Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
A zon a bizonyos, hűvösre fordult őszi reggelen apám „egyszem bírósága“ meghozta megmásíthatatlan ítéletét: a kert végében terpeszkedő terebélyes, vén diófa elfogja a napfényt a szőlőtőkék meg a zöldségveteményes elől, kivágjuk hát. Szülém munkához is látott íziben. A majd két emberderéknyi törzsbe belekapott a fűrész, az éles fogak tépték- marták a fa húsát. Mi tisztes távolból néztük a jajongó haldoklást. Akkor megesküdtem volna, hogy hallottam: a fa azt kiáltotta dőltében: „Miért? Miért? Ezt érdemeltem?“ Szó ami szó, hosszú esztendőkön át dús bélű, ízletes húsú, gazdag termést adott. Mig szemem meg nem szokta hiányát, úgy éreztem, pőre az udvar, kerítés nélkül maradt a porta egy jókora szöglete. A szétszabdalt rönkök nem sokáig pihentek. Apám üzent az ismerős asztalos- mesternek, Ipolykeszire (Kosihy nad Ip- íom): „Látogasson már meg minket, munka lenne a számára.“ Másokban • Visít a fűrész, röppen a forgács, száll a por ki a deszka, hát - szégyellem bevallani, de gyártunk selejtet is. Néhány hete már nyitott szérű alatt vár a késztermék az elszállításra. Persze, ez sem a legjobb megoldás. — A múltkor - veti közbe Hugyec József, a fiatalok szószólója -, ajtót készíttetett nálunk egy helybeli ember. A nyers B A műhelyvezetővel odahaza, Ipolynyé- ken (Vinica) beszélgettem. Lukács József ez ideig is számos munkahelyen dolgozott vezető beosztásban, a szolgáltató vállalat asztalosüzemének a munkáját 1982. januárjától igazgatja. ItEIJEtt H NÜTEHitBUKIT nem volt bizodalma. „A keszi asztalosok — mondta nemegyszer - megbízható, ügyes emberek. Értik a mesterségüket nagyon." Számomra talán ezért nem meglepő, hogy a Nagykürtösi (Vefky Krtís) Járási Szolgáltató Vállalat éppen Ipolykeszin üzemelteti egyetlen asztalosüzemét. Ónos eső szitál. A műhely udvarán félig megmunkált deszkahalmok áznak. A csarnokban sikong a villanyfűrész, alig látni a szerteszét röpködő faforgácstól, a levegőben kavargó fúrészportól. Riadtan tekintek körül. Lukács József műhelyvezető október derekától beteg, Fekete János, a helyettes panaszolja.- Hetek óta nem működik a porelszívó szűrőberendezésünk, hiába kértünk a vállalattól hozzáértő szerelőt, a mai napig senki nem érkezett a baj orvoslására. Leállnak a gépek, körénk gyűlnek a munkások.- Akár hajdan, a cséplőgépnél - kesereg Huszár István is -, akkora a por a termekben, ha alaposan nekirugaszkodunk a munkának. Huszár István régen dolgozik a szakmában: kereken negyven esztendeje asztalos. A közelmúltban tért vissza a keszi üzembe, egykori munkahelyére. Ujjá- val az egyik famegmunkáló masina felé bök. A gép körül derékig érő forgácsbuckák tornyosulnak.- Elég egy kipattanó szikra - mondja - és pillanatok alatt lángra kap az egész • A fiatalok egyike: Molnár István (A szerző felvételei) épület. Gyúlékony anyaggal dolgozunk, mire értesítenénk a tűzoltókat, porig égne az üzemünk. Most már a fiatalabbja is nekibátorodik.- Hetente egy teherautónyi lom gyűlik össze a két műhelyünkben - mondja Hugyec József. - Egy ideig a kert végébe került a fürészpor, forgács, máskor pedig az udvaron terítettük szét, de oda már, nézze meg - mutat ki az üvegtáblás szárnyas ajtón -, nem vihetjük: térdig gázolunk a hulladékban.- Bizony igaz, így igaz - hagyja jóvá társa szavát Villám József -, illenék már kibetonozni az udvart. így a feldolgozandó faanyaggal érkező vagy a kész árut elszállító járművek, teherkocsik képtelenek közvetlenül az épület elé jönni. Minden egyes darabot nekünk kell a váltunkon a műhelybe, esetleg az autókra cipelni. Időrabló és fárasztó munka ez, módfelett!- Holott - toldja meg a szót -, mi férfiak szakemberek, mesterlevéllel rendelkező asztalosok vagyunk, szakiskolában tanultunk. Hugyec Jezsef és Villám József földműves-szövetkezeti ösztöndíjasként szerzett képesítést, később mindkettőjüket „átvette“ a közöstől a szolgáltató vállalat: 1979 óta dolgoznak Ipolykeszin. Ez életük első munkahelye. Molnár István közel tíz éve az üzem alkalmazottja, nős.