Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
M indössze tizenöt mérkőzést játszott az I. labdarúgó-ligában, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy a különböző ankétok során szóba kerüljön a névé. Az év tizenegyét összeállító tizenhat I. ligás csapat edzői közül többen sorolták a három legjobb balszélsö közé, a Gól című szaklap értékelése alapján a bajnokság őszi idénye csapatának bal- szélsője, az 1985-ös esztendő legjobb labdarúgóinak rangsorolásánál is kapott szavazatot a sportújságíróktól, többször szerepelt a forduló válogatottjában, a prágai Ceskoslovensky sport játékos- ankétján is feltűnt a neve. Nemcsak klubtársai sorolták a balszélre... Majoros Györgyről (felvételünkön), a dunaszerdahelyiek (Dunajská Streda) balszélsőjéröl és csapatkapitányáról van szó. Március 23-án lesz 30 éves. Ki tudja, hol tartana most, ha hat-kilenc esztendővel ezelőtt kerül az élvonalba. Mondjuk ha egy prágai vagy bratislavai együttesben futballozik. A szövetség vezetőinek szeme láttára. De hát nemcsak a labda útjai kiszámíthatatlanok... Akart, persze, hogy akart I. ligás labdarúgó lenni. 1979-ben a Plastika Nitrámicsoda különbség! Nem vitás, östehet- ség. Gyorsaságával, technikájával, ruganyosságával (kitűnően fejel) már a várko- nyi libalegelőn futkározó gyerekek közül is kitűnt; akárcsak komáromi (Komárno) diákoskodása idején (a gépipari szakközépiskolába járt) az ifjúsági csapatban. (,,Azt szokták mondani, a tehetség csak állapot, lehetőség. A többi munka, gyakorlás, verejték. Szeretek edzeni. Labdával. Viszolygok a téli alapozástól, a súlyzótól, a tízkilométeres futásoktól. így van ezzel a legtöbb focista. Szükséges rossz.“) A tehetségről Sztanyiszlavszkij megfogalmazása jut eszünkbe: az ember sok alkotókészségének szerencsés ötvözöte, egyesülve az alkotó akarattal. Azt is mondják, a tehetségnek velejárója a játékintelligencia. Ez Majorosra is érvényes. („Játszani szeretem a labdarúgást. Utálom a birkózást, a cselgáncsot, a könyörtelen darálást, az alattomosságot a futballpályán.“) Csakugyan, a balszélső nem tör-zúz a zöld gyepen, nem törleszt, nem fenyegeti az öt ötször-tíz- szer kíméletlenül felrúgó hátvédet. Úgy áll rajtuk bosszút, hogy megszégyenítően átjátssza, lefutja, kicselezi őket. Sok néző a kedvéért megy ki a meccsekre. Olyan futballista, aki a többieknek is képes elmagyarázni, hogy merre van az előre. Úgy veszi át a labdát, hogy abból rögtön 0. Már elnézést, hogy egy újságoldalon említjük Majorost Maradonával. Az argentin csatár annak idején azt nyilatkozta; „A mai labdarúgást általában gyorsan kell játszani; de ahhoz, hogy az ember meg tudjon szabadulni őrzőitől úgy, hogy buktatni se tudják, ahhoz még többre van szükség. Villanásszerú cselre és olyan indulásra, ami azonnal kétméteres előnyt biztosít“. Ez a mondás megközelitően néha a DAC-futballistára is érvényes. Persze, az I. liga szintjén. De a gólszerzés? Arról jobb nem beszélni. Régi DAC-betegség. A kiváló rúgótechnikájú Majoros is „páciens“, habár ősszel ő lőtte csapata legtöbb gólját, négyet. De hány maradt a lábában? Az I. ligában két gólnál többet nem rúgtak, otthoni nyolc meccsükön összesen csak tizenegyet! Milyen átok ül évek óta ezen a csapaton? A kidolgozott helyzetek alapján ősszel legalább huszonötször vehették volna be az ellenfelek kapuját hazai találkozókon. Ez nem túlzás. A szurkoló, az újságíró emlékszik a találat nélküli lövések mesterlövészeire. A helyzetek kihagyása szerintünk nem balszerencse. A kapu bevétele elsősorhoz igazolt. („Kisebb sérülések zavartak a felkészülésben, ráadásul a csapat akkori edzője azt mondta: sose lesz belőlem futballista és amíg ö a szakvezető, nem állít az együttesbe.