Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 2. szám
* ÚJ szú 5 N egyven évvel ezelőtt olyan fegyver született, amelynek hatóereje sokszorosan felülmúl mindent, ami valaha is az emberek kezében volt. Ez a fegyver az atombomba. Megjelenésekor felvetődött a kérdés: hogyan éljen tovább az emberiség ebben az új világban, az atomkorszakban? A Szovjetunió már 1946-ban megadta a választ, amikor elsőként javasolta, hogy véglegesen, örökre tiltsák be az atomfegyvert. Ám az Egyesült Államok kategorikusan elutasította ezt a javaslatot. E döntés logikája egyszerű volt: az Egyesült Államok úgy vélte, hogy az atomfegyver monopóliumának birtokában fenyegetőzhet annak bevetésével, s rákényszerítheti akaratát a világra. Mindenki emlékszik az Egyesült Államok által kierőszakolt nukleáris fegyverkezési verseny további szakaszaira, mindenki tudja, mire vezetett ez. A többi közt arra, hogy nagymértékben csökkent az Egyesült Államok biztonsága. Az USA ugyanolyan sebezhetővé vált, mint bármely más ország. Ha visszatekintve elemezzük ezeket az eseményeket, kiderül, hogy az Egyesült Államok nagy politikai hibát követett el 1946-ban, amikor nem volt hajlandó egyezményt kötni a nukleáris fegyverek teljes betiltásáról. Ha akkor elfogadta volna javaslatunkat, most nagyobb biztonságban lenne. Egy a százötven ellenében Manapság olyan a helyzet, hogy ha megengedjük bármilyen fegyverfajta telepítését a világűrben, teljes bizonysággal kijelenthetjük: az elsőt követni fogja a második, majd a harmadik fegyverfajta is... elkerülhetetlenül elkezdődik a fegyverkezési verseny minőségileg új fordulója - az űrfegyverek terén. És újból, akárcsak, 1946-ban, arról van szó, hogy sorompót kell felállítani - ezúttal azt kell megakadályozni, hogy a fegyvert kivigyék a világűrbe. És akárcsak 1946-ban, most is a Szovjetunió e tilalom kezdeményezője: erre vonatkozó javaslataink jól ismertek. Elegendő arra emlékeztetnünk, hogy az ENSZ Közgyűlésének legutóbbi ülésszakán a Szovjetunió javaslatot terjesztett be a világűr kizárólag békés célokra történő felhasználásáról. Az Egyesült Államok volt az egyetlen, amely nem szavazta meg a százötven ország által támogatott és a Szovjetunió aktív közreműködésével elfogadott ,,A világűrbeli fegyverkezési verseny elhárítása“ című határozatot. Az Egyesült Államok ezzel ezúttal is szembehelyezkedett a világközösség óriási többségével, a többi közt saját szövetségeseivel is. A tudósok véleménye Az amerikai kormány és sok polgári tömegtájékoztatási szerv képviselői azt állítják és úton-útfélen hangsúlyozzák, hogy az általuk javasolt csillagháborús program „védelmi“ jellegű. De az emberiség nem felejtheti el a történelem keserű tapasztalatait. Elsősorban különböző országok tudósainak csoportjai tanulmányozták részletesen a csillagháborús program különféle vonatkozásait, s az eredményről tájékoztatták a nagy nyilvánosságot. Megemlítem köztük a Szovjet Tudósok Békebizottságát (amely erről a témáról külön jelentést és sok más publikációt adott ki), az Amerikai Tudósok Szövetségét, az Egyesült Államok „Aggódó Tudósainak Szövetségét“ az Egyesült Államok kongresszusának a technika és a technológia értékelésével foglalkozó hivatalát stb. Ezek következtetéseit röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a világűrbe telepített elemekkel kiegészített abszolút áthatolhatatlan rakétaelhárító rendszer megteremtésének terve illúzió, amelyet nem támasztanak alá semmiféle korszerű tudományos vagy műszaki elképzelések. A tudósok következtetései, amelyek a természet alaptörvényeinek beható ismeretén, a technika állapotának és fejlődési távlatainak sokoldalú felmérésén alapulnak, nem adnak lehetőséget különböző olvasatokra vagy értelmezésekre. Ezek a következtetések kategorikusak és érvekkel meggyőzően alátámasztottak. A való helyzet Azzal hitegetik a világot, hogy az úgynevezett „stratégiai védelmi kezdeményezés“ célja olyan rendszer megteremtése, amely védőernyőhöz hasonlóan nyílik ki az Egyesült Államok területe fölött. Feltételezik, hogy ki lehet építeni olyan rendszert, amely az interkontinentális ballisztikus és a tengeralattjárókról felbocsátott ballisztikus rakétákat megsemmisíti, mégpedig annak a fegyvernek a segítségével, amely elektromágneses hullámok vagy részecskenyalábok több tízezer kilométerre történő irányított továbbítására szolgáló rendszereken alapul. E fegyverrendszer lehetséges komponenseinek tartják a lézereket, a rendkívül nagy frekvenciájú sugárzás generátorait, feltöltött és semleges részecskék nyalábjait. Abban a jelentésben, amelyet Caspar Weinberger, az Egyesült Államok hadügyminisztere terjesztett a kongresszus elé az 1985. év katonai költségvetéséről, van egy fejezet az irányított energia fegyverének kifejlesztéséről. Megfogalmazták e munka végső célját is, ez pedig a világűrbeli védelem mindent átfogó rendszerének kiépítése. Ez a rendszer legalább 18 darab, egyenként körülbeli 800 tonnás platformból állna, amelyek kör alakú poláris pályákon helyezkednek el. A platformokon elhelyezett nagy teljesítményű lézerek segítségével 1750 kilométer magasságból száz másodperc alatt ezer interkontinentális ballisztikus rakétát lehet megsemmisíteni. A Pentagon stratégái már azt is kiszámították, hogy mibe kerül a rendszer kiépítése. Az úgynevezett „sok rétegű változat“, amely, rakéta- és földi kompoJulo Polák karikatúrája nenseket foglal magában, 1,5-2 billió dollárjába kerül az amerikai adófizetőknek. De már most, jóval a katonai űrállomások kiépítése előtt nyilvánvaló, hogy ezek az állomások nagyon is sebezhetőek. Az ellenük bevethető eszközök hatékony hálózata sokkal gyorsabban létrehozható, jórészt a már meglevő technika fel- használásával, s ráadásul ez 50-100- szor olcsóbb .lesz. A kozmikus rakétaelhárító rendszer tehát, még ha tudományos és műszaki szempontból eszményi is, egyáltalán nem válhat védelemmé. Áz általános kozmikus védelem kiépítése egyelőre a jövő kérdése, ezzel szemben a rakéták célra irányítása, űreszközök segítségével, napjaink realitása. Gondolok itt a többi közt a Navstar elnevezésű globális műhold-rendszerre. Ez az Egyesült Államok hadügyminisztériumának egyik legfontosabb programja, amelynek kidolgozása már 1967-ben elkezdődött Azt tervezik, hogy ez a rendszer már két év múla működni fog. Azt hiszem, nem kell fegyverkezési szakértőnek lenni ahhoz, hogy megértsük: ezt a rendszert megadott pontossággal (a rakéta legfeljebb tíz méterre tér el a céltól) elsócsa- pásmérővé, és korántsem a hadászati védelem eszközévé teszi. Pandora szelencéje A közvélemény megnyugtatására Nyugaton azt hajtogatják, hogy nem kell érzékenyen reagálni a „csillagháborús“ tervekre, hogy egyelőre merőben tudományos kutatásokról van szó, ezért nem érdemes nyugtalankodni a „stratégiai védelmi kezdeményezés“ megvalósításának tervei miatt. Sajnos, nemcsak érdemes, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Itt valóban illúzióról, de rendkívül veszedelmes illúzióról van szó. És éppen azért veszedelmes, mert a kozmikus rakétaelhárító rendszer kiépítését a Fehér Ház a nukleáris leszereléshez, a nukleáris háború veszélyének csökkentéséhez vezető út gyanánt tünteti fel. A valóságban viszont a „stratégiai védelmi kezdeményezés“ nemhogy nem kissebbíti a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélyét, hanem nagymértékben növeli. A csillagháborús programnak még részleges megvalósítása is lökést ad sokkal veszélyesebb elem, az elsócsapásmérő fegyver kifejlesztésének. Nevezetesen arról van szó, hogy kifejlesztik és előállítják a hatékony műholdelhárító fegyvert, ami megbontaná a fennálló hadászati egyensúlyt és lökést adna a fegyverkezési verseny további fokozódásának. A másik veszélyes mozzanat az, hogy a globális rakétaelhárító rendszer kiépítése felé tett lépések is durva megsértése a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szerződésnek, amely a későbbi fegyverzetkorlátozási megállapodások sarkköve. Harmadszor, a „stratégiai védelmi kezdeményezés“ területén végzett kutatások és fejlesztési munkálatok folytatása ténylegesen felnyitja „Pandora szelencéjét“, zöld utat ad különböző kozmikus fegyverrendszerek kifejlesztésének. Cselekedni kell Kik támogatják a rendkívül veszedelmes csillagháborús terveket? Elsősorban a militaristák, akiket elvakít a Szovjetunió iránti gyűlölet, valamint a vezető tőkés Az amerikai Seattle űrhajó pályára viszi a Navstar katonai navigációs rendszer műholdját. Az űrhajó alkalmas különféle fegyverfajták kipróbálására, úrobjektumok