Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-28 / 9. szám

Füleken (Firakovo) születtem 1907. április 8-án. Most töltöm be a hetvenki­lencet. Azt mondja, remekül nézek ki? Hát én szolid életet éltem, gyermekkorom óta pártember vagyok. Hároméves voltam, amikor Losoncra (Lucenec) kerültünk. Édesapám kovács volt a vasas szakszervezet tagja, s tizen­kilencben- az üzemi munkástanács elnö­ke. így az intervenciós hadsereg bevonu­lásakor menekülnie kellett. Két évig él­tünk vagonban. Losoncon vagoníroztak be, aztán Tarjánbar. laktunk két vagy három hónapig, onnan felvittek Buda­pestre, a Nyugati pályaudvar rendezőjén állomásoztunk, s aztán elkerültünk a Du­nántúlra, Celldömölkre. Engem felvettek volna kazánkovács tanoncnak a Magyar Állami Gépgyárba, de nem tanácsolták, hogy ott maradjunk. Jobb lesz nekünk Cseszkóban, mondták. Ez huszonkettőben volt. Apám szökve jött vissza, mert itt is büntetés vart rá. Sokáig bujdosott egy molnárnál, a Lo­sonc melletti Miksi községben, ahová gyakran járt javítani. Később konszolidá­lódott a helyzet, s lévén gépészhiány -apám visszakerült a füleki zománcgyár­ba, de amikor visszajött a régi gépész, Hulita gyárigazgató őt vette vissza, az édesapámat pedig a Csehszlovák Állam­vasutaknál alkalmazták, mint kazánková­csot. Iskolába Apátfalán (Opatová) jártam. Hat elemim van csak. A kovácsszakmát tanultam, de elég rossz körülmények kö­zött, nem is tanultam ki. Borbélynak men­tem. Harminckettőben önálló üzletet nyi­tottam Rimaszombatban (Rimavská So- bota). Negyvenegyben felszólítottak, hogy huszonnégy óra alatt számoljam fel az üzletet. Az indok: politikai megbízha­tatlanság. Jól menő üzletem volt - és családom, három kicsi fiam. Aktívan részt vettem a munkásmozga­lomban. A megbízatásom az volt, hogy kultúrvonalon és sportvonalon dol­gozzam. Harminchat óta vagyok elismert párt­tag. Igen, viszonylag későn lettem párt­tag. Már gyermekkoromban bevontak bennünket az idősebb kommunisták a munkába, később az ifjúmunkás szer­vezetben tevékenykedtünk, és ha meg­feleltünk az elvárásoknak, felvettek a pártba. Különféle feladatokkal bíztak meg, például választások alkalmával éj­szaka röplapokat szórtunk szét stb. En­gem a párt tíz évig bízott meg különböző feladatokkal, amíg alkalmasnak talált ar­ra, hogy párttag legyek. De az is igaz, hogy engem - mivel önálló iparos voltam - a párt tartalékolt arra az időre, ha kénytelen illegalitásba vonulni. A rendő­rök a vendégeim voltak. Gyanún felül álltam. Ezért továbbíthattam üzeneteket. Például Barczi elvtárstól Moszkvából, Réti elvtársnak Rimaszombatba. Az úgy történt, hogy különféle folyóiratokat küld­tek a cimemre, s egyszer dupla boríték­ban érkezett a küldemény, s csak ennyi állt rajta: add át Réti elvtársnak. Miután az üzletemet bezáratták, Ta­másfalára kerültem, oda koncentrálódott a vendégköröm. Meg aztán ott is futbal­loztam. Mert aktíván sportoltam, az Északmagyarországi válogatottnak is tagja voltam, atletizáltam, birkóztam, a Proletár Testedző Egyesületben amo­lyan spartakiádféléket rendeztünk, per­sze nem ilyen nívósakat, mint a mai spartakiádok. Amikor illegalitásba vonult a párt, elhiheti, nem volt egyszerű dol­gozni. Azt például tudtam, hogy engem ki szervezett be, hogy én kit, azt már az, aki engem beszervezett, nem tudhatta, összeköttetésben álltunk Egerrel, Salgó­tarjánnal és Érsekújváron (Nővé Zámky) Pálenyík Ferenc elvtársékkal. Egerben sajnos egyik elvtársunk lebukott, a szálak Érsekújvárig vezettek, Pálenyik elvtársé- kat bíróság elé állították és el is ítélték. Ez negyvenkettőben történt, Fülek is be volt kapcsolva meg Losonc is, kis híján mi is lebuktunk. Sejtettük egymásról, ki kommunista, de erről sosem beszéltünk. Nyilvános pártgyűléseket nem tartottunk, feljegyzé­seket sem készítettünk. Fülekpüspöki (Biskupice) negyven­négy karácsonya és szilvesztere között szabadult fel. A katonai parancsnok meg­bízott, hogy' szervezzük meg a legális kommunista pártot. Én lettem a pártszer­vezet elnöke. Dolgoztam szakszervezeti vonalon, s üzemlakatosként - amíg ki nem emel­tek. A járási nemzeti bizottság belügyi referense voltam, majd alelnöke. A felé­nél is kevesebbet kerestem, mint mun­kásként. Pedig a pénz elkelt volna, hi­szen három gyermeket neveltünk. A fele­ségemet is meg kellett győznöm, hogy kevesebb fizetésért fogok dolgozni. Tizenöt éves volt a feleségem, amikor megismertem és húsz, amikor elvettem. A nőszervezetben végzett aktív munkát a rimaszombati munkásotthonban. Taka­rékos, rendes asszony volt és szép, na­gyon szerettem, ötvennégy évig éltünk együtt, két éve halt meg, hetvennégy éves korában. Sokat kellett nélkülöznöm, ebbe a szobakonyhás, összkomfortos lakásba is csak tíz éve költöztünk, addig megle­hetősen rossz körülmények között lak­tunk. Itt Füleken 17 évig voltam a városi pártbizottság tagja, de most már kértem, hogy a koromra való tekintettel mentse­nek fel. Az utcai pártszervezetnek viszont ma is elnöke vagyok, tizenkilenc éve megszakítás nélkül, ötvennégy tagunk van, a regisztrált párttag pedig több mint négyszáz, 20-25-öt havonta meghívunk a gyűlésre, de sajnos hárman, négyen ha eljönnek. Pedig elkelne a segítség. Párt- szervezetünk tagjainak átlagéletkora 65 év és mind fáradt ember. Én vagyok a legöregebb párttag. Azóta Így élek egyedül. Hogy mit csi­nálok? Sokat olvasok. Rendszeresen olvasom a Nők Lapját, a Nőt, a Hetet, az Új Szót, az Élet és Tudományt, a Párt­életet. Gyakran eljönnek a fiaim - és a dédunokáim is. Már három van. Vagyont nem gyűjtöttem. Amit itt lát, ez mindenem. KOPASZ CSILLA (Gyökeres György felvétele) KORPARANCS A KORSZERŰSÍTÉS Egy felmérés tanulságai a fiatalok, a SZISZ érdekében A felmérést a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának kezdeményezésére olyan munkacsoport készítette el, mely­nek a fiatalokat képviselő tisztségviselő­kön kivül különféle szakértők, statisztiku­sok és minisztériumi dolgozók is tagjai voltak. Pontosan meghatározták a témát: a mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban dolgozó ifjú újítók és feltalálók tevékenysége a 7. ötéves tervidőszak­ban, s annak alapján a következő terv­időszak lehetőségeinek mérlegelése. Miután a felmérést elkészítették, tanul­mányozni kezdtem kimutatásait, adatait. Egyetértéssel állapítottam meg: tény, hogy az újítók és a feltalálók mozgalmá­nak sem a mezőgazdaságban, sem az élelmiszeriparban nincsenek olyan gaz­dag hagyományai, mint általában az ipar­ban. Ám éppen ezért szolgál örömünkre az utóbbi, ötéves tervidőszakban tapasz­talt fejlődés. Nézzük az adatokat! A fiatalok 43 695 újítási javaslatot nyújtottak be és bejelen­tettek 315 találmányt. Az alkalmazott újí­tási javaslatok társadalmi haszna 1 milli­árd 636 millió korona, ami a programban várt teljesítménynek 147 százaléka. Nem voltak ilyen sikeresek a fiatalok a kiadott tematikus feladatok megoldása terén. Csak 4292 tematikus feladatot ol­dottak meg, ami a kiadott feladatoknak a 65 százaléka. Egyébként a felméréshez csatolt kimu­tatásokból és táblázatokból az is kitűnik, hogy az előző, a 6. ötéves tervidőszak­ban elért eredményekhez viszonyítva az újítások száma 20 százalékkal, a talál­mányoké 18 százalékkal, a megoldott tematikus feladatoké 12,5 százalékkal több. Amiből az ifjúsági szövetség gon­dos politikai és szervező munkájára, an­nak fokozatosan javuló üteméré követ­keztetünk. Érdekes: sokkal nagyobb arányú a szám szerinti