Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

ÚJ SZÚ 1986.11.14. gása, a fák közé behatoló nap­fény, a fenyőfák kellemes illata, a csendet, nyugalmat árasztó kör­nyezet, a fák koronájának zöld horizontja valamennyi az emberi szem, idegrendszer, a légzőszer­vek gyógyítója, vagy legalábbis megnyugtatója. S végső soron mindnyájan tudjuk, hogy a fák által termelt oxigén nélkül nem képzel­hető el élet a földön. Újabban azonban az erdő az említetteken túlmenően a jövőért aggódó emberek érdeklődésének tárgyát is képezi. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor az erdőt féltjük, egyúttal a létezés feltétele­it, az életet féltjük. Az erdőkért azonban nem elég csak aggódni, tenni is kell értük. Fennmaradásu­kért, további fejlesztésükért jelen­tős áldozatokat kell hozni. Ezt a tényt jelenleg anhál in­kább is tudatosítjuk, mivel a FAO (az ENSZ Rómában székelő Élel­mezési és Mezőgazdasági Szer­vezete) az elmúlt esztendőt az erdők világévének nyilvánította. Ez a tekintélyes nemzetközi szer­vezet igen nagy nyomatékkai hívja fel a világ lakóinak figyelmét arra a tényre, hogy világszerte rohamo­san csökken az erdőterületek nagysága. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a fejlődő országokban ez a folyamat a je­lenlegi gazdasági és társadalmi körülmények közöttt úgyszólván megállíthatatlannak tűnik. Ezen túlmenően az utóbbi évtizedekben jelentősen fokozódott a levegő szennyezettsége, aminek követ­keztében a legyengült fákat egyre könnyebben támadják meg, majd pusztítják el a járványszerűen ter­jedő gombás és egyéb betegsé­gek. A FAO ide vonatkozó tanul­mányai szerint a világon évente csaknem tízszer annyi erdő sem­misül meg, mint amennyit erdőfel­újítással, illetve új erdők telepíté­sével életre tudnak hívni. Ez a körülmény, amely lassan már katasztrófálisnak tekinthető, szükségessé tette, hogy az erdő­területe állandó csökkenésének az okát az illetékes szakemberek közelebbről és részletesen is megvizsgálják. Jelenlegi ismere­teink szerint az erdőterület csök­kenését előidéző erdőirtások okait három fő csoportba sorolhatjuk. Az első és legfontosabb csoportba azok az erdőirtások sorolhatók be, amelyeket - főként a fejlődő or­szágokban - mezőgazdaságilag hasznosítható területek nyerése céljából hajtanak végre. Ez a fo­lyamat elsősorban a tropikus és szubtrópikus övezetekben játszó­dik le, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben növekszik az illető országokban a lakosság szá­ma. Ezzel párhuzamosan egyre ben nyilvántartott erdőterületnek, amelyet akkor 4,1 milliárd hektár­ban mutattak ki. Az erdöirtásokat előidéző té­nyezők között jelentős szerepet játszik a fa energiaforrásként való felhasználása. Mint ismeretes, a fejlődő országokban a fa és a faszén képezik a legfontosabb energiaforrást, nélkülük a lakos­ság élete szinte elképzelhetetlen lenne. Erre a célra a fejlődő orszá­gokban évente nem kevesebb, mint 3 milliárd tömör köbméter fát használnak fel. Nem jelentéktelen az a tény sem, hogy az évente kitermelésre kerülő fának nem ke­vesebb mint 90 százalékát tűzifa­ként hasznosítják. Ugyanakkor fi­gyelemreméltó körülmény, hogy az említett területeken csaknem 1 milliárd ember számára a tűzifa megszerzése csak úgynevezett erdei rablógazdálkodással bizto­sítható, míg megközelítőleg 100 000 ember részére a tűzifa hiánycikket jelent. Sajnos, a fejlő­dő országokban a helyettesítő