- Ha a férfiak panaszkodnak, mit szóljunk mi, nők? - kérdi Murányi Mária. - Nekünk ugyanúgy meg kell ragadni a nyers, vízzel átitatott faanyagot, mint férfi kollégáinknak. Pusztainé Andrejka Valériával ugyancsak rászolgálunk a bérünkre. Egyébként Kővárról (Koláry) ingázok naponta, két kicsi, alapiskolás gyermekem van, többmúszakos munkát nem vállalhatok, és a közvetlen környéken nem igen akad egyéb kereseti lehetőség. Hát ezért kötöttem ki végül az asztalosüzemben. Az üzem tíz dolgozója közül kettő asszony, s hatan helybeliek. Fekete János elsiet. Nyersanyagért megy, még maga sem tudja pontosan, hol köt ki végül. Van ugyan a vállalatnak három anyagbeszerzője, ám a negyven valahány szolgáltató egység ellátását nehezen győzik. Tízórai szünet következik. Házikolbász, disznósajt, szalonna, tej kerül a mindenes szoba kecskelábú asztalára.- Tudja - „súgja“ Molnár István, hogy ne álljon a szó falatozás közben sem -, csúszópénz nélkül a legtöbb helyen szóba sem állnak velünk, esetleg harmadvagy negyedosztályú faanyagot sóznak ránk. Abból pedig jó portékát készíteni bizony nagyon nehéz. Ráadásul másnap már fel is kell dolgoznunk a készletet. Szétfúrészelni, feldarabolni is csupán az udvaron tudjuk a fát, a szabad ég alatt állnak ugyanis a gépeink. Nincs raktározásra alkalmas helyiségünk, nem szárad fából silány termék sikeredett, vissza is hozta a kész árut a megrendelő mindjárt. Panasz van egyéb is elég: a bognárszög hiánycikk, kevés a jó szerszám, sok esetben otthonról kell a munkásoknak fűrészt, fogót, kalapácsot, gyalut hozniuk. .. • Ezek a ládák Kínába jutnak el Elmondom neki az üzemben hallottakat, tapasztaltakat.- Bőbeszédűek a. munkásaink - nyugtázza mosolyogva szavaimat -j de azért, ha kell, keményen üétökön ragadják a munkát. Vegyük sorba az elhangzottakat. Mostani üzemünk, a zöldségraktárak volt felvásárlóközpontja, egy ideig a helyi nemzeti bizottság hatáskörébe tartozott, és - veszteséges volt. Remélem a porelszívó berendezés a riport megjelenésekor már működni fog. Az elfogadható minőségű faanyag beszerzése valóban körülményes. Reménykedjünk: megoldódnak a tárolási problémáink is. De folytatom: alkalmazottaink differenciált bért kapnak. Az állami vállalat olcsóbban tud ajtót, ablakot készíteni mint mi, kisüzemi módon, kézi munkával, éppen ezért csak sajátos, egyedi kivánalmaknak teszünk eleget. Lássunk néhány számadatot is:- Tavaly - sorolja a műhelyvezető - a lakosságnak 220 ezer korona értékű munkát kellett volna elvégeznünk, de mindössze 77 ezer korona értékben szállítottunk. Tervünket azonban túlteljesítettük. Mostanában 20 ezer korona forgalmat bonyolítunk le havonta. Prága számára is termel az üzem. Közlekedési terelótáblákat. A LIAZ zvole- ni gyáregysége részére pedig kisebb- nagyobb áruszállító ládákat készítenek, amelyekben külföldre, a tengeren túlra is kerül az áru.- Minden ésszerű megrendelést teljesítünk - szögezi le a beszélgetés végén a táppénzen lévő, üzemvezető, aki lábát törte az ősszel -, bizalommal fordulhatnak hozzánk a megrendelők. Remélem a közeljövőben a vállalat is nagyobb segítséget nyújt. Elvégre jó munkánkkal a járási szolgáltató vállalat hírnevét is öregbítjük. ZOLCZER LÁSZLÓ Alim Meqűtd&é ? Ma, amikor a fejlett államokban a nők egyenjogúságához nem fér kétség, amikor „férfiként“ állják meg helyüket szinte valamennyi munkahelyen, amikor a fárasztó nap után mosolyogva mennek gyermekükért a bölcsödébe, az óvodába, majd bevásárolnak, főznek, takarítanak és sorolhatnánk még, előfordulnak esetek, amikor a férjek 14 évvel az ezredforduló előtt ,, rabszolgasorsban “ tartják álmaik asszonyát. Hogy mit szólnak ehhez az érintettek? Vannak, akik fellázadnak, s győznek. Vannak akik fellázadnak, de marad minden a régiben. S vannak olyanok is, akik meg sem próbálnak változtatni helyzetükön. Tudom, hogy a házasságok zömében a két fél egyenlő partnerként él, de most mégsem a jó házasságokról akarok szólni, hanem megkérdőjelezem azokat, ahol az anyák, asszonyok úgy döntöttek, hogy tűrnek. Zsugori uram Egy téli síelésen ismerkedtek össze, a férfit megragadta a lány szépsége, üdesége. A szerelmesek nem ígértek egymásnak semmit, hiszen a lány még érettségi előtt állt. Ahogy közeledett annak ideje, a férfi egyre türelmetlenebb lett, egyre többször emlegette a közös jövőt, a kényelmes fészket. A lány anyja nem tapsolt a hirtelen lánykérés hallatán, türelemre intette lányát, éppúgy, mint annak választottját. - Félember vagyok a lány nélkül - mondta a vőjelölt az alig néhány évvel idősebb „anyósának“.- Ha nem adod, viszem - ugye aranyom?- fordult a sugárzó lány felé. Megvolt az érettségi, megvolt az esküvő, márkás külföldi autóval száguldottak boldogságuk felé. De vége lett a mézesheteknek, s néhány hónap elteltével a fiatalasszony közölte a férjével az örömhírt - gyermekük lesz. A nagy ház takarí-« ÚJ SZÍ 8 1986. HU