növekedésnél az alkal­mazással járó társadalmi haszon növe­kedése. Ez 43 százalékos. Ami azt bizo­nyítja, hogy az utóbbi, a 7. ötéves tervidő­szakban az ifjú újítók és feltalálók tudása, vállalkozási kedve megnőtt. Igényesebb, nagyobb értékű feladatok megoldására vállalkoztak, mint a előző tervidőszakban. Az adatok tanulmányozása után Ivan Bietik elvtárstól, a SZISZ KB sajtóosztá­lyának vezetőjétől kértem további tájé­koztatást. Főleg arra vonatkozólag, hogy a felmérésnek tanulságai közül melyek fontosak a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban dolgozó fiatalok számára a 8. ötéves tervidőszakban. Tájékoztatását ezzel a kijelentéssel kezdte: Korparancs a korszerűsítés. A párt útmutatása szerint a tudomány és a technika új vívmányainak minél előbbi, gyors alkalmazására kell törekedni. Foly­tatta a felmérés egyik tanulságának értel­mezésével, vagyis azzal, hogy irányt kell szabni az újítók és feltalálók tevékenysé­gének, mert előfordult: kevésbé fontos témakörben sok erőt, tudást, időt fordítot­tak a megoldásra, miközben a fontos témakörökben csak néhányan foglalkoz­tak a megoldás keresésével. Hangsúlyozta: érvényesíteni kell a komplex gépesítés, a robotizálás, az automatizálás adta lehetőségeket, elő­nyöket. Szlovákiában jelenleg 296 komp- lex-ésszerúsító ifjúsági munkabrigád mű­ködik a mezőgazdaságban és az élelmi­szeriparban. A felmérés következtetése szerint határozta el a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkársága, hogy a fiatalok szervező munkáját segíteni, támogatni fogja ezen a téren, mert meg­valósítható cél: a komplex- ésszerűsítő ifjúsági munkabrigádok számát 600-ra növelni a 8. ötéves tervidőszakban. A felmérés előrejelzése szerint 1990- ben már minden nagyobb és jelentősebb földmúvesszövetkezetben működni fog egy-egy ilyen munkabrigád. Ha éven­ként, átlagosan számítva 6-8 újítási ja­vaslat kidolgozását vállalják ezek a mun­kabrigádok, akkor a 8. ötéves terv kor­szerűsítési feladatai teljesíthetők. Megemlítette persze a felmérés elké­szítőinek figyelmeztetését: az újítási ja­vaslatok, a találmányok és a megoldások benyújtása és az alkalmazás közötti, aránylag hosszú időt feltétlenül csökken­teni kell. Az 1984-ben, tehát két évvel ezelőtt beadott 27 tematikus feladat meg­oldása közül 5 alkalmazására még most sem került sor. Az pedig kimondottan riasztó tény, hogy a fiatalok 1984-ben benyújtott, elfogadott és hitelesített 10 találmánya közül napjainkban csak kettőt alkalmaznak. Ami az ifjúsági szövetségnek a korsze­rűsítéssel és a 8. ötéves tervnek a mező­gazdaságban, az élelmiszeriparban meg­valósítandó feladataival kapcsolatos tennivalóját illeti, utalt a SZISZ KB titkár­ságának a felmérés nyomán hozott, 10 pontba foglalt határozatára. Ezek közül kettőnek a fontosságát külön kiemelte. Egyik: az ifjú újítók és feltalálók ötéves versenyét az illetékes minisztérium kom­munista dolgozóival a legszorosabban együttműködve úgy kell megszervezni, hogy az értékelésre és a jutalmazásra fél évenként kerüljön sor az eddigi, évi érté­kelés helyett. A másik: a SZISZ soraiban működő ifjú kommunisták segítségével olyan mérték­ben kell a propagációs és agitációs tevé­kenység hatékonyságát fokozni, hogy az újítók és feltalálókon kívül az Ifjúsági fényszóró mozgalom aktivistái, őrjáratai is foglalkozzanak a komplex gépesítés, a robotizálás, az automatizálás témájával és kérdéskörével. HAJDÚ ANDRÁS Nem az életkor a döntő Fiatal párttagjelölt felelős posztokon Még hat éve sincs, hogy Balázs István, a szakközépiskola végzett növendéke a Peredi (Teáedikovo) Efsz tagja lett. Ezt véve alapul, első hallásra kissé meglepe­tésként hat, hogy fiatalon, alig huszonhá­rom évesen máris nagy körültekintést, irányító és szervező készséget, valamint önfegyelmet igénylő megbízatásai van­nak. A tizennégy embert foglalkoztató takarmányszárító vezetője, az efsz ener­getikusa, a SZISZ szövetkezeti alapszer­vezetének az elnöke, és immár lassan második éve párttagjelölt. Ahogy telnek a percek, a beszélgeté­sünk során újabb és újabb témák kerül­nek szóba, egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a négy, egyenként és önma­gában is nehéz beosztás, megbízatás és tisztség szorosan összefügg egymással.- Annak, hogy fiatal vagyok, vezetői feladataim ellátásában nem érzem hátrá­nyát. Igyekszem bizonyítani, nem az élet­kor döntő, hanem az, hogy az ember össze tudja fogni a kollektívát. Úgy irá­nyítson és vezessen, hogy közben az embertársi jó viszonyokat is megtartsa. Ennek fontos feltétele, hogy a vezető csak olyasmiket kérjen és várjon el be­osztottjaitól, amit önmagával szemben is kötelezőnek tart.- Mi jár több gonddal, a munkaköri feladatok teljesítése, vagy az elnöki tisztség?- A maga módján mind a kettő. A fel­adatokat a munkában és az alapszerve­zetben is csak a közösség tagjainak együttes akaratával lehet teljesíteni. A különbség talán csak annyi, hogy a SZISZ-munkát a saját szabadidőnk kitöltésére és szórakozásunkra is csinál­juk. Az önkéntesség alapján. Az csak természetes, hogy a tagok elvárásait ma­radéktalanul ki kell elégíteni. Ezért cseré­be aztán a kevésbé érdekeset is vállalják. Az alapszervezet tagjai társadalmi munkát is végeznek. Az elmúlt év folya­mán segítettek a nyári betakarítási mun­kákban, a hagyma felszedésében, és hulladékvas gyűjtést is szerveztek. A pártalapszervezet évzáró taggyűlésén is elismeréssel szóltak munkájukról. Ki­emelték a gazdasági propaganda- és agitációs tevékenységüket. Az ösztön­zésben és a munkafeladatok teljesítésé­ben a fiatalok szerkesztette fényképes faliújság sokat segít.- Mi az én szerepem ebben? - ismé­telte meg a kérdést, közben mélyen el­gondolkodott. - Az elnök összefogja a tagságot. Meghallgatja a javaslatokat, továbbadja a kéréseket és az óhajokat, és igyekszik mindenkit megnyerni a kö­zös munkára. Úgy is, hogy kivétel nélkül valamennyi akcióban személyesen részt vesz. A társadalmi munkában éppúgy, mint a sport- és kultúrrendezvényekben. Rövidebb szünet után folytatta.- És talán még egy dolgot. A párttag- gyűléseken láttam és tapasztaltam, hogy a problémákat milyen nyíltan és konkré­tan vitatják meg. Ezt igyekszem elérni a SZISZ-gyűléseken is. Az jó, ha beszél­getünk, vitázunk, mindenki elmondja a véleményét és közös megállapodásra jutunk. Olyanra, amit a tagok egy ember­ként elfogadnak és mindannyian az ügy érdekében cselekszenek.- Mint párttagjelölt, milyen elvekhez igazodik?- Kommunista édesapámmal és bá­tyámmal is sokszor elbeszélgetek. Ók szokták hangsúlyozni, hogy akkor érezhetek elégedettséget munkámmal szemben, ha azzal másoknak is jót csi­náltam. A párttagjelöltek oktatásain ta­nultak mindezt csak megerősítették. Ha el kell végezni valamit, teljesíteni egy feladatot, akkor a közösségre is gondo­lok. Arra például, hogy milyen előnyökkel jár a szövetkezetnek, ha a szárítóban nemcsak teljesítjük, hanem esetleg túl is szárnyaljuk az éves terveket, ha a gazda­ság nem lépi túl az energiakereteket, vagy ha például a megfelelő színvonalú politikai oktatás eredményeként olyan fi­atalokat tudunk javasolni párttagjelöltté, akik segítőink lesznek a SZISZ-tevé- kenység további javításában. Ez adja az erőt ahhoz, hogy több felelősségteljes poszton is megállja a he­lyét. Úgy, hogy azok, akik bizalmat előle­geztek neki, párttagságának megszava­zásakor is meggyőződéssel emelhessék fel kezüket. EGRI FERENC 1986.11.28

Next

/
Oldalképek
Tartalom