Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-28 / 9. szám

Olcsó áramot termelnek a vállalati villanyeróművek A Podbrezovái Sverma Vasmű vállalati villanyerőműveiben egy kissé múzeumi hangulatot idéznek a századunk elején munkába állított áramfejlesztő generáto­rok, szokatlan megoldású - Dubovában például márványtáblába ágyazott - réz- foglalatos kijelzőkből álló műszerfalak és a zsilipeket mozgató több áttételes vezér­lő berendezések. Tervezőik és gyártóik a hetven-nyolcvan évvel ezelőtti műszaki ismeretek birtokában mindmáig megbíz­hatóan működő, és szinte elnyúhetetlen szerkezeteket készítettek. Az erőművek­hez pedig aránylag nagy távolságokból vastag vascsövekben vezették le a hegyi patakok tározókba felfogott vizét. Ezek a tározók a vasmű mai vízszükségleté­nek jelentős részét is fedezik.- Több mint negyven éven át, ponto­sabban 1903-tól 1949-ig négy kis villany­erőmű termelte a Podbrezovái vas- és acélgyártáshoz felhasznált összes energiát - kalauzol a régi berendezések között Stanislav Stubha mérnök, a Sver­ma Vasmű főenergetikusa. - Később- a vállalat nagyarányú bővítése miatt már kevésnek bizonyult a két-két turbinás telepek teljesítménye, de közülük három­nak, a dubováinak, a piesokinak és a ja- senieinek még jelenleg is jó hasznát vesszük. Tavaly például a tervezett 23 millió helyett 24 800 000 kilowattóra ára­mot nyertünk saját erőmüveinkből - még­pedig lényegesen olcsóbban, mint az országos hálózatból. Ugyanis az energe­tikai üzemeknek minden ezer kilowattóra áramért 330 koronát fizetünk, mig válla­latunk piesoki erőművében ugyanennyi energia 165, a jasenieiben pedig csak alig több mint 85 koronába kerül. A meg­takarítás mértékének érzékeléséhez szintén tudni kell, hogy a vasmű összes áramfogyasztásának mintegy 16 száza­lékát állandóan a saját erőmúvi berende­zések üzemeltetésével fedezzük. Ez népgazdasági szempontból is előnyös, hiszen ennyi áramért az országos háló­zatba kapcsolt hőerőművek valamelyiké­ben évente többletként legalább 11 360 tonna tüzelőanyagot kellene elégetni. Az energetikusok pontos kimutatáso­kat vezetnek arról is, hogy a legfontosabb energiahordozók - kőolaj, földgáz és szén - kitermelési, illetve importköltsége­inek már huzamosabb ideje tartó szünte­len növekedése miatt, mikor mennyivel lett egyre drágább a villanyáram előállítá­sa. Amíg például 1965-ben egy tonna tüzelőanyagért alig 151 koronát számláz­tak az erőműveknek a bányák, 1978-ban hasonló mennyiség már 323 koronába és 30 fillérbe került. Ugyanakkor az energia- termelésre felhasznált tüzelőanyagok éves mennyisége 9 millió 928 ezer ton­náról 21 367 000 tonnára növekedett. így a hőerőművekben minden megawattóra áram előállítása 121 koronáról 179 koro­na 11 fillérre drágult a hetvenes évek végéig. Azóta az energiahordozók kiter­melési költségeinek további emelkedése tapasztalható nemcsak hazánkban, de a világ szinte minden országában. A kö­vetkező években az egyre rosszabbodó bányageológiai feltételek, illetve a most művelt lelőhelyek fokozatos kimerülése következtében egy tonna szén jöveszté- sére előreláthatólag legalább 500 koro­nát kell majd fordítani, a kapitalista álla­mokból importált kőolaj tonnája mintegy 1600, egy tonna földgáz pedig körülbelül 1300 devizakoronába fog kerülni.- A drágulások természetesen megint kihatnak az áramtermelés költségeire is - számol tovább a főenergetikus. - Az előrejelzések szerint a nyolcadik ötéves tervidőszak végén a hőerőművekben minden megawattóra villamos energia előállításáért átlagosan 285-300 korona értékű fűtőanyagot kell majd elhasználni. Ezzel szemben a vízi erőmüvekben ugyanennyi áram ára a későbbi években sem fogja meghaladni a 200 koronát. A vállalati erőművekben pedig még ennél is lényegesen olcsóbb marad a termelés, hiszen a berendezések kezeléséhez jó­val kevesebb dolgozó munkája szüksé­ges, mint a nagy vízi erőművekben, és a turbinák karbantartásai, rendszeres fő­darabcseréi is csak kis anyagi beruházá­sokat igényelnek. Szintén komoly előny, hogy ezek az erőmüvek a lehető legkö­zelebb tehetnek az áramfelhasználás he­lyéhez, a gyárakhoz. Nem kell költséges távvezeték-hálózatot kiépíteni és ezért összehasonlíthatatlanul kisebbek az áramvezetési veszteséqek is. Hazánkban jelenleg 