felderítésére és megsemmisítésére, csapásmérö eszközök telepítésére. A programra már húszmilliárdot költöttek. országok hatalmas katonai-ipari komplexuma. Ez érthető, hiszen a katonai-ipari komplexum előtt ezzel megnyílt az a reális - és fölöttébb csábító - perspektíva, hogy fantasztikus profithoz jut. Az első 26 milliárd dollár, amelyet „tudományos kutatómunkák végzésére“ szánnak, csupán csekély része ezeknek az óriási összegeknek, de egyszersmind az első lépés is, amely beindítja a fegyverkezési verseny újabb fordulatának óriási lendkerekét. Ezért annyira fontos már most - éppen most! - harcba szállni azért, hogy- ne telepítsenek fegyvert a világűrbe;- tartsák meg a rakétaelhárító rendszerekről 1972-ben kötött szerződés elveit és tételeit;- tiltsák meg a „stratégiai védelmi kezdeményezés“ keretében folyó „kutatásokat“, kísérleteket és fejlesztési munkálatokat. Még ha a kozmikus rakétaelhárító rendszer terén folyó „tudományos kutatómunkák“ nyomán csak tíz év múlva születnek is eredmények (amiben nem hiszünk), akkor is elegendő komoly tudományos és műszaki potenciál halmozódik fel mind az úgynevezett „védelmi rendszerek“, mind az újabb támadó eszközök kifejlesztése terén. Még egyszer hangsúlyozzuk az alaptételt: a világűrbe telepített rakétaelhárító rendszer kétségtelenül illúzió, de már a kiépítését célzó munkálatok első szakaszai is roppant veszélyt rejtenek magukban. Mi rejlik a rakétaelhárító rendszer leple alatt? Megszegik-e az 1972-es szerződést, ha „tudornányos kutatásokat“ végeznek a csillagháborús program keretében? Valóban, a szerződésben nincs közvetlenül szó a tudományos kutatások megtiltásáról, de szerepel benne „a kifejlesztés és a kísérletek megtiltása“. Az Egyesült Államok pedig ilyen kísérleteket végez a földön is. Tehát már most megszegi a rakétaelhárító rendszerekről kötött 1972-es szerződés egyik pontját. Az amerikai külügyminiszter ötéves időszakra szóló direktívája értelmében a fegyverek komponenseit a fejlesztési munkákkal olyan állapotba kell hozni, hogy készen álljanak a rendszer kiépítéséhez. Az Egyesült Államok óriási katonai-ipari komplexumának lendkereke mozgásba jön, s később sokkal nehezebb lesz megállítani, mint most. Az amerikai sajtó által közeit műszaki cikkekben olvashatóak a világűrben rakétaelhárító rendszerek telepítésének és felhasználásának igen részletes, gondosan kidolgozott „forgató- könyvei“. Egészében úgy foghatjuk fel a dolgot, hogy az Egyesült Államok elindult a rakétalehárító rendszerekről 1972- ben megkötött határidő nélküli szerződés megtorpedózásának útján. A rakétaelhárító rendszerek leple alatt kifejlesztik a múholdelhárító fegyver hatékony rendszereit, ami ténylegesen fenyegeti a létfontosságú távközlési és ellenőrző műholdak létét. Minden jel szerint a hatalmas világűr- beli rakétaelhárító rendszernek „rendőri funkciókat“ szánnak, amelyek segítségével az Egyesült Államok ellenőrzést gyakorolhat az egész világ fölött. Emlékezetünk szerint az Egyesült Államok 1946- ban is ugyanilyen illúziókban ringatta magát. És tudjuk, mire vezetett ez... Nyilvánvaló, hogy az újabb rakétaelhárító eszközök az emberiségnek nem ígérnek menekvést a nukleáris fegyvertől. Ez korunk legnagyobb félrevezetése. E tervek veszélyességét még az is fokozza, hogy az emberek legbensóbb természetes vágyára építenek, nevezetesen arra, hogy végre védelmet találjanak az atom- és a hidrogénbombák mindent elpusztító erejével szemben. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a földön, a világóceánok mélyén vagy a világűrben telepített nukleáris fegyverek ma a kollektív, világméretű öngyilkosság eszközei. Az egyetlen ésszerű és logikus út az, amit a Szovjetunió javasol: a nukleáris és egyéb fegyverzetek radikális csökkentése és fokozatos megsemmisítése az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Az emberiséget csakis ezzel a feltétellel lehet ténylegesen megszabadítani a nukleáris megsemmisülés veszélyétől. (Szputnyik) R .USlAEHIÍEMf IMi II it Jí nllluJr J1 il ___________ ÍRT A: JEVGENYIJ VELIHOV, A SZOVJET TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ALELNÖKE 1986.1.10. *****irk************************ Akkkkkk-kkkkkk-kk-kk-kk-kkk-k*************************-************** ******* ****************
