hogy az alap- és középiskolák vezetősége a jövőben a pályairányítás kérdésének még nagyobb figyelmet szentel és céltudatos munkával lényeges változást eredményez e téren. A nemzetiségi iskolák tanulói a szlovák tanítási nyelvű iskolák növendékeivel azonos feltételek között tanulhatnak, s minden tantárgyban olyan tudást szerezhetnek, hogy az ország bármely részén bekapcsolódhatnak a gyakorlati munkába és sikeresen érvényesülhetnek a gazdasági és társadalmi életben. A magyar nemzetiségű tanulóknak a saját tájegységükön kívüli érvényesülése szempontjából nagy jelentősége van a szlovák nyelvtudásnak. Az SZSZK Oktatási Minisztériuma azért, hogy javítsa a tanulók nyelvi felkészültségét, a korábbi években számos intézkedést hozott, melyek eredményei már megmutatkoznak a szlovák nyelvtudás színvonalának emelkedésében. Pozitívumként könyvelhetjük el az óvodai nagycsoportosok nyelvi felkészítését, a szlovák nyelvi kon- verzációnak kötelező és nem kötelező tantárgyként való tanítását az alapiskolákban, akárcsak a szakkonverzáció tanítását a gimnáziumok természettudományi tantárgyainak keretében. A nyelvtanítás kiegészítő formája a természettudományi tantárgyak szakterminológiájának kétnyelvű tanítása az alapiskola felső tagozatán és az összes középiskolában. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években javultak a nyelvi felkészítés személyi és tárgyi feltételei is. T ermészetes, hogy a szlovák nyelvhez hasonló figyelmet szentelünk az anyanyelv tanításának is. Például a kulturális megállapődás értelmében évente 75 magyar nyelv és irodalmi szakos alap- és középiskolai tanárt, illetve óvónőt küldünk ki a Magyar Népköztársaságba kéthetes szakmai-módszertani tanfolyamra. Nagy gondot fordítunk a matematika és a fizika tanítására is, egyszóval az oktató-nevelő munka színvonalának emelésére. S akárcsak a többi iskolában, a nemzetiségiekben is az oktatást szervesen összekapcsoljuk a neveléssel, a szocialista hazafiságra, internacionalizmusra, a csehszlovák államiságra neveléssel, a tanulók világnézeti meggyőződésének formálásával és a szocialista ember erkölcsi tulajdonságainak kialakításával. Oktatási rendszerünk tartalmi átépítése a bonyolult koncepciós kérdések megoldásán és a pedagógusok igényes felkészítésén kívül nem kevés alkotó energiát követelt és követel a jövőben is az iskolák anyagi-tárgyi feltételeinek a javítására és a segédeszközök korszerűsítésére. Hiszen például a 7. ötéves tervidőszakban csak az alap- és középiskolák számára 2010 féle tankönyvet adtunk ki, ebből 1376 először jelent meg, a pedagógusok számára több tucat módszertani kézikönyv látott napvilágot. Magyar nyelven 331 féle tankönyvet jelentettünk meg, ebből 251 az első kiadás. Az ukrán tanítási nyelvű iskolák számára az elmúlt ötéves tervidőszakban 70 féle tankönyvet adtunk ki. M ind tartalmi, mind szervezési szempontból, mind a pedagógusok felkészítését, mind az iskolák tárgyi ellátottságát tekintve ebben az ötéves tervidőszakban igényes feladatok várnak ránk az iskolák számítógépesítésében, hiszen a program értelmében valamennyi iskolában fokozatosan megjelennek a számítógépek. Az alap- és középiskolákban, ahol a pedagógusok már új program szerint tanítanak, a legnagyobb figyelmet a nevelömunka javítására kell fordítani, fokozni kell az oktató- és irányítómunka hatékonyságát, hogy jobb tudású és alaposabb felkészültségű növendékek kerüljenek ki az iskolapadból. Ha az alap- és középiskolákra váró teendőkhöz hozzávesszük azokat a különösen igényes feladatokat, amelyek a felsőoktatási intézményekre hárulnak, az oktatónevelő és a tudományos kutatómunka terén, akkor mindannyiunk előtt kirajzolódik a pedagógusok mérhetetlen felelőssége az ifjú nemzedék felkészítéséért. A feladatok teljesítésének záloga az eddigi jó eredményekben, illetve pártunknak és társadalmunknak az iskoláról és a pedagógusról való gondoskodásában rejlik, éppúgy, mint a pedagógustársadalom alkotó erejében és politikailag elkötelezett munkájában. Ennek tudatában készültünk pártunk XVII. kongresszusára, melynek határozatait nemcsak a magunkévá tesszük, hanem teljesítjük is. A következő évek egyik legfontosabb feladata az iskolák számítógépekkel való ellátása és e korszerű eszközök kezelésének megtanítása. A képen: a Vágsellyei (Sala) Pionír- és Ifjúsági Ház programozó szakkörének tagjai a számítógépekkel ismerkednek. (Magda Borodáőová - CSTK-felvétel) 1 £ ÚJ SZÚ 14 1986.111.28.