energiaforrások hasznosítása nemcsak jelenleg, de még a kö­zeljövőben sem kecsegtet semmi reménnyel. A legtöbb ilyen ener­giaforrás - mint például a nap, a szél, a biogáz stb. - hasznosítá­sának megoldása ugyanis jelentős beruházást igényel, amihez a fej­lődő országokban jelenleg nincse­nek meg a szükséges források. Az erdőterület csökkenését ki­váltó okok harmadik csoportját az úgynevezett civilizációs tényezők alkotják. Az előbbiekkel ellentét­ben ezek a tényezők elsősorban az iparilag fejlett országokban je­lentkeznek. Az erdők pusztulását ezekben az országokban elsősor­ban a természeti környezet állan­dó és egyre súlyosbodó romlása idézi elő. Az erdők ilyen irányú pusztulása az európai országok közül ielentös méreteket ölt főleg TECHNIKA az NSZK-ban, Svájcban, Ausztriá­ban, Franciaországban, az NDK- ban és Lengyelországban. Saj­nos, az utóbbi időben hazánkban is rosszabbodik a helyzet, vala­mint Jugoszláviában és a skandi­náv államokban. Ugyancsak jelen­tős károkról érkeznek jelentések az USA északkeleti, valamint Ka­nada délnyugati területeiről. Külö­nösen aggasztó az a körülmény, hogy nemcsak a megtámadott te­rületek nagysága, de a betegség terjedése is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Rendkívül komoly a helyzet például az NSZK-ban, ahol az utóbbi két esztendő folya­mán a károsított erdők részaránya az összes erdőterülethez viszo­nyítva 8 százalékról 34 százalékra nőtt. A tárgyilagosság azonban meg-"* követeli, hogy az erdők pusztulá­sának az okát ne írjuk egyértelmű­en és kizárólag a nagyfokú iparo­sítás, s ezen belül a levegő ipari szennyezettségének a rovására. Bár a betegségeket kiváltó okok teljesen még nem tisztázottak, je­lenlegi ismereteink szerint - le­egyszerűsítve a láncolatot - az a feltételezés, hogy a pusztulást a levegő szennyezettségén kívül a savas esők, az aszályos időjá­rás, a lecsapolások, a talajvízszint süllyedése, bizonyos esetekben az erdei legeltetés, az összefüg­gő, nagy kiterjedésű egységes fa­faj-állományok, az ún. monokultú­rák kialakulása, majd pedig a kü­lönböző rovarok, gombák, baktéri­umok elszaporodása okozza. A környezeti ártalmaknak kitett fák ugyanis legyengülnek, s így köny- nyebben válnak a gombák áldoza­taivá, melyek a szállítószöveteket eltömik, s a fa a szó szoros értel­mében éhen és szomjan pusztul. Az első nagyobb erdészeti ag­godalmat még a századfordulón bekövetkezett szilfavész okozta, amikor is világszerte tömegével pusztultak el a szilfák. Újabban a tölgypusztulás jelent komolyabb problémát az erdőgazdaságnak számos európai országban. Saj­nos, erdeink egészségi állapota általában is állandóan romlik. Az abiotikus tényezők közül a legna­gyobb károkat a szél- és hótöré­sek okozzák, melyeknek fatömege évi átlagban az SZSZK-ban eléri az 1 millió tömör köbmétert. Ha­sonló a helyzet a biotikus károsí­tok esetében is. Az ipari szennye­ződés következtében károsított erdők területe is állandóan emel­kedik. Az előrejelzések szerint az SZSZK területén a károsított er­dők részaránya az összes erdőte­rülethez viszonyítva a jövőben elérheti a 26 százalékot. Az elmondottakból következik, hogy az erdők, s ezzel együtt környezetünk védelme nem lehet egyetlen ország elszigetelt felada­ta. Mivel a légszennyeződés nem ismer határokat, itt nemzetközi együttműködésre, összefogásra, megfontolt, ésszerű gazdaságpo­litikára van szükség. Ugyancsak szükség van az eddigieknél szigo­rúbb rendeletekre, valamint ezek következetes betartására, ami nem csekély anyagi áldozatokkal is jár. Meggyőződésünk, hogy ezeket az áldozatokat meg kell hoznunk nem csupán magunk, hanem az elkövetkező nemzedé­kek érdekében is. KOHÁN ISTVÁN «VAD ATI SERKENTHETŐ-E A FOTOSZINTÉZIS? A szakemberek régóta igyekeznek a napfényenergia értékesülési hatásfokát javítani. Ismeretes ugyanis, hogy a gazdagon sugárzó fényenergiának a szántóföldi növények alig 1 -2 százalékát haszno­sítják a fotoszintézissel. A technikai beavatkozások - például megfe­lelő szögben forgatott tükör felszerelése a sorközökben — nem sok sikerrel jártak. Több reménnyel kecsegtetnek a nemesítési törekvé­sek, amelyek a fotoszintézis fokozását tűzik ki célul. A kaliforniai egyetem kutatói - közlésük szerint - pontos felfedezéshez jutottak ezzel kapcsolatban. A cukorrépával folytatott kísérletekben állítólag megtalálták a fényhasznosítás korlátozó tényezőjét. Ez a tényező, amelyet fényreakciónak neveznek, azt szabályozza, hogy hány elektron szabadul fel a szén-dioxid és a víz megkötésében és hexózzá alakításakor. Egyúttal szabályozza a már megkötött szén­hidrátok bomlását. Mindeddig sokan kétségbe vonták, hogy a szóban forgó fényreakció tündöklő napsütésben is fékezheti a fotoszintézist. Miután azonban ezt megcáfolták, a kutatók részben szelekciós, részben biotechnikai eljárásokhoz folyamodtak. Igyekeznek olyan új fajtákat előállítani, amelyekben a fényreakciós gátlás feloldódik, és a napenergia gyorsabban, hathatósabban érvényesül szerves anya­gok felépülése során. A csehországi Tejtermékgyár­tó Vállalatok 07- es opoőnói üze­me a csecse­mők és gyerme­kek számára készített tejpo­rok egyedüli gyártója ha­zánkban. Az üzem korszerű és automatizált berendezései évente csak­nem 4500 tonna szárított tejter­mék előállítását teszik lehetővé. A felvételen a FEMINAR, RELAKTON, EVIKA és LAK- TON készítmé­nyeket gyártó automatikus töltő és csoma­goló gépsort Véra Chmelaro- vá és Dagmar Pavlová mér­nök kezelik. (A ÓSTK felvétele) BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS MIKROORGANIZMUSOKKAL Rovarkártevők ellen azok kórokozói, tehát különböző gombák, baktériumok és vírusok ígérkeznek az egyik legígéretesebb biológiai fegyvernek. Óriási előnyük, hogy csak az elpusztítani kívánt szerve­zeteket veszélyeztetik, másokat nem. Nem szennyezik a környeze­tet, a rovarokban nem fejlődik ki velük szemben rezisztencia, legalábbis eddig még egyetlen esetben sem tapasztalták. A legrégebben ismert ilyen biológiai fegyver a BT, a Bacillus thuringiensis, de még ezzel is folynak a kísérletek, és már meg is jelent két új készítmény, bagolypillék (Heliothis spp). ellen a HD-263, moszkitó (Culex quinquefaciatus) ellen a BTI, a B. thuringiensis israelensis. A gombák közül az Egyesült Államokban a Beauveria spp.-vei folytatnak kísérleteket például kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) ellen, a Nomuraea rileyi- vel a szójakártevók (Spodoptera frugiperda) ellen, illetve az Érynia radicans-szal a Choristoneura fumiferana ellen. A vírusok közül már engedélyezett készítmény dohánynál a bagolypille (Heliothis sp.) ellen a poliédervírus hatóanyagú Bear, a gyapjaspille (Lymantria dispar) ellen a Gypchek, a fenyőrontó darázs (Diprion sertifer) ellen a Noecheck S. készítmény. Almamoly (Laspeyresia pomonella) lárvák ellen nagyon hatásos