Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
ÍJ szú 9 Köszönet a helytállásért (Folytatás az 1. oldalról) kollektívájának helytállását: Veres Erzsébet vezetésével jó eredményeket érnek el a szocialista munkaversenyben, melyet az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériuma, valamint a Szlovák Szak- szervezeti Tanács hirdetett meg a nyugdíjasotthonok között. Külön kiemelném a bratislavai Nyugdíjintézet közel 800 nődolgozójának öntudatosságát és kezdeményezőkészségét, hisz munkájuk minőségétől függ a több mint egymillió nyugdíjasunk elégedettsége. Évente további tízezrek ügyét intézik, akik az aktív tevékenységük befejezése után, életük jelentős határkövéhez értek. Nagyon sok művelt és szakképzett nő dolgozik a munkafolyamatok ésszerűsítésén, bekapcsolódik a munkaszervezésbe, a munkaerő és a szakképzettség gazdaságos és célszerű kihasználásába. A kezdeményezés és a munkaversenyek szervezésében, a bérpolitika, valamint a dolgozókról való sokrétű gondoskodás megvalósításában is részt vesznek. Sorolhatnám tovább az ágazat egyéb területeit, ahol a nők alkotó tevékenységükkel hozzájárulnak a párt és az állami szervek, valamint a szakszervezet határozataiba foglalt igényes feladatok valóra váltásához. Mint a munka- és szociális ügyek tárcájának vezetője és mint férfi csodálom a nőket, hogy a kiváló munkahelyi eredményeket az anyai hivatásuk teljesítése és egyéb igényes feladataik megvalósítása mellett érik el, és mindezen túl még képesek időt találni a művelődésre, a szakmai továbbképzésre, aktívak a politikai és a közéletben, és úgy osztják be idejüket, hogy kedvteléseikre is jusson. Célunk továbbra is: olyan kedvező feltételeket teremteni a nőknek, hogy a jövőben is tevékenyen járulhassanak hozzá szocialista hazánk gazdasági és szociális fejlesztéséhez. E célkitűzés következetes megvalósítását minisztériumunk nemcsak saját dolgozói érdekében szorgalmazza, hanem a népgazdaságunk valamennyi ágazatában foglalkoztatott nők érdekében is. Ez összhangban van a tárca koordinációs és irányítási szerepkörével. JAROSLAV ZELKO, az SZSZK kereskedelmi minisztere A belkereskedelemben döntő többségben - mintegy 70 százalékban - dolgoznak nők. Nemcsak az üzletekben találjuk meg őket, hanem az irányításban és a nagykereskedelmi rendszerben is. Ez rendjén is van, hisz a nőknek jobb érzékük van a kereskedelmi munkához, ugyanis jobban tudatosítják a folyamatos ellátás fontosságát és nagyobb a felelősségérzetük. Ez abból is adódik, hogy a családban is elsősorban ők felelnek az anyagi szükségletek kielégítéséért. Nem könnyű a munkájuk. Ezt az alábbiakból is megértheti bárki. Például: ha a többi dolgozónak három munkaszüneti napja van, nekik csupán kettő. Míg a vállalatokban, üzemekben a munkát egy zárt egységben végzik, s ott megteremthetők a megfelelő szociális körülmények is, a kereskedelemben ezt sokkal nehezebb megszervezni a szétszórtság, az időigényesség és költségek miatt. Míg más ágazatokban a munkavégzés ideje meghatározott, rendszeres, ezzel szemben a kereskedelemben a munkaidőt a lakosság igényeihez kell igazítani. Gyakran megszakított műszakban dolgoznak, vagy a többi dolgozó munkaideje után, este illetve korán reggel. Míg az anyagmozgatás gépesítése a legtöbb vállalatnál megoldott, a boltokban a gépek alkalmazása késik és az itteni munka jellegénél fogva körülményesebb is használatuk. Mindennek ellenére igyekszünk a helyzeten javítani. A felsorolt különbségeket figyelembe véve tudatosítjuk, hogy a kereskedelmet irányító dolgozóknak különös figyelmet kell szentelniük a nők munkakörülményei javításának. Milyen feltételekről is van szó? Tiszteletben kell tartani a nők társadalmunkban betöltött szerepét, azt, hogy elsősorban anyák, nélkülözhetetlenek a gyermekek nevelésében, ók tartják össze a családokat, de fizikai erőnlétük is eltérő. Ezt figyelembe kell vennünk a munkaerő elosztásakor. Lehetőséget adunk a munkaidő módosítására is, ha ezt az adott körülmények megengedik. A gyermekek nevelésével, betegségével kapcsolatos hiányzásokat is úgy kell pótolnunk, hogy ez egyrészt kevésbé legyen érezhető a boltokban, másrészt, hogy pszichikailag se legyen káros hatással a dolgozó nőkre. Terveink között szerepel az is, hogy a nők az eddiginél jelentősebb helyet kapjanak az irányításban. Egész sor kiváló példánk van, hogy a nők felelősségteljesen helytállnak, mint vezetők. Például Magdaléna Lorencová, a Zdroj tröszt helyettes vezérigazgatója, Edita Hojová, a bratislavai Zdroj üzem igazgatóhelyettese, Olga Péková, a főváros Ruháizati Áruházának vezetője, Dagmar Hodáno- vá, a bratislavai Dunaj áruház igazgatója. Emília Stavrovská, a Kassai (Koáice) Zelenina vállalat igazgatóhelyettese, Katarina Labuskyová, a komáromi (Komárno) Zdroj munkatársa, Margita Zelinská a Spisská Nová Ves-i Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, Alica Murga- Sová, a Banská Bystrica-i Prior igazgató- helyettese és további áruházak, üzletek vezetői. Külön kell értékelnem a nők elkötelezettségét a szakszervezeti mozgalomban. Például Sidónia MikuSová, a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke nemcsak szakszerűen szervezi és támogatja a dolgozók kezdeményezését, hanem úgy irányítja a kerületi szakszervezeti szövetségeket, hogy védjék a dolgozók, különösen a nők jogait. A kereskedelemben dolgozók munkája egész sor egyéb kérdéssel függ össze. Például a különböző nyitva tartási időnek megfelelő munkába való utazás, az apróságok elhelyezése a bölcsődékben és óvodákban. Mindez nem érhető el csupán a szociális programok következetes megvalósításával, hanem az illetékes nemzeti bizottságokkal való szoros együttműködésre is szükség van. A nők munka- és életkörülményeinek javítása és könnyítése céljából beruházásaink között szerepel szálláshelyek létesítése a munkahelyek közelében, új szaktanintézetek építése (iskoláinkat egyébként 90 százalékban lányok látogatják). A 8. ötéves tervidőszakban egész sor kérdést szeretnénk megoldani, s mindezzel hozzájárulni a kereskedelemben dolgozó nők helyzetének további javításához Ha sikerül több gépet és segédeszközt alkalmaznunk, az automatizáció nyújtotta lehetőségeket szélesebb körben kihasználnunk és a számítástechnikát további helyeken bevezetnünk, munkánk még eredményesebb lesz. Ez jelentős változást hoz majd a kereskedelem munkájába és a nők számára még vonzóbbá válik ez a pálya. Stefan urban, az szszk ipari minisztere A textil-, a konfekció-, a cipő-, a vegy-, a cellulóz-, a papír- és fafeldolgozó-, a nyomda- és az üvegipar vállalataiban és üzemeiben dolgozó több mint 130 000 nőnek jelentős része van abban, hogy ágazatunk sikeresen teljesíti feladatait. A 7. ötéves tervidőszak és az 1985-ös esztendő tervmutatóit annak köszönhetően is sikerült megvalósítanunk, hogy a lányok, asszonyok felelősségteljes és kezdeményező hozzáállást tanúsítottak, elsősorban a termelési részlegeken. A vezető posztokon tevékenykedő nők politikai elkötelezettségükkel, a szocialista munkabrigádok aktivizálásával is hozzájárultak sikereinkhez. Nem kis érdemük van abban, hogy a belföldi piac keresett árucikkekkel való ellátása az elmúlt időszakban jónak mondható. Mindenekelőtt a konfekció-, a textil- és a cipőipar termékeiről van szó, hiszen ezekben az ágazatokban a legmagasabb a nők foglalkoztatottsága. A nők becsületes munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült teljesítenünk a szocialista országokba irányuló export tervét de eleget tettünk a nem szocialista államokra vonatkozó kiviteli kötelezettségeinknek is. Elmondhatjuk, hogy az ágazat eredményei szorosan összefüggnek a több tízezer lány és anya önfeláldozó és érdemdús munkájával. Szocialista társadalmunk aktív építői közé tartoznak, ezért megérdemlik elismerésünket és köszö- netünket. Azok a körülmények, melyek közepette elérték az említett sikereket, és a jövő feladatainak igényessége arra kötelez minket, hogy a szociális programok keretében tovább javítsuk munkahelyi feltételeiket, tökéletesítsük az üzemi szociális és egészségügyi eilátást, hogy megteremtsük a lehetőségeket a szabadidő hasznos eltöltéséhez. A termelési folyamatokban a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb alkalmazásával céltudatosan arra törekszünk, hogy a dolgozó nők egyre korszerűbb munkahelyeken végezhessék mindennapi feladataikat. Ebből az alkalomból is szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy az ágazatomban dolgozó lányokra, asszonyokra- munkásokra, mesterekre, vezető gazdasági dolgozókra, a szocialista munkabrigádok tagjaira, a szocialista munka úttörőire és a szocialista munka hőseire- továbbra is számíthatunk. Bízunk abban, hogy felelősségteljesen teljesítik majd azokat a feladatokat, melyeket szocialista hazánk fejlesztése érdekében a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa kitűz. Bizonyára tudásuk legjavát nyújtják céljaink sikeres megvalósításához. Anna Kukliáová - több mint három évtizede dolgozik a senicai Szlovák Habselyemgyárban. Tizenöt évesen állt munkába, s kiváló eredményeiért már négy évvel később megkapta a Munka Érdemrendet. Azóta több beosztásban bizonyította rátermettségét. Mint a viszkózselyem csévéző műhelyének mestere példát mutat az egész kollektívának. Az üzemi pártszervezet tevékenységéből - melynek 1960 óta tagja és tisztségviselője - aktívan kiveszi részét és a Nemzeti Front tömegszervezeteinek munkájába is bekapcsolódik. Az elmúlt évben megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. A felvételen Anna Kukliáová (bal oldalt) Mária Provazníková műszakmesterrel és Mária Filipová fonónővel a napi teendőket beszéli meg. (ŐSTK felvétele) fása, a rengeteg kerti munka, no meg a főzési tudomány elsajátítása lekötötte energiáját. - Tanulni akarok még- mondta ennek ellenére férjének, aki nem ellenezte a dolgot, „csak“ megkérdezte: - És győzöd majd?“ - Ketten vagyunk - nevetett az asszony. Azután elég nehéz időszak következett, hiszen vonattal utazott a távoli városba, pedig az autó a garázsban állt. - Sokat fogyaszt- magyarázta a férj, - no meg terhesen sem árt egy kis mozgás. Nem akarom untatni a tisztelt olvasót a részletekkel. A kislány megszületése után a törékeny fiatalasszony egyre több házi feladatot kapott a férjétől, este a fáradtságtól elaludt a tankönyvek felett.- Nem érek rá a gyerekkel foglalkozni, míg az iskolában vagy. Ez az anya dolga- vetett véget a tanulásnak erélyesen a férj. S a valamikor boldog, ragyogó fiatalasszony keserűen mesélte jelenlegi életét.- Ingyen munkaerő lettem egy csomó ' kötelességgel. A férjem megjátssza a mindent tudó bölcset, csakis ő ért a főzéshez, mosáshoz, takarításhoz, gyermekneveléshez. - Semmit sem tudsz - mondja minduntalan mérgesen, miközben jóízűen falatozza a főztömet, s eszi hozzá az állítólag ehetetlen befőttet. Tudom, ő az idősebb, a tapasztaltabb, de hát ami sok az sok - lázongott. Beszélj vele, biztatták a rokonok, az ismerősök. - Minek? - mondta fáradtan, hiszen előre tudom válaszait. Ha azt mondom, hideg van a házban, azt feleli, ez az egészséges, ha sok meleg vizet fogyasztok, kikapcsolja a vízmelegítőt, mert meg kell tanulnom takarékoskodni, ha valamit használat közben elrontok, nekem kell kifizetnem, s hetente el kell számolnom a kosztpénzzel. A kislányom már óvodás lett, s én munkába állhattam. Amint lehet, folytatom tanulmányaimat. Hogy mi változott a házasságomban? Semmi, ha csak az nem, hogy amióta dolgozom, a férjem csökkentette a kosztpénzt, mondván, hogy csak a hétvégén főzünk. Nem várok már semmit, a kislányomért mindent kibírok. A sógor Egyetemisták voltak, s a szülőket kész tények elé állították, összeházasodunk - mondták a fiatalok. S mire visszatértek a nászútról, a szülők berendezték a kis lakást, hogy a fiatalok könnyebben kezdhessék az életüket. A fiatalasszony gyakran látogatott haza, segített a ház körüli munkákban, szüretelt, kukoricát tört, ásott, kapált. - Pisti nem jöhet, sok a dolga - mentegette férjét. - Tudod, bizonyítani akar a munkahelyén. - Ti tudjátok- mondták a szülők bölcsen, nem akarván beleavatkozni a fiatalok dolgába. Amikor megszületett az unoka, a nagymama otthagyott csapot, papot, és ment gyermekágyas lányát ápolni. Az újdonsült apát nem találta a lánya mellett.- Zavarja a gyereksírás, nem tud dolgozni, néhány napra elköltözött a barátjához- mondta az anyuka. A mama erre sem szólt egy szót sem. Az egyik este, amikor a baba békésen szuszogott a bölcsőben, kulcs fordult a zárban. De nem a férj nyitott be a szobába, hanem annak testvére. - Kulcsom van a lakáshoz - mondta nyugodtan és megkérdezte, melyik lesz a fekhelye, mert le akar pihenni.-Ne hidd, hogy nem látom szívesen a rokonságot. De akárhányszor is jön ő, összeugraszt a férjemmel. Pisti tiszteli, fél is tőle, megm hálás is neki, mert míg egyetemista volt, anyagilag támogatta. Persze, a sógor ezt meg is követeli, mondván, bezzeg, ha én nem vagyok... Amikor rákérdeztem a kulcsra, férjem szokatlanul durván kérte ki magának a számonkérést. Nem vitatkoztam, hiszen néhány hét választott el a lakáscserétől - gondoltam a probléma hamarosan megoldódik. Tévedtem. Az új lakás egyik kulcsa ismét a sógoré lett. Hogy mikor és hogyan, az talány, de a költözködést követő héten, amikor úgy-ahogy rendbe jöttünk, ismét zörrent a zárban a kulcs. Persze, szüleimnek nem szóltam a visz- szatérő sógorról és arról sem, hogy amit tőlük kapok, tojást, zsírt, zöldséget, diót és virágot, abból mindig jut neki is. Miután a férjem, ha ezt a témát szóba hoztam, gorombáskodott velem, a sógornál próbálkoztam. Megkértem, jelezze jöttét, hiszen előfordulhat, hogy éppen nem leszünk itthon. - Ez legyen a legkisebb bajod, kiszolgálom én saját magamat. Hát csoda, hogy ideges vagyok minden ajtónyitáskor? Néhány nappal ezelőtt ismét megjelent. Lehet, hogy hiba volt, de kifakadtam, a férjem nekem esett, ütött, vert, tenyérrel, ököllel, a gyerek sírt, a sógor meg szótlanul nézte a jelenetet. Hogyan lesz tovább? Nem tudom még... PÉTERFI SZONYA