“) Elszomorította és sértette önbizalmát Frantiéek Skyva edző „meglátása“. Tulajdonképpen nem is kapott próbalehetőséget. Hát ennyire rossz focista lenne? A kispadról nem lehet bizonyítani. Ilyen csodát még senki sem müveit. Nem futott a vezetők után, nem ágált az edző ellen, nem olyan típus, aki „menedzseli“ önmagát. Szerény. Mind a mai napig. Pedig ahogy mondani szokták, a túlzott szerénység a kevésbé tehetségesek malmára hajtja a vizet. („Csakhamar jelentkeztek a dunaszerdahelyiek; hivtak és szívesen mentem. Játszani akartam és közelebb kerülni özvegy édesanyámhoz. A DAC ekkor már a divízió élén állt.“) Kezdődött a futballkon- junktúra a városban és a járásban. Lelkes szurkolók, jó parti, ügyszerető vezetők. Nem maradhatott el a feljebbjutás. Majoros az SZNL I legjobb játékosai közé tartozott. Gyorsasága, gólerőssége, technikája riogatta a védőket. Szinte három műszakban gyötörték a bekkek egy- egy mérkőzésen. Mégis kicselezte, megkerülte őket, átugrálta a lábakat, „kötényt adott“ nekik. Persze nem mindig sikerült. A pokrócdurvaságú védők kíméletlenek. („Kelet-Szlovákiában egyszer többet voltam a futópályán, mint a zöld gyepen. Ha hozzám került a labda, egyszerűen „taccsra rúgtak“, „levittek“ a salakra. A bírónak nem mertem szólni; éreztem, ha megjegyzést teszek, kiállít. Ilyen kíméletlenül még nem játszottak ellenem.“) A védők mellett az I. ligás csapatok „keritői“ is felfigyeltek a várkonyi (Vra- kuö) születésű futballistára. Mindenkinek nemet mondott. Lehet, hogy karriert csinált volna. Lehet. De a család, a környezet, az emberek szeretete visszatartotta. Meg tulajdonképpen menni se nagyon akart. Népszerű ember szúkebb hazájában. Még a várkonyi anyósa is szurkol neki. Szakszerűen. („Amikor a falumbeli- ek azt kérdezték tőle viccesen, hogy milyen veje van, akiről azt írják az újságok, hogy kétballábas, megmagyarázta: azt úgy kell érteni, hogy a jobb lába olyan erős, mint a bal...") Majoros köztudottan ballábas. ÉL Vannak sportemberek, akikről azt mondják, már harminc felé közeledik. Majoros játékát figyelve és ismerve a szurkolók többsége azt tartja: még csak harminc éves lesz. Egyetlen szócska, és kezdeményezés születhessen, lendületből cselez, zsebkendőnyi területen finom trükkökkel forgatja meg szédülésig a védőket. De nemcsak a mozdulatok, a gondolkodás gyorsasága is jellemző játékára. Sokak szerint a 172 cm magas és 71 kg súlyú Majoros túl jó fiú ahhoz, hogy még jobb futballista legyen. Hiányzik belőle a tűz, a virtus, egy kis vagányság, csibészség, dörzsöltség, a jó értelemben vett szemtelenség. („Én már ilyen vagyok. A szüleim becsületre, szerénységre, mértéktartásra tanítottak. Az ember a pályán sem tagadhatja meg önmagát. Küzdők a magam módján. Távol áll tőlem, hogy a harc hevében vétsek a fair play szelleme ellen, hogy látványosan leterítsek valakit, dühösen nekiugorjak. Félni nem félek senkitől. Csak hát nem kedvelem a erőszakot. Erőszakra erőszakkal válaszolni? Hová vezetne ez?“) Hogy nem fél a védőktől, az biztos. Az I. ligában kevés olyan labdarúgó akad, aki egy az egyben rávezeti a labdát ellenfelére, hogy aztán kicselezze, faképnél hagyja. („Ha bejönnek az első cselek, megnő az önbizalmam. Nem számít kivel állok szemben. Lehet akár a világ legjobb hátvédje is. Erre nem gondolok. Csak arra, hogy egy rögtönzött megtévesztő mozdulattal kizökkentsem egyensúlyából, aztán zavarában már nem tud mit kezdeni velem.“) ban technikai feladat, amit éppen ezért bizonyos szintig meg lehet és meg is kell tanulni. („Gólszegénységünkre nem találok magyarázatot. Az SZNL l-ben gólerősek voltunk, de távolról sem megfelelő arányban a kidolgozott helyzetekkel. Hogy idegesek vagyunk, elkapkodjuk a lehetőségeket? Van benne valami. De nem ez a döntő. Szerintem keveset gyakoroljuk a minden helyzetből, védőktől szorongatva a kapura lövéseket. Ez nemcsak ránk vonatkozik, a többi I. ligás csapatra is. A labda a futball lelke... Van egy olyan érzésem, hogy valaki megisz- sza a levét a hét szűk esztendőnknek. Mert ha egyszer beindul a gólgyártás...“) És ki itta meg a levét a Ceskó Budéjo- vice elleni vereségnek? Világos: a játékosok. Gólarányt akartak javítani, aztán 3:2-re kikaptak. („Bosszantott, nagyon bosszantott bennünket a vereség és fájt; de az még jobban fájt, ahogyan egyes vezetők viselkedtek velünk szemben. Alkoholszondát emlegettek! Hát csakugyan azt hiszik egyesek, hogy - Maradona szavával éljek - a futballistának labda van a feje helyén? A futballban a sikerre, a győzelemre nem lehet bérletet váltani. Néha győzünk akkor is, amikor vadászkutya módjára kergetjük, nyomozzuk a labdát, néha vesztünk akkor is, amikor úgy játszunk, mint Pelé vagy a brazil válogatott. Igaz, az aminózus meccsen gyatrán fociztunk. Emberek vagyunk. Jó Az ellenfél szerelési kísérlete nem sikerült, Majoros „térdelő“ helyzetben is elviszi a labdát a védő mellett (Nagy László felvétele) (Balajti Árpád felvétele) tulajdonságokkal, hibákkal, követünk el ballépéseket. Ritka kivételtől eltekintve azonban tisztában vagyunk vele, mit szabad és mit nem. És főleg mikor!“) Egy kiadósabb beszélgetés során sok minden felvetődik. Említettük Maradonát. Csak nem azért, hogy Majoros példaképe? („Nincs kimondott ideálom, szeretem Rummennigge, Piatini játékát, korábban Cruyffot csodáltam. Maradonát viszont a világ legjobbjának tartom, Tóth Lacit pedig a legjobb barátomnak. Megértjük egymást a pályán és azon kívül is. Hat éve játszunk együtt.“) A DAC-szurkolókról kérdezem. Azt mondja, nagyon igényes közönség. Nem lehet becsapni. Szívesen felejt és jobban szeret ünnepelni, mint fütyülni. Ért a focihoz. Elsősorban a játékot szereti, nem a fogcsikorgató küzdelmet. („Sokszor átsegítettek bennünket a holtponton, de ahogyan az Inter elleni meccsen buzdítottak, az volt a csúcs. Gyorsabb lett a lábunk, bátrabb a szívünk. Felemelő érzés volt abban a fantasztikus légkörben futballozni.“) Emlékezzünk csak: hat-nyolcezer ember buzdításától hányszor lódult meg Majoros a balszélen, halomra döntve a védőket. Milyen elismerő, frenetikus taps fogadta alakításait. Talán ekkor villant át a nézők agyán, hogy még csak harminc éves a kiváló balszélsö. Úgy villogott. Pályafutása során voltak hullámvölgyek is. Mint minden ember életében. De hamar kilábalt belőle. Most a csúcson van. Az egyiken. Van magasabb is. Megemlítem, Josef Masopust edző is felfigyelt játékára. Azt mondja, ez amolyan újságírói kacsa. Opponálok. A futballban minden lehetséges. Elismeri. Általában. („A címeres mezről sose álmodtam. Ugyan mikor? Most pedig „még csak“ harminc éves vagyok és realista.“) A Masopust-sztorit csakugyan én találtam ki. De a labdarúgás kiszámíthatatlan. Még az is előfordulhat, hogy a DAC előkelő helyen végez a bajnokságban. („Bízom a bentmaradásban. A közepes színvonalú bajnokságban néhány csapattal együtt is képviseljük a játékosságot, a technikás labdarúgást. Naiv futball- korszakunk lezárult; a 8:0-ás vereség után taktikusabb, egységesebb lett a csapat. Kár, hogy nem sikerült leigazolni egy csatárt és középpályást. Nincs igazi konkurencia az együttesben. Egyébként a Sparta nyeri a bajnokságot. Berger és Griga a legfőbb biztosíték erre.“) 0. A beszélgetések, interjúk rendszerint derülátó hangvétellel fejeződnek be. Most az egyszer azonban másképpen: mitől fél a DAC csapatkapitánya? („A sérüléstől. Tavasszal éleződni fog a harc, főleg a kiesés ellen. Sok függ a bíróktól. Már a meccsek elején oda kell figyelniük, mert a csatárt és a játékmestert mindenki le akarja teríteni. Méghozzá nem is aprókat rúgnak, hanem egyszerre nagyot - nehogy a játékvezetőnek ideje legyen megelégelni a dolgot.“) Szóval így. Ha egészség van, a többi jön magától - állítja Majoros György. Hogy mi lesz az a többi? A futball az örök bizonytalanság játéka... TOMI VINCE 6ÚJSZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő. Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkóho 10, telefon: 309 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek. 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kós 13.- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaóe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. lillilUHfF csak lehetőség Majoros György útja a csúcsra