134 vállalati vízi erőmű üzemel, összteljesítményük 60 megawattóra. Mivel ez a korábbi évekhez képest igen kevés, a CSSZSZK Kormá­nya 1979. december 20-án hozott hatá­rozatában elrendelte a még meglévő, de használaton kívüli régi berendezések fel­újítását és több új helyi érdekű vízi erőmű létesítését. A döntést - egyebek mellett- az a tény is indokolta, hogy hazánkban korábban több mint tizenkét ezer ilyen vízi erőmű összesen 229 megawattóra áramot termelt igen olcsón. Ezek leg­többjét viszont a hatvanas évek végéig egymás után leállították - sok helyen ócskavasnak szét is szerelték - abban bízva, hogy az egyre újabb nagyteljesít­ményű hó- és vízi erőművek bőven fede­zik majd a termelővállalatok energiaszük­ségletét.- Kevés hiján ilyen sorsra jutottak ó Sverma vasmű vízi erőművei is - idézi az elhamarkodottaknak bizonyult lebon­tások időszakát a föenergetikus. - Külö­nösen a hatvanas évek második felében kapott vállalatunk vezetősége sok bírálatot a régi berendezésekhez való feltétlen ragaszkodásért. Időnként ugyanis ki- sebb-nagyobb anyagi eszközöket kellett fordítani a turbinák élettartamának meg­hosszabbítására. A beruházások azon­ban mindig hamar és kamatostól megté­rültek, hiszen a vasmű erőműveit tovább­ra is szükség szerint bármikor csúcstelje­sítményre kapcsolhattuk, és a gyártási feladatok teljesítéséhez a kedvező ener­getikai időszakban sem igényeltünk áramtöbbletet az országos hálózatból. A Őverma Vasmű energetikusainak bölcs előrelátása nemcsak a dubovái, piesoki és jaseniei erőművet mentette meg a pusztulástól. Amint tudomásukra jutott a Banská Bystrica-i városi villanyte­lep 1967-re elrendelt lebontásának híre, azonnal intézkedtek a szintén ócskavas­ba szánt turbinák és egyéb berendezé­sek megvásárlásáról. Akkor a lehető leg­nagyobb értékmegőrzés érdekében a podbrezovái szakemberek maguk vé­gezték el az erőmű leszerelését is. Igye­kezetüknek nyolc évvel később lett meg az igazi eredménye, amikor a dubovái erőmű felújításánál szinte az utolsó dara­big felhasználhatták a gondosan kijavított és lekonzervált turbinaelemeket, transz­formátorokat és vezérlőegységeket. Ezek beépítésével a korábbi 900-ról 1200 kilo­wattra növekedett az erőmű teljesítőké­pessége. Ugyanakkor az eredeti beren­dezések legépebb alkatrészei még egy tartalék turbina összeszereléséhez is elégnek bizonyultak, amely egy váratlan üzemzavar esetén gyorsan munkába ál­lítható.- Időközben már sor került a jaseniei vízi erőmű teljés felújítására is - ismerteti következetes munkájuk újabb eredmé­nyét Stanislav átuböa mérnök.- A Blanskói CKD, a Bratislavai Elektro- vod és mások mellett a Zvoleni Hydro- consul vállalattal folytatott többéves sike­res együttműködésünknek köszönhetően összesen alig egymillió koronáért még hosszú ideig megbízhatóan termelő energetikai bázissá fejlesztettük a több mint hat évtizede beindított erőművet. Azóta a 2,3 megawattos turbinák főleg a vasműben csúcsfogyasztást jelentő ke- mencecsapolások idején dolgoznak tel­jes fordulatszámmal. Egyébként pedig a gyártási folyamatok más szakaszaiban hasznosul előnyösen az igen olcsón ter­melődő energia. A dubovái és a jaseniei vállalati vízi erőmű felújításakor szerzett gazdag ta­pasztalatokat a piesoki villanytelep közel­múltban megkezdett korszerűsítésénél kamatoztatják a Sverma Vasmű energe­tikai részlegének dolgozói. A munkák zömét különösebb anyagi ráfordítások nélkül önerőből végzik el. Igyekezetüket minden bizonnyal újabb siker koronázza, és a kissé múzeumi hangulatot keltő erőmúvi berendezések még sokáig a podbrezovái vas- és acélgyártás szol­gálatában maradhatnak. LALO KÁROLY • Martin Hurta üzemvezető a porlasztókat készítő Jozef Juráőek mun­káját ellenőrzi A Myjavában működő Kodreta Senicai járási ipari vállalat a tervteljesítés, a piaci igényekhez való alkalmazkodás és a la­kosságnak nyújtott szolgáltatások szín­vonala szempontjából Szlovákia egyik legsikeresebb ilyen jellegű vállalata. Je­lenlegi formájában a járások 1960-ban történt átszervezése után jött létre, azok­nak a fém-, fa-, textil- és bőrfeldolgozó helyi ipari üzemeknek az összevonásá­val, amelyek a Senicai járás mai területén működtek. Ez végeredményben a továb­bi termelési irányzatot is meghatározta, bár a vállalat tevékenysége továbbra is elsősorban a lakossági szolgáltatásokra irányult. Az új vállalat évi termelési értéke részletesen beszámolt a gyártás és a szolgáltatás feltételeiről.- Ezt a korszerű üzemegységet 1977. augusztus elsején vettük használatba. A korábbi feltételek között ugyanis már nem tudtunk volna eleget tenni a perme­tezők iránti fokozódó keresletnek. Az új üzemben automatikus esztergagépekkel dolgozunk, s a termelési folyamatokat az új technikai és technológiai színvonalnak megfelelően ésszerűsítettük. A kulturált munkafeltételek az előirányzott termelési feladatok pontos teljesítésében, valamint a munkatermelékenység területén egy­aránt megnyilvánulnak. Mindez lehetővé tette, hogy jelenleg 16 féle permetezőt, s ezekhez harminc féle pótalkatrészt A szükségletekhez Célszerű fejlesztési irányzatok a myjavai Kodretában- a szolgáltatásokat is beszámítva - már az első évben meghaladta a 18 millió koronát. Az évek folyamán számos új szakipari ágazattal bővítették a tevékeny­ségüket, megemlíthetjük például a kárpi­tozó üzemet, a zománcozót, a sodrony- készítő részleget, a tűzoltókészülékek gyártását, valamint az akkumulátorokat javító és töltő üzemet. Az eltelt huszonöt év alatt a vállalat termelési állóeszközei­nek az értéke mintegy 4 millió koronáról több mint 98 millió koronára nőtt, a dolgo­zók száma pedig 386-ról 853-ra emelke­dett. Az elmúlt évben a vállalatnak össze­sen 31 féle termékgyártó és szolgáltatási részlege működött, s az általuk elért termelési érték meghaladta a 145 millió koronát. A járási ipari vállalatok gyártásszako­sítási programja keretében a Kodreta senicai üzeme a kézi permetezők kizáró­lagos gyártójává vált Szlovákiában. Ez a tény önmagában is arra kötelezi az üzem dolgozóit, hogy csak kiváló termé­keket adjanak ki a kezükből. Ezzel össze­függésben szolgáltatási részleget is léte­sítettek a permetezők javítására, ahol nemcsak a saját készítményeik, hanem a máshol gyártott készülékek javítását is vállalják. A kézi permetezőket gyártó üzem 72 dolgozója korszerű feltételek között végzi a munkáját. Martin Hurta üzemvezető • Milan Miöka hegesztő tüzetesen megvizsgálja a tartályt, mielőtt átadná további megmunkálásra (A szerző felvételei) • Eva Hadártová, az egyik szocialista munkabrigád vezetője a T 144-es per­metező tömlőjét szereli gyártsunk. Arra törekszünk, hogy a fel­használók elégedettek legyenek a termé­keinkkel. Bevezettük például az utánvé- teles javítószolgáltatást, aki elküldi ne­künk a meghibásodott permetezőjét, an­nak azt aránylag rövid időn belül kijavítva visszaküldjük. A termelés korszerűsítése kifizetődő volt, hiszen az új üzemben mintegy 50 százalékkal növelték a permetezők és az alkatrészek gyártását. Tavaly például 14 millió 700 ezer korona volt az üzem termelési értéke, s az idén el akarják érni a 15 millió koronás szintet. A gyakorlat­ban ez 18 700 kézi permetező és mint­egy 195 ezer darab pótalkatrész elkészí­tését jelenti. Ez hétszáz permetezővel és húszezer pótalkatrésszel több, mint az elmúlt évben. A feladatok teljesítésében nagy szere­pe van a szocialista munkaversenynek és a kötelezettségvállalási mozgalom­nak. A dolgozók kezdeményezése első­sorban az alapanyagok takarékos fel- használására, az újításokra, s a termelési folyamatok korszerűsítésére irányul. Kü­lönösen jó példát mutatnak ebben az irányban az Éva Hadáhová és az Elena Snapiková által vezetett szocialista mun­kabrigádok ezüstjelvényes tagjai a szere­lőműhelyben, valamint Viera Stepanov- ská kollektívája az anyagraktárban, mely­nek tagjai most versenyeznek a szocialis­ta munkabrigád cím elnyeréséért. A permetezők gyártása elég bonyolult munkafolyamat. Különösen a tartályok készítésénél van szükség nagy elővigyá­zatosságra, hiszen ezeknek többnyire 0,75 megapascal, vagyis 7,5 atmoszféra nyomást is ki kell bírniuk. Nem kevésbé fontos feladat az egyes alkatrészek mé­retpontosságának a biztosítása, hiszen már több éve nagy sorozatokban szerve­zik a gyártást, szem előtt tartva, hogy a felhasználók a kereskedelemben be­szerezhető pótalkatrészek felhasználá­sával saját maguk is elvégezhessék a ki­sebb javításokat, illetve az alkatrészek cseréjét. JOZEF SLUKA ÚJÍ 1986.11.28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom