Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

I I rt erre a térképre rápillan­” d tunk, elmondhatjuk, hogy ez elsősorban a gép- és építőipar térképe. E két kulcsfon- tásságú népgazdasági ágazat já­rul hozzá ugyanis legfőképpen az elkövetkező években a Szovjet­unió gazdasági bázisának bővíté­séhez és korszerűsítéséhez és az új tudományos-műszaki ismeretek hordozója lesz. A térképen első­sorban az új ötéves tervidőszak idei, első évében beinduló beruhá­zásokat tüntetjük fel. Ezek együt­tes értéke eléri a 186 milliárd ru­belt, ami azt jelenti, hogy idén 7,6 százalékkal többet fordítanak be­ruházásokra, mint tavaly. Ezekből az adatokból is következtetni lehet arra, hogy a tervek e téren lépés­váltással számolnak, összhang­ban a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztése fő irányaival a mostani ötéves tervidőszakban és hosszabb távon az ezredfordu­lóig. A Szovjetunió termelöpoten- ciálja tehát ebben az időszakban minőségileg és mennyiségileg egyaránt magasabb szintet ér el. Mint ismeretes, az új ötéves terv azzal számol, hogy gyorsabb ütemben fejlesztik a közszükség­leti cikkeket gyártó ágazatokat, mint az ún. „A“ csoporthoz tarto­zó, termelési eszközöket gyártó üzemeket. Térképünkön számos helyen, de főleg az ország déli részén orsót ábrázoló jeleket talá­lunk, ezek jelzik az ún. „B“ cso­porthoz tartozó, közszükségleti cikkeket, könnyűipari és a lakos­ság ellátását szolgáló más termé­keket előállító üzemeket. Ezek kö­zé tartoznak a fonodák és szövö- dék, a textiliákat és készruhákat előállító üzemek. Ilyen gyárak alapjait rakják le idén Cselja- binszkban, Leningrádban, Angyi- zsanban, Vilniuszban és más vá­rosokban. A kis kockával jelölt he­lyek jelentik az élelmiszerprogram megvalósítását célzó új létesítmé­nyeket. Az magától értetődő, hogy iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH A 12. szovjet ötéves terv első évének térképe felett lehetetlen feltüntetni ezen a vi­szonylag kis térképen valamennyi ilyen üzemet. A sok közül említsük meg a Kirovográdi és a Vinnyicai kerületben létesítendő cukorgyá­rat, a húskombinátot a Szmolensz- ki kerületben lévő Rosszlavlban és a lettországi Valmijerben, a Ivovi tejfeldolgozó kombinátot, az ung­vári és a szimferopoli péküzemet tovább az idén már átadásra kerü­lő leningrádi, és novoszibirszki ba­romfifeldolgozó üzemet. A figyelem középpontjában azonban változatlanul a gépipar áll. A korábbi évhez viszonyítva ennek az ágazatnak a fejlesztésé­re fordított beruházások 30 száza­lékkal emelkednek, az összegből 42 százalékot megmunkálógépek gyártására, a finommechanika és a műszergyártás fejlesztésére pe­dig mintegy 55 százalékot fordíta­nak. A gépipari ágazathoz tartozó üzemek és vállalatok rekonstruk­ciójára és műszaki korszerűsíté­sére 37,4 milliárd rubelt szánnak, ami egynegyedével több mint ta­valy. Az elkövetkező években is vál­tozatlanul gyors ütemben folytató­dik új vízi, hő- és atomerőmüvek létesítése. Az utóbbiak közül idén számos új blokkot helyeznek üzembe, többek között az 1,5 mil­lió kilowatt teljesítményű litvániai, ignalinszki atomerőművet. Jólle­het a térképen nem tüntettük fel, de megemlíthetjük, hogy a gépipar ezekben az években is jelentős mértékben hozzájárul a mezőgaz­daság korszerű gépekkel való jobb ellátásához. A kombájnok gyártásának fokozását elsősorban a Rosztszelmas, a traktorgyártás­nál pedig a volgográdi Dzerzsinsz- kij Üzem valamint a harkovi Ord- zsonikidze Gépgyár biztosítja. A mezőgazdaságról szólva feltét­lenül meg kell említenünk, hogy új termelőkapacitások létrehozása mellett korszerűsítik az elavult ka­pacitások hozzávetőleg háromne­gyedét, és ezeket új technikával látják el. Ez legfőképpen a műtrá­gyák gyártására vonatkozik. En­nek köszönhetően a tervidőszak második felében sokkal korsze­rűbb berendezésekkel fognak ter­melni a kemerovói, a szamarkandi és más városokban lévő üzemek. A kohászati és jelentős változá­sokra kerül sor: felszámolják a korszerűtlenné vált technológiá­kat és újakat vezetnek be. A ha­gyományos, de a mai körülmé­nyek és követelmények közepette nagyobb szerephez jutnak a kon­verterek és a villamoskemencék az acélgyártásnál. Ilyen üzemeket adnak át majd a Belgorodi kerület­ben lévő Oszkolszki Kohászati Kombinátban, a moldávai Ribnyici Kohóban és a Távol-keleti Fémfel­dolgozó Üzemben. Az SZKP programjával össz­hangban a rövidebb és hosszabb távra szóló tervek egyaránt nagy figyelmet szentelnek a szociális ellátásnak. Az előirányzat szerint idén 114 millió négyzetkilométer összalapterületű lakást adnak át, ezek egyharmadát vidéken. Egy­millió százezerrel bővítik az okta­tási létesítmények alapterületét, a bölcsődékét és óvodákét pedig 628 ezerrel. Ebből az áttekintésből is kide­rül, hogy a 1986-ra szóló terv meglehetősen szerteágazó, a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését lehetővé tevő beruhá­zásokat irányoz elő. Ez a törekvés összhangban van azoknak a do­kumentumoknak a tartalmával, amelyek össznépi vitája Szovjet- unió-szerte ezekben a napokban fejeződik be és végleges formá­jukban a párt napokban összeülő XXVII. kongresszusa hagyja jóvá őket. A dokumentumok gazdasági vonatkozású célkitűzései többek között előirányozzák, hogy lénye­gesen csökkenteni kell az egyes létesítmények építésének időtar­tamát, gyors ütemben meg kell „ valósítani az egyes ágazatok kor­szerűsítését, csökkenteni kell a beruházási költségeket és lé­nyegesen javítani kell az építkezé­sek minőségét. A bevezetőben nem véletlenül hangsúlyoztuk, hogy térképünk a gép- és építő­ipari létesítményeket ábrázolja. E két ágazattól függ ugyanis első­sorban az, hogy mit sikerül meg­valósítani a kitűzött igényes ter­vekből idén és ezekre alapozva a további években. (P) A nemzetközi gazdasági együttműkö­dés mennyiségi és minőségi fej­lesztése korunk egyik legfontosabb köve­telménye. Megvalósításának alapfeltétele a jó közlekedés. Érthető tehát, hogy a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai - amelyek az elkövetkező évek­re, évtizedekre nagyszabású integrációs cé­lokat tűztek ki maguk elé - szintén nagy figyelmet szentelnek ennek a problémá­nak. Az adott országok földrajzi helyzeté­ből kifolyólag különös jelentősége van a vasúti közlekedés kiszélesítésének, meggyorsításának és a konténeres teher­szállítás általános bevezetésének száraz- földön, vízen, levegőben egyaránt. Jelenleg a kölcsönös áruszállítások több mint a fele, pontosabban mintegy 55 szá­zaléka a vasútra esik. A közös vasúti teherkocsi park megszervezése egyike volt azoknak a lépéseknek, amelyek meggyor­sították és gazdaságosabbá tették a nem­zetközi árucsere-forgalmat a KGST kere­tén belül. Főleg a hetvenes évek folyamán sikerült döntő mértékben villamosítani a legfontosabb nemzetközi vasútvonala­kat. Három évvel ezelőtt, 1983-ban például befejeződött a Minszk-Breszt vonal villa­mosítása is, s ezzel nagymértében javult a Szovjetunió, illetve Lengyelország és az NDK közti kétoldalú teherszállítás, amely nagyrészt ezen a vonalon bonyolódik le. Napjainkban összesen 18 kiemelt nem­zetközi jelentőségű vasútvonal van a KGST-országokban. Közülük 14 kelet­nyugati irányú, s a Szovjetunió és a többi szocialista ország közti személy- és teher­forgalom bonyolódik le rajta. Megterheltsé- güket érzékelteti a csehszlovák-szovjet vasúti teherforgalom nagysága: a két or­szág közt évente mindkét irányban össze­sen mintegy 24 millió tonna árut szállít a