a granulózisvírussal hetente egyszer végzett permetezés, ezt a szo­kásos permetezőgépekkel lehet elvégezni. Újabban a biológiai készítményeket már inszekticidekkel kombi­nálva is használják, így kelkáposztánál és szójánál a Dipelt (Bacillus thuringiensis készítmény) Lanate-val (metomil készítmény) vagy Pydrinnel (szintetikus piretroid készítmény). Magyar Mezőgazdaság A Sajdíkové Humence-i Záhorie Erdőgazdasági Faiskola dolgozói a Senicai járásban a lomb- és a tűlevelű fák széles választékát szaporítják az erdőgazdaságok számára, valamint a lakóhelyi zöldö­vezetek fásításához. Tavaly több mint ötmillió facsemetével látták el az erdészeti üzemeket, s mintegy 16 ezer facsemetét, főleg ezüstfe­nyőt, gyertyánt, berkenyét, nyírfát és más különleges fafajokat szállítottak a közterületek parkosításához. A tűlevelűek közül az erdőgazdaságok számára főleg erdei- és lucfenyőt szaporítanak, a lomblevelűekból pedig a nyár- és a fűzfákon kívül gyakorlatilag minden honos fajt, elsősorban tölgyet. A jelenlegi időszakban jelen­tős korszerű beruházásokat valósítanak meg ebben a 68 hektáros faiskolában, többek között 28 fóliaházat helyeznek üzembe, amelyek egyrészt az érzékenyebb fafajok szaporítására, másrészt a termelési folyamat meggyorsítására fognak szolgálni. A felvételen a faiskola dolgozói egyéves lucfenyő-csemetéket ültetnek, ezekből az elmúlt ősz folyamán több mint 900 ezret ültettek ki további nevelésre. A faiskolából a megrendelők igényeinek, illetve az adott terep- és talajviszonyoknak megfelelően egy-, két-, három-, esetleg négyéves csemetéket szállítanak. (A ŐSTK felvétele) Erdő, élet, környezet, társadalom A zt hiszem nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az erdő nemcsak rendkívül fontos gazda­sági, de egyben igen szép, sőt csodálatos élettani és környezeti tényező is. Hazai viszonyaink kö­zött ez az egyetlen megújítható, s így az elkövetkező nemzedékek számára is bebiztosítható nyers­anyagforrásunk. Gazdasági hasz­na mellett azonban talán még je­lentősebb a társadalmi, közjóléti szerepe. Az erdő ugyanis az ég­hajlati (főként mikroklimatikus) vi­szonyok megtartásának, illetve ja­vításának egyik igen fontos őre. A fakitermelésen túlmenően az er­dei melléktermékek, főként az er­dei gyümölcsök, gombák, virágok, gyógynövények és díszítőanya­gok forrása, valamint a vadgazdál­kodás nélkülözhetetlen színtere. Akik szeretettel és tisztelettel jár­ják az erdőt, azok a kellemes be­nyomások végtelen sorát vésik emlékezetükbe. A patakok csobo­több erdőt irtanak ki különböző építkezések céljaira is. Tekintettel a fejlődő országok jelenlegi gaz­dasági és társadalmi helyzetére, a lakosság élelmiszerekkel való ellátása sok esetben csak a mező- gazdasági termőterületnek az er­dőterület rovására történő növelé­sével valósítható meg. Az igaz­sághoz azonban az is hozzátarto­zik - amit egyébként számos, ép­pen napjainkban éhínséggel fe­nyegetett afrikai ország példája is bizonyít -, hogy a mezőgazdasági terület ilyenfajta növelése csak­nem minden esetben a visszájára fordul, mivel az erdők mértéktelen irtása a termőterület pusztulásá­hoz, aszályokhoz vezet. A rendel­kezésre álló adatok szerint a tró­pusi övezetben az erdőterület évente mintegy 7,5-11 millió hek­tárral csökken. E folyamat követ­keztében az említett rópusi öve­zetben 2000 körül csupán három­negyed része lesz meg az 1950-

Next

/
Oldalképek
Tartalom