Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
CHARLES MUNGOSCHI * írtam, írok is... írtam, írok is Rendelőm az eső meg a hó. S a futó út, s fenn a lengő felhő, a fakó. írok, ha őszi megrendelésre. bukó nap elébe, fekete fészkek rendelik meg s borzas madarak. És az újság, ha ujjakat éget szélesen kiterítve a lap! És rendel az óra meg a perc még. Ha a szív fáj. A húr, ha remeg. Ha üvölt a világ, vagy ha csend lép el halálos nyugalom felett. És a végső bugyor küszöbén épp váratlanul még fölocsudó sor. S telefonnal az éjszaka mélyét dúlva társam mély bánata únszol. Ha emlék zúg, ajtó csikorog... írtam, írok is megrendelésre, fölidézve fanyar mosolyod, mit nem fejtettem meg soha mégse... Csak e nap a földön, ne enyéssz. Csak, te kalász, nőj egyre az égnek. Csak ne érj véget - te rendelés. Rendelés, csak ne érj soha véget. ROBERT ROZSGYESZTVENSZKIJ Mindig szerelem... Mindig szerelem a kezdet... Mondják: ,, Kezdetben vala az ige...“ De én újra leírom ide: mindig szerelem a kezdet!... Mindig szerelem a kezdet: ha munka a téma, ha ihlet, egy virág vagy gyermek-tekintet - mindig szerelem a kezdet. Mindig szerelem a kezdet. Szerelem! Ezt biztosan tudom. Még a gyűlölet is a rokon, örök húga < a szerelemnek. Mindig szerelem a kezdet: rettegés, ábránd, bor; puskapor: tragédia, hőstett, s bú ha forr mindig szerelem a kezdet... A tavasz azt súgja: ,, Kezdjed!“ Szédít a súgás, majd elalélsz. S fölkelsz. Nekilátsz, élj, amig élsz! Mindig szerelem a kezdet. Coventry, Guernica... Coventry, Guernica, Oradour. Az emlékezet vihara fúj... Ki feledte e városokat, ne csodálkozzék, ha lángra kap feje fölött az ég hirtelen, s kiált a föld, s már csak hamva van, s lészen könny, jajongás - hasztalan, s holtakat irigyel eleven! S nekem ehhez mi közöm lehet?!“ .. .Halálra ítélt — aki feled. GARAI GÁBOR fordításai 1-------------------------Cs ütörtöki Zita rajza Az autóbuszmegállóban pillantottam meg. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és azt vártam, hogy lépjen fel a buszra - én utazom a másikkal. De ö észrevett és nem szállt fel, hanem hozzám igyekezett.- Nem ismersz meg, Mark?- De, megismerlek, Kaszamba. Hogy vagy?- Nagyon jól. Mintha nem akartál volna megismeni...- Egyszerűen csak nem vettelek észre.- Arra gondoltam, szándékosan fordulsz el. Talán szégyellsz engem. Bizony, gyakran megesik az ilyesmi. Kényszeredetten elmosolyodtam.- Itt élsz...? - kérdezte.- Igen.-Hol?- Egy barátomnál.- Be vagy jelentve?- Igen...-Tehát rendben vagy... mert nagyon nehéz a városban élni, ha az embernek nincs állandó szállása.- A házigazdám rendes ember...- Megengedné, hogy vendéget láss éjszakára?- Nem tudom. De talán nem szólna.- Akkor rendes ember.- Szerintem is...- Én a sógoromnál lakom. Adott egy kis szobát, de az olyan pici, hogy rrteg se lehet benne fordulni. Holmijaim szanaszét vannak a barátaimnál. A szobámba az ágyon kívül nem fér el semmi. A verandán öltözködöm. Nálatok nem akadna egy üres szoba?- Semmi esetre sem...-Kár... Megérkezett egy másik autóbusz, felszálltunk. Reméltem, hogy elsodródik mellőlem, de nem így történt.- Szoktál írni Mararnak? Marar Kaszamba fivére, gyermekkori barátom. Ő igen, de Kaszamba nem volt soha az.- Nem szoktam - feleltem kurtán.- Miért? Talán oda a barátság ...?- Nem. A barátságot tartjuk, csak nem írunk egymásnak.- A földiek a legjobb barátok... Rájuk mindig lehet számítani, a nehéz napokban is. Ellenszenvesek voltak nekem e szavak. Sokszor hallottam már ilyeneket, de a tettek és a szavak általában nem egyeztek meg. Igyekeztem mindig minél mesz- szebb kerülni földijeimtől. Mert az ő beszédük, szavaik, sok kellemetlenséget okoztak már nekem. Olykor, ha hazatértem, a szüléimhez, ők prédikációkkal fogadtak, mondván, hogy eldobtam magamtól a szüléimét és a barátaimat. A városban dolgozó falumbeliek szándékosan valótlanságokat beszéltek felőlem, elsősorban, mert semmit sem tudtak rólam, hiszen én elkerültem őket... Szüleim pedig könnyek között hallgatták őket és kérdezgették „elzüllött“ fiuk felől. Aztán meg jöttek hozzám szent ábrázattal, ha szükségük volt valami segítségre. Tudtam, hogy ha egyik napon megvendégelem őket egy pohár sörrel, elhalmoznak mindenféle otthoni hírrel, pletykával, kíméletlenül ócsárolnak ártatlan embereket és tudtam, hogy egy másik pohár sörért rólam beszélnek ugyanígy... Elengedtem a fülem mellett Kaszamba szavait, az otthoniakról, arról, hogy milyen nagy bűn elfelejteni a szülőket, a barátokat, meg hogy nősülni és házat építeni készül, amelyre majd a felesége fog vigyázni, ha 6 a városban dolgozik. Az autóbusz megállt, én gyorsan leszálltam, igyekeztem tőle elszaladni. De mintha hozzám ragadt volna, jött velem és beszélt, megállás nélkül, egész a gyárkapuig.-Hí ta vára- M<-Me Vagy kast...- Ne próbált-Mi szünet'-ES- Vi! itt dóig-Jó- Pe más, f gondot a többi r- KO-Ta Még nál, né délben vörösei tek! Vili kája, cs Megl neki ec colát, n nádét f lotta, h szörnye kiváltsa ingósác nek me- Az lakom, azt haj gyök, i Nagyor Halig- Ne elhelye; hely ke met lel a földin értesz visszafi Mérc Megint nak biz- Re gül, elvi-Kö visszafi-Ha VÍSS2 maradt, egész e ig, amíc viszem AN + Ziml A neve - Ptero Daktil. Igazi, tisztavérű sárkány. Még az ősrégi sárkányidökben született. A legjobb sárkány-nevelésben részesült. Mégis - mindenki megdöbbenésére - jószívű lett, mire megnőtt. Ráadásul vegetáriánus életmódot folytatott, szóval fűvel és fák gyümölcseivel táplálkozott. így lehetséges, hogy Ptero Daktil még ma is él. Az összes többi sárkány vérszomjban pusztult el. Tudvalevő, hogy a sárkányok gyakran meg-, támadták a embereket, s nemegyszer meg is ették őket. És ez az embereknek bizony nem nagyon tetszett. Sőt, olyan is előfordult, hogy a sárkányok elrabolták a legszebb királykisasszonyt, s az emberek ezért is bosszút forraltak. Előbb-utóbb mindig akadt egy bátor ifjú, aki elbánt a falánk szörnyetegekkel. Ptero Daktil okosabb volt náluk, pedig csak egy feje volt. Nemrég a föld egyik legeldugottabb zugában, egy réges-rég kialudt tűzhányó kráterében talált helyet magának. És nehogy háborgatni merészeljék az emberek, elrettentésükre azt találta ki, hogy elbújik a kráter belsejébe, és egy kis ideig lángot meg füstöt ereget majd a saját torkából. Elégedetten nézegette a rémült embereket, amint fejvesztve menekülnek a tűzhányó lábától, minthogy azt hitték, közeleg a vulkánkitörés. ötlete rendkívül felvidította a sárkányt. Nagyokat hahotázott a kráter belsejében, ahol olyan kitűnő visszhang is volt, akár egy nagy üres hordóban, és olyan félelmetes morajlás hallatszott, mint egy igazi vulkánkitörés elején. Ptero Daktil, mikor belefáradt a hahotázás- ba, jól bereggelizett és megfürdött a gejzírben - azaz egy forróvízű forrásban. Estefelé mindig széttárta hártyás szárnyait és a magasba emelkedett. Nézegette a fényben úszó várost. Látta, amint az utakon másznak az autók, akár a szentjánosbogárkák. Nézte, hogy csúsznak a síneken, mint a kígyók, a hosszú szerelvények. Egy reggel Ptero Daktil szokása szerint a gejzírben áztatta magát, közt bámulta hanyatt fekve. Hirtelen üv a közelből, s nemsokára, ponti fölött, egy ismeretlen sárkányfajta, volt benne a legfurcsább, hog\ közben meg sem mozdította a szá is sebesen haladt. Ptero Daktil kiugrott a kádból, rázta magáról a vizet és a maga: dett. Az ismeretlent nem volt könn; Egy darabig közvetlenül mellette t is rászánta magát, hogy megl< idegent:- Te sárkány vagy?- Nem. Repülőgép - felelte am Ptero Daktil nem tudta, mi az i ezért tovább kérdezősködött:- Miért nem mozgatod a szám- Mert rögtön letörnének! - a repülőgép a sárkány tudatlans lönben is, ne lábatlankodj itt neke Ptero Daktil ezen alaposan n Felforrt benne az ősi sárkányvér genre vetette magát. Csakhogy a repülőgép hirtelen- Aha, szóval megijedtél! — őrt Daktil, és ö is nekiiramodott. A repülőgép szárnyai alatt kél torok tátongott, ami a sárkányn sem tűnt. Váratlanul hatalmas csapódtak ki a két nagy törököt ömlött. Ptero Daktil hirtelen fel a levegőben. Mire magához tért, sértegető már messze járt..,. A sárkány ismét bemászot A gyógyvizű gejzír kimosta égő sí enyhített sajgó fájdalmán. A kádt gondolkodott: „Ez csak varázslat jón élnek még a földön varázslók Másnap újra felhangzott a,zúg gép ismét a vulkán felett repült, összeszedte minden bátorságát, repült hozzá. *- Mondd meg nekem őszintéi varázsló varázsolt így el? - kérde géptől.