vasút. Négy vonal észak-déli irányú, ezek Romániát és Bulgáriát kapcsolják a többi országhoz. Az áruszállítás feltéte­leinek további javítását szolgálja a határ menti átrakóállomások modern technikával való felszerelése. Nálunk erre példa az ágcsernyói (Ciema nad Tisou) állomás. Bár az utóbbi időben kissé csökkent a vas­úti teherszállítás részaránya a nemzetközi áruforgalomban, meghatározó szerepét azonban a közeljövőben is kétségkívül megőrzi. A közúti teherszállítás éveken át gyorsan növekedett, majd a hajtóanyagok árának drágulásával fokozatosan stabilizálódott. Napjainkban növekedése már lassúbb tem­pójú minden tagországban. Fontosságát ez azonban nem csökkenti, s fejlesztésé­vel mindenütt foglalkoznak. A szocialista országok többségében gyors ütemben fo­lyik a modern autópályák építése, hiszen ez az árucsere, a gyorsabb teherszállítás és a biztonságosabb közlekedés előfelté­tele. A legjobb eredményeket ezen a téren Magyarországon, az NDK-ban és Csehszlo­vákiában érték el, míg a romániai utak minősége csak lassan javul. Tervek szerint a szocialista országok fővárosait és legfon­tosabb ipari központjait összekötő modem, minden igényt kielégítő úthálózat hossza eléri majd a 8500 kilométert. Természete­sen nem lehet figyelmen kívül hagyni a gépkocsipark kiszélesítését és korszerű­sítését sem. A teherkocsikat illetően a Szovjetunió, Csehszlovákia és Románia önellátó ezen a téren, míg a többiek más szocialista vagy kapitalista országból vásá­rolnak. Egyre mélyül a szocialista országok közti termelési kooperáció és szakosodás is a gépkocsigyártásban. A vízi közlekedés egyike a legolcsób­baknak, s természetes, hogy a KGST- országok is igyekeznek kihasználni a ter­mészet adta lehetőségeket. A Dunán, az Elbán és néhány tengeri útvonalon ma a kölcsönös kereskedelmi forgalom mint­egy tizenöt-húsz százaléka bonyolódik le. Hat nagy kikötő és átrakóállomás a Dunán, öt pedig az Elbán fokozatos korszerűsíté­sen és bővítésen megy keresztül. Ugyanez vonatkozik a tengeri kikötőkre is. A romá­niai Constantában a tavalyi év végén mo­Szárazföldön, vízen, levegőben... dern számítógépes rendszert vezettek be, amely lényegesen meggyorsítja az áru ki- és berakását a kikötői vasútállomáson. Az ottani konténerállomás már néhány éve működik és egyre bővül. Tervezik a lengyel tengeri kikötők korszerűsítését, amelyhez valószínűleg Csehszlovákia is hozzájárul. Az elmúlt ötéves tervidőszakban egyéb­ként a kölcsönös tengeri áruszállítás mennyisége a KGST-államok közt előze­tes adatok szerint mintegy 23-25 száza­lékkal növekedett. A légi úton való teherszállítás sem elha­nyagolható. Nagy előnye a gyorsaság, míg hátránya az aránylag magas költség, s ezért a mi körülményeink közt egyelőre nagyobb mértékű elterjedésével nem lehet számolni. A fő hangsúly továbbra is a vas­úti, közúti és vízi áruszállításon marad. A kölcsönös kereskedelmi árucsere-for­galomban tovább növekedik a konténeres áruszállítás. A közös hosszú távú tervek szerint ebben az évtizedben volumene kö­rülbelül megnégyszereződik. Ugyanakkor folyik a közös konténer-park bővítése és műszaki tökéletesítése, új átrakóállomások építése, s a meglevők legkorszerűbb be­rendezésekkel való felszerelése. A közlekedés, az áruszállítás minden szakaszán ma elsőrendű követelmény a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyainak gyors alkalmazása a gyakorlatban, a közlekedés-fejlesztési elképzelések egyeztetése, jobb összehangolása, a kor­szerű infrastruktúra, a szolgáltató és szer­vizhálózat kiépítse. Mindezzel a szocialista országok is számolnak terveikben, ame­lyek megvalósításafolyamatban van. KOKES JÁNOS új szí! 10 1986. II. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom