Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
* A — elmúlt öt évben, azaz a CSKP XVI. és XVII. kongresszusa közötti időszakban jelentős változások és események történtek a Csemadok életében. Gondolok itt elsősorban a szövetség és némely járási bizottság élén történt személyi változásokra, a XIII. közgyűlésre, több országos versenyre és rendezvényre, melyek szervezése átgondoltabb lett, nem utolsósorban pedig az alapszervezeti szinten is tapasztalható nemzedékváltásra, mely természetszerűleg szemléletváltást is eredményez mind több helyütt. Szeretném, ha most arról szólna, ami talán kevésbé volt látványos változás, esemény, de annál hasznosabbnak bizonyult, illetve gyümölcsöző lehet a jövőben. Ha javasolhatom, kezdjük a szervezeti élettel.- Nyolcvanegyben a Csemadok alap- szabályzatának és felettes szervünk, a Kulturális Minisztérium irányelveinek szellemében elindult egy folyamat, melynek célja: erősíteni együttműködésünket a különböző társadalmi szervezetekkel, intézményekkel. A XIII. országos közgyűlésünk után megállapodások, szerződések születtek a SZISZ Központi Bizottságával, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottságával, a Népművelési Intézettel, az Oktatási és az Egészség- ügyi Minisztériummal, a Madách Kiadóval. Ezek a kölcsönösen előnyös kapcsolatok a munka minőségét voltak és vannak hivatva javítani, és nemcsak a központi rendezvények esetében, hanem szövetségünk alappillérei, azaz a helyi szervezetek szintjén is, hiszen úgyszólván elképzelhetetlen: falusi méretekben együttműködés nélkül jól dolgozni. Elmondható az is, hogy az illetékes pártszervek, nemzeti bizottságok, helyi és járási szinten egyaránt, jobban odafigyelnek a Csemadok munkájára, ami az egyre rendszeresebbé váló értékelésekben és a következetesebb irányításban nyilvánul meg. A Csemadok-szervezetek tervei bekerültek a falu, a város egységes kulturális munkatervébe. Emellett, a XVI. pártkongresszus utáni időszakban, központi bizottságunk és járási bizottságaink szorosabb kapcsolatot alakítottak ki az alapszervezetekkel annak érdekében, hogy rendszeresebbé váljon a belső szervezeti élet, hogy a vezetőségi és a tagsági gyűlések az alapszabályzat szerint valósuljanak meg, tehát a tartalomra is ügyelve. Ennek az igyekezetnek az eredménye, hogy a szóban forgó időszakban 515-röl 518-ra emelkedett a helyi szervezetek száma, a taglétszám pedig 72 230-ról 86 500-ra. Ez a mennyiségi növekedés törvényszerűen minőségi javulást is eredményezett, ha nem is azonnal, és nem is mindenütt. De ott biztosan, ahol például 300-400 taggal lettek többen. • Ami egy-egy alapszervezet tevékenységének a terjedelmét és színvonalát illeti, az - meggyőződésem - elsősorban attól függ, hogy ki áll az alapszervezet élén, illetve, hogy ez az ember kiket tud maga köré szervezni. Más szóval, akar-e és tud-e az alapszervezet elnöke, valamint a vezetőség jól dolgozni az adott közösségért, vagy megelégszenek a formális létezéssel.- Nem minden járásban sikerült még lényegesen szilárdítani a belső szervezeti életet. A sikertelenségnek mindig megvannak a szubjektív és objektív okai. Ez utób" ' ' .. bira egy példa. Vannak kisebb települések, ahol a közösség jellegéből, összetételéből, életrendjük különböző meghatározó tényezőiből eredően eleve kisebbek a helyi szervezettel szemben támasztott igények, sót a szervezet önmagával szemben támasztott igényei is. A szubjektív okokkal kapcsolatban annyit, hogy még nem minden alapszervezet élén tevékenykedik olyan vezető, aki rugalmasan tudna reagálni a tagság, valamint a szövetség igényeire, némelyek szervező és irányító munkája rási és központi szinten egyaránt. Központi bizottságunk például évenként háromfordulós vetélkedőt szervez az adott év legjelentősebb politikai eseményeinek jegyében. Ezeket a vetélkedőket szemináriumok, előadások előzik meg. A jelzett időszakban is folytatódtak a helytörténeti kutatások, a népszokások gyűjtése, a haladó hagyományok, köztük a munkásmozgalmi múlt feltárása. Nagyon lényegesnek tartom ezt a tevékenységet. Hogy elmélyüljön bennem a szocialista hazafiság eszméje, ^ Lépések is." a minőség felé Beszélgetés SI0Ó ZOLTÁNNAL, a Csemadok Központi Bizottságának elnökével korszerűtlen, nem tudják aktivizálni az ifjúságot, megszakad a folytonosság. • Mi lehetne a megoldás?-A járási pártbizottságok, helyi párt- szervezetek, a nemzeti bizottságok által végzett rendszeres értékelések előbb- utóbb e téren is rámutatnak a fogyatékosságok okaira. Ezt a problémát az említett szervekkel közösen akarja megoldani szövetségünk. • Ha ezt sikerül elérni, még több helyütt élénkülhet meg a közművelő tevékenység is.- Igen, hiszen ennek is feltétele a belső szervezeti élet szilárdsága. Művelődési munkánkban, alapszabályzatunk értelmében, a szocialista internacionalizmusra, a szocialista hazafiságra, a csehszlovák államiságra nevelést valósítjuk meg, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek testvéri együttélésének szellemében. Ez határozza meg az egyes területeken végzendő tevékenységet. Közülük ki kell emelnem a történelmi-honismereti nevelést, a jogi nevelést és propagandát, az irodalomnépszerűsítést, a könyvvel való munkát, a nyelvművelést. Ezeken a területeken számos rendezvényt szervezünk, helyi, jáérzete, meg kell ismernem falum, járásom történelmét, az országét. Az értelmi kötődés az érzelmieket erősíti. • Azt hiszem, ilyen vonatkozásban is jelentős szerepük van, illetve lehet a kluboknak. Hogyan alakult ez a mozgalom az utóbbi öt esztendőben?- A nagyobb szervezetekben, de főleg azokban, amelyek állandó helyiséggel rendelkeznek, és a tagság is igényli a sokrétű és rendszeres munkát - eredményesen működnek a klubok. Jelenleg 58-at tartunk nyilván. Tevékenységüket általában az ismeretterjesztés jellemzi, az időszerű pxiliti- kai kérdésektől kezdve számos területre kiterjed a figyelmük. Járásonként egy-egy évben átlag 15 író-olvasó találkozót is rendezünk, csehszlovákiai magyar írókkal, az utóbbi időben szlovák írókkal, műfordítókkal is. A klubmozgalom részeként kedvelt munkaformává vált a nyári művelődési tábor, amely a módszertani útmutatásokon, ismeretek szerzésén kívül lehetőséget ad a tapasztalatcserére és a klubmúsorok cseréjére. Az utóbbi időben néhány járás külön megszervezi a saját művelődési táborát, sajátos, az adott területhez kötődő tartalommal. • A Csemadok fő rendezője a csehszlovákiai magyar amatőr és népművészeti mozgalom valamennyi országos versenyének és seregszemléjének. Ezek megszervezése és lebonyolítása, sót, bizonyos. mértékben az egész mozgalom irányítása bizonyára nem kis feladatot jelent évről évre az apparátus munkatársainak.- Már a XVI. pártkongresszust megelőző időszakban kialakult a rendezvények egész sora. Központi bizottságunk feladata az volt, hogy a kongresszus után javítson minőségükön, szervezési és tartalmi szempontból egyaránt. Évenként öt-hat központi művészeti rendezvényt bonyolítunk le, minden évben a Jókai-naprokat, a Duna Menti Tavaszt, az országos nép- művészeti fesztivált és a gombaszögi találkozót. A helyi szervezetek eredményes munkája nélkül sem ezeket, sem a többieket nem lehetne megvalósítani, illetve a színvonalukat emelni. A központi bizottság igyekezett befolyásolni a helyi szervezetek csoportjainak müsorpolitikáját, erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a tartalom igazodjon az időszerű művelődéspolitikai törekvésekhez, ugyanakkor a népművészeti csoportok elsősorban a hazai tájak néphagyományaira építsenek, azokat mutassák be. Ezeknek a seregszemléknek a színvonalát ugyanis nemcsak a szervezői munka határozza meg, hanem a fellépések minősége, értéke is. örömünkre, lényegesen javult a hazai néphagyományok színpadi feldolgozása, a legtöbb esetben a viseletét tekintve is. A felnőtt csoportok mellett a gyermek együttesek jó munkáját is meg kell említeni. örvendetes tény, hogy ezek a szlovák csoportokkal is felveszik a versenyt. • Gondolom, egyetért velem, hogy a további előrelépéshez több alaposan felkészült, korszerűen gondolkodó szakember kellene.-Szakemberek és módszertani segítség nélkül valóban elképzelhetetlen az előrelépés. Mi nem vagyunk módszertani intézmény, az apparátus munkatársai ennek ellenére nyújtanak ilyen jellegű segítséget egyes csoportoknak. Ez azonban elsősorban a Népművelési Intézet és a járási népművelési központok feladata. Csoportjaink és az egész mozgalom számára hasznos lenne, ha a járási népművelési központok hatékonyabb segítséget nyújtanának. A művészeti munka színvonala p>er- sze az együttesvezetó szakmai felkészültségétől, a csoport tagjainak rátermettségétől és a helyi szervezet anyagi lehetőségeitől is függ. Amíg az első kettőt tekintve tapasztalunk javulást, addig a megfelelő anyagi feltételek hiánya bizony sok csoport fejlődését fékezi. Egyes alapszervezetek úgy próbálnak változtatni e helyzeten, hogy más szervezetekkel, intézményekkel vagy üzemekkel alakítanak ki kapcsolatot, és közösen tartják fenn a csoportot. Az elmúlt évben részt vettem több évzáró tagsági gyűlésen és azt tapasztaltam, hogy, az ilyen irányú aktivitásnak is köszönhetően, javul egyes alapszervezeteink gazdaságipénzügyi helyzete, bővülnek bevételi forrásaik, következésképpen többet fordíthatnak a művészeti munkára. Ami a két élegyüttesünket illeti, vagyis a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát és a Szőttes népművészeti együttest, az anyagi kiadásokat, mindkét esetben, a saját költségvetésünkből fedezzük, a minisztérium jóváhagyásával. Együtteseink munkájának elismerését látom abban, hogy a Kulturális Minisztérium az elmúlt évben olaszországi versenyre küldte ki az énekkart, amely a Szőttessel együtt az idén ismét külföldön vendégszerepelhet. Az elismerés egyébként egész munkánk iránt megnyilvánul. Párt- és állami szerveink nemcsak hogy a legfelsőbb szinten képviseltetik magukat központi rendezvényeinken, de értékelik is eredményeinket, és pozitívan, emellett elismeréssel szólnak helyi szervezeteink, járási bizottságaink, egész tagságunk munkájáról. Nem véletlen pöldául, hogy az állami költségvetésből több milliós hozzájárulással még ebben az évben hozzáláthatunk a gombaszögi areál átépítéséhez. BODNÁR GYULA kJ szú Jurij Nagibin az egyik legnépszerűbb szovjet író. Az olvasók türelmetlenül várják minden új müvének megjelenését, könyveit ismerik a világ számos országában, forgatókönyveiből filmet készítettek. Szvetlána Tuzovszkaja, az APN tudósítója beszélgetett az íróval. • Több írásában közvetve, vagy közvetlenül szerepel a második világháború témája...- Ez természetes. Egykori frontharcos vagyok. Erről a háborúról nem tudok és nem is akarok elfeledkezni. Nem az én hibám, hogy egy évnél kevesebbet harcoltam, azután egy súlyos sebesülés „rábeszélt" a békés életre. Mellesleg, mint haditudósító visszatértem a frontra. De legjobb barátaim, gyermekkori pajtásaim elestek... A háborút nem mint folyamatot írom le, hanem az emberi sorsokra gyakorolt hatását. • Jól ismert novellája, a Türelem is ezt bizonyítja.- Igen. Sorsokat írtam meg, melyeket a háború tört ketté, egy szerelem, egy szerencsétlen család tragédiáját. De ha önök ebben csak tragédiát látnak, akkor tévednek. Pável, a főhős, aki a fronton nyomorékká lett, elvesztette szeretett feleségét, mert ö maga nem akart visszatérni hozzá, mégis erős, igazlelkű ember marad. Ilyen emberekkel az életben nem egyszer találkoztam. A novella megjelenése után levelet kaptam egy olvasónőtói, aki azt írta, hogy vele csaknem ugyanez történt meg, mint a Türelem hőseivel. Két ember szereti egymást, de a háború elválasztja őket. A nő azt hiszi. a szeretett ember elesett, de tovább él. férjhez megy... És már idős korában hírt kap egy ismeretlen asszonytól, aki befogadta a háborúból visszatért nyomorékot, aki nem akart ilyen állapotban a szeretett nő szeme elé SZENVEDÉLYEM; a szenvedélyek ábrázolása Portré Jurij Nagibinről kerülni... fis csak az ö halála után szánta rá magát a másik asszony, hogy értesítse azt a nőt, akit a férfi mindig is szeretett... • És tudja, hogyan végződött ez a történet az életben?-A hír olvasása után a nő elhagyta férjét, és mindörökre elutazott oda, ahol a szeretett férfi nyugszik ... • A közelmúltban a Kortársunk folyóiratban megjelent a Minden parancsnál erősebb című kisregénye, mely Jurij Golicin orosz fejedelemről, e rendkívüli emberről és tehetséges zenészről szól. Az elmúlt években többször választott történelmi témát. Hősei között van Bach, Awakum esperes, Goethe és Csajkovszkij, Hemingway és Kálmán Imre... Mi vezérli, amikor történelmi témákhoz nyúl?- Számomra a történelem csak váz. Hiszen az embereket minden időben foglalkoztatta az élet értelme, igyekeztek megérteni a morális tettek lényegét. Engem a történelmi személyiségek életének azon jegyei érdekelnek, melyek időtlenek, általánosan emberiek. Veszem a bátorságot, hogy a nagy emberek életének epizódjait a magam variációjában ajánljam az olvasónak. Hiszen a dokumentumok és a kortársak visszaemlékezései arról, hogyan gondolkodtak, éreztek a zseniális alkotók, elég ritkák és hiányosak. Ezért nyílik tág tere az írói fantáziának, természetesen azon a lehetőségen belül, amit a kiválasztott történelmi személyiség jelleme, habitusa megenged. Úgy vélem, hogy mély kapcsolat van a nagy és a hétköznapi, a zseniális és az általánosan emberi között. Nem véletlenül jegyezte meg valahol Thomas Mann, hogy a nagy embereket tőlünk csak az különbözteti meg, hogy nagyok... (B) 386.11.